Minden azzal kezdődött, hogy Hunor nem maradt teljesen újszülött és már nem csak evett-aludt, evett-aludt, hanem egyre intenzívebben kezdett érdeklődni a külvilág iránt. Akkor lépett be az életébe a kölcsön szentcsirke. Jó darabig elválaszthatatlanok voltak, együtt is aludtak, aztán észrevettem, lankad a figyelme a csirek irányába. Ekkor választott egy újat a játékai közül, mégpedig a  nemlehetelmondanimiaz-t. Azért lett ez a neve, ugyanis rágókának nem elég bababarát, bár Hunc rágja rendületlenül, csörgőnek nem eléggé zörgős. Sárga 5 ujjat formázó műanyag alapon (a gyengébbek kedvéért a számok is fel vannak tűntetve az 5 ujjon), ráfüggesztett -engem olimpiai ötkarikára emlékeztető-  3 színes karika.

Huncos felváltva rágicsálja a karikákat, HuncApu szerint színterápiát alkalmazva fogínyfájására.




És szintén a tegnapi nap gyümölcse, szegény Coco Chanel lányunkra (hétköznapi nevén Kokó cica) rossz idők következnek. Hunor elkezdte követni őt a szemével és ha elérhető távolságra kerül hozzá, jó erősen meg is markolássza. Kokó egyelőre még csak szemérmesen elpillant a másik irányba, mintha Hunc ott sem lenne...




süti beállítások módosítása