Mától már 19-es karikásak leszünk. Betöltött és kitaposott 19 hónap áll mögöttünk. Fejlődéséről, apróbb mérföldköveiről folyamatosan beszámolok, így azt most nem teszem meg. (cikk itt arról, hogy mit kellene már tudnia éppen)
Kiegészítésképpen: hossza 80 akárhány centi, (86-os fölsőket hord), nadrágméretre még mindig kurtább, súlyra estére a 11 kilót súrolja (kb 10,9 kg). Hisztizni, csak fáradtan hisztizik, de akkor mindenen.
Újabb lehetetlen szülői feladat a fogmosás. Eddig idillikusan és össznépileg sikáltuk a sikálnivalóinkat esténként, most már ketten fogjuk le ahhoz, hogy megcsutakolhassam én. Bár ez is fáradtságfüggő.
Beszélni továbbra sem akarja a minyelvünket, bár már néha-néha kicsúszik a száján egy-egy felismerhető szó (motor, anya, adjál...), kérésre nem hajlandó megismételni, ezért már nem is kérjük inkább csak bepárásodott és jelentőségteljes pillantásokkal nézünk át a gyermök felett a zapjával. Kevert nyelvet alkalmazva kommunikál velünk, az alap a számomra nem mindig egyértelmű babanyelve, kicsit fűszerezve a mienkkel (ké= kérem, te= tessék, szi= szia, tétá= tévétávirányító, inn= inni, ), és hangutánzókkal alaposan teletűzdelve. (brü=  ma motorral megyünk sétálni... további magyarázat: ez a válasz arra, ha azt kérdezem, babakocsival vagy motorral megyünk sétálni? vávává= hallod? ugat a kutya ... további magyarázat: ha bámikor-bárhol kutyaugatást hall..., dá= igent jelent). Kedvenc saját magát megnyugtató és egésznapos alaphangot biztosító pütyörgése a páputyi, páputyi, pityipityipá, tyeputty, pütyipütyipütty és ezek variációi és kombinációi. Fogalmunk sincs, mit jelenthet.  Aggódni továbbra sem aggódom, szerintem fogom én még visszasírni ezeket a Hunor-mondások mentes időszakot.

Túlzások nélkül állíthatom, hogy mindent ért, fáradtságától (és a mienktől!) függően boldogulunk a megértésével. (amikor egy megterített asztal felé mutatva nyögdös, és 38-adjára sem találod el, hogy mit is szeretne onnan elkérni, na akkor, már a fiatalember is és mi is egyre türelmetlenebbek vagyunk...)

Játékosságban verhetetlen: jobbnapokon azt mondom egy kölyökkutya-kismajmom van. (kölyökkutya: lábujjakra kiképezve, csak azokat harapdálja előszeretettel, kismajom: mindenben profi utánzó bajnok, felmos, mosógépet indít(ana) el, főz... és néha pontosan ugyanúgy csimpaszkodik is ránk, mint egy kismajom...)

A múltkori heroikus szobatisztaság felé lépése megtorpant, szinte magától elmúlt, újra pelenkásos lett, egyelőre nem kéri a nadrágpelusokat. Ebbéli tevékenységét letudja azzal, hogy szorgalmasan tépkedi a WC papírt továbbra is, valamint kijövetelkor mutogatja az utat a kézmosóig.

Tuuudom, mióta megszületett ez hajtogatom, de most tényleg a legszebb időszakunkat éljük...

Amikor nálunk jár HuncNagyi, általában képekkel gazdagodunk, nem is akármilyenekkel. ...HuncApu fülei utána napokig rágicsálva vannak általam, hogy 1. szülinapom lesz nemsokára (és nem, nembaj, hogy már megelőlegezte az ajándékomat), 2. mindjárt megszületik KisTesó, igazán megérdemeljük... (naná!) , 3. esestleg karácsonyi ajándékként jóelőre... ?

Inkább beszéljenek a fotók helyettem:

mert a láberősítést sosem lehet elég korán elkezdeni:

és egy mostani kedvenc (mert hármunkról szinte sose készül fotó...):