2008.01.30. 14:03
Csípőszűrés
A hős apa egész normális időben ért haza, alig pár perccel éjfél előtt (térben és időben kissé dezorientáltan ugyan ;) ), ezért maximálisan ott volt ma apaként.
Délre volt időpontunk az ortopéd orvosnál, tőlünk szokatlan módon, oda is értünk. Hunor egy kis tündérgombóc volt, köszönhető ez az indulás előtti feltankolásának is. :D A levetkőztetése alatt végig szemkontaktusban álltunk, majd a doktornő átvette Huncot tőlem, ő pedig következetesen kereste a szemkontaktust vele is, olykor egy-egy érdekesebb csípő-csavargatásnál még a szemöldökét is összevonta. Aztán következett a keleti kényelem, oldalára fordítva behelyezték egy "minifotelba", ahol továbbra is símogatták és meleg zselével kenegetve megkukkantotta a doktornő ultrahanggal is a csípőjét. Minden rendben van, a lelete számokban: csípő L abd: 90/90, stabil. Ortolani neg. kontroll 4 hónaposan, UH:Ia. gerinc, láb neg. (arra már nem volt idő, hogy mindezt bővebben is elmagyarázza a doktornő, hogy mit is jelentenek ezek a számok, ugyanis a babák futószalagon érkeztek- hárman voltunk bent egyszerre!).
Útban hazafelé bedobtuk a székletet is tenyészteni. Ismét érdekes tapasztalatokat szereztem: a munkahelyek többségében a portás és a takarítónéni az úr! Magabiztosan lépkednék be a neves intézménybe, melynek falai között én is lehúztam pár évet, mogorva portás bácsi kézzel kiint a portásfülkéből. Mivel mostanság kommunikáció- és emberhiányban szenvedek mosolyogva közelítettem felé, sőt még rá is nyitottam a portásfülke ajtaját, széles jónapot kívánva. A válasz zord mormogás a bajsza alatt. Nem adtam fel, mosolyogva megkérdeztem, hol adhatnám le a fiam székletét tenyésztés céljából? Egyezményes mormogásából és az előtte elhelyezett nagyméretű füzet igazgatásából, kezdtem kapisgálni, hogy valószínűleg nála. Látványosan az órájára pillantott majd az ajtón elhelyezett táblára (vizsgálati anyag leadása: 8-13 óráig ... valóban, 12.43 volt már!) és tovább mormogott, kinyújtva felém a kezét. Értettem a szóból, átnyújtottam a kérőlapot és a kispiros tartályt, amit egyetlen kézmozdulattal elhárított. Kezdtem feszengeni a kispirossal, miközben portásbácsi akkurátusan kiolvasta a beutalót, majd ugyanilyen akkurátusan átvezette a füzetbe. Végezve rámnézett, többször megbökögette a gyermekorvos pecsétjét és végre hallottam beszélni, ugyan tőmondatokban (?!) tette: egy hét... Bután nézhettem, mert tovább bökögetett és többször ismételgette, egyre ingerültebben: egy hét, egy hét...és közben nyújtogatta felém a kezét a kispirosért. Ekkor kezdett összeállni bennem a kép, rá is kérdeztem sugárzó mosollyal: 1 hét múlva kell felhívnom a doktornőt, mert akkorra lesz kész az eredmény? bólogatott és láttam rajta, képtelen felfogni, hogy lehetek ennyire érthetetlen?!... (csak azt érteném meg, hogy mi tart egy hétig egy tenyésztésben, ugyanis szakszavakkal élve: ma kikenik és 37 Celsius fokos bacikeltetőbe helyezik, majd leolvassák 24, valamint 48 óra múlva... jó tudom, jön a hétvége és olyankor még a bacik se nőnek)
Huncot még mindig álombaringatja a birodalmi autó, még arra sem ébred föl, ahogy anyja nyögve felcipeli a harmadikra:
Az előző bundazsákját kinőtte (kihízta?), így már az újban pompázik:
Délre volt időpontunk az ortopéd orvosnál, tőlünk szokatlan módon, oda is értünk. Hunor egy kis tündérgombóc volt, köszönhető ez az indulás előtti feltankolásának is. :D A levetkőztetése alatt végig szemkontaktusban álltunk, majd a doktornő átvette Huncot tőlem, ő pedig következetesen kereste a szemkontaktust vele is, olykor egy-egy érdekesebb csípő-csavargatásnál még a szemöldökét is összevonta. Aztán következett a keleti kényelem, oldalára fordítva behelyezték egy "minifotelba", ahol továbbra is símogatták és meleg zselével kenegetve megkukkantotta a doktornő ultrahanggal is a csípőjét. Minden rendben van, a lelete számokban: csípő L abd: 90/90, stabil. Ortolani neg. kontroll 4 hónaposan, UH:Ia. gerinc, láb neg. (arra már nem volt idő, hogy mindezt bővebben is elmagyarázza a doktornő, hogy mit is jelentenek ezek a számok, ugyanis a babák futószalagon érkeztek- hárman voltunk bent egyszerre!).
Útban hazafelé bedobtuk a székletet is tenyészteni. Ismét érdekes tapasztalatokat szereztem: a munkahelyek többségében a portás és a takarítónéni az úr! Magabiztosan lépkednék be a neves intézménybe, melynek falai között én is lehúztam pár évet, mogorva portás bácsi kézzel kiint a portásfülkéből. Mivel mostanság kommunikáció- és emberhiányban szenvedek mosolyogva közelítettem felé, sőt még rá is nyitottam a portásfülke ajtaját, széles jónapot kívánva. A válasz zord mormogás a bajsza alatt. Nem adtam fel, mosolyogva megkérdeztem, hol adhatnám le a fiam székletét tenyésztés céljából? Egyezményes mormogásából és az előtte elhelyezett nagyméretű füzet igazgatásából, kezdtem kapisgálni, hogy valószínűleg nála. Látványosan az órájára pillantott majd az ajtón elhelyezett táblára (vizsgálati anyag leadása: 8-13 óráig ... valóban, 12.43 volt már!) és tovább mormogott, kinyújtva felém a kezét. Értettem a szóból, átnyújtottam a kérőlapot és a kispiros tartályt, amit egyetlen kézmozdulattal elhárított. Kezdtem feszengeni a kispirossal, miközben portásbácsi akkurátusan kiolvasta a beutalót, majd ugyanilyen akkurátusan átvezette a füzetbe. Végezve rámnézett, többször megbökögette a gyermekorvos pecsétjét és végre hallottam beszélni, ugyan tőmondatokban (?!) tette: egy hét... Bután nézhettem, mert tovább bökögetett és többször ismételgette, egyre ingerültebben: egy hét, egy hét...és közben nyújtogatta felém a kezét a kispirosért. Ekkor kezdett összeállni bennem a kép, rá is kérdeztem sugárzó mosollyal: 1 hét múlva kell felhívnom a doktornőt, mert akkorra lesz kész az eredmény? bólogatott és láttam rajta, képtelen felfogni, hogy lehetek ennyire érthetetlen?!... (csak azt érteném meg, hogy mi tart egy hétig egy tenyésztésben, ugyanis szakszavakkal élve: ma kikenik és 37 Celsius fokos bacikeltetőbe helyezik, majd leolvassák 24, valamint 48 óra múlva... jó tudom, jön a hétvége és olyankor még a bacik se nőnek)
Huncot még mindig álombaringatja a birodalmi autó, még arra sem ébred föl, ahogy anyja nyögve felcipeli a harmadikra:
Az előző bundazsákját kinőtte (kihízta?), így már az újban pompázik:
11 komment
Címkék: hunc fejlődés
2008.01.29. 21:41
Kimenő
Ma este, hosszas egyeztetés után, HuncApunak jár a kimenő és végre egyik kedvenc amatőr hobbijának élhet: elment egy nagyon kedves barátjával snookerezni. Megboldogult lánykoromban még hittem, hogy mindez valóban a játékról szól, de mára már tudom ez mit jelent valójában. Többek között azt, hogy valamikor az éjszaka közepén (2-3 óra magasságában) érkezik haza nem kicsit illuminált állapotban, általában ilyenkor nagyon szokott szeretni (a legjobb feleség, társ státuszt is meg szoktam kapni ilyenkor, természetesen az a tény, hogy én esetlegesen alszom, semmiben nem befolyásolja a kommunikációnkat :DDD), elmondja, hogy hányszor nyert/veszített, magába tömi a hűtőszekrény tartalmát, majd elégedett horkolás tör rá, mihelyst vízszintesbe helyezi törékenynek egyáltalán nem mondható testét! Azt hiszem, a mai napon kiegészül a műsor Hunorral... bár jó előre megkértem, akármikor is ér haza, szépen kérem, ne most bizonyítsa be, hogy milyen jó apa is ő, tehát nem biztos, hogy Huncot ki kell kapnia a kiságyából hazaérkezésekor és azonnal sem kell az éjszakai élményeit megosztania vele! :)))
Holnap megyünk a kötelező csípőszűrésre (szenya módon, arra azért roppant mód kíváncsi leszek, hogyan fog sikerülni felelősségteljes apukává varázsolnia magát a ma éjjel elhajlott HuncApunak ...hihihi!), és ma hoztuk el a beutalókat a gyerekorvostól, aki aggódó anyukának kiírt egy széklet tenyésztés vizsgálatot is. Szépen ott vártak a megírt beutalók, valamint a kis piros tartály is ott figyelt a borítékban, amit sikerült megtöltenem az olívzöld macikkal... valószínűleg negatív lesz a tenyésztés eredménye, de aggódó anyuka lelke így lesz teljesen nyugodt és úgy tűnik, kedvenc gyermekorvosunk erre ráérzett! ;)
Mellesleg, a mai maci-ősrobbanást, mindenre ráérző kisfiam, éppen a levesem kanalazgatása közben ejtette meg, miközben mélyen a szemembe nézve hirtelen elvörösödő fejjel magyarázott a kocsiülésében... és ilyenkor futni kell... :DDD
Holnap megyünk a kötelező csípőszűrésre (szenya módon, arra azért roppant mód kíváncsi leszek, hogyan fog sikerülni felelősségteljes apukává varázsolnia magát a ma éjjel elhajlott HuncApunak ...hihihi!), és ma hoztuk el a beutalókat a gyerekorvostól, aki aggódó anyukának kiírt egy széklet tenyésztés vizsgálatot is. Szépen ott vártak a megírt beutalók, valamint a kis piros tartály is ott figyelt a borítékban, amit sikerült megtöltenem az olívzöld macikkal... valószínűleg negatív lesz a tenyésztés eredménye, de aggódó anyuka lelke így lesz teljesen nyugodt és úgy tűnik, kedvenc gyermekorvosunk erre ráérzett! ;)
Mellesleg, a mai maci-ősrobbanást, mindenre ráérző kisfiam, éppen a levesem kanalazgatása közben ejtette meg, miközben mélyen a szemembe nézve hirtelen elvörösödő fejjel magyarázott a kocsiülésében... és ilyenkor futni kell... :DDD
2008.01.28. 19:44
Anyatejes szokások
Hunc macizási szokásairól (nevezhetjük székelésnek is) szeretnék egy röpke pár sort írni... lehet, hogy mások számára is tudunk újat mondani. :)
Kisfiam születése után, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy Ő ebben is eltér a tankönyvi leírástól, a kórházból hazajőve, napi 4-5 macival örvendeztette meg büszke apukáját és tapasztalatlan anyukáját. Az anyatej mennyiségének a növekedésével, (a 200-250 mili étkezésenkénti mennyiség elpusztítására gondolok ilyenkor), Hunor egyre kevesebbet "adott vissza" a természetnek. Ekkor ijedtem meg először, hiszen, nagyon sok "megy be" és alig "jön ki" valami végtermék... Voltak olyan napok is, amikor még egy kissógor sem távozott Huncból, de gyakorló anyukák (és a gyerekorvosunk!) megnyugtattak, ez az állapot anyatejes csecsemőknél, akár 8-10 napig is eltarthat, de jajj, ha akkor útjába állsz a kiözönlő maciknak! :DDD (sajna, egyszer belefutottam pelenkázáskor egy ilyen többnapos macicsaládba... szerencsére lemosható a falfestékünk! ;) ). Ezek a többnapos sztrájkok csak azt bizonyítják a doktornénink szerint, hogy a kisded jól hasznosítja az anyatejet. Hurrá! ez az aggódásunk megoldódni látszott, de természetesen követte őt egy másik: Hunc negyedik napja hasmenéses... nem sokszor, csak napi egyszer...na,de az az egy milyen! Délután érkezik, zöldszínű és előre rettegek tőle... Kirobban és áttör minden pelenkán és ruhán!!! és sugárban folyik, határokat nem ismerve... Gyerek jól van, HuncApu jókat nevet (még akkor is, amikor ölében is megtörténik ez a csoda! :D), anyuka aggódik... Gyerekorvost felhív, gyerekorvos mosolyogva: még mindig 220-akat eszik? persze, igen... akkor ez természetes, sokat evő gyerekeknél, és itt ismét a jó hasznosítást emlegette...
Szóval, Hunc jól van, én meg rettegek minden délután, mihelyst meglátom a vörösödő fejét és meghallom a kiszűrődő hangokat! :DDD
Akit megdöbbentettem ezzel a bejegyzésemmel, nézze el nekem, azért (is) mertem megtenni mindezt, mert ebben a témában még gyerekkönyv is született egy svéd múzeumpedagógus tollából! (a könyvre kattintva bővebben is lehet olvasni róla...)
Kisfiam születése után, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy Ő ebben is eltér a tankönyvi leírástól, a kórházból hazajőve, napi 4-5 macival örvendeztette meg büszke apukáját és tapasztalatlan anyukáját. Az anyatej mennyiségének a növekedésével, (a 200-250 mili étkezésenkénti mennyiség elpusztítására gondolok ilyenkor), Hunor egyre kevesebbet "adott vissza" a természetnek. Ekkor ijedtem meg először, hiszen, nagyon sok "megy be" és alig "jön ki" valami végtermék... Voltak olyan napok is, amikor még egy kissógor sem távozott Huncból, de gyakorló anyukák (és a gyerekorvosunk!) megnyugtattak, ez az állapot anyatejes csecsemőknél, akár 8-10 napig is eltarthat, de jajj, ha akkor útjába állsz a kiözönlő maciknak! :DDD (sajna, egyszer belefutottam pelenkázáskor egy ilyen többnapos macicsaládba... szerencsére lemosható a falfestékünk! ;) ). Ezek a többnapos sztrájkok csak azt bizonyítják a doktornénink szerint, hogy a kisded jól hasznosítja az anyatejet. Hurrá! ez az aggódásunk megoldódni látszott, de természetesen követte őt egy másik: Hunc negyedik napja hasmenéses... nem sokszor, csak napi egyszer...na,de az az egy milyen! Délután érkezik, zöldszínű és előre rettegek tőle... Kirobban és áttör minden pelenkán és ruhán!!! és sugárban folyik, határokat nem ismerve... Gyerek jól van, HuncApu jókat nevet (még akkor is, amikor ölében is megtörténik ez a csoda! :D), anyuka aggódik... Gyerekorvost felhív, gyerekorvos mosolyogva: még mindig 220-akat eszik? persze, igen... akkor ez természetes, sokat evő gyerekeknél, és itt ismét a jó hasznosítást emlegette...
Szóval, Hunc jól van, én meg rettegek minden délután, mihelyst meglátom a vörösödő fejét és meghallom a kiszűrődő hangokat! :DDD
Akit megdöbbentettem ezzel a bejegyzésemmel, nézze el nekem, azért (is) mertem megtenni mindezt, mert ebben a témában még gyerekkönyv is született egy svéd múzeumpedagógus tollából! (a könyvre kattintva bővebben is lehet olvasni róla...)
2008.01.26. 22:24
A túl sok inger
Tegnap, "belekeveredtem" egy blogos találkozóba. Természetesen, minden a "véletlenek" összjátéka volt és majdnem meghiúsulni látszott a "vakrandi" PocakKatával és Csillagbabával. Végül mégis megvártak minket, így Hunccal nekiindultunk a sétával egybekötött találkozásnak. Két csodálatos emberkét sikerült megismernem személyükben, Majdnemszomszéd PocakKata egy nagyon aranyos-mosolygós kismami. Csillagbaba pedig hozzám hasonló beszédes adottságokkal rendelkező igencsak csini anyuka, akivel sikerült egymás szavába vágva (és ilyenkor sűrűn elnézést kérve a másiktól, hisz mégiscsak az első találkozás, ilyenkor illik udvariasan viselkedni ;) :D) überkommunikálnunk! :DDD Nagyon remélem, egy hosszabb ismeretség kezdődött el tegnap és lesznek még ilyen babás-mamás-kismamás találkozások. (Kedves BloggerTársaim! Akár vehetitek felkérésnek is az előbbi mondatom! ;) )
Izomlázasra sikerült sétálnunk magunkat és szinte ránksötétedett mire hazaértünk, Hunc békésen aludt a babakocsijában, mikor felvittük ébredt csak fel. Megetettem, aztán beütött a krach: Hunort megszállta valami új erő (most nem a Pocakfájás Démona!), ordított és üvöltött szakadatlan, vígasztalhatatlan állapotú lett. 5 órától fél 12-ig felváltva mindent bevetettünk, de semmi sem használt, csak pár pillanatig. Végül fél 12-kor újból megpróbáltam cicire venni, és talán a fáradtságtól, de elaludt nyammogva... Mindezek után HuncApuval megsemmisülten és leamortizálva ültünk egymással szemben és csak bámultunk ki a fejünkből... Hogy mi okozta ezt a tegnapi állapotot? Talán a sok új inger, a hosszas séta, a fővárosi zaj együttes hatása? ...sajnos, nem tudom, de ez a hisztérikus velőtrázó sírás még mindig itt maradt a fülemben...
Szerencsére ma reggel már újra az én mosolygós kisfiam ébredezett a kiságyában, a Gonosz Démont sikerült elüldöznünk, így hát nekivágtunk a napsütésben HuncApu Nagynénijéhez látogatóba:
Aztán mi fogadtunk látogatókat HuncDédi és HuncNagypapa személyében:
Izomlázasra sikerült sétálnunk magunkat és szinte ránksötétedett mire hazaértünk, Hunc békésen aludt a babakocsijában, mikor felvittük ébredt csak fel. Megetettem, aztán beütött a krach: Hunort megszállta valami új erő (most nem a Pocakfájás Démona!), ordított és üvöltött szakadatlan, vígasztalhatatlan állapotú lett. 5 órától fél 12-ig felváltva mindent bevetettünk, de semmi sem használt, csak pár pillanatig. Végül fél 12-kor újból megpróbáltam cicire venni, és talán a fáradtságtól, de elaludt nyammogva... Mindezek után HuncApuval megsemmisülten és leamortizálva ültünk egymással szemben és csak bámultunk ki a fejünkből... Hogy mi okozta ezt a tegnapi állapotot? Talán a sok új inger, a hosszas séta, a fővárosi zaj együttes hatása? ...sajnos, nem tudom, de ez a hisztérikus velőtrázó sírás még mindig itt maradt a fülemben...
Szerencsére ma reggel már újra az én mosolygós kisfiam ébredezett a kiságyában, a Gonosz Démont sikerült elüldöznünk, így hát nekivágtunk a napsütésben HuncApu Nagynénijéhez látogatóba:
Aztán mi fogadtunk látogatókat HuncDédi és HuncNagypapa személyében:
Végül vacsi és "matinézgatás" után, a "klónok" rátapadtak a tévére:
2008.01.24. 10:48
Borka
Szeretnék egy újabb jóhírt megosztani Veletek: egy nagyon kedves "virtuális barátnosném", Zsuzsi életet adott második kisbabájának, Borkának! Pontos adatokat nem tudok Róluk, csak annyit, amennyit a boldog kispapa írt, hogy nagyon ügyesek voltak és a képek is azt bizonyítják, hogy jól vannak Mindketten!
Isten hozott, picilány! Szívből gratulálok Zsuzsi!
Gyönyörűek vagytok!
5 komment
Címkék: babaszületés
2008.01.23. 22:19
Igazán semmi extra...
...csak a szokásos Fodrászok Gyöngye által szépen kivasalt, HuncApunak így soha nem tetsző frizura. ...de ha már ennyire látni akartátok, legalább megőrzöm az utókor számára! ;)
...és nem, nem lett rövidebb, csak fodrász által igazítottan tépettebb! :)))
(Upsz, most lebuktam!...mögöttem a gondosan felállított vasalódeszka... szerencsére a vasalandók nem látszódnak ;)...na, majd talán holnap ;) )
(Upsz, most lebuktam!...mögöttem a gondosan felállított vasalódeszka... szerencsére a vasalandók nem látszódnak ;)...na, majd talán holnap ;) )
17 komment
Címkék: egyéb
2008.01.23. 18:05
Kettecskén a fiúk
Délelőtt -előzetes egyeztetések után- kiszöktem pár órára (egészen pontosan 3 és félre) fodrászhoz és csodálatos metamorfózison mentem keresztül: eltűnt a többcentis lenövésem! :) Kedvenc Fodrászom évek óta kihozza a hajamból a maximumot, bár ő is csak hozott anyagból gazdálkodhat! (kivéve, mikor kelemenannácskás felvarrt loknikkal egészíti ki a sajátomat ;) ...de ez nem most volt :D).
A fiúk meg nagyon jól viselkedtek, Hunc mérhetetlen anyahiányában magába tuszkolt eme röpke idő alatt mintegy 250 mili tejcit (azaz negyed litert!), HuncApu pedig megtapasztalta miért is nincs nekem időm délelőtt vasalni?! Hunormester formában volt, negyed órával azelőtt aludt el, mielőtt hazaértem volna. HuncApu kissé megviselt volt (bár jól leplezte, én pedig nem tettem szóvá ;) ). Amíg távol voltam küldött egy mms-t is: Hunor a játszószőnyegen rácsodálkozva a piros helikopterre, Kokó cica szorosan mellette a szőnyegen, rácsodálkozva a világra. Mostanság Hunc összeszorított kis öklében 2 dolog közül az egyiket bizton megtalálom: A verzió: az én hajam, B verzió: Kokó cica szőre.
Esti "matiné": (most már nagyon szereti és értékeli a tehenes-malacos körforgóját, ilyenkor kikerekedett szemekkel nézi, míg le nem jár, majd kiköveteli az újraindítását... csak tudnám, ki találta ki ehhez a körforgóhoz a "jöjj el kedves Télapó..." dallamot?!... bezárnám pár órára egy gyerekszobába az állandóan forgó és zenélő micsodával...:S És azt is jó volna tudni, miért csak egy gyorspisilésnyi időre tervezték a zenét és a forgást az alkotói?! :S)
A fiúk meg nagyon jól viselkedtek, Hunc mérhetetlen anyahiányában magába tuszkolt eme röpke idő alatt mintegy 250 mili tejcit (azaz negyed litert!), HuncApu pedig megtapasztalta miért is nincs nekem időm délelőtt vasalni?! Hunormester formában volt, negyed órával azelőtt aludt el, mielőtt hazaértem volna. HuncApu kissé megviselt volt (bár jól leplezte, én pedig nem tettem szóvá ;) ). Amíg távol voltam küldött egy mms-t is: Hunor a játszószőnyegen rácsodálkozva a piros helikopterre, Kokó cica szorosan mellette a szőnyegen, rácsodálkozva a világra. Mostanság Hunc összeszorított kis öklében 2 dolog közül az egyiket bizton megtalálom: A verzió: az én hajam, B verzió: Kokó cica szőre.
Esti "matiné": (most már nagyon szereti és értékeli a tehenes-malacos körforgóját, ilyenkor kikerekedett szemekkel nézi, míg le nem jár, majd kiköveteli az újraindítását... csak tudnám, ki találta ki ehhez a körforgóhoz a "jöjj el kedves Télapó..." dallamot?!... bezárnám pár órára egy gyerekszobába az állandóan forgó és zenélő micsodával...:S És azt is jó volna tudni, miért csak egy gyorspisilésnyi időre tervezték a zenét és a forgást az alkotói?! :S)
6 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.22. 22:36
Forgolódunk...
Az este elfogyasztott egy-kisbocinak-se-vállna-szégyenére mennyiségű tejci után, Hunor még foglalkozást igényelt volna. A fejlődéséhez roppant fontos ingereket (=Apa és Anya) megtagadó gaz és önző szülei úgy gondolták, az egész délutáni "matinézgatás" után talán megérdemelnének egy pár önfeledt percet, mely idő alatt bekapkodnák a vacsorájukat. (ami ismételten egy gasztronómiai élvezetbomba volt, hála HuncApu újabb szenvedélyének: az ételkreációnak!)
Hunc először csak nyöszörgött, majd fel-felrikkantott jelzésértékűen. Mivel még erre sem kapott érdemleges válaszreakciót és egyikünk sem jelent meg Őfelsége ágyánál szórakoztató üzemmódban, akcióba fogott. Hogy hogy csinálta, sajnos nem láttam, a fülrepesztő valódi fájdalmas sírására viszont be kellett szaladnom! Hunc hasról megfordult a hátára és ettől az élménytől egészen egyszerűen megijedt! (igaz, még nem volt teljesen tiszta átfordulás, a lábai még keresztben maradtak, az egyik kezét meg saját maga alá temette, de a szigorú anyai zsüri ezt már elfogadta és megfordulásnak minősítette!). Pár perc nyugtató összebújás és becézgetés után, kisfiam feldolgozni látszék a traumát, visszahelyezvén ágyikójába azonban újból rázendített, közben öklét szájába tömködve, jelezni szándékozva, hogy mennyire éhes (ez általában hatni szokott!). A fáradtság azonban nagy úr és ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem: az első telitüdejű ordítás levegővétele után, fejét felemelve átfordította a másik oldalára az arcát és... egész egyszerűen elaludt! Így:
Hunc először csak nyöszörgött, majd fel-felrikkantott jelzésértékűen. Mivel még erre sem kapott érdemleges válaszreakciót és egyikünk sem jelent meg Őfelsége ágyánál szórakoztató üzemmódban, akcióba fogott. Hogy hogy csinálta, sajnos nem láttam, a fülrepesztő valódi fájdalmas sírására viszont be kellett szaladnom! Hunc hasról megfordult a hátára és ettől az élménytől egészen egyszerűen megijedt! (igaz, még nem volt teljesen tiszta átfordulás, a lábai még keresztben maradtak, az egyik kezét meg saját maga alá temette, de a szigorú anyai zsüri ezt már elfogadta és megfordulásnak minősítette!). Pár perc nyugtató összebújás és becézgetés után, kisfiam feldolgozni látszék a traumát, visszahelyezvén ágyikójába azonban újból rázendített, közben öklét szájába tömködve, jelezni szándékozva, hogy mennyire éhes (ez általában hatni szokott!). A fáradtság azonban nagy úr és ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem: az első telitüdejű ordítás levegővétele után, fejét felemelve átfordította a másik oldalára az arcát és... egész egyszerűen elaludt! Így:
8 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.21. 20:30
Gyúrós Hunci
A ma esti "matinézás" eredményei:
...és egy újabb Apa-fiú gyöngyszem:
...és egy újabb Apa-fiú gyöngyszem:
16 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.21. 17:34
8 óra pihenés...
Magam sem hittem el, hajnali 3 és 4 órakkor, (amikor is negyedóránként odalopóztam a kiságyához belesni), hogy az este 21.00-kor letett Manókirály még nem ébredt fel enni... Természetesen ettől a nagyalvástól nagyéhezésre ébredt ma reggel 5 órakkor, hosszasan majd' egy órán keresztül szopizott! És ez azt jelenti, hogy Hunc kereken 8 órát aludt egyhosszában! (én ezalatt fejtem jószokásomhoz híven :D). Délelőtt nyűgösködött, gaz anyukaként felöltöztettem és kitettem az erkélyre.(így legalább nem hallom, ugyebár ;) ). Ott sikerült elaludnia, szakaszokban, mert egy-egy erősebb zajra, motor hangra felébredt. Szerintem már most érzi az érkező hidegfrontot.
Tegnap éjjel véletlenül tanúja voltam egy olyan eseménynek, mely kedves barátnőmet érintette és kellően felkavarta a babablogosok amúgy sem langyhuló iszapját. Történt ugyanis, hogy egy magát Ágnesnek nevező hölgy, Ingrid egyik csinos kismamfotójával illusztrálta saját kismamás-babás blogját, a fotót saját kismamafotójaként feltűntetve és nem utolsó sorban bezsebelve az érte járó dícséreteket. Nos, ez a történés eléggé elgondolkodtató... sajnos a sok kedves szó és virtuális barát között, egy ekkora fórumon beszűrődhetnek beteg emberek is, mint ahogy nem olyan régen ez velem is előfordult, persze nem ennyire durva formában. (az én jóhíszeműségemet és segítőkészségemet kihasználó illető még mindig a blogokban "garázdálkodik". Amikor én "megismertem" krónikusan kismama akart lenni, majd úgy tűnt az is lett, együtt örültem vele, próbáltam tanácsokkal ellátni, majd hirtelen "elvetélt" és ekkor egyemberként sokan mellé álltak ismeretlenül is, majd törölte a blogját és pár nap múlva új néven újat indított... nem lepődnék meg, ha nemsokára újra ezt tenné... )
Szóval, óvatosan, csak óvatosan ebben a virtuális világban, ahol minden megengedett.
Tegnap éjjel véletlenül tanúja voltam egy olyan eseménynek, mely kedves barátnőmet érintette és kellően felkavarta a babablogosok amúgy sem langyhuló iszapját. Történt ugyanis, hogy egy magát Ágnesnek nevező hölgy, Ingrid egyik csinos kismamfotójával illusztrálta saját kismamás-babás blogját, a fotót saját kismamafotójaként feltűntetve és nem utolsó sorban bezsebelve az érte járó dícséreteket. Nos, ez a történés eléggé elgondolkodtató... sajnos a sok kedves szó és virtuális barát között, egy ekkora fórumon beszűrődhetnek beteg emberek is, mint ahogy nem olyan régen ez velem is előfordult, persze nem ennyire durva formában. (az én jóhíszeműségemet és segítőkészségemet kihasználó illető még mindig a blogokban "garázdálkodik". Amikor én "megismertem" krónikusan kismama akart lenni, majd úgy tűnt az is lett, együtt örültem vele, próbáltam tanácsokkal ellátni, majd hirtelen "elvetélt" és ekkor egyemberként sokan mellé álltak ismeretlenül is, majd törölte a blogját és pár nap múlva új néven újat indított... nem lepődnék meg, ha nemsokára újra ezt tenné... )
Szóval, óvatosan, csak óvatosan ebben a virtuális világban, ahol minden megengedett.
9 komment
Címkék: hunc fejlődés
2008.01.20. 17:16
Séták
Tegnap HuncApu egyáltalán nem önös érdekből sétálni invitálta kis családját a Pilisbe. Ha szemfülesebb vagyok, átláthattam volna a szitán, hogy szemerkélő esőben miért is kell nekünk egészen a Pilisig kiautózni, hogy ott sétafikkantsunk Hunccal terepgyakorlaton (erdőben) a babakocsival. Mire Kesztölcre értünk (még itt sem volt gyanús semmi :D), már nem csak szemerkélt, hanem monoton őszi stílusban zuhogott az eső. HuncApu romantikusan nosztalgiázott: nyáron nagy pocakkal itt ebédeltünk útban Klastrompuszta felé... aztán meg is állt az étterem parkolójában (még végig is futott az agyamon, hogy vajon most, hogy akar Huncostul ittebédelni?!) ... közben mintegy mellékesen rákérdezett, hogy emlékszem-e, hogy itt milyen finom bort vettünk?! (na, itt azért már kapisgáltam valamit, mégse ma jöttem le a falvédőről :D). Szóval bement, vett pár palack bort, addig én megetettem Huncot, majd továbbindultunk. Ekkor már egyértelmű volt, hogy ismét bortúrán veszünk részt, meg is találtuk a HuncApu által interneten kiszemelt pincészetet, ahol nagyon kellemes meglepetésben volt részünk. Egy kedves, fiatal pár, családi pincészetébe tévedtünk, ahol a maguk készítette boraikat kóstoltuk, majd vásároltunk is belőlük. Sokat beszélgettünk, Hunc a végére benyűgösödött (segítőkészen felajánlották, hogy akár meg is szoptathatom a babát- azért ilyennel se találkozik mindennap és mindenhol az ember!). Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a családias pincészetet a gyümölcsös illatú, sajátosan fűszeres zamatú bio-boraival. Végül is nem bántuk meg a HuncApu féle sétát...
...aztán ma én gondoltam azt egyáltalán nem önös érdekből, hogy szikrázik a napfény és símogat a levegő, HuncApu rendelése előtt sétáljunk egyet... útbaejtve egy babaáruházat anyatejtároló pohárért. :DDD De ma tényleg sétáltunk egy nagyot, Hunc arca kipirult, nem olyan régen értünk haza, evett és most mélyen alszik a kuckójában!
... és ma 7 hetes... hihetetlen, hogy röpül az idő!
...aztán ma én gondoltam azt egyáltalán nem önös érdekből, hogy szikrázik a napfény és símogat a levegő, HuncApu rendelése előtt sétáljunk egyet... útbaejtve egy babaáruházat anyatejtároló pohárért. :DDD De ma tényleg sétáltunk egy nagyot, Hunc arca kipirult, nem olyan régen értünk haza, evett és most mélyen alszik a kuckójában!
Hunc hétvégi laza menetszerkójában:
... és ma 7 hetes... hihetetlen, hogy röpül az idő!
Amit elfelejtettem, pedig igazán nem lenne szabad: amióta HuncApu ráérzett a kulináris élvezetek egy új dimenziójára maximális kényeztetésben van részünk. Ugyanis elkezdett főzni (természetesen szigorúan azért, hogy bőséges maradjon a tejtermelésem ;) ). Estére zellerkrémlevest Zöld veltelínivel, majd mézes-mustáros egybekarajt krumplipürével és 2003-as Zenittel szolgált fel. Isteni finom volt! :)
2008.01.19. 21:34
Kérd és megadatik
Figyeltem és lopva reméltem, ez nem lehet csak a véletlen műve és igen, sikerült!!! Addig woodoobabáztam titkon, míg teljesült: Hunc harmadik napja "átalussza az éjszakát", azaz rendszert alakított ki saját kis életébe. (és nem, nem hagyta, hogy én tegyem! :D) Már csak 6-szor eszik naponta (azaz kettővel kevesebbszer, mint eddig! ) és éjszaka beiktat egy hosszabb regenerálódást is. Tehát:
Az éjszakai mintegy 6 órás alvást maximálisan sajnos nem tudom kiélvezni, mert ha megtenném, mindamellett, hogy tejben fürödve ébrednénk (mint ahogy első éjszaka így is történt! :S), szét- (vagy be?) durrannának a melleim is. Így számomra továbbra is maradnak a rövidebb (fejős)szakaszok, de valahogy mégis pihentebbnek érzem magam.
A mély alvás titka: keresztben az ágyban és kibújva a takaró alól...
- ébred 6 fél 7 között, ilyenkor kevésbé mérges, viszonylag jókedélyű és ettől az állapotától még az sem riasztja el, hogy a jóidösanyja alig látja őt álmából felriasztva. Ilyenkor eszik, kis "matinézást" igényel, majd olyan 8 óra magasságában újból elszenderedik
- uzsonnáját 9-10 óra környékére időzíti, ilyenkor mérgesebb, ha nem azonnal teszem a tejcit a szájába, szigorúan és hosszasan szopizik, utána hajlandó mosolyokat szórni és játszadozni akár még egy órácskát is
- az ebédet 12-1 órára kéri a fiatalember, ilyenkor már a szopizásba belealszik
- délutáni ozsonnája 3-4 óra között esedékes, ilyenkor hosszasan nyitott szemekkel, érdeklődve eszik
- 7-8 óráig alszik, ekkorra már HuncApu is hazaér, Huncbaba legnagyobb örömére, kicsit játszanak, mosolyognak egymásra, miközben Hunc "elmeséli" (elmutogatja ;) ) mi történt aznap itthon. Fürcsi és HuncApus játékok következnek, majd hatalmas szopizás és hatalmas alvás következik
- 2-3 között ébred, gyakorlatilag álmában szopizik, keveset és belealvósan...
Az éjszakai mintegy 6 órás alvást maximálisan sajnos nem tudom kiélvezni, mert ha megtenném, mindamellett, hogy tejben fürödve ébrednénk (mint ahogy első éjszaka így is történt! :S), szét- (vagy be?) durrannának a melleim is. Így számomra továbbra is maradnak a rövidebb (fejős)szakaszok, de valahogy mégis pihentebbnek érzem magam.
A mély alvás titka: keresztben az ágyban és kibújva a takaró alól...
6 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.17. 18:49
Anyja fia
Lehet, hogy külsőleg HuncApu vonásait örökölte csepp gyermekünk, de viselkedésében egy engem igen jellemző tulajdonságot vélünk felfedezni. Aki ismeri HuncAput, az tudja, hogy egy karakán, sarkos emberkéhez mentem feleségül, aki sosem rejti véka alá a véleményét (sajnos, még akkor sem, ha ezzel fájdalmat okoz!), nagyon fejlett igazságérzékkel rendelkezik és a képmutatás legparányibb szikrája sem szunnyad benne. Ebben is kiegészítjük egymást, én szeretem kevésbé sarkosan közölni mondandómat, és annak ellenére, hogy én is szeretem az őszinte dolgokat, könnyebben el tudom fogadni a színeket, azaz nem minden fehér vagy fekete, vannak átmenetek is. HuncApu, ha nincs kedve valamihez, egész egyszerűen lemondja a programot, én olykor összeszorított fogakkal haegyszermármegígértem alapon, de elmegyek.
Nos, Hunc hasonló dolgokat produkál a saját szintjén: bárki meglátogat minket, igazi kis minimanóvá válik, ragyog, szórja mosolyait, mindenkit elbűvöl. Aztán, ha az illető elmegy, igazi nyűgpárnává alakul, csak nekünk villantja ki az igazi arcát! :))) Ugyanezt tette ma is, fogorvosnál jártunk ismét, (csak most nem a fájdalom vezérelt a rendelőbe: a karácsony tájéki ideiglenes töméseimet cseréltük ki véglegesekké), a rendelőbe érkezve Hunc bűbájka volt: az asszisztensnő gyakorlatilag ki sem adta a huncutul mosolygó kisfiamat a kezéből, agyon dícsérték nyugodt és végtelenül kedves természetét, aztán hazafelé beülve a kocsiba rázendített, hazáig berezonált az agyam is és ez az állapot azóta is tart. És most nincs pocakfájás, csak klasszikus és kőkemény hiszti. Igazi hangszálrezegtető ordítás lengi be szerény hajlékunkat, amire csak a karomon lógás az egyetlen gyógyír. Lassan olyan leszek, mint egy gyúrós, (annyi különbséggel hogy én nem vagyok kopasz :D ), Hunc ugyanis túllépett az öt kilón, azaz 5080 gramm a nettó súlya (étkezés előtt, fürdés után lemeztelenítve).
Nos, Hunc hasonló dolgokat produkál a saját szintjén: bárki meglátogat minket, igazi kis minimanóvá válik, ragyog, szórja mosolyait, mindenkit elbűvöl. Aztán, ha az illető elmegy, igazi nyűgpárnává alakul, csak nekünk villantja ki az igazi arcát! :))) Ugyanezt tette ma is, fogorvosnál jártunk ismét, (csak most nem a fájdalom vezérelt a rendelőbe: a karácsony tájéki ideiglenes töméseimet cseréltük ki véglegesekké), a rendelőbe érkezve Hunc bűbájka volt: az asszisztensnő gyakorlatilag ki sem adta a huncutul mosolygó kisfiamat a kezéből, agyon dícsérték nyugodt és végtelenül kedves természetét, aztán hazafelé beülve a kocsiba rázendített, hazáig berezonált az agyam is és ez az állapot azóta is tart. És most nincs pocakfájás, csak klasszikus és kőkemény hiszti. Igazi hangszálrezegtető ordítás lengi be szerény hajlékunkat, amire csak a karomon lógás az egyetlen gyógyír. Lassan olyan leszek, mint egy gyúrós, (annyi különbséggel hogy én nem vagyok kopasz :D ), Hunc ugyanis túllépett az öt kilón, azaz 5080 gramm a nettó súlya (étkezés előtt, fürdés után lemeztelenítve).
2008.01.16. 15:41
Pocakfájás és aktivitás
Tegnap éktelen pocakfájást produkált Manóvári, fájdalmában annyira zokogott, mint még soha... hangja többször elcsuklott, céklavörösen görcsölve és szemrehányóan kétségbeesve nézett rám, hogy mért nem teszek már valamit?! Pedig most igazán nem én voltam a hunyó, mert semmi olyat nem fogyasztottam, ami Hunc számára bántó lehetett volna. (lassan kenyéren és vízen élek ;) ). Amikor már a 176. lakáskörünket is megtettük, kocsiban és ölben külön-külön számolva, valamint az aromaterápiás pocakmasszázs sem hozott semmilyen eredményt, ismételten feladtam egyet az elveim közül: leküldtem HuncAput a patikába gyógyszerért. Zsótól hallottam az Infacol nevű csodaszerről és mondhatom, nekünk nagyon bevált! (ez itt nem fizetett hírdetés! :D). Igaz elsőre nem ízlett Huncnak, de elmagyaráztuk neki, hogy ettől majd nem fog fájni a pocija és végre el fog tudni aludni is. És nem csalódhatott bennünk, mert valóban így is történt. Fél óra múlva elkezdett hatni, irdatlan hangok hagyták el a pelust (a konyhában hallható volt, amit a hálószobában rottyintott, most nem kellett bekapcsolni a bébiőrt! ;) ) és olyanokat büfögött, ami egy sörivó számára is dícséretes lett volna! Az éjszakánk ennek fényében nyugodtan telt.
Mára pedig egész délelőttös látogatásos programot szerveztünk. Meglátogattunk 2 olyan baráti párt, ahol éppen úton vannak a babócák, ráadásul az egyik barátnőmnél két kis manó érkezik nemsokára! Aztán hazafelé jövet meglátogattuk a dédit is. Hunor manó nagyon jól viselkedett, dobálta mosolyait, nagyokat aludt és esetenként agresszíven jelezte távozási szándékát, hogy aztán a kocsiban ülve ismét elaludjon. Hazaérve teljesen kómás volt, álmában levetkőztettem, betettem a kiságyba és csak alszik és alszik! ...pedig már ebédidő lenne és ugye ő sosem mulaszt el egyetlen étkezést sem! :)))
Mára pedig egész délelőttös látogatásos programot szerveztünk. Meglátogattunk 2 olyan baráti párt, ahol éppen úton vannak a babócák, ráadásul az egyik barátnőmnél két kis manó érkezik nemsokára! Aztán hazafelé jövet meglátogattuk a dédit is. Hunor manó nagyon jól viselkedett, dobálta mosolyait, nagyokat aludt és esetenként agresszíven jelezte távozási szándékát, hogy aztán a kocsiban ülve ismét elaludjon. Hazaérve teljesen kómás volt, álmában levetkőztettem, betettem a kiságyba és csak alszik és alszik! ...pedig már ebédidő lenne és ugye ő sosem mulaszt el egyetlen étkezést sem! :)))
13 komment
Címkék: hunorfotó
2008.01.14. 18:08
Kötelező vizsgálatok
Ma volt a hat hetes kötelező hasi- és koponya ultrahangos vizsgálatunk. Hunor minden vizsgált szerve teljesen rendben van (máj, vese, kismedence, koponya). A zselés felkenésnél elég furcsa arcot vágott, de lényegében jól tűrte, nem sírt, néha enyhe nyekergéssel jelezte nemtetszését. Az ultrahangozás végén a doktorbácsi közölte, hogy Hunc tökéletes kisbaba!
Igazából a felöltöztetésnél kezdett el teli torokból üvölteni, megmutatván milyen is egy igazi férfiúi tüdő! Kijőve az ultrahangos vizsgálóból riadtszemű kismamák tömege próbálta kitalálni vajh mi történhetett odabent ?! :)
Ím: (azt hiszem, nem lesz nehéz kitalálni, hogy melyikünk kicsoda!...ha mégse menne, udvariassági sorrendbe tettem fel őket ;) :
Igazából a felöltöztetésnél kezdett el teli torokból üvölteni, megmutatván milyen is egy igazi férfiúi tüdő! Kijőve az ultrahangos vizsgálóból riadtszemű kismamák tömege próbálta kitalálni vajh mi történhetett odabent ?! :)
Végre sikerült beszkenelnem 2 napos fáradtságos munkám gyümölcseként (abszolút nem jól csináltam 2 napig, én valahogy a nyomtató ikonnal próbálgattam szkenelni, holott volt olyan ikonom is, hogy Scan, csak egy sorral lejjebb! :))) ) rólunk, HuncApuról és rólam gyerekkori fotókat.
Ím: (azt hiszem, nem lesz nehéz kitalálni, hogy melyikünk kicsoda!...ha mégse menne, udvariassági sorrendbe tettem fel őket ;) :
2008.01.12. 15:53
Hunc szellőzik
A hirtelen jött jóidőnek köszönhetően kedvet kaptunk egy kis friss levegőhöz. Mivel kettecskén maradtunk (HuncApu fejtágításos hétvégén van) és a babakocsi mózeskosara a kocsiban maradt, kényszermegoldás született: a babakocsi vázába szerencsésen beaplikálható az autósülés is és így irány az erkély! Hunc szeme cinkosul csillogott miközben felöltöztettem, már sejtette, újabb túra vár ma rá! Azt nyilvánvalóan nem gondolta, hogy ilyen rövid, de megelégedett ezzel is, tudatosan felkészítve arra, hogy nálunk nyaranta ezen a helyen nagyon zajlik az élet! ;)
...és azóta is békésen szuszmákol odakint...
Pár percig velemaradtam, majd nyálbuborékos szájába aplikáltam egy cumit (szintén Ámerikás ajándék és az első amit hajlandó volt elfogadni!), majd beszaladtam egy gyors folyóügy intézésre és mire visszamentem, már ez a látvány fogadott:
...és azóta is békésen szuszmákol odakint...
14 komment
Címkék: hunorfotó
2008.01.11. 20:05
Vidéki kislány
Furi volt nagyon ez a szabad délután! Már az indulásnál többszörös nemvárt akadályba ütköztem: ciki, nem ciki nem lettem nádszálkisasszony az elmúlt hetek alatt, bár mindeddig ez csöppet sem zavart, jól elvoltam a macinacijaimban itthon. Most viszont egyetlen kismamaságosságom előtti farmernacim sem volt hajlandó sem rámjönni, ha mégis följött, nem hagyta összegombolni magát. Már-már a hisztéria határát kezdte súrolni remegő hangom, de HuncApu ezúttal is átvágta a gordiuszi csomót: menjek kismamanaciba (ugye, frissen szült anyukák, nem kell részleteznem milyen jó érzés visszavenni azt a nacit, amiben elbálnoizálódtunk hónapokon át?!). Vitatkozni nem volt kedvem vele, így felvettem a legkisebb méretűt és a félreértések elkerülése végett visszatűrtem a derekát. Kedvenc kapucnis fölsőm cipzárja mell alatt elakadt, úgy sem indulhattam el, mert olyan Pamela Andersonos benyomást keltettem! :) Ebből kifolyólag természetesen a szövetkabátom sem ért össze mellbe, de ránézve a hőmérőre, úgy döntöttem: magasnyakú pulcsi és nyitott szövetkabát kombinációval bátran elindulhatok. Mivel HuncApu pár napja egy ismert bababoltban nem látott játszószőnyeget, gondoltam megnézem a saját szememmel is, hiszen még kuponakciójuk is van, mégiscsak kellene lennie! :) Metróra szállva nagyon érdekes érzés kerített hatalmába: újra vidéki kislánynak éreztem magam, iszonyatosan zavart a sok ember és olyan érzésem volt, mintha mindenki engem nézett volna, bár tudom, hogy nem így volt... elszoktam az emberektől, frusztrált a sok aurámba belépő idegen... És nem utolsó sorban rájöttem, az itthon töltött közel egy évem alatt valahogy megváltozott az emberek ruhatára... olyan kopottnak és időnekelőttinek éreztem magam...
Első utam egy ruhaboltba vitt, ahol elveimet felrúgva nagyon olcsóért vettem egy szorgos kicsi sárga kezek által gyártott farmernacit... sosem volt még ekkora méretű nadrágom! :S DE: végre van mit felvennem! :)))
A másik érzés szinte beteges volt: percenként rápillantottam a telefonomra, csengőhangot hallucináltam... HuncApu indulásom előtt lepihent Hunccal, én nem akartam sem zavarni őket sem felébreszteni. Aztán sétálásos shoppingolásomat kétlábon járó ételhordóim feszülő telítettsége (valamint masszív csöpögése) zárta rövidre, de utólag nem bántam, így volt okom hazaszáguldozni a fiúkhoz. HuncApu éppen Hunc tejcijét melengette álomittasan, én pedig könnyezve össze-vissza csókolgattam picifiam, aki nem igazán értette, hogy miért erőszakoskodom én vele, ahelyett, hogy enni adnék neki?!
...biztos, hogy elvágták azt a köldökzsinórt?!...
2008.01.11. 19:36
HuncNagyi
Koradélután meglátogatott minket Hunc Nagyija, akitől a kisember 3 nagyon belevaló kis sapit kapott! Elemében volt Hunc, evés utáni "matinéját" kezdte volna éppen, így hát szórta mosolyát, a Nagyi nem kis örömére!
2008.01.11. 10:28
Kimenő
Délutánra kimenőt kaptam HuncAputól (najó, spontán nem kaptam volna, inkább szóltam, hogy én most kimegyek pár órácskára :) ). Már alig várom, hogy hazajöjjön a munkából, aztán megetessem Huncot és elmehessek kicsit kiszellőztetni a fejem (és vásárolgatni ezt-azt ;) ). Itthagyom a fiúkat egy rövid időre, ez lehet előpróbája egy jövő heti fodrásznak is mondjuk. Nem is megyek messzi, ha nagyon nem boldogulnak, negyed órán belül itthon tudok lenni, de szerintem nem lesz semmi baj! Azt hiszem sikerült visszaállítani a nappal-éjszaka szakaszt, zökkenőmnetesen durmolt ma éjjel a fiatalemberünk, csak enni kért 3 óránként, most pedig 8 óra óta fent van és csacsog és szórja mosolyát. Rituális rózsaszínpárducos dalolásomra történő pelenkázás közben vettem észre, hogy amerre mozgok, arra fordítja a fejét, azaz: el tudja fordítani a fejét a hang irányába!!! Könnybe lábadó szemekkel többtucatszor elismételtem, hogy mennyire ügyes, ilyenkor a fejforgatás mellé kivillantotta fogatlan babamosolyát is. Sikerült a könnyeim fátyolán át egy videót is készítenem a fejforgatásról, de a telefonommal történt és nem tudom letölteni... olyan jó lenne, ha egyszer egy hozzáértő technikai jótündér (vagy beérném egy technikailag jólfejlett aranyhallal is!), betoppanna szerény hajlékunkba és rámszánna egy kis időt (ami lehet, nem is lenne olyan kicsi), és ezidő alatt bevezetne a html-ek, div-ek, CSS-ek és társaik csodálatos világába... mer' akkor olyan, de olyan blogdizájnt varázsolnék ide, hogy csak na! :)))
· 1 trackback 5 komment
Címkék: hunc fejlődés
2008.01.09. 15:23
Ajándékmorzsák
Tegnap csodanapunk volt (mármint napközben). HuncApu is hamar hazaért, Hunor éppen akkor volt túl az etetésen (rendbe jött az élelem forrása, úgyhogy már élesben is tudott szopizni, amit kellően értékelt is :D ), ragyogott az apjára, (én is kaptam a sugaraiból ;) ), nem volt álmos sem. HuncApu főzni kezdett, mi segédkeztünk a konyhában... igazi idill lengte be a panelrengeteget. Aztán belerondított meghitt kis együttlétünkbe a csengő berregése. HuncApu pakkot kapott Ámerikából! (unokatestvérétől, aki nem más mint Legkedvesebb Drusza nővére). A csomagban Hunc kapott rengeteg hasznos és szép dolgot, melyeket ezúton is szeretnénk nagyon szépen megköszönni!. Idegenbe szakadt Unokatesó mindig nagyon igényes és gondosan kiválasztott ajándékokkal szokta meglepni Hunc babát (többek között Tőle kaptunk egy csodapuha kék takarót is, ami Hunc kedvence!)
HuncApu szíve teljesen ellágyult a bodytól amit Hunor kapott, ő most az abszolút kedvenc (és a csodaszarvasos rugdalózó,amit Keresztszülőktől kapott Hunc ;) ):
( a body felírata: When I grow up I wanna be a Veterinarian like Daddy , ami annyit tesz magyarul: Ha felnövök, szeretnék állatorvos lenni, mint Apu ;) )
HuncApu szíve teljesen ellágyult a bodytól amit Hunor kapott, ő most az abszolút kedvenc (és a csodaszarvasos rugdalózó,amit Keresztszülőktől kapott Hunc ;) ):
( a body felírata: When I grow up I wanna be a Veterinarian like Daddy , ami annyit tesz magyarul: Ha felnövök, szeretnék állatorvos lenni, mint Apu ;) )
Apa és fia öröme a magaslatokba szállt, úgyhogy Hunc akkora mosolygásokat eresztett meg, hogy végre sikerült el is csípnem egy fotó erejéig belőle:
10 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.09. 14:55
Dévényi Tibi bácsi után szabadon
Helénától kaptuk a játékot, amelyben Hunor 3 kívánságáról érdeklődött. Hunc tegnap óta gondolkodott a kívánságlistáján, éjszaka 3 órát ébren is töltött azon rágódva, hogy még véletlenül se maradjon ki semmi fontos kérés. (az ébrenlét okához hozzájárult részben az is, hogy kedves idösanyja estére jól belakott egy kis olaszos-fokhagymás tésztás dologból- tuti recept hasfájásra!). Végülis megszületett a kívánságlista:
1. Anya még sokáig ilyen finom tejcivel lássa el (még az is belefér, ha néha-néha elcsábul és a fűszeres ételektől pocifájást is okoz neki ;) )
2. Apa továbbra is liftezzen vele (ez a játék abból áll, hogy Apa kézben tartja gyermekét fejmagasságban, majd hirtelen legugol vele... ) és fürdesse olyan pasisan vagányul, amitől minden Anyuka sikítórohamot kap (vagy oda sem mer nézni :D)
3. ...hogy mindig ez a szeretetburok ölelje körül, ami most...
Hunor pedig Nórika és Nikike kívánságlistáját is szívesen elolvasná! :)
2008.01.09. 14:22
Baba születés(ek)
Ma reggel megérkezett a várva várt pufók kisangyal, Vörösbegy fiókája, Barnika!
Anyuka és baba is jól vannak, egészségesek!
És Gemini babája, Hanga is valószínűleg megérkezett már közénk!
(Henry David Thoreau)
Szólj hozzá!
Címkék: babaszületés
2008.01.08. 11:10
Napjaink
Hunc sok mindenen változtatott újabban, többek között a bioritmusán is.
Az egész pár napja kezdődött, ebben az őrült maratonban észre se vettem, hogy mikor és hogyan alakult ki. A lényeg: hirtelen rengeteg tejem lett és ami eddig nem volt jellemző, egész nap csöpög. (elered, ha csak kóbor gondolatom támad afelől, hogy mikor is ébred fel Hunc, ha lehajolok, ha zuhanyozom, de fogmosás közben is képes és egy lájtos pohár elöblítésnél is képes csordogálni). Először még viccelődtünk is vele, aztán egyre durvább lett a helyzet, érzékeny mellbimbóm nem bírta a kiképzést és feladta (már az is megerőltető volt számára, ahogy Hunor véraláfutásossá képezte, de az állandó "tocsogás" a nedves betétben, majd száraz melltartóbetét-csere végképp hazavágta). Ekkor következett a lefejés és cumiból etetés. (párhuzamosan mellbimbó pihentetése+krémmel kenegetése). Szerintem itt szaladt el Hunccal a szekér: ugyanolyan mohón szívta üvegből is a tejet, mint ezidáig, csak éppen ugye ebből jobban és több jött. Kb. fél nap alatt sikerült feltornáznia eseti tejadagját 160-200 milire, amire szerintem szintén nem voltam felkészülve. Most ott tartunk, hogy rengeteg tejem van és egyszerre mégsem tudok eleget prezentálni Hunornak, ígyhát egész nap "dolgozom az ügyön" (fejek és etetek és ha éppen nem, akkor pozitív gondolatokat próbálok sugallni magamnak).
Valamelyest rendeződött bimbóim állapota, így most -tapasztalati úton- kifejlesztettem egy sajátos etetési módot, ami bevállni látszik. (ehhez viszont azt kell tudni, Hunor, ha fölébred, egész pontosan fél percen belül enni kell adni neki, különben éktelen lármába kezd. Néha napközben próbálgattam már ilyenkor vele kedvesen beszélgetni, de ilyenkor nem kommunikatív, csak az első 60-80 mili elfogyasztása után.). Szóval testi- és lelki épségem megkímélése érdekében indítunk egy 100 mili lefejt tejjel, ezt röpke 8-10 perc alatt eltünteti. Ekkor már kevésbé morózus a fiatalember (ekkor mindig HuncApu jut eszembe, aki képes 5 perccel a hazaérkezése előtt rámtelefonálni, hogy melegítsem az étkét, mert ő éhenhal, majd hazaérve be kell kapnia valamit, mert igazán nem bír még 3 percet várni... önuralom az van ;))) ), ilyenkor megereszt egy-két kitartó mosolyt számomra (is). Sőt: megengedi, hogy tisztába tegyem, kicsit babusgassam (mondjuk úgy 10 percet kapok minderre), aztán kéri a következő adagot. Nos, ezt általában már mellből kínálom neki, mert ekkora már csillapszik az étvágya és nem esik nekem olyan "vadul". Viszont ez azt jelenti, hogy egy étkezésnél mindkét mellemet kiüríti számomra újabb para-alapot képezvén, hogy vajon következő etetésre lesz-e elég tejem?! (persze mindig van, de akkor is ;) ).
...mindennek közepé ugye újradolgozom...igaz itthonról, de akkor is...
Alvásaink is megváltoztak: egész egyszerűen Hunor felcserélte a nappalokat és az éjszakákat. Este 9-10 magasságában felélénkül és ez az állapot eltarthat akár éjjel 1 óráig is. Nem is lenne semmi baj, ha mindezt egyedül, ágyacskájában feküdve nézgelődve a nagyvilágot tenné, de nem, Hunor ilyenkor "matinézik", igényli a társulatunk mindkét tagját, akár együtt, akár felváltva. Beszélgetni kell vele, esetenként táncos-énekes produkciót is elő lehet adni, ha végképp kimerülünk az ötletekből, HuncApu elmeséli, milyen kis- és nagyállatok fordultak elő a napi rendelésén. Mindezeket Hunc érdeklődéssel hallgatja, valamint heves gesztikulálásokkal veszi tudomásul, néhol megmosolyogja a történetet vagy esetleges gyakorlatlanságunkat. Mostmár csak és kizárólag hason hajlandó aludni, ha mégsem így fektetnénk le, emelkedett hangnemben közli a világgal botorságunkat!
Az egész pár napja kezdődött, ebben az őrült maratonban észre se vettem, hogy mikor és hogyan alakult ki. A lényeg: hirtelen rengeteg tejem lett és ami eddig nem volt jellemző, egész nap csöpög. (elered, ha csak kóbor gondolatom támad afelől, hogy mikor is ébred fel Hunc, ha lehajolok, ha zuhanyozom, de fogmosás közben is képes és egy lájtos pohár elöblítésnél is képes csordogálni). Először még viccelődtünk is vele, aztán egyre durvább lett a helyzet, érzékeny mellbimbóm nem bírta a kiképzést és feladta (már az is megerőltető volt számára, ahogy Hunor véraláfutásossá képezte, de az állandó "tocsogás" a nedves betétben, majd száraz melltartóbetét-csere végképp hazavágta). Ekkor következett a lefejés és cumiból etetés. (párhuzamosan mellbimbó pihentetése+krémmel kenegetése). Szerintem itt szaladt el Hunccal a szekér: ugyanolyan mohón szívta üvegből is a tejet, mint ezidáig, csak éppen ugye ebből jobban és több jött. Kb. fél nap alatt sikerült feltornáznia eseti tejadagját 160-200 milire, amire szerintem szintén nem voltam felkészülve. Most ott tartunk, hogy rengeteg tejem van és egyszerre mégsem tudok eleget prezentálni Hunornak, ígyhát egész nap "dolgozom az ügyön" (fejek és etetek és ha éppen nem, akkor pozitív gondolatokat próbálok sugallni magamnak).
Valamelyest rendeződött bimbóim állapota, így most -tapasztalati úton- kifejlesztettem egy sajátos etetési módot, ami bevállni látszik. (ehhez viszont azt kell tudni, Hunor, ha fölébred, egész pontosan fél percen belül enni kell adni neki, különben éktelen lármába kezd. Néha napközben próbálgattam már ilyenkor vele kedvesen beszélgetni, de ilyenkor nem kommunikatív, csak az első 60-80 mili elfogyasztása után.). Szóval testi- és lelki épségem megkímélése érdekében indítunk egy 100 mili lefejt tejjel, ezt röpke 8-10 perc alatt eltünteti. Ekkor már kevésbé morózus a fiatalember (ekkor mindig HuncApu jut eszembe, aki képes 5 perccel a hazaérkezése előtt rámtelefonálni, hogy melegítsem az étkét, mert ő éhenhal, majd hazaérve be kell kapnia valamit, mert igazán nem bír még 3 percet várni... önuralom az van ;))) ), ilyenkor megereszt egy-két kitartó mosolyt számomra (is). Sőt: megengedi, hogy tisztába tegyem, kicsit babusgassam (mondjuk úgy 10 percet kapok minderre), aztán kéri a következő adagot. Nos, ezt általában már mellből kínálom neki, mert ekkora már csillapszik az étvágya és nem esik nekem olyan "vadul". Viszont ez azt jelenti, hogy egy étkezésnél mindkét mellemet kiüríti számomra újabb para-alapot képezvén, hogy vajon következő etetésre lesz-e elég tejem?! (persze mindig van, de akkor is ;) ).
...mindennek közepé ugye újradolgozom...igaz itthonról, de akkor is...
Alvásaink is megváltoztak: egész egyszerűen Hunor felcserélte a nappalokat és az éjszakákat. Este 9-10 magasságában felélénkül és ez az állapot eltarthat akár éjjel 1 óráig is. Nem is lenne semmi baj, ha mindezt egyedül, ágyacskájában feküdve nézgelődve a nagyvilágot tenné, de nem, Hunor ilyenkor "matinézik", igényli a társulatunk mindkét tagját, akár együtt, akár felváltva. Beszélgetni kell vele, esetenként táncos-énekes produkciót is elő lehet adni, ha végképp kimerülünk az ötletekből, HuncApu elmeséli, milyen kis- és nagyállatok fordultak elő a napi rendelésén. Mindezeket Hunc érdeklődéssel hallgatja, valamint heves gesztikulálásokkal veszi tudomásul, néhol megmosolyogja a történetet vagy esetleges gyakorlatlanságunkat. Mostmár csak és kizárólag hason hajlandó aludni, ha mégsem így fektetnénk le, emelkedett hangnemben közli a világgal botorságunkat!
Ezekről a lábacskákról pedig nem is tudok mit mondani... manótalpakon manótappancsok...
13 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.04. 17:03
Olvasás-szomj
Terhességem utolsó fázisában, mikor már az alvás se volt az igazi és napközben sem tudtam annyira elfárasztani magam, hogy végigaludjam az éjszakát, rengeteget olvastam. Voltak olyan éjszakák, hogy simán kiolvastam egy könyvet, és kb. félig elolvastam egy másikat. Amióta hazajöttünk a kórházból, gyakorlatilag mostanáig egy betűt sem volt időm, kedvem, erőm olvasni. Talán még egy leheletnyi bűntudatom is volt, ha mégis belelapoztam valamibe, úgy éreztem az olvasásra szánt időt Hunortól veszem el... vagy valami ilyesmit éreztem... olyan gyermekágyas-frissanyukás-vadgondolatok voltak... Mióta kiscsaládunk macskástúl-tengerimalacostúl összeszokni látszódik, egyre több idő jut magamra is. Már nem futok Hunor minden rezdülésére a kiságyához, nem őrzöm éberen az álmát, megszoktuk egymást. Már napközben is elmerek menni zuhanyozni, ha egyedül vagyok itthon, nem félek Huncot magára hagyni (igaz viszem a bébiőrt magammal, de mégis! ;) ), és így szép lassan visszatért az olvasási igényem is. (még mindig jobb, mintha valamely jólsikerült tévécsatorna brazil szappanoperáira kattantam volna rá :D). Hosszas lelki tépelődés után, úgy döntöttem, lassan visszatérek az itthoni munkához, mint régen, ha Hunc az elkövetkezendő napokban is ilyen türelmes és angyali kismanó lesz. (végül is folyamatosan dolgozgattam mióta itthon vagyok, voltak eddig is kisebb munkáim). Szóval, kezdem
...egy dolgot leszámítva: mindent átáztatok, annyi tejem van... néha már úgy érzem magam, mint egy igazi Holstein fríz ...és Hunor erősíti is ezt bennem: mihelyst meghallja a hangom vagy megérzi az illatom, ha HuncApu kezében van, azonnal cuppogtatni kezd vagy bekapja az öklét vagy az alkarját és cuppogva adja tudtunkra, hogy fölismert... :)))
2008.01.02. 18:35
1 hónap
Egy hónappal ezelőtt éppen a szülőszobában voltam. Akkor még azt hittem, reggelre megszülöm a kisbabánkat... már igencsak erős fájásaim voltak (hála az oxitocin jótékony hatásának), fájások közt még telefonálgattam, sms-eket küldözgettem, modern kori vajúdó nőként... akkor és ott csak arra tudtam gondolni, minden egyes fájás egyre közelebb visz ahhoz, hogy végre a kezemben tarthassam Hunort, hogy végre megismerhessem a pocaklakómat személyesen is... Most pedig Vörösbegy van soron... érte izgulhatunk... Volt már egy "beriasztása", most pedig nagyon várjuk a híreket... mert bármikor bármi elkezdődhet... ahogy Hunc engedi nyitogatom Erika oldalát és próbálom nyomonkövetni az eseményeket...
Innen is nagyon sok erőt kívánok Neked és kicsi Barninak! ...(havat már nem kell, hiszen az megérkezett...:) )
Hunc-mester egy hónapos méreteit immáron publikussá teszem- (amíg még megengedi ;) :
- született 3110 grammal és 56 centivel
- 2800 grammra esett vissza a súlya a kórházban, de szerencsére már a második napon megindult a tejecském és így Hunc kórházból való távozásakor már majdnem elérte születési súlyát, 3080 grammal jöttünk haza
- itthon a következő napon visszanyerte "érkezésekori" tömegét, azaz 5 naposan
- közben néha méregettük, de mivel alaposan telerakja a pelust és napról-napra nehezebbnek is érezzük, nomeg látványosan kerekedik is, nem tettük rendszeresen. Párszor lemértük szopi előtt és után, egészen addig hinni sem mertem a szememnek, gondolván, valamit félremértünk, míg lefejt tejcit nem kapott, mert ő bizony alkalmanként 100-160 miliket eszik meg (most nagyon pirulok, mert mivé lesz ez a gyermek, ha így folytatja?!... állandóan Roald Dahl nagysikerű Szuperpempője jut eszembe...)
- ... kereken egy hónappal születése után 4400 gramm és 59 centiméter hosszú...
Ez egy mai fotó Huncról (természetesen az ilyenkor tomboló tejkiütéses lázunkat éljük... ez csúfítja gyönyörű szép orcánkat :), de hálisten a szeme megjavult! ):
Innen is nagyon sok erőt kívánok Neked és kicsi Barninak! ...(havat már nem kell, hiszen az megérkezett...:) )
Hunc-mester egy hónapos méreteit immáron publikussá teszem- (amíg még megengedi ;) :
- született 3110 grammal és 56 centivel
- 2800 grammra esett vissza a súlya a kórházban, de szerencsére már a második napon megindult a tejecském és így Hunc kórházból való távozásakor már majdnem elérte születési súlyát, 3080 grammal jöttünk haza
- itthon a következő napon visszanyerte "érkezésekori" tömegét, azaz 5 naposan
- közben néha méregettük, de mivel alaposan telerakja a pelust és napról-napra nehezebbnek is érezzük, nomeg látványosan kerekedik is, nem tettük rendszeresen. Párszor lemértük szopi előtt és után, egészen addig hinni sem mertem a szememnek, gondolván, valamit félremértünk, míg lefejt tejcit nem kapott, mert ő bizony alkalmanként 100-160 miliket eszik meg (most nagyon pirulok, mert mivé lesz ez a gyermek, ha így folytatja?!... állandóan Roald Dahl nagysikerű Szuperpempője jut eszembe...)
- ... kereken egy hónappal születése után 4400 gramm és 59 centiméter hosszú...
Ez egy mai fotó Huncról (természetesen az ilyenkor tomboló tejkiütéses lázunkat éljük... ez csúfítja gyönyörű szép orcánkat :), de hálisten a szeme megjavult! ):
Hozzászólások: