2008.04.28. 19:51
Szerenád
Sok-sok év után feladtam abbéli álmaimat, hogy bajor erkélyek módjára nyár végére futómuskátlijaim rekordot döntve szaladjanak és fürtökben lógjanak, egészen az alattunk lakókig. (ezért idén színpompázó álló muskátlikat vettem)
Évek óta hagyománnyá vált, hogy Szőkeciklon barátosném átjön muskátlikat ültetni, ilyenkor nagyokat röhögcsélünk, és ettől olyan csajos vidámos délutánunk lesz. Most először ültettem több ütemben (ahogy Hunor engedélyezte) a balkonládáim virágait egyedül.
Merő véletlen, valahogy mindig akkorra esett ez a művelet, amikor a végzős diákcsoportok éppen szerenádot adtak a velünk szemben lakó tanárnak. És ilyenkor újra feltámadt az a lázas izgalom, ami nagyon sok éve, és félhangosan dúdolgattuk az azóta sem változott dalokat. És néztem ezeket a naggyá nőtt gyerekeket, a lakli fiúkat, a kortalan lányokat és belül irigykedtem. Irigyeltem a felelőtlenségüket, a fiatalságukat, az idétlen poénjaikat, a gondtalanságukat, azt, hogy előttük áll az élet... A zenei igyekezetükre általában nagyon sok ablak kinyílik, sokan nosztalgiázunk mosolyogva velük.
Ma este érkeztek: fiatalok, érceshangúak, tettrekészek. Összebújtak kört alkotva, fiúk-lányok hullámoztak a Fényév távolság dallamára. Valahonnan előkerült egy gitár is. Egyikőjük, egy balonkabátos leányka, kissé távolabb áll, kezében egy tál süti, dal végén irányítani próbálja társait, akik közrefogják és átölelik őt is. A kabát szétnyílik egy pillanatra, a leányka szabad kezével végigsimít le nem tagadhatóan gömbölyödő pocakján... és már mennek is tovább. Én ottmaradok és még hosszú percekig kavarognak a gondolataim... fiatalok, látszólagosan gondtalanok és előttük az élet...
Évek óta hagyománnyá vált, hogy Szőkeciklon barátosném átjön muskátlikat ültetni, ilyenkor nagyokat röhögcsélünk, és ettől olyan csajos vidámos délutánunk lesz. Most először ültettem több ütemben (ahogy Hunor engedélyezte) a balkonládáim virágait egyedül.
Merő véletlen, valahogy mindig akkorra esett ez a művelet, amikor a végzős diákcsoportok éppen szerenádot adtak a velünk szemben lakó tanárnak. És ilyenkor újra feltámadt az a lázas izgalom, ami nagyon sok éve, és félhangosan dúdolgattuk az azóta sem változott dalokat. És néztem ezeket a naggyá nőtt gyerekeket, a lakli fiúkat, a kortalan lányokat és belül irigykedtem. Irigyeltem a felelőtlenségüket, a fiatalságukat, az idétlen poénjaikat, a gondtalanságukat, azt, hogy előttük áll az élet... A zenei igyekezetükre általában nagyon sok ablak kinyílik, sokan nosztalgiázunk mosolyogva velük.
Ma este érkeztek: fiatalok, érceshangúak, tettrekészek. Összebújtak kört alkotva, fiúk-lányok hullámoztak a Fényév távolság dallamára. Valahonnan előkerült egy gitár is. Egyikőjük, egy balonkabátos leányka, kissé távolabb áll, kezében egy tál süti, dal végén irányítani próbálja társait, akik közrefogják és átölelik őt is. A kabát szétnyílik egy pillanatra, a leányka szabad kezével végigsimít le nem tagadhatóan gömbölyödő pocakján... és már mennek is tovább. Én ottmaradok és még hosszú percekig kavarognak a gondolataim... fiatalok, látszólagosan gondtalanok és előttük az élet...
2008.04.28. 15:54
A hétvégénk képekben
Hosszasan írni nem tudok... még mindig a hatása alatt állok ennek a csoda 3 napnak, bár visszaérkezve a mosatlanok, szennyesek, takarítandó lakás és felhalmozódott munka világába, egyre nehezebben teszem.
Hunor nagyon jól viselkedett, igazi wellness baby-vé nyilvánítottuk, nagyokat sétált velünk a kastély kertjében, vagy nagyokat aludt a wellness részlegben törölközőbe és kis napozóba bújtatva. Esténként korán lefeküdt (legkésőbb 8-kor) és reggel atomóra pontossággal 6-ig aludt, mindenféle nyekkenés nélkül. Igaz, nappal sokat volt ébren, rövidke "20 perces alvásait" is friss levegőn, nyíló virágok közt, madárcsicsergésre tette.
Azt hiszem, tudnék grófnéként élni....
Hunor nagyon jól viselkedett, igazi wellness baby-vé nyilvánítottuk, nagyokat sétált velünk a kastély kertjében, vagy nagyokat aludt a wellness részlegben törölközőbe és kis napozóba bújtatva. Esténként korán lefeküdt (legkésőbb 8-kor) és reggel atomóra pontossággal 6-ig aludt, mindenféle nyekkenés nélkül. Igaz, nappal sokat volt ébren, rövidke "20 perces alvásait" is friss levegőn, nyíló virágok közt, madárcsicsergésre tette.
Azt hiszem, tudnék grófnéként élni....
Kipihent mosolyok:
Hozzászólások: