"Abban a pillanatban, amikor egy embert megszeretünk, belebújunk, és látni kezdjük. Ha csak rövid időre megszeretsz, meglátod, ki lakik bennem, és olvasni tudsz a múltamban és a jövőmben."   (Müller Péter: Örömkönyv)

Ösmét egy díjjal gazdagodtunk, és ráadásként egy olyan díjjal, amire igazán büszke vagyok, hiszen számomra a pozitívitás, a mosoly, az örömszerzés nagyon fontos dolog. Az effajta visszajelzések pedig lelketsimogatóan azt bizonyítják, hogy jó az út amin járunk, hogy képesek vagyunk önmagunkból adni a nagyvilágnak és akadnak az olvasóink között olyanok, akiknek képesek vagyunk mosolyt csalni az arcukra.

Ezt a díjat Ilgyától és Lilitől kaptuk, vagynak szigorú szabályok ismét, de most valahogy úgy érzem, nem szándékozom senkinek továbbadni ezt a díjat. Azaz, de: Mindenkinek. Hiszen a kedvencblogjaim azért a kedvenceim, mert szeretek oda járni, mert kedvelem a naplók íróit és nekem is kellemes perceket okoznak a mindennapokban.

... és igen, még ha néha olyannak is tűnik, hogy személytelenek ezek a díjak és előbb-utóbb mindenkit körbejárnak, azért valójában bájosan hájkenegetőek...

HuncApu megboldogult ifjú korában és még sokáig az udvarlásos éveink alatt is, rendszeresen biciklivel közlekedett a munkahelyére. Sok kedves emlék is tapad ezekhez az évekhez, azidőtájt még mindketten ezerfelé futottunk napközben, rengeteget dolgoztunk és sokszor valamelyikünk még aludt, amikor a másikunk dolgozni indult (vagy már aludt, amikor éjjel hazatért), így sokszor kommunikáltunk rajzokkal, kedves szavakkal, apró tacepaokat elhelyezve arra, amerre a kedves biztos jár. Sokukat máig őrizzük, kedvenceim a hazafelé tekerő biciklisszerkós-bukósisakos HuncApu, általában valami frappáns és az akkori helyzetünkhöz illő mondatbuborékkal a szájában...
Úgy látszik, az alma jelen esetben sem esett messze a fájától, Hunor ugyanis előszeretettel cuccol délutánonként az apjával a tévéképernyő elé és nézi a többszáz kilómétert letekerő biciklistákat. Persze, van olyan szakasz is, amikor még a Tour de France is unalmas:

Napi programmá vált, a reggeli és a jólmegérdemelt túrórudi elfogyasztása után a kedvenc dalok meghallgatása az egyik videó megosztó portálon:

Újabban mindenben segít, rendrakás gyanánt előszeretettel bohóckodik inkább:

Önállósodik szinte napról napra, kedvence a gumicsizma, bárhová is rejtem, még azon napszakban megtalálja és magára ölti (persze, előfordul, hogy fordítva sikeredik). Így történt ez pár napja is, amikor a melegre való tekintettel, pelus-póló kombóban igyekeztem megkímélni őt a kánikulától, ám divatdiktátor Bélánk, a lakótelepi trendnek  (?) megfelelővé alakította (és tette mindezt abszolút szabályosan!) ruhatárát egy rövidnaci és egy gumicsizma kiegészítővel. Az elégedettmosolyú egyedülöltöző: