Most vagy a telefonom vacakszik, vagy ismét sikerült elállítanom valamit a számítógépünkön (vagy a telefonomon?), mert képtelen vagyok szemcsétleníteni a délután készült videókat. Megjegyzem a telefonon tökéletesen élvezhetőek...
A körvonalak alapján a szereplők nagyjából felismerhetőek, kis segítség: a kishavas Hunor, a nagyonkisfeketehavas Göncölkutya, a nagyhavas az H&M Apuka, a háttérben a narancssárga folt: Minka alszik békésen a báránybőrrel bélelt babakocsiban, és végül az idétlen, olykor szinte a hisztérikusság határát súrolóan vihorászó  vágó és operatőr, a lelkes anyuka, aki minden percet meg akar örökíteni. (tejóég! mi lesz itt óvodai szereplésekkor?! no, arról is megtudtam a szomszéd kisboltban, hogy ehelyt hagyományőrzés folyik, idén a csodaszarvast adják elő a kicsik az oviban, és igazi íjakkal is lőnek- áááá!, meg tököt gyalulnak (?) és fazekaskodnak is és mindenki szereti az óvónéniket, mert jófejek)

Nos, operatőrünk leginkább a helyi életérzést szerette volna átadni silány minőségű filmecskéje segítségével:

"Nálatok
laknak-e állatok?
Várnak-e rátok
régi barátok,
kutyák, csalafinta macskák
szimatolva a lábatok,
hogy merre jártatok?"
                         (Kaláka)

Ki hitte volna, hogy kiköltözésünkkel egyenes arányban növekedni fog az állatállományunk?! Egy éber házörzőre igazán szükségünk van-volt, hiszen tavasszal érkezik a baromfiudvar és itt a bátor Vukok igencsak bemerészkednek éjjeli tivornyára a faluba. Szóval elkél a háznál egy jóvágású jelző-őrző eb, aki a gyermekeinket sem akarja megkóstolni,  feladatai végzése közben. Hosszas tanácskozás-eszmecsere után, az élet ismét az útunkba kavart egy kis pumi-puli-komondor-mujzli keverék leánykát, akit jószívvel fogadtunk be.

Az sosem volt kérdés, hogy az ösztönös nevelés mellett, mindketten igyekszünk természetközeli nevelésben részesíteni gyermekeinket, hogy értékrendjükbe alapvető kincsként épüljön be a természet szeretete és tisztelete. Ez pedig nem működhet másképp, minthogy aprótalpú koruktól együtt nőnek az állatokkal, gondozzák őket, felelősséget vállalnak irántuk.

H&M-Apuka tegnap reggel úgy ment el dolgozni, hogy elmondta Huncorkájának, délután érkezik a kutyájával... ugye, mondanom sem kell, hogy a tegnap déli alvás botrányos fordulatot vett, és koradélutántól kezdve kiscsizmában beöltözve, minden motorbúgásra ajtóhoz rohanva várt haza az apját?!

Az ismerkedés percei kisszőrössel, akinek egyelőre nincs neve:

Update: a délutáni Gömböcözés és Gombócozásból kifolyólag, rátalált a kisszőrösre a neve, amire még ő is elégedetten rávakkantott, így pásztorkutyákhoz méltó neve lett: Göncöl.