2008.01.17. 18:49
Anyja fia
Lehet, hogy külsőleg HuncApu vonásait örökölte csepp gyermekünk, de viselkedésében egy engem igen jellemző tulajdonságot vélünk felfedezni. Aki ismeri HuncAput, az tudja, hogy egy karakán, sarkos emberkéhez mentem feleségül, aki sosem rejti véka alá a véleményét (sajnos, még akkor sem, ha ezzel fájdalmat okoz!), nagyon fejlett igazságérzékkel rendelkezik és a képmutatás legparányibb szikrája sem szunnyad benne. Ebben is kiegészítjük egymást, én szeretem kevésbé sarkosan közölni mondandómat, és annak ellenére, hogy én is szeretem az őszinte dolgokat, könnyebben el tudom fogadni a színeket, azaz nem minden fehér vagy fekete, vannak átmenetek is. HuncApu, ha nincs kedve valamihez, egész egyszerűen lemondja a programot, én olykor összeszorított fogakkal haegyszermármegígértem alapon, de elmegyek.
Nos, Hunc hasonló dolgokat produkál a saját szintjén: bárki meglátogat minket, igazi kis minimanóvá válik, ragyog, szórja mosolyait, mindenkit elbűvöl. Aztán, ha az illető elmegy, igazi nyűgpárnává alakul, csak nekünk villantja ki az igazi arcát! :))) Ugyanezt tette ma is, fogorvosnál jártunk ismét, (csak most nem a fájdalom vezérelt a rendelőbe: a karácsony tájéki ideiglenes töméseimet cseréltük ki véglegesekké), a rendelőbe érkezve Hunc bűbájka volt: az asszisztensnő gyakorlatilag ki sem adta a huncutul mosolygó kisfiamat a kezéből, agyon dícsérték nyugodt és végtelenül kedves természetét, aztán hazafelé beülve a kocsiba rázendített, hazáig berezonált az agyam is és ez az állapot azóta is tart. És most nincs pocakfájás, csak klasszikus és kőkemény hiszti. Igazi hangszálrezegtető ordítás lengi be szerény hajlékunkat, amire csak a karomon lógás az egyetlen gyógyír. Lassan olyan leszek, mint egy gyúrós, (annyi különbséggel hogy én nem vagyok kopasz :D ), Hunc ugyanis túllépett az öt kilón, azaz 5080 gramm a nettó súlya (étkezés előtt, fürdés után lemeztelenítve).
Nos, Hunc hasonló dolgokat produkál a saját szintjén: bárki meglátogat minket, igazi kis minimanóvá válik, ragyog, szórja mosolyait, mindenkit elbűvöl. Aztán, ha az illető elmegy, igazi nyűgpárnává alakul, csak nekünk villantja ki az igazi arcát! :))) Ugyanezt tette ma is, fogorvosnál jártunk ismét, (csak most nem a fájdalom vezérelt a rendelőbe: a karácsony tájéki ideiglenes töméseimet cseréltük ki véglegesekké), a rendelőbe érkezve Hunc bűbájka volt: az asszisztensnő gyakorlatilag ki sem adta a huncutul mosolygó kisfiamat a kezéből, agyon dícsérték nyugodt és végtelenül kedves természetét, aztán hazafelé beülve a kocsiba rázendített, hazáig berezonált az agyam is és ez az állapot azóta is tart. És most nincs pocakfájás, csak klasszikus és kőkemény hiszti. Igazi hangszálrezegtető ordítás lengi be szerény hajlékunkat, amire csak a karomon lógás az egyetlen gyógyír. Lassan olyan leszek, mint egy gyúrós, (annyi különbséggel hogy én nem vagyok kopasz :D ), Hunc ugyanis túllépett az öt kilón, azaz 5080 gramm a nettó súlya (étkezés előtt, fürdés után lemeztelenítve).
Hozzászólások: