2008.01.04. 17:03
Olvasás-szomj
Terhességem utolsó fázisában, mikor már az alvás se volt az igazi és napközben sem tudtam annyira elfárasztani magam, hogy végigaludjam az éjszakát, rengeteget olvastam. Voltak olyan éjszakák, hogy simán kiolvastam egy könyvet, és kb. félig elolvastam egy másikat. Amióta hazajöttünk a kórházból, gyakorlatilag mostanáig egy betűt sem volt időm, kedvem, erőm olvasni. Talán még egy leheletnyi bűntudatom is volt, ha mégis belelapoztam valamibe, úgy éreztem az olvasásra szánt időt Hunortól veszem el... vagy valami ilyesmit éreztem... olyan gyermekágyas-frissanyukás-vadgondolatok voltak... Mióta kiscsaládunk macskástúl-tengerimalacostúl összeszokni látszódik, egyre több idő jut magamra is. Már nem futok Hunor minden rezdülésére a kiságyához, nem őrzöm éberen az álmát, megszoktuk egymást. Már napközben is elmerek menni zuhanyozni, ha egyedül vagyok itthon, nem félek Huncot magára hagyni (igaz viszem a bébiőrt magammal, de mégis! ;) ), és így szép lassan visszatért az olvasási igényem is. (még mindig jobb, mintha valamely jólsikerült tévécsatorna brazil szappanoperáira kattantam volna rá :D). Hosszas lelki tépelődés után, úgy döntöttem, lassan visszatérek az itthoni munkához, mint régen, ha Hunc az elkövetkezendő napokban is ilyen türelmes és angyali kismanó lesz. (végül is folyamatosan dolgozgattam mióta itthon vagyok, voltak eddig is kisebb munkáim). Szóval, kezdem
...egy dolgot leszámítva: mindent átáztatok, annyi tejem van... néha már úgy érzem magam, mint egy igazi Holstein fríz ...és Hunor erősíti is ezt bennem: mihelyst meghallja a hangom vagy megérzi az illatom, ha HuncApu kezében van, azonnal cuppogtatni kezd vagy bekapja az öklét vagy az alkarját és cuppogva adja tudtunkra, hogy fölismert... :)))
Hozzászólások: