Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hőn szeretett Zuram munkája igencsak helyhez kötött, és -általában- nem igényel éjszakai távolléteket. (najó, néha-néha becsusszanhat egy-egy nem várt sürgősségi eset, de nem kifejezetten ez a jellemző).

Ezért is kuriózum a két egymást követő éjszaka nélküle... rendelés után még hazaviharzott, megfürdette csemetéjét, közben kiszűrődött az instrukció, mely szerint, legyen jó kisfiú az elkövetkezendő 2 napban és hallgasson a Mámira, ne borítsa őt ki nagyon az éjszakai ébresztgetésekkel... és hogy nagyon fog Pápinak hiányozni, és sokat fog gondolni rá... aztán bedobálta ruháit egy sporttatyóba és kocsiba vágta magát...

Mert a szüret az a férfiak dolga... és Hunc ehhez még picurka. Így kettecskén maradtunk vasárnap hajnalig... amikor HuncApu fog minket mellénkbújással ébreszteni, hiszen nagyon korán kell hazaérnie, dolgozni megy és kivételesen most mi is vele tarthatunk, őszbúcsúztató nyílt nap lesz a Kutyaparadicsom nevezetű budakalászi kutyaiskolában. 

Koradélután pedig pár napra kihúzzuk a képzeletbeli telefonzsinórunkat és a szokásos kényeztető termálvízes-wellness napjainkat töltjük Sárváron, HuncDédivel. (masszázs, termálvíz, koszt-kvartély... hmmm). Már elkezdtem a képzeletbeli pakolást... hááát, lesz pár pakkunk, de sebaj!