Azt hiszem, gyerekes anyukaként, újabb okot találtam arra, hogy miért is úúútálom én a telet. Túl a mínuszokon, a jeges úton való balanszírozáson, a gumiemberkének öltözésen és Hunor Michelin-babává varázsolásán minden kilépéskor a lakásból,  a sohamegnemszűnő taknyolódást sem szeretem.

Az idei évben, azaz január 3-4.-én kezdődött egy laza vízszerű orrfolyással, ám azóta napról-napra egyre változatosabb skálát  futunk be. Volt itt már enyhe hőemelkedés, magas láz, voltak vaskos, fradi-színű orrból eltávozók és egy egész napra teljesen visszavonulók is. Ekkor azt hittem, győztünk és végleg elvonult tőlünk a takonykór. Persze, nem így történt. És rádurrant az ilyenkor szokásos könnycsatorna-átmosott szeme is.

Azt gondolom, kellően higgadtan tudom kezelni Hunc takonykórságát, és valahol belül érzem, mikor van igazán riadó betegség-fronton. Tegnap aztán nálam is eljött az a pillanat, amikor már elveszettnek láttam még a reményt is, és felhívtuk a doktornőnket, ugyan jöjjön már ki, vessen egy pillantást Szemünkfényére, mert lassacskán elfogy az egy üveg köptető szirup, rég elfogyott a tengervízes sóoldat, amit telefonos tanácsadáson ajánlott... és a türelmünk is fogyóban... Dokinénink a tőle abszolút nemmegszokott módon volt undok, ő szabin van, ha úgy gondoljuk vigyük be a rendelőbe... pfff... újabb telefon, védőnéni: nem ajánlja, hogy bevigyük, csak ha valóban indolkoltnak ítéljük a problémát, ha folyamatosan magas a láza, kedvetlen, étvágytalan, befulladna vagy görcsösen köhögne... nagyon sok a beteg gyerek a váróban és ha igazán nincs gond, csak összeszedne valami komolyabbat várakozás közben. És fény derült doktornőnk váratlan undokságára is: ő is több hete hasonlókkal küzd, és táppénzre kényszerült...

Következő út: patika, újabb köptető, orrspray és immunerősítő vásárlás a kölöknek... elcsépelt közhely, de nem olcsó mulatság betegnek lenni... persze, ebben az esetben pénznemszámít, de akkor is halkan megjegyzem... merthogy ezek a típusú gyógyszerek nem vénykötelesek és így semminemű támogatás nem illeti őket... patikusnéni pozitív csalódás: megnyugtat, ne aggódjak, a legtöbb, amit tehetek az ez, rengeteg a msotanában elhúzódó felsőlégúti megbetegedés, valószínűleg a légszennyezettség az oka... Valóban, volt szmogriadó is... ez azért is nagyon durva, mert amíg csak elméletileg beszélünk róla, az azért egészen más, mint amikor a gyakorlatban kopogtat az ablakunkon a szmog és szembesülünk a következményeivel a saját bőrünkön.

Hunor továbbra is vígkedélyű, bár kissé bágyadtnak tűnik, ellenben jól eszik, lakásátrendez, pontosan ugyanúgy, mint máskor... talán annyiban változott, hogy többször igyekszik megszökni előlem... általában olyankor, ha meglátja az orrszívót a kezemben...