Ezt hallgatva vajh miért is kezd el bizseregni minden porcikám egy kiadós éjszakai mulatságért?!

... ma ezzel és ehhez hasonlókkal buzdítottam magam munkára... az eredmény borítékolható... exkuzációkból jelesre vizsgáztam!

Hunor legózik a gyerekszobában. Minka a játszószőnyegen, szintén a gyerekszobában. Pár napja felfedezte a kezét, azóta kivülről-belülről szemráncolva nézgeti, olykor fel-felnevet. Vicceskezű.
Én mellettük ülök a szőnyegen, torokkapargatós érzésekkel bőven telve.

És ekkor Hunc összerakva 3 lego-elemet közli cici. Mondom ügyes vagy, de szép cica. Értetlenül fejcsóvál, és hangsúlyosabban közli, ciccci. Öööö, zavarba jövök, mondom cica, nem? Dühödten felrángatja a pólóját és a saját cicije elé helyezi az építményt. És ekkor esik le: ahhha, szóval mellszívó? Elégedetten vigyorog.

Hát kellhet-e ennél figyelmesebb gyermek egy anyai szívnek? Jövőképem bizakodó. Már ami az öregkoromat illeti.
Jelenkorom meg: továbbra is élettársi kapcsolat a mellszívómmal.