2008.01.26. 22:24
A túl sok inger
Tegnap, "belekeveredtem" egy blogos találkozóba. Természetesen, minden a "véletlenek" összjátéka volt és majdnem meghiúsulni látszott a "vakrandi" PocakKatával és Csillagbabával. Végül mégis megvártak minket, így Hunccal nekiindultunk a sétával egybekötött találkozásnak. Két csodálatos emberkét sikerült megismernem személyükben, Majdnemszomszéd PocakKata egy nagyon aranyos-mosolygós kismami. Csillagbaba pedig hozzám hasonló beszédes adottságokkal rendelkező igencsak csini anyuka, akivel sikerült egymás szavába vágva (és ilyenkor sűrűn elnézést kérve a másiktól, hisz mégiscsak az első találkozás, ilyenkor illik udvariasan viselkedni ;) :D) überkommunikálnunk! :DDD Nagyon remélem, egy hosszabb ismeretség kezdődött el tegnap és lesznek még ilyen babás-mamás-kismamás találkozások. (Kedves BloggerTársaim! Akár vehetitek felkérésnek is az előbbi mondatom! ;) )
Izomlázasra sikerült sétálnunk magunkat és szinte ránksötétedett mire hazaértünk, Hunc békésen aludt a babakocsijában, mikor felvittük ébredt csak fel. Megetettem, aztán beütött a krach: Hunort megszállta valami új erő (most nem a Pocakfájás Démona!), ordított és üvöltött szakadatlan, vígasztalhatatlan állapotú lett. 5 órától fél 12-ig felváltva mindent bevetettünk, de semmi sem használt, csak pár pillanatig. Végül fél 12-kor újból megpróbáltam cicire venni, és talán a fáradtságtól, de elaludt nyammogva... Mindezek után HuncApuval megsemmisülten és leamortizálva ültünk egymással szemben és csak bámultunk ki a fejünkből... Hogy mi okozta ezt a tegnapi állapotot? Talán a sok új inger, a hosszas séta, a fővárosi zaj együttes hatása? ...sajnos, nem tudom, de ez a hisztérikus velőtrázó sírás még mindig itt maradt a fülemben...
Szerencsére ma reggel már újra az én mosolygós kisfiam ébredezett a kiságyában, a Gonosz Démont sikerült elüldöznünk, így hát nekivágtunk a napsütésben HuncApu Nagynénijéhez látogatóba:
Aztán mi fogadtunk látogatókat HuncDédi és HuncNagypapa személyében:
Izomlázasra sikerült sétálnunk magunkat és szinte ránksötétedett mire hazaértünk, Hunc békésen aludt a babakocsijában, mikor felvittük ébredt csak fel. Megetettem, aztán beütött a krach: Hunort megszállta valami új erő (most nem a Pocakfájás Démona!), ordított és üvöltött szakadatlan, vígasztalhatatlan állapotú lett. 5 órától fél 12-ig felváltva mindent bevetettünk, de semmi sem használt, csak pár pillanatig. Végül fél 12-kor újból megpróbáltam cicire venni, és talán a fáradtságtól, de elaludt nyammogva... Mindezek után HuncApuval megsemmisülten és leamortizálva ültünk egymással szemben és csak bámultunk ki a fejünkből... Hogy mi okozta ezt a tegnapi állapotot? Talán a sok új inger, a hosszas séta, a fővárosi zaj együttes hatása? ...sajnos, nem tudom, de ez a hisztérikus velőtrázó sírás még mindig itt maradt a fülemben...
Szerencsére ma reggel már újra az én mosolygós kisfiam ébredezett a kiságyában, a Gonosz Démont sikerült elüldöznünk, így hát nekivágtunk a napsütésben HuncApu Nagynénijéhez látogatóba:
Aztán mi fogadtunk látogatókat HuncDédi és HuncNagypapa személyében:
Végül vacsi és "matinézgatás" után, a "klónok" rátapadtak a tévére:
Hozzászólások: