2008.01.16. 15:41
Pocakfájás és aktivitás
Tegnap éktelen pocakfájást produkált Manóvári, fájdalmában annyira zokogott, mint még soha... hangja többször elcsuklott, céklavörösen görcsölve és szemrehányóan kétségbeesve nézett rám, hogy mért nem teszek már valamit?! Pedig most igazán nem én voltam a hunyó, mert semmi olyat nem fogyasztottam, ami Hunc számára bántó lehetett volna. (lassan kenyéren és vízen élek ;) ). Amikor már a 176. lakáskörünket is megtettük, kocsiban és ölben külön-külön számolva, valamint az aromaterápiás pocakmasszázs sem hozott semmilyen eredményt, ismételten feladtam egyet az elveim közül: leküldtem HuncAput a patikába gyógyszerért. Zsótól hallottam az Infacol nevű csodaszerről és mondhatom, nekünk nagyon bevált! (ez itt nem fizetett hírdetés! :D). Igaz elsőre nem ízlett Huncnak, de elmagyaráztuk neki, hogy ettől majd nem fog fájni a pocija és végre el fog tudni aludni is. És nem csalódhatott bennünk, mert valóban így is történt. Fél óra múlva elkezdett hatni, irdatlan hangok hagyták el a pelust (a konyhában hallható volt, amit a hálószobában rottyintott, most nem kellett bekapcsolni a bébiőrt! ;) ) és olyanokat büfögött, ami egy sörivó számára is dícséretes lett volna! Az éjszakánk ennek fényében nyugodtan telt.
Mára pedig egész délelőttös látogatásos programot szerveztünk. Meglátogattunk 2 olyan baráti párt, ahol éppen úton vannak a babócák, ráadásul az egyik barátnőmnél két kis manó érkezik nemsokára! Aztán hazafelé jövet meglátogattuk a dédit is. Hunor manó nagyon jól viselkedett, dobálta mosolyait, nagyokat aludt és esetenként agresszíven jelezte távozási szándékát, hogy aztán a kocsiban ülve ismét elaludjon. Hazaérve teljesen kómás volt, álmában levetkőztettem, betettem a kiságyba és csak alszik és alszik! ...pedig már ebédidő lenne és ugye ő sosem mulaszt el egyetlen étkezést sem! :)))
Mára pedig egész délelőttös látogatásos programot szerveztünk. Meglátogattunk 2 olyan baráti párt, ahol éppen úton vannak a babócák, ráadásul az egyik barátnőmnél két kis manó érkezik nemsokára! Aztán hazafelé jövet meglátogattuk a dédit is. Hunor manó nagyon jól viselkedett, dobálta mosolyait, nagyokat aludt és esetenként agresszíven jelezte távozási szándékát, hogy aztán a kocsiban ülve ismét elaludjon. Hazaérve teljesen kómás volt, álmában levetkőztettem, betettem a kiságyba és csak alszik és alszik! ...pedig már ebédidő lenne és ugye ő sosem mulaszt el egyetlen étkezést sem! :)))
Hozzászólások: