... hogy minden kerek, de Te mégis azt érzed, vannak néhol szögletek
... hogy minden vágyad teljesül és Te mégis azt érzed, kivülálló vagy és sehogysem találod a helyed a fenenagy harmóniába
... hogy az elvek magasba röpülnek egy 180 decibeles sikoltással és egy vörös tenyérlenyomattal, majd visszaesve apró, megragaszthatatlan üvegcserepekké törnek szét
... hogy legszívesebben felöltöznél és becsukva a kertkaput magad mögött hagynál minden gubancot... és ekkor döbbensz rá: nincs is hova menekülnöd menned, már rég nincs az, akihez odakucorodhatnál, aki a hajadat simogatva mindenre találna megoldást
... hogy tudod, hogy időre lenne szükséged, hogy helyére kerülhessenek a dolgok, de ebből van most a legkevesebb... nomeg türelemből

Szeretnék reklámanyuka lenni, szélesen örülni egy újabb foltnak, öblösen mosolyogva vasalni, hanyag mozdulattal eltüntetni a kutya-macska-gyerek-férj pusztításait, és kéjes örömmel figyelni, mikor keletkezik egy újabb tisztítanivaló a makulátlan otthonomban.