2008.01.28. 19:44
Anyatejes szokások
Hunc macizási szokásairól (nevezhetjük székelésnek is) szeretnék egy röpke pár sort írni... lehet, hogy mások számára is tudunk újat mondani. :)
Kisfiam születése után, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy Ő ebben is eltér a tankönyvi leírástól, a kórházból hazajőve, napi 4-5 macival örvendeztette meg büszke apukáját és tapasztalatlan anyukáját. Az anyatej mennyiségének a növekedésével, (a 200-250 mili étkezésenkénti mennyiség elpusztítására gondolok ilyenkor), Hunor egyre kevesebbet "adott vissza" a természetnek. Ekkor ijedtem meg először, hiszen, nagyon sok "megy be" és alig "jön ki" valami végtermék... Voltak olyan napok is, amikor még egy kissógor sem távozott Huncból, de gyakorló anyukák (és a gyerekorvosunk!) megnyugtattak, ez az állapot anyatejes csecsemőknél, akár 8-10 napig is eltarthat, de jajj, ha akkor útjába állsz a kiözönlő maciknak! :DDD (sajna, egyszer belefutottam pelenkázáskor egy ilyen többnapos macicsaládba... szerencsére lemosható a falfestékünk! ;) ). Ezek a többnapos sztrájkok csak azt bizonyítják a doktornénink szerint, hogy a kisded jól hasznosítja az anyatejet. Hurrá! ez az aggódásunk megoldódni látszott, de természetesen követte őt egy másik: Hunc negyedik napja hasmenéses... nem sokszor, csak napi egyszer...na,de az az egy milyen! Délután érkezik, zöldszínű és előre rettegek tőle... Kirobban és áttör minden pelenkán és ruhán!!! és sugárban folyik, határokat nem ismerve... Gyerek jól van, HuncApu jókat nevet (még akkor is, amikor ölében is megtörténik ez a csoda! :D), anyuka aggódik... Gyerekorvost felhív, gyerekorvos mosolyogva: még mindig 220-akat eszik? persze, igen... akkor ez természetes, sokat evő gyerekeknél, és itt ismét a jó hasznosítást emlegette...
Szóval, Hunc jól van, én meg rettegek minden délután, mihelyst meglátom a vörösödő fejét és meghallom a kiszűrődő hangokat! :DDD
Akit megdöbbentettem ezzel a bejegyzésemmel, nézze el nekem, azért (is) mertem megtenni mindezt, mert ebben a témában még gyerekkönyv is született egy svéd múzeumpedagógus tollából! (a könyvre kattintva bővebben is lehet olvasni róla...)
Kisfiam születése után, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy Ő ebben is eltér a tankönyvi leírástól, a kórházból hazajőve, napi 4-5 macival örvendeztette meg büszke apukáját és tapasztalatlan anyukáját. Az anyatej mennyiségének a növekedésével, (a 200-250 mili étkezésenkénti mennyiség elpusztítására gondolok ilyenkor), Hunor egyre kevesebbet "adott vissza" a természetnek. Ekkor ijedtem meg először, hiszen, nagyon sok "megy be" és alig "jön ki" valami végtermék... Voltak olyan napok is, amikor még egy kissógor sem távozott Huncból, de gyakorló anyukák (és a gyerekorvosunk!) megnyugtattak, ez az állapot anyatejes csecsemőknél, akár 8-10 napig is eltarthat, de jajj, ha akkor útjába állsz a kiözönlő maciknak! :DDD (sajna, egyszer belefutottam pelenkázáskor egy ilyen többnapos macicsaládba... szerencsére lemosható a falfestékünk! ;) ). Ezek a többnapos sztrájkok csak azt bizonyítják a doktornénink szerint, hogy a kisded jól hasznosítja az anyatejet. Hurrá! ez az aggódásunk megoldódni látszott, de természetesen követte őt egy másik: Hunc negyedik napja hasmenéses... nem sokszor, csak napi egyszer...na,de az az egy milyen! Délután érkezik, zöldszínű és előre rettegek tőle... Kirobban és áttör minden pelenkán és ruhán!!! és sugárban folyik, határokat nem ismerve... Gyerek jól van, HuncApu jókat nevet (még akkor is, amikor ölében is megtörténik ez a csoda! :D), anyuka aggódik... Gyerekorvost felhív, gyerekorvos mosolyogva: még mindig 220-akat eszik? persze, igen... akkor ez természetes, sokat evő gyerekeknél, és itt ismét a jó hasznosítást emlegette...
Szóval, Hunc jól van, én meg rettegek minden délután, mihelyst meglátom a vörösödő fejét és meghallom a kiszűrődő hangokat! :DDD
Akit megdöbbentettem ezzel a bejegyzésemmel, nézze el nekem, azért (is) mertem megtenni mindezt, mert ebben a témában még gyerekkönyv is született egy svéd múzeumpedagógus tollából! (a könyvre kattintva bővebben is lehet olvasni róla...)
Hozzászólások: