A Murányi kutyájás hasonlat jelen esetben több, mint helytálló. Annak örömére, hogy este a kölök elérte a bűvös 11-est kilóba, és az étvágya  az elmúlt napokban a csillagos eget verdesi, ma diétára kellett fognom. Nem örült neki. Mint ahogy én sem a tizenakárhány elhasznált pelenkának, a megmosolyogtató dezsavü érzésnek, hogy kicsivérem pelenkázás közben is eleresztette magát, célirányosan az ágyunkban, a kezemre... kedve töretlen, vigyorogva rotyog, élvezi, hogy azonnal szaladunk pelenkázásra, mert a vízszerű tényleg vízszerű és egyáltalán nem pelenkabiztos. Sőt.

Kezdem azt hinni, a kiskrampusznak mégiscsak sikeredett bényálni valami kis finomat, mindemellett fogzódik kedvére, vagy a pszichém játszik velem furcsa kivetítős játékot. (3. hete tologatjuk Hunc uccsó kötelező oltását, amihez én annyira nem ragaszkodom...)

HuncApu Smecta-ért futott, nekem meg ki vagyon adva a harci feladat: főzzek sárgarépát a kölöknek, hasfogás céljából. Remélem, Huncos is értékeli a fáradozásainkat. (a keksz, a víz gyakorlatilag átfutott rajta...)

Talán megoldódott a rejtélyes szombati lázas állapot, valamint a mai egész délelőttön átívelő vízszerűen folyékony többrendbeli macicsapat felbukkanása. Tippeltem én érzékeny (bél)lelkületű gyermekre, aki egyszerűen túlzabbantotta magát (tegnap bő fél liter almalevet szlopált be, a felnőttadag karalábé leves mellé vacsira), gondoltam vírusos nyavalyára, amit bárhol összeszedhetett (játszótér, apjuk-rendelő), de most valahogy a fogakat nem hibáztattam, mert ennyire ilyen még sose volt.

Aztán az egyik sírós pelenkaváltás során (kicsípteja macilé a seggedelmét...) szemet szúrt, hogy valami nem a megszokott szerint helyezkedik el a szája jobb oldalán belül. Amennyire engedélyezte a szemrevételezést, szemfoggal bővült szája tartalma, így most már 13 fogúvá lépett elő. (bár ki tudja, talán más szemfogak is kitörésre készek,/kitörtek már, mindenestre a rövidke idő alatt ennyire sikerült feltérképeznem a helyzetet.)

Étvágya jó, közérzete több mint remek, márha abból indulok ki, hogy pillanatok alatt atomjaira bontotta a lakást, jószokásához híven.

És egy fotó a délelőtti idillről: van itt kérem kedvencmadonnára táncoló gyermek, tévé előtt békésen pihenő, poszttraumás, rehabilitáció alatt álló oroszkéknatasa, a háttérben (nem látszik) pedig én vasalgatom azt a raklapnyit, ami egy hét alatt felgyülemlett: