2008.01.30. 14:03
Csípőszűrés
A hős apa egész normális időben ért haza, alig pár perccel éjfél előtt (térben és időben kissé dezorientáltan ugyan ;) ), ezért maximálisan ott volt ma apaként.
Délre volt időpontunk az ortopéd orvosnál, tőlünk szokatlan módon, oda is értünk. Hunor egy kis tündérgombóc volt, köszönhető ez az indulás előtti feltankolásának is. :D A levetkőztetése alatt végig szemkontaktusban álltunk, majd a doktornő átvette Huncot tőlem, ő pedig következetesen kereste a szemkontaktust vele is, olykor egy-egy érdekesebb csípő-csavargatásnál még a szemöldökét is összevonta. Aztán következett a keleti kényelem, oldalára fordítva behelyezték egy "minifotelba", ahol továbbra is símogatták és meleg zselével kenegetve megkukkantotta a doktornő ultrahanggal is a csípőjét. Minden rendben van, a lelete számokban: csípő L abd: 90/90, stabil. Ortolani neg. kontroll 4 hónaposan, UH:Ia. gerinc, láb neg. (arra már nem volt idő, hogy mindezt bővebben is elmagyarázza a doktornő, hogy mit is jelentenek ezek a számok, ugyanis a babák futószalagon érkeztek- hárman voltunk bent egyszerre!).
Útban hazafelé bedobtuk a székletet is tenyészteni. Ismét érdekes tapasztalatokat szereztem: a munkahelyek többségében a portás és a takarítónéni az úr! Magabiztosan lépkednék be a neves intézménybe, melynek falai között én is lehúztam pár évet, mogorva portás bácsi kézzel kiint a portásfülkéből. Mivel mostanság kommunikáció- és emberhiányban szenvedek mosolyogva közelítettem felé, sőt még rá is nyitottam a portásfülke ajtaját, széles jónapot kívánva. A válasz zord mormogás a bajsza alatt. Nem adtam fel, mosolyogva megkérdeztem, hol adhatnám le a fiam székletét tenyésztés céljából? Egyezményes mormogásából és az előtte elhelyezett nagyméretű füzet igazgatásából, kezdtem kapisgálni, hogy valószínűleg nála. Látványosan az órájára pillantott majd az ajtón elhelyezett táblára (vizsgálati anyag leadása: 8-13 óráig ... valóban, 12.43 volt már!) és tovább mormogott, kinyújtva felém a kezét. Értettem a szóból, átnyújtottam a kérőlapot és a kispiros tartályt, amit egyetlen kézmozdulattal elhárított. Kezdtem feszengeni a kispirossal, miközben portásbácsi akkurátusan kiolvasta a beutalót, majd ugyanilyen akkurátusan átvezette a füzetbe. Végezve rámnézett, többször megbökögette a gyermekorvos pecsétjét és végre hallottam beszélni, ugyan tőmondatokban (?!) tette: egy hét... Bután nézhettem, mert tovább bökögetett és többször ismételgette, egyre ingerültebben: egy hét, egy hét...és közben nyújtogatta felém a kezét a kispirosért. Ekkor kezdett összeállni bennem a kép, rá is kérdeztem sugárzó mosollyal: 1 hét múlva kell felhívnom a doktornőt, mert akkorra lesz kész az eredmény? bólogatott és láttam rajta, képtelen felfogni, hogy lehetek ennyire érthetetlen?!... (csak azt érteném meg, hogy mi tart egy hétig egy tenyésztésben, ugyanis szakszavakkal élve: ma kikenik és 37 Celsius fokos bacikeltetőbe helyezik, majd leolvassák 24, valamint 48 óra múlva... jó tudom, jön a hétvége és olyankor még a bacik se nőnek)
Huncot még mindig álombaringatja a birodalmi autó, még arra sem ébred föl, ahogy anyja nyögve felcipeli a harmadikra:
Az előző bundazsákját kinőtte (kihízta?), így már az újban pompázik:
Délre volt időpontunk az ortopéd orvosnál, tőlünk szokatlan módon, oda is értünk. Hunor egy kis tündérgombóc volt, köszönhető ez az indulás előtti feltankolásának is. :D A levetkőztetése alatt végig szemkontaktusban álltunk, majd a doktornő átvette Huncot tőlem, ő pedig következetesen kereste a szemkontaktust vele is, olykor egy-egy érdekesebb csípő-csavargatásnál még a szemöldökét is összevonta. Aztán következett a keleti kényelem, oldalára fordítva behelyezték egy "minifotelba", ahol továbbra is símogatták és meleg zselével kenegetve megkukkantotta a doktornő ultrahanggal is a csípőjét. Minden rendben van, a lelete számokban: csípő L abd: 90/90, stabil. Ortolani neg. kontroll 4 hónaposan, UH:Ia. gerinc, láb neg. (arra már nem volt idő, hogy mindezt bővebben is elmagyarázza a doktornő, hogy mit is jelentenek ezek a számok, ugyanis a babák futószalagon érkeztek- hárman voltunk bent egyszerre!).
Útban hazafelé bedobtuk a székletet is tenyészteni. Ismét érdekes tapasztalatokat szereztem: a munkahelyek többségében a portás és a takarítónéni az úr! Magabiztosan lépkednék be a neves intézménybe, melynek falai között én is lehúztam pár évet, mogorva portás bácsi kézzel kiint a portásfülkéből. Mivel mostanság kommunikáció- és emberhiányban szenvedek mosolyogva közelítettem felé, sőt még rá is nyitottam a portásfülke ajtaját, széles jónapot kívánva. A válasz zord mormogás a bajsza alatt. Nem adtam fel, mosolyogva megkérdeztem, hol adhatnám le a fiam székletét tenyésztés céljából? Egyezményes mormogásából és az előtte elhelyezett nagyméretű füzet igazgatásából, kezdtem kapisgálni, hogy valószínűleg nála. Látványosan az órájára pillantott majd az ajtón elhelyezett táblára (vizsgálati anyag leadása: 8-13 óráig ... valóban, 12.43 volt már!) és tovább mormogott, kinyújtva felém a kezét. Értettem a szóból, átnyújtottam a kérőlapot és a kispiros tartályt, amit egyetlen kézmozdulattal elhárított. Kezdtem feszengeni a kispirossal, miközben portásbácsi akkurátusan kiolvasta a beutalót, majd ugyanilyen akkurátusan átvezette a füzetbe. Végezve rámnézett, többször megbökögette a gyermekorvos pecsétjét és végre hallottam beszélni, ugyan tőmondatokban (?!) tette: egy hét... Bután nézhettem, mert tovább bökögetett és többször ismételgette, egyre ingerültebben: egy hét, egy hét...és közben nyújtogatta felém a kezét a kispirosért. Ekkor kezdett összeállni bennem a kép, rá is kérdeztem sugárzó mosollyal: 1 hét múlva kell felhívnom a doktornőt, mert akkorra lesz kész az eredmény? bólogatott és láttam rajta, képtelen felfogni, hogy lehetek ennyire érthetetlen?!... (csak azt érteném meg, hogy mi tart egy hétig egy tenyésztésben, ugyanis szakszavakkal élve: ma kikenik és 37 Celsius fokos bacikeltetőbe helyezik, majd leolvassák 24, valamint 48 óra múlva... jó tudom, jön a hétvége és olyankor még a bacik se nőnek)
Huncot még mindig álombaringatja a birodalmi autó, még arra sem ébred föl, ahogy anyja nyögve felcipeli a harmadikra:
Az előző bundazsákját kinőtte (kihízta?), így már az újban pompázik:
Hozzászólások: