2008.04.09. 17:31
Balul sikerült napok
Az elmúlt 2 napban megnövekedett foglalkozás-igényes kisfiam kellően lekötötte napjainkat (és éjszakáimat!). Hol van már az a sok szépen átaludt éjszaka?! Helyette fogzunk, nyálzunk, nyűgösködünk... mindezt oly mértékben, hogy még engem, megrögzött anyatej- és szoptatóspárti anyukát is sikerült elbizonytalanítania Hunornak. Mégpedig úgy, hogy kezdtem arra gondolni, hogy talán már valóban nem fedezi a szükségleteit a kizárólagos anyatejes táplálkozás. Éjszakánként 2-3-4-szer ébreszt (najó, ilyenkor azért csak párat kortyint), napközben is sűrűn étkezik rövid 5-10 perceseket. Ami pedig a legelbizonytalanítóbb tényező volt: az uccsó oltásunkkor (március 27.-én) kereken 7000 grammos kisfiam, tegnap reggel pontosan ugyanennyi volt. (najó, azóta rengeteg energiát felemészt az állandó forgolódásaival, felülniakarásával). Valamelyik este megmértem kíváncsiságból, hogy mennyit eszik és ledöbbentem, (hol van már az a 200-250 milis pusztítás?!), kereken 100 milit gyűrt be. Nyálzik, mint egy veszett rókakölyök és nyűgös, akár egy primadonna.
Szerencsére tegnap meglátogatott minket a védőnőnk, elnyöszörögtem búmat-bánatomat és ahelyett, hogy rábeszélt volna a tápszerre vagy a hozzátáplálásra, egészen egyszerűen rávezetett, hogy tulajdonképpen, azon aggódgatok, ami valójában nem is probléma... elmesélte azt is, hogy Ő még olyan iskolát járt, ahol azt tanították, nem kell sokáig otthon maradni szülés után, szoptatni sem kell, hiszen a tápszerbe minden benne van. Óramű pontossággal kell etetni őket, 3 óránként, nem kell kényeztetni, kivenni a kiságyból éjszaka, ha sír, nevelni kell őket, szoktatni a szabályokhoz. Ő így is tett, 6 hetes volt a fia, és visszament dolgozni és nagyon hamar le is szoktatta a szopiról, azóta is bánja, szerinte nagyon sokkal lett szegényebb, kimaradtak az efajta meghitt pillanatok, és azóta, ha teheti minden anyukát rábeszél a szoptatásra, mintegy vezeklésként a saját fiával szemben... és az évek alatt rájött, nevelni ilyenkor még nem kell, csak szeretni... és munkájából adódóan rengeteg családot, kisbabát látott és lelkes híve az igény szerinti szoptatásnak, mert szerinte azok a babák, akiket igény szerint etetnek, kiegyensúlyozottabbak, mosolygósabbak...
A szép gondolatoktól én is jobb hangulatba kerültem, és Hunor is szebbnek látta a világot. Aztán ma rácáfolt: ha szerda, akkor babamasszázs, előtte rövid szunya és szopizás. Megérkeztünk, kivételesen nem mellbedobással estünk be, mihelyst Hunor padlót fogott, velőtrázó ordításba kezdett, bojkottálva ezzel a foglakozást, hiszen a hangadó fiam után, elindult a láncreakció és már minden baba ordított, kivétel nélkül. Majd két ikegés között gyorsan rámdobta a gyomrából visszatérő aludt-tejet... Ezzel is nyomatékosítva, így immáron számomra is egyértelművé vált, hogy Huncos ma nem igényli a kényeztető masszázst, ki is jöttünk hamarabb, mert fiam lucskosra és rekedtre ordította magát pillanatok alatt. Csodaszereplése után, megérdemelten nyakunkba vettük a várost és mintegy 4 órácskát sétáltunk a szikrázó napsütésben. Ez ellen bezzeg már nem emelt kifogást!
Szerencsére tegnap meglátogatott minket a védőnőnk, elnyöszörögtem búmat-bánatomat és ahelyett, hogy rábeszélt volna a tápszerre vagy a hozzátáplálásra, egészen egyszerűen rávezetett, hogy tulajdonképpen, azon aggódgatok, ami valójában nem is probléma... elmesélte azt is, hogy Ő még olyan iskolát járt, ahol azt tanították, nem kell sokáig otthon maradni szülés után, szoptatni sem kell, hiszen a tápszerbe minden benne van. Óramű pontossággal kell etetni őket, 3 óránként, nem kell kényeztetni, kivenni a kiságyból éjszaka, ha sír, nevelni kell őket, szoktatni a szabályokhoz. Ő így is tett, 6 hetes volt a fia, és visszament dolgozni és nagyon hamar le is szoktatta a szopiról, azóta is bánja, szerinte nagyon sokkal lett szegényebb, kimaradtak az efajta meghitt pillanatok, és azóta, ha teheti minden anyukát rábeszél a szoptatásra, mintegy vezeklésként a saját fiával szemben... és az évek alatt rájött, nevelni ilyenkor még nem kell, csak szeretni... és munkájából adódóan rengeteg családot, kisbabát látott és lelkes híve az igény szerinti szoptatásnak, mert szerinte azok a babák, akiket igény szerint etetnek, kiegyensúlyozottabbak, mosolygósabbak...
A szép gondolatoktól én is jobb hangulatba kerültem, és Hunor is szebbnek látta a világot. Aztán ma rácáfolt: ha szerda, akkor babamasszázs, előtte rövid szunya és szopizás. Megérkeztünk, kivételesen nem mellbedobással estünk be, mihelyst Hunor padlót fogott, velőtrázó ordításba kezdett, bojkottálva ezzel a foglakozást, hiszen a hangadó fiam után, elindult a láncreakció és már minden baba ordított, kivétel nélkül. Majd két ikegés között gyorsan rámdobta a gyomrából visszatérő aludt-tejet... Ezzel is nyomatékosítva, így immáron számomra is egyértelművé vált, hogy Huncos ma nem igényli a kényeztető masszázst, ki is jöttünk hamarabb, mert fiam lucskosra és rekedtre ordította magát pillanatok alatt. Csodaszereplése után, megérdemelten nyakunkba vettük a várost és mintegy 4 órácskát sétáltunk a szikrázó napsütésben. Ez ellen bezzeg már nem emelt kifogást!
Hozzászólások: