2008.01.11. 20:05
Vidéki kislány
Furi volt nagyon ez a szabad délután! Már az indulásnál többszörös nemvárt akadályba ütköztem: ciki, nem ciki nem lettem nádszálkisasszony az elmúlt hetek alatt, bár mindeddig ez csöppet sem zavart, jól elvoltam a macinacijaimban itthon. Most viszont egyetlen kismamaságosságom előtti farmernacim sem volt hajlandó sem rámjönni, ha mégis följött, nem hagyta összegombolni magát. Már-már a hisztéria határát kezdte súrolni remegő hangom, de HuncApu ezúttal is átvágta a gordiuszi csomót: menjek kismamanaciba (ugye, frissen szült anyukák, nem kell részleteznem milyen jó érzés visszavenni azt a nacit, amiben elbálnoizálódtunk hónapokon át?!). Vitatkozni nem volt kedvem vele, így felvettem a legkisebb méretűt és a félreértések elkerülése végett visszatűrtem a derekát. Kedvenc kapucnis fölsőm cipzárja mell alatt elakadt, úgy sem indulhattam el, mert olyan Pamela Andersonos benyomást keltettem! :) Ebből kifolyólag természetesen a szövetkabátom sem ért össze mellbe, de ránézve a hőmérőre, úgy döntöttem: magasnyakú pulcsi és nyitott szövetkabát kombinációval bátran elindulhatok. Mivel HuncApu pár napja egy ismert bababoltban nem látott játszószőnyeget, gondoltam megnézem a saját szememmel is, hiszen még kuponakciójuk is van, mégiscsak kellene lennie! :) Metróra szállva nagyon érdekes érzés kerített hatalmába: újra vidéki kislánynak éreztem magam, iszonyatosan zavart a sok ember és olyan érzésem volt, mintha mindenki engem nézett volna, bár tudom, hogy nem így volt... elszoktam az emberektől, frusztrált a sok aurámba belépő idegen... És nem utolsó sorban rájöttem, az itthon töltött közel egy évem alatt valahogy megváltozott az emberek ruhatára... olyan kopottnak és időnekelőttinek éreztem magam...
Első utam egy ruhaboltba vitt, ahol elveimet felrúgva nagyon olcsóért vettem egy szorgos kicsi sárga kezek által gyártott farmernacit... sosem volt még ekkora méretű nadrágom! :S DE: végre van mit felvennem! :)))
A másik érzés szinte beteges volt: percenként rápillantottam a telefonomra, csengőhangot hallucináltam... HuncApu indulásom előtt lepihent Hunccal, én nem akartam sem zavarni őket sem felébreszteni. Aztán sétálásos shoppingolásomat kétlábon járó ételhordóim feszülő telítettsége (valamint masszív csöpögése) zárta rövidre, de utólag nem bántam, így volt okom hazaszáguldozni a fiúkhoz. HuncApu éppen Hunc tejcijét melengette álomittasan, én pedig könnyezve össze-vissza csókolgattam picifiam, aki nem igazán értette, hogy miért erőszakoskodom én vele, ahelyett, hogy enni adnék neki?!
...biztos, hogy elvágták azt a köldökzsinórt?!...
2008.01.11. 19:36
HuncNagyi
Koradélután meglátogatott minket Hunc Nagyija, akitől a kisember 3 nagyon belevaló kis sapit kapott! Elemében volt Hunc, evés utáni "matinéját" kezdte volna éppen, így hát szórta mosolyát, a Nagyi nem kis örömére!
2008.01.11. 10:28
Kimenő
Délutánra kimenőt kaptam HuncAputól (najó, spontán nem kaptam volna, inkább szóltam, hogy én most kimegyek pár órácskára :) ). Már alig várom, hogy hazajöjjön a munkából, aztán megetessem Huncot és elmehessek kicsit kiszellőztetni a fejem (és vásárolgatni ezt-azt ;) ). Itthagyom a fiúkat egy rövid időre, ez lehet előpróbája egy jövő heti fodrásznak is mondjuk. Nem is megyek messzi, ha nagyon nem boldogulnak, negyed órán belül itthon tudok lenni, de szerintem nem lesz semmi baj! Azt hiszem sikerült visszaállítani a nappal-éjszaka szakaszt, zökkenőmnetesen durmolt ma éjjel a fiatalemberünk, csak enni kért 3 óránként, most pedig 8 óra óta fent van és csacsog és szórja mosolyát. Rituális rózsaszínpárducos dalolásomra történő pelenkázás közben vettem észre, hogy amerre mozgok, arra fordítja a fejét, azaz: el tudja fordítani a fejét a hang irányába!!! Könnybe lábadó szemekkel többtucatszor elismételtem, hogy mennyire ügyes, ilyenkor a fejforgatás mellé kivillantotta fogatlan babamosolyát is. Sikerült a könnyeim fátyolán át egy videót is készítenem a fejforgatásról, de a telefonommal történt és nem tudom letölteni... olyan jó lenne, ha egyszer egy hozzáértő technikai jótündér (vagy beérném egy technikailag jólfejlett aranyhallal is!), betoppanna szerény hajlékunkba és rámszánna egy kis időt (ami lehet, nem is lenne olyan kicsi), és ezidő alatt bevezetne a html-ek, div-ek, CSS-ek és társaik csodálatos világába... mer' akkor olyan, de olyan blogdizájnt varázsolnék ide, hogy csak na! :)))
Hozzászólások: