Gondolataim naponta többször elkalandoznak Botiék felé... példátlan ez az összefogás, ez a szeretetháló, ami ezekben a nehéz napokban körbeöleli és beburkolja őket... torokgombóc-képző, hogy szerencsére még nem halt ki az emberekből teljesen az empátia, a segítőkészség... már rég elvesztettem a csodákba vetett hitemet és mégis,  most együtt éljük meg a csodát: ez a picilegény és az őt szerető családja nagyon erősen tud küzdeni... az egyre népesebb olvasótábora pedig belőlük meríti az erőt és ezt ezerszeresen visszatükrözi feléjük... tudom, még nagyon hosszú út vezet a teljes gyógyulásig, de valahol belül, azt érzem, elindultak ezen az ösvényen... nem történhet baj...

Nasaztán, elindultam én is a gyűjtögető anyukák útján. A mai napot sikerült egy újabb babakocsi megvételével zárnom. Hosszú lenne ecsetelnem az okokat, a legegyszerűbb arra fogni, hogy a véletlen besodorta az útunkba és az ember lánya, ilyenkor szemlesütve engedelmeskedik a sors kőkemény akaratának.

És még egy elvem dőlt dugába, ugyanis Hunor mégkószagondolatsemvolt korában megfogadtam, nem fogom belekényszeríteni a gyermekemet semminemű szépségversengésbe. Ez a céltudatos irányvonal egészen pontosan tegnap éjszakáig tartott, amikor is szörfölgetve a neten (esti levezetésként maci nacikat vadászva Huncnak), beleakadtam ebbe és igen, egy meggondolatlan pillanatban már töltöttem is fel a számomra egyik legkedvencebb Huncfotót. És akkor bunda ide vagy oda, kéretik szavazni a dedre, amennyiben más is szépségesnek látja őt ezen a fotón.

After post: kéretik naponta szavazni, ugyanis naponta lehet egyszer! A veresengés pediglen november 30.-áig tart!

Köszönjük szépen!