2008.01.08. 11:10
Napjaink
Hunc sok mindenen változtatott újabban, többek között a bioritmusán is.
Az egész pár napja kezdődött, ebben az őrült maratonban észre se vettem, hogy mikor és hogyan alakult ki. A lényeg: hirtelen rengeteg tejem lett és ami eddig nem volt jellemző, egész nap csöpög. (elered, ha csak kóbor gondolatom támad afelől, hogy mikor is ébred fel Hunc, ha lehajolok, ha zuhanyozom, de fogmosás közben is képes és egy lájtos pohár elöblítésnél is képes csordogálni). Először még viccelődtünk is vele, aztán egyre durvább lett a helyzet, érzékeny mellbimbóm nem bírta a kiképzést és feladta (már az is megerőltető volt számára, ahogy Hunor véraláfutásossá képezte, de az állandó "tocsogás" a nedves betétben, majd száraz melltartóbetét-csere végképp hazavágta). Ekkor következett a lefejés és cumiból etetés. (párhuzamosan mellbimbó pihentetése+krémmel kenegetése). Szerintem itt szaladt el Hunccal a szekér: ugyanolyan mohón szívta üvegből is a tejet, mint ezidáig, csak éppen ugye ebből jobban és több jött. Kb. fél nap alatt sikerült feltornáznia eseti tejadagját 160-200 milire, amire szerintem szintén nem voltam felkészülve. Most ott tartunk, hogy rengeteg tejem van és egyszerre mégsem tudok eleget prezentálni Hunornak, ígyhát egész nap "dolgozom az ügyön" (fejek és etetek és ha éppen nem, akkor pozitív gondolatokat próbálok sugallni magamnak).
Valamelyest rendeződött bimbóim állapota, így most -tapasztalati úton- kifejlesztettem egy sajátos etetési módot, ami bevállni látszik. (ehhez viszont azt kell tudni, Hunor, ha fölébred, egész pontosan fél percen belül enni kell adni neki, különben éktelen lármába kezd. Néha napközben próbálgattam már ilyenkor vele kedvesen beszélgetni, de ilyenkor nem kommunikatív, csak az első 60-80 mili elfogyasztása után.). Szóval testi- és lelki épségem megkímélése érdekében indítunk egy 100 mili lefejt tejjel, ezt röpke 8-10 perc alatt eltünteti. Ekkor már kevésbé morózus a fiatalember (ekkor mindig HuncApu jut eszembe, aki képes 5 perccel a hazaérkezése előtt rámtelefonálni, hogy melegítsem az étkét, mert ő éhenhal, majd hazaérve be kell kapnia valamit, mert igazán nem bír még 3 percet várni... önuralom az van ;))) ), ilyenkor megereszt egy-két kitartó mosolyt számomra (is). Sőt: megengedi, hogy tisztába tegyem, kicsit babusgassam (mondjuk úgy 10 percet kapok minderre), aztán kéri a következő adagot. Nos, ezt általában már mellből kínálom neki, mert ekkora már csillapszik az étvágya és nem esik nekem olyan "vadul". Viszont ez azt jelenti, hogy egy étkezésnél mindkét mellemet kiüríti számomra újabb para-alapot képezvén, hogy vajon következő etetésre lesz-e elég tejem?! (persze mindig van, de akkor is ;) ).
...mindennek közepé ugye újradolgozom...igaz itthonról, de akkor is...
Alvásaink is megváltoztak: egész egyszerűen Hunor felcserélte a nappalokat és az éjszakákat. Este 9-10 magasságában felélénkül és ez az állapot eltarthat akár éjjel 1 óráig is. Nem is lenne semmi baj, ha mindezt egyedül, ágyacskájában feküdve nézgelődve a nagyvilágot tenné, de nem, Hunor ilyenkor "matinézik", igényli a társulatunk mindkét tagját, akár együtt, akár felváltva. Beszélgetni kell vele, esetenként táncos-énekes produkciót is elő lehet adni, ha végképp kimerülünk az ötletekből, HuncApu elmeséli, milyen kis- és nagyállatok fordultak elő a napi rendelésén. Mindezeket Hunc érdeklődéssel hallgatja, valamint heves gesztikulálásokkal veszi tudomásul, néhol megmosolyogja a történetet vagy esetleges gyakorlatlanságunkat. Mostmár csak és kizárólag hason hajlandó aludni, ha mégsem így fektetnénk le, emelkedett hangnemben közli a világgal botorságunkat!
Az egész pár napja kezdődött, ebben az őrült maratonban észre se vettem, hogy mikor és hogyan alakult ki. A lényeg: hirtelen rengeteg tejem lett és ami eddig nem volt jellemző, egész nap csöpög. (elered, ha csak kóbor gondolatom támad afelől, hogy mikor is ébred fel Hunc, ha lehajolok, ha zuhanyozom, de fogmosás közben is képes és egy lájtos pohár elöblítésnél is képes csordogálni). Először még viccelődtünk is vele, aztán egyre durvább lett a helyzet, érzékeny mellbimbóm nem bírta a kiképzést és feladta (már az is megerőltető volt számára, ahogy Hunor véraláfutásossá képezte, de az állandó "tocsogás" a nedves betétben, majd száraz melltartóbetét-csere végképp hazavágta). Ekkor következett a lefejés és cumiból etetés. (párhuzamosan mellbimbó pihentetése+krémmel kenegetése). Szerintem itt szaladt el Hunccal a szekér: ugyanolyan mohón szívta üvegből is a tejet, mint ezidáig, csak éppen ugye ebből jobban és több jött. Kb. fél nap alatt sikerült feltornáznia eseti tejadagját 160-200 milire, amire szerintem szintén nem voltam felkészülve. Most ott tartunk, hogy rengeteg tejem van és egyszerre mégsem tudok eleget prezentálni Hunornak, ígyhát egész nap "dolgozom az ügyön" (fejek és etetek és ha éppen nem, akkor pozitív gondolatokat próbálok sugallni magamnak).
Valamelyest rendeződött bimbóim állapota, így most -tapasztalati úton- kifejlesztettem egy sajátos etetési módot, ami bevállni látszik. (ehhez viszont azt kell tudni, Hunor, ha fölébred, egész pontosan fél percen belül enni kell adni neki, különben éktelen lármába kezd. Néha napközben próbálgattam már ilyenkor vele kedvesen beszélgetni, de ilyenkor nem kommunikatív, csak az első 60-80 mili elfogyasztása után.). Szóval testi- és lelki épségem megkímélése érdekében indítunk egy 100 mili lefejt tejjel, ezt röpke 8-10 perc alatt eltünteti. Ekkor már kevésbé morózus a fiatalember (ekkor mindig HuncApu jut eszembe, aki képes 5 perccel a hazaérkezése előtt rámtelefonálni, hogy melegítsem az étkét, mert ő éhenhal, majd hazaérve be kell kapnia valamit, mert igazán nem bír még 3 percet várni... önuralom az van ;))) ), ilyenkor megereszt egy-két kitartó mosolyt számomra (is). Sőt: megengedi, hogy tisztába tegyem, kicsit babusgassam (mondjuk úgy 10 percet kapok minderre), aztán kéri a következő adagot. Nos, ezt általában már mellből kínálom neki, mert ekkora már csillapszik az étvágya és nem esik nekem olyan "vadul". Viszont ez azt jelenti, hogy egy étkezésnél mindkét mellemet kiüríti számomra újabb para-alapot képezvén, hogy vajon következő etetésre lesz-e elég tejem?! (persze mindig van, de akkor is ;) ).
...mindennek közepé ugye újradolgozom...igaz itthonról, de akkor is...
Alvásaink is megváltoztak: egész egyszerűen Hunor felcserélte a nappalokat és az éjszakákat. Este 9-10 magasságában felélénkül és ez az állapot eltarthat akár éjjel 1 óráig is. Nem is lenne semmi baj, ha mindezt egyedül, ágyacskájában feküdve nézgelődve a nagyvilágot tenné, de nem, Hunor ilyenkor "matinézik", igényli a társulatunk mindkét tagját, akár együtt, akár felváltva. Beszélgetni kell vele, esetenként táncos-énekes produkciót is elő lehet adni, ha végképp kimerülünk az ötletekből, HuncApu elmeséli, milyen kis- és nagyállatok fordultak elő a napi rendelésén. Mindezeket Hunc érdeklődéssel hallgatja, valamint heves gesztikulálásokkal veszi tudomásul, néhol megmosolyogja a történetet vagy esetleges gyakorlatlanságunkat. Mostmár csak és kizárólag hason hajlandó aludni, ha mégsem így fektetnénk le, emelkedett hangnemben közli a világgal botorságunkat!
Ezekről a lábacskákról pedig nem is tudok mit mondani... manótalpakon manótappancsok...
Hozzászólások: