Szombatra esett a nagy nap, hogy Huncos kóbor fürtjei megzabolázását (azt a bizonyos bundesliga sérót vagy nevezhetjük a 70-es évekbeli flóverpóver ittragadt szellemiségének is) szakemberre bíztuk, enyém kedves fodrászlány személyére. És csak bízni tudok abban, hogy Hunor csak olyannyira lojális marad vele, mint amennyire HuncApu az övével, ugyanis bárhol is lakott, idestova 15 éve visszajár hozzá. Aztán meg már tökjó kis sztorikat is fabrikáltunk arról, hogy kiskamasz Hunornak rendszeresen megemlítjük, hogy hú, amikor még anya ölében ülve nyisszantottuk kóbor tincseidet, te meg vigyorogva vivatévé zenére hullámoztattad kistested...
Annyira kisfiús lett az új séróval, hogy ihajj... és a szülinapjára kapott bébitaxira már önállóan ül föl valamint száll le róla...

A nagy esemény után vidékre látogattunk, Hunor már kevésbé taknyolódott, mint a hét többi napján, így estére megejthette az első szánkózását is. Nincs mese, Hunc ebben is HuncApura ütött, várakozáson felül örült a hónak, a lecsúszásnak a dombról, miközben én alighallhatóan morogtam, hogy mennyire úúútálom a minuszokat és nemszeretek fázni, de a monoton elégedetlenkedésem mellett is mosolyt csalt az arcomra, Hunc önfeledt nevetése.

Miszter H. újabb szokása, a toldimiklósozás, avagy gyúrás az idei Iron Man versenyre: egyre nehezebb és tartalmasabb tárgyakat tol el maga előtt. Újkori kedvence HuncApu jól megrakodott éjjeliszekrénye.
Vasárnap hazaérve, Hunor felpörgés áldozata lett, gyakorló anyukák tudják mit jelent az, amikor minden zsigeredben érzed, hogy valami történni fog, egyszerűen nem úszhatja meg a kölök a különböző helyekre való felmászást, bebújást, huncutkodást büntetlenül. 
A föntebb említett éjjeliszekrényt tologatva éreztem meg az érzést újra, még oda is szóltam Huncmesternek, hogy nem kéne, mert baj lesz, a szokásos sátáni kacajjal vigyorogva tolta tovább a bűnnehéz szekrénykét. Tizedmásodperccel később óriási robaj, majd ezzel egyidőben bömbölő Hunor: kitört (az általam mindig is gyűlölt!) éjjeliszekrény lába, szerencsére nem Hunorra esett a szekrényke, csak simán eldőlt, Hunc meg a pelenkásos részére esett és a sírás csak az ijedtségéből fakadt.
Öröm az ürömben: olyan vacak anyagból készült ez a bútor, hogy még a szög se akar megmaradni benne, nagy reményekkel csere lesz! (hurrá).

Győzelemittasan a romok árnyékában: