BíborLili hívott most táncba, és tette mindezt egy olyan keringőbe, amelyre azonnali késztetést éreztem, hogy eleget tegyek, így a délutánom diszkrét pityorgással telt, miközben nosztalgikus zenéket kellett hallgatnom... szigorúan válogatás céljából.

1. Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz!
2. A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból.
3. 6 embernek dobd tovább a pöttyöst!

Mostani hangulat-ingadozásaimhoz leginkább Ákos dalai passzolnak, aki amúgy is nagykedvenc.

Férfi vagy, vagy nő?

"Most kell élned. Most élned kell. Hited az ős-eredet gyökerén növekszik, ha hagyod. Hagyd hát. A Férfi az Istent keresse, a Nő az Istent kereső Férfit."

Írj magadról!
"Megíratlan könyv vagyok
Sok-sok fehér lappal,
Festhetsz rám tiszta képeket"

Hogyan írnád le az előző kapcsolatodat?

"Annyi mindenről álmodtál,
De idegen ágyakban ébredtél,
Kevés volt amit megtudtál,
Mert alig hitted, ha értettél..."

Milyen a jelenlegi kapcsolatod?

"Ha százszor születnék, akkor sem lennék boldogabb"

Most hol lennél szívesen?

"az áhítat lassan átitat,
S hogy itt lehetek, most megköszönöm."

Mit gondolsz a szeretetről?

"Nem értem, hogy mi kényszerít, hogy megváltozzunk.
Elfordulunk egymástól és bezárkózunk.
Jó lenne, ha úgy élhetnénk, ahogy gyermekként hittem,
Fájdalmak és örömök összekötnek minket,
A szeretet mindig segít!"

Mit kérnél, ha egy kívánságod volna?
"Csak legyen kenyér és legyen bor,
Legyen békesség köztünk mindenkor"

Továbbgurítanám a lasztit - a teljesség mindennemű igénye nélkül-  jajjdenehézválasztani, szóval MátéAnyu Beának, Eriberinek, Hugomaminak, Mazsolának, Szösszömnek és végül, de nem utolsó sorban Masikának. (és persze, most is örökérvényű a szabály, hogy bátran vegye-vigye, aki csak kedvet kapott hozzá! )

Tegnap délután újabb mérföldkövekkel gazdagodtunk. A jó időre való tekintettel újabb restanciámat pipáltam ki: visszavittük a könyvtárba a nálam lévő könyveket, de a babakocsi tárolóban egy hirtelen ötlettől vezérelve, nem ültettem be Huncost a verdájába, hanem gyalogosan vágtunk neki a tőlünk pár(száz) méterre lévő létesítménynek. Hunc édesen sikkantgatott, a lámpás kereszteződéseknél, vigyorogva türelmetlenkedett. (persze, nem mondom, hogy a gyomrom nem volt kicsit görcsben és nem koncentráltam minden idegszálammal egy váratlanul jövő kirobbanásra/menekülésre Hunc részéről...)

A könyvtárba érve, ismerősen csattogott végig a sorok között, egészen hátrament a számítógépekhez, mindenkire kedvesen rámosolygott, mindenkihez volt valami odanyögnivalója. A könyvtárosnénink egy Babaolvasó jeggyel jutalmazta aktív jelenlétét,  valamint egy ingyenes tagsággal, mely Hunor 3 éves koráig érvényes. (itthon utánaolvastam: a babaolvasó egy promóció része, "Összefogás a társadalomért" és minden 2007-ben született baba részt vehet benne.)

Ezután könnyes szemekkel kézenfogtam Elsőszülöttemet és átbandukoltunk a túloldalra, ahol a környék legfinomabb fagyiját fogyasztottuk el, kellően megérdemelten, közben sétálgatva. Hunc tölcsért nyamogott elégedetten, én vanília fagyival zártam a sétát.

És olyan mélyrőljövően büszkén dagadt a mellem, ahogy bandukoltunk kettecskén... összeszokottan, harmóniában. És úgy összeszorult a torkom, ahogy belenéztem a huncut szemeibe, amikor kérdőn felnézett rám, ahogy elnéztem az apró, mellettem haladó lépteit... felnőttél, fiam...