2008.03.10. 16:19
Gyerekmentes vasárnap délután
Történelmi pillanatokat éltünk át tegnap délután, megtörtént ugyanis az első közös kimenőnk HuncApuval. Olyan programot választottunk, ahonnan le lehet lépni azonnal, ha gond van, ezért jól jött egy kedves barátunk meghívása egy ékszerkiállításra. (legalább szarkai mivoltom kielégülhetett). Koradélelőtt magunk mögött hagytuk a vidéki életet, hogy délkörül már a zajos fővárosi forgalomba érkezhessünk, aztán röpke látogatás dédinél, (végre ott kezdtünk és így Dédi Hunc mosolygós arcát is megismerhette, nem csak a nyűgös-fáradtat), aztán HuncNagyi és Sóginő következett, ahol alaposan feltankoltam Hunormanót és egy óvatlan pillanatban (büfiztetéskor) leléptünk. A kocsiban elkövettem a gyors smink merényletét magam ellen, és próbáltam átitatni magam a Gondatlan Világlány szereppel. (közepes sikerrel). Végre elől ültem a kocsiban és már ez is olyan fura volt... aztán meg nem volt háttér zaj (cuppogás, szuszogás, gügyögés). A helyszínre érve már kicsit oldottabbak voltunk mindketten, bár én azért felhívtam a
Pár kört még sétáltunk az igényesnek és színvonalasnak sajnos egyáltalán nem mondható kiállításon (a prospektusgyűjtő nemzetség volt túlsúlyban, a kiállított ékszerekre pillantást sem vetett, csak az ingyen prospektusra, ajándékzacsikra és tollakra fókuszált), aztán hazamentünk. Hunor összegömbölyödve elszusszant... festői szépségű volt...
Köszönjük az édes álmai őrzését!
2008.03.07. 13:01
Hétvégi megérdemelt
Eddigi sikereinken felbuzdulva, ismét nyakunkba vesszük a várost és nekiindulunk egy kellemesnek ígérkező hétvégének, egy Huncos által is bejáratott helyen. Mi is és ő is ismét szocializálódhat kedvére.
Ma sima éjszakánk volt, ha Hunoron múlt volna, föl sem ébredt volna, 9-kor elaludt, majd én álometettem meg fél 4-kor, miután arra ébredtem, hogy tejben úszom. (amúgy ez is nagyon furi mostanság, mert pár napja beállt a kereslet-kínálat, azaz már nincs fölösleg, mint eddig és most éjjel hosszú idő óta először ébredtem arra, hogy eláztattam mindent... hiába, no, az én tejfakasztó titkos trükköm a sajtszószos tészta, olyankor mindig rengeteg termelődik és tegnap ezt ettem vacsira... még mondja nekem valaki, hogy a szoptatás nem agyban dől el :DDD)
Reggeli ébredésünket, kedvenc Kokónknak köszönhetjük, aki nyilván korábbi reggeli reményében megközelítette Hunor pelenkázóját, de nem számított arra, hogy a pelenkázón alátét is lesz, amin elcsúszhat. Borult minden, kellő csatazajjal a hajnali csöndbe. Ébredtünk mindannyian, Kokó pedig még aludt a radiátoron egy órácskát.
Délelőtt HuncNagyi meglátogatta a kisunokáját. Huncorgó szórta mosolyait, éppen a játszószőnyegén dolgozott, amikor megérkezett a Nagyija. Hunc megkapta élete első könyvét: szó sincs itt kérem predesztinációról, véletlenül állatos könyv!
Alapos tornáztatásnak lett kitéve a kisded, ma kétszeresen is, mert ismét ritkultak a macijaink, a szokott 1-2 naponkénti helyett mostanság 4-5 napig is elhúzódhat. Ha jól számolom, ma tartunk a negyedik napon, és HuncApu reggel munkába menet figyelmeztette kisfiát, ha nincs maci, mire ő hazaér, meghőmérőzi, bizisten!
A Fiatalember elég hamar benyűgösödött, köszönhetően az egész délelőtti ébrenlétének, Anya kezében rövid ideig még elviselhető volt a világ, aztán mohón evett és most szépen alszik és feldolgozza a mai napot, hogy aztán kipihenten koradélután el tudjunk indulni.
Persze, van akikért izgulhatunk ismét: Kriszta hajnalban elindult a kórházba, azóta semmi hír Róluk, bár valószínűleg már világra jött Barnibaba, akit ezúton is nagy szeretettel köszöntünk a Föld nevű bolygón!
És a további két toplistás kismami is mindenperces már: Lyndy és Kata. Nekik is sok erőt kívánok, tudom, hogy ügyesek lesznek, ha eljön az idejük és már nagyon várom, hogy érkezzen az az sms...
Ma sima éjszakánk volt, ha Hunoron múlt volna, föl sem ébredt volna, 9-kor elaludt, majd én álometettem meg fél 4-kor, miután arra ébredtem, hogy tejben úszom. (amúgy ez is nagyon furi mostanság, mert pár napja beállt a kereslet-kínálat, azaz már nincs fölösleg, mint eddig és most éjjel hosszú idő óta először ébredtem arra, hogy eláztattam mindent... hiába, no, az én tejfakasztó titkos trükköm a sajtszószos tészta, olyankor mindig rengeteg termelődik és tegnap ezt ettem vacsira... még mondja nekem valaki, hogy a szoptatás nem agyban dől el :DDD)
Reggeli ébredésünket, kedvenc Kokónknak köszönhetjük, aki nyilván korábbi reggeli reményében megközelítette Hunor pelenkázóját, de nem számított arra, hogy a pelenkázón alátét is lesz, amin elcsúszhat. Borult minden, kellő csatazajjal a hajnali csöndbe. Ébredtünk mindannyian, Kokó pedig még aludt a radiátoron egy órácskát.
Délelőtt HuncNagyi meglátogatta a kisunokáját. Huncorgó szórta mosolyait, éppen a játszószőnyegén dolgozott, amikor megérkezett a Nagyija. Hunc megkapta élete első könyvét: szó sincs itt kérem predesztinációról, véletlenül állatos könyv!
Alapos tornáztatásnak lett kitéve a kisded, ma kétszeresen is, mert ismét ritkultak a macijaink, a szokott 1-2 naponkénti helyett mostanság 4-5 napig is elhúzódhat. Ha jól számolom, ma tartunk a negyedik napon, és HuncApu reggel munkába menet figyelmeztette kisfiát, ha nincs maci, mire ő hazaér, meghőmérőzi, bizisten!
A Fiatalember elég hamar benyűgösödött, köszönhetően az egész délelőtti ébrenlétének, Anya kezében rövid ideig még elviselhető volt a világ, aztán mohón evett és most szépen alszik és feldolgozza a mai napot, hogy aztán kipihenten koradélután el tudjunk indulni.
Persze, van akikért izgulhatunk ismét: Kriszta hajnalban elindult a kórházba, azóta semmi hír Róluk, bár valószínűleg már világra jött Barnibaba, akit ezúton is nagy szeretettel köszöntünk a Föld nevű bolygón!
És a további két toplistás kismami is mindenperces már: Lyndy és Kata. Nekik is sok erőt kívánok, tudom, hogy ügyesek lesznek, ha eljön az idejük és már nagyon várom, hogy érkezzen az az sms...
10 komment
Címkék: hétvége
2008.02.24. 20:36
Ha kedd, akkor Belgium...
... ha hétvége, akkor diznyóvágás! Akár ez is lehetne a mottónk, az elmúlt hetek tekintetében, de úgy tűnik, ebben a szezonban, nem áldozunk fel több konnektor-orrút (szigorúan!) a tejcim mennyisége és milyensége érdekében! ;) Szóval, egyre merészebbek vagyunk, egyre többször és egyre távolabbi zúgait vesszük célba kishazánknak, melyeket Hunornak már ilyen fiatalon is meg kell ismernie! Most Somogy megyében esett HuncApu áldozatául egy csini mangalica, és valóban ez az utolsó... (ha másért nem, hát azért, mert dugig van minden fagyasztónk és fagyasztóládánk!)
Hunc példátlan magaviseletét már meg sem említem, mert előbb vagy utóbb az a vád fog érni, hogy csak "fényezem", mert a sajátom, de a tények magukért beszélnek: pénteken este 9-től, reggel fél 6-ig aludt ismételten "idegenben", szombaton egész nap ki volt csapva a friss levegőre, ahol hatalmasakat aludt, szintén gyerekek között volt, akik gyöngéd kis kezeikkel nem mindig szándékosan ugyan, de néha elég erőteljes simogatásokban részesítették. (teher alatt nő a pálma!) Napközben 3-4 óránként ébredt, ilyenkor hatalmasakat szopizott, kicsit huncorgott, hogy aztán még nagyobbakat aludjon. Estére annyira belefáradt, hogy már 8 órakkor megkezdte éjszakai álmát, viszont 2-kor arra ébredtem, hogy hangosan cuppog: éhes volt! Evett, aztán aludt reggel 9-ig!
Hazafelé jövet belátogattunk Paksra, az Origóba, egy kis szeretetcsomagért... Sajnos, csak rövid látogatásra telt időnkből, de ez is léleksimogató volt. Hunc annyira megérezte az ottani légkör erejét, hogy kiütve aludt egy órácskát, és aztán nagyon nehezen lehetett felébreszteni, de sajnos jönnünk kellett, mert HuncApu vasárnap révén, dolgozik. A kocsiban Hunc, továbbfolytatta megszakított álmát (kocsiban szigorúan csak cumival hajlandó aludni!), ölelgetve a Szent Csirkét (mintegy mellékesen megjegyezném, Hunc tegnap óta tudatosan és ha kedve úgy tartja, képes megfogni a tárgyakat és elvinni a szájáig!)
Mindig magával ragad a vidéki élet festői szépsége. Az a gondtalan derű, ami az ottélő emberekből árad. Az a ráérősség, az a fajta nyugodt életszemlélet, ami ebből a rohanó, izgága és egymás mellett elsikló nagyvárosi világból mára már teljesen kihalt (vagy talán soha nem is volt meg). Az egyszerű dolgok ésszerűsége, az ott élők természetessége... HuncApu szavaival élve: "nekem nem kell más, csak egy búboskemence a sarokba és egy (boros)pincekulcs a zsebembe!" ...én azért ennél egy kicsivel többre vágyom...;)
Hunc példátlan magaviseletét már meg sem említem, mert előbb vagy utóbb az a vád fog érni, hogy csak "fényezem", mert a sajátom, de a tények magukért beszélnek: pénteken este 9-től, reggel fél 6-ig aludt ismételten "idegenben", szombaton egész nap ki volt csapva a friss levegőre, ahol hatalmasakat aludt, szintén gyerekek között volt, akik gyöngéd kis kezeikkel nem mindig szándékosan ugyan, de néha elég erőteljes simogatásokban részesítették. (teher alatt nő a pálma!) Napközben 3-4 óránként ébredt, ilyenkor hatalmasakat szopizott, kicsit huncorgott, hogy aztán még nagyobbakat aludjon. Estére annyira belefáradt, hogy már 8 órakkor megkezdte éjszakai álmát, viszont 2-kor arra ébredtem, hogy hangosan cuppog: éhes volt! Evett, aztán aludt reggel 9-ig!
Hazafelé jövet belátogattunk Paksra, az Origóba, egy kis szeretetcsomagért... Sajnos, csak rövid látogatásra telt időnkből, de ez is léleksimogató volt. Hunc annyira megérezte az ottani légkör erejét, hogy kiütve aludt egy órácskát, és aztán nagyon nehezen lehetett felébreszteni, de sajnos jönnünk kellett, mert HuncApu vasárnap révén, dolgozik. A kocsiban Hunc, továbbfolytatta megszakított álmát (kocsiban szigorúan csak cumival hajlandó aludni!), ölelgetve a Szent Csirkét (mintegy mellékesen megjegyezném, Hunc tegnap óta tudatosan és ha kedve úgy tartja, képes megfogni a tárgyakat és elvinni a szájáig!)
Mindig magával ragad a vidéki élet festői szépsége. Az a gondtalan derű, ami az ottélő emberekből árad. Az a ráérősség, az a fajta nyugodt életszemlélet, ami ebből a rohanó, izgága és egymás mellett elsikló nagyvárosi világból mára már teljesen kihalt (vagy talán soha nem is volt meg). Az egyszerű dolgok ésszerűsége, az ott élők természetessége... HuncApu szavaival élve: "nekem nem kell más, csak egy búboskemence a sarokba és egy (boros)pincekulcs a zsebembe!" ...én azért ennél egy kicsivel többre vágyom...;)
10 komment
Címkék: hétvége hunorfotó
2008.02.17. 17:11
Szocializálódás
A hétvégénk ismételten a szocializálódás fényében telt. Meglátogattunk egy kedves baráti párt, ahol ugyancsak nem olyan régen született meg a második kisbaba. Teljes mértékben büszke vagyok Hunorra, nagyon ügyesen kezeli a mi állandó jövés-menéseinket. Oly mértékben jól érezte magát "idegenbe", hogy pillanatok alatt elfoglalta Szilárd kiságyát is, igényelte a mozgó forgóját (esse jobb, mint a mienk, ez a lávsztorit nyomja kissé felgyorsult ütemben), valamint enni is kért, aztán békésen el is aludt a kiságyban.
(és képzeljétek: mi is vittük a csirkénket, de ez nem a mi kölcsön-csirkénk, Szilárdnak is van sajátja, úgyhogy most ezt bűvölte Hunc kaja közben!)
Sétáltunk egy nagyot a tó parton, nagyon hideg volt, de olyan jól esett ez a kis séta. Aztán indulás előtt pár perccel Hunc szabadon engedte nagy sárga macijait... éppen az ölemben ült, szemlélte a világot, aztán érzem én, hogy pakol-csak-pakol rotyogva a pelusba. És valahogy az idegszálaim is érezték, hogy most azonnal tisztába kell tennem őt, de sajna elkéstem... ilyen még tényleg nem volt, nyakig ült a fiam a langymeleg macikban. A bodyjába szerintem több jutott, mint a pelenkájába! Úgyhogy kölcsönruhába jöttünk haza "szégyenszemre", mert gondos anyuka azt nem vitt magával, hiszen alig pár órára mozdultunk ki itthonról! (tanulság: most már nem csak többrendbeli pelenkát, hanem többrendbeli ruhát is bekészítek a pelenkázótáskába!)
(és képzeljétek: mi is vittük a csirkénket, de ez nem a mi kölcsön-csirkénk, Szilárdnak is van sajátja, úgyhogy most ezt bűvölte Hunc kaja közben!)
Evés után a fiúk büfiztettek, vicces volt nagyon, ahogy egész másról beszélgetve megszokott mozdulatokkal mozgatták fiaikat. :)
2008.02.12. 11:11
Hétvége
Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire zökkenőmentes lesz az első "idegenbe" töltött hétvégénk. Kicsifiam nagyon jól érezte magát a rengeteg ember között.
Hunor nagyokat aludt (házban és szabadtéren egyaránt), nagyokat evett (bármikor-bárhol), nagyokat kacarászott és magyarázott, mint itthon. Beleszerelmesedett egy játék csirkébe, amit kölcsibe haza is hozhattunk, azóta elkíséri Hunor mindennapjait és vándorol vele a lakás különböző pontjaira. Sőt, annyira lefárasztja a csirkével való diskurzus, hogy teljesen más hangon jelez kisfiam, ha elálmosodott (hosszasan, megszakítás nélkül monoton "sírásos"-szerű hangot hallat), ekkor már igényli is a társaságomat (főként a két cicimét ;) ), aprókat kortyol az édes anyatejből és szinte azonnal elalszik.
Hunor nagyokat aludt (házban és szabadtéren egyaránt), nagyokat evett (bármikor-bárhol), nagyokat kacarászott és magyarázott, mint itthon. Beleszerelmesedett egy játék csirkébe, amit kölcsibe haza is hozhattunk, azóta elkíséri Hunor mindennapjait és vándorol vele a lakás különböző pontjaira. Sőt, annyira lefárasztja a csirkével való diskurzus, hogy teljesen más hangon jelez kisfiam, ha elálmosodott (hosszasan, megszakítás nélkül monoton "sírásos"-szerű hangot hallat), ekkor már igényli is a társaságomat (főként a két cicimét ;) ), aprókat kortyol az édes anyatejből és szinte azonnal elalszik.
HuncApu is jól érezte magát a vidéki mangalica vágáson. Hunor születése óta most először volt neki is alkalma kiszabadulni a lakásból, nagyokat beszélgetnie igazi férfidolgokról (mint pl. borászkodás ;) ).
És nem utolsó sorban nekem is jót tett a kimozdulás. Pocakos barátosném könnyed bája és gyakorlatias hozzáállása az élet dolgaihoz bennem is feloldotta a mindennapi görcsöket. Nem kellett párhuzamosan működtetnem az agyam, hogy mikor és mit kell csinálnom, hogyan kell beosztanom az időmet, a dolgok csak mentek a maguk menetében és ami külön jól esett, az a gondoskodás, ami láthatatlanul körülvett. Nagy család az övék és egy teljesen új érzést ismerhettem most meg: ha Hunor felsírt több kéz is mozdult az irányába, nem minden esetben nekem kellett foglalkoznom vele. Pihentető volt és hazajőve döbbentem rá, hogy mennyire, amikor itthon újra a megszokott mókuskerék fogadott...
2008.02.07. 23:58
Mindennapok
Lassan telnek, a nálunk üresnek és szürkének sosem mondható hétköznapok... Hunc újabb ritmusra oktat: éjszaka már csak egyszer ébreszt (3-4 óra magasságában), reggel viszont nagyon korán kel (naná, hogy felébredek a motozására, nyögdösésére!). Bár ilyenkor, úgy egy órán át még nem igényli a társaságunkat, a legújabb és legkedvesebb elfoglaltsága az ökle: rákoncentrál (hozzá is kancsul!), összevonja szemöldökét, alaposan megforgatva nézegeti, majd jóízűen, cuppogva bekapja, pár másodpercig szopizza, majd újrakezdődik az "ismerkedés". Na, ezzel elég sok ideig el tud szórakozni, főként úgy, hogy mára vált számára egyértelművé, hogy ebből a csodafinom valamiből kettő van! (...szegény kisgyermek játéka :DDD)
A napokban kevesebbet eszik Hunormester, ennek örömére, mindenféle megerőltetés nélkül, már napi 2 zacsi tejet fagyasztok (és ilyenkor persze, hogy erősödik bennem a holsteini érzés!:DDD).
Mostanában hanyagoltuk a tornáztatást a pelenkázón. A doktornénink megállapította, hogy Hunc erős baba és sok mindent meg tudna csinálni, ha akarna... magyarul Huncot lelustababázta... és lehet benne valami, mert ma rápróbáltam a szokásos megfogom a két kezét, és felhúzom annál fogva, neki meg tartania kellene magátra és Hunc tartotta magát. Délután meg szerettem volna ismételni a kispapának is az attrakciónkat, de akkorra már Hunc ernyedten lógatta a fejét. Nem volt kedve hozzá, majd most fürcsi előtt ismét megmutatta, hogy mit tud. Amúgy, bármilyen kínzásos dolognak is tűnhet ez, egyáltalán nem az, amennyiben van kedve hozzá, sikongva kacarászik!
Mi is búcsút intünk pár napra, akárcsak Zsóék és Áronék... borkóstolásos kemény meló elé néz HuncApu a hosszúra kanyarított hétvégén, kiccsaládja meg elkíséri, addig Hunc is szocializálódik KicsiBobbal (én pedig végre több napon át beszélgethetek egy sorstárssal, nem csak kismamis-gyereknevelős dolgokról;) )!
A napokban kevesebbet eszik Hunormester, ennek örömére, mindenféle megerőltetés nélkül, már napi 2 zacsi tejet fagyasztok (és ilyenkor persze, hogy erősödik bennem a holsteini érzés!:DDD).
Mostanában hanyagoltuk a tornáztatást a pelenkázón. A doktornénink megállapította, hogy Hunc erős baba és sok mindent meg tudna csinálni, ha akarna... magyarul Huncot lelustababázta... és lehet benne valami, mert ma rápróbáltam a szokásos megfogom a két kezét, és felhúzom annál fogva, neki meg tartania kellene magátra és Hunc tartotta magát. Délután meg szerettem volna ismételni a kispapának is az attrakciónkat, de akkorra már Hunc ernyedten lógatta a fejét. Nem volt kedve hozzá, majd most fürcsi előtt ismét megmutatta, hogy mit tud. Amúgy, bármilyen kínzásos dolognak is tűnhet ez, egyáltalán nem az, amennyiben van kedve hozzá, sikongva kacarászik!
Mi is búcsút intünk pár napra, akárcsak Zsóék és Áronék... borkóstolásos kemény meló elé néz HuncApu a hosszúra kanyarított hétvégén, kiccsaládja meg elkíséri, addig Hunc is szocializálódik KicsiBobbal (én pedig végre több napon át beszélgethetek egy sorstárssal, nem csak kismamis-gyereknevelős dolgokról;) )!
11 komment
Címkék: hétvége hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.20. 17:16
Séták
Tegnap HuncApu egyáltalán nem önös érdekből sétálni invitálta kis családját a Pilisbe. Ha szemfülesebb vagyok, átláthattam volna a szitán, hogy szemerkélő esőben miért is kell nekünk egészen a Pilisig kiautózni, hogy ott sétafikkantsunk Hunccal terepgyakorlaton (erdőben) a babakocsival. Mire Kesztölcre értünk (még itt sem volt gyanús semmi :D), már nem csak szemerkélt, hanem monoton őszi stílusban zuhogott az eső. HuncApu romantikusan nosztalgiázott: nyáron nagy pocakkal itt ebédeltünk útban Klastrompuszta felé... aztán meg is állt az étterem parkolójában (még végig is futott az agyamon, hogy vajon most, hogy akar Huncostul ittebédelni?!) ... közben mintegy mellékesen rákérdezett, hogy emlékszem-e, hogy itt milyen finom bort vettünk?! (na, itt azért már kapisgáltam valamit, mégse ma jöttem le a falvédőről :D). Szóval bement, vett pár palack bort, addig én megetettem Huncot, majd továbbindultunk. Ekkor már egyértelmű volt, hogy ismét bortúrán veszünk részt, meg is találtuk a HuncApu által interneten kiszemelt pincészetet, ahol nagyon kellemes meglepetésben volt részünk. Egy kedves, fiatal pár, családi pincészetébe tévedtünk, ahol a maguk készítette boraikat kóstoltuk, majd vásároltunk is belőlük. Sokat beszélgettünk, Hunc a végére benyűgösödött (segítőkészen felajánlották, hogy akár meg is szoptathatom a babát- azért ilyennel se találkozik mindennap és mindenhol az ember!). Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a családias pincészetet a gyümölcsös illatú, sajátosan fűszeres zamatú bio-boraival. Végül is nem bántuk meg a HuncApu féle sétát...
...aztán ma én gondoltam azt egyáltalán nem önös érdekből, hogy szikrázik a napfény és símogat a levegő, HuncApu rendelése előtt sétáljunk egyet... útbaejtve egy babaáruházat anyatejtároló pohárért. :DDD De ma tényleg sétáltunk egy nagyot, Hunc arca kipirult, nem olyan régen értünk haza, evett és most mélyen alszik a kuckójában!
... és ma 7 hetes... hihetetlen, hogy röpül az idő!
...aztán ma én gondoltam azt egyáltalán nem önös érdekből, hogy szikrázik a napfény és símogat a levegő, HuncApu rendelése előtt sétáljunk egyet... útbaejtve egy babaáruházat anyatejtároló pohárért. :DDD De ma tényleg sétáltunk egy nagyot, Hunc arca kipirult, nem olyan régen értünk haza, evett és most mélyen alszik a kuckójában!
Hunc hétvégi laza menetszerkójában:
... és ma 7 hetes... hihetetlen, hogy röpül az idő!
Amit elfelejtettem, pedig igazán nem lenne szabad: amióta HuncApu ráérzett a kulináris élvezetek egy új dimenziójára maximális kényeztetésben van részünk. Ugyanis elkezdett főzni (természetesen szigorúan azért, hogy bőséges maradjon a tejtermelésem ;) ). Estére zellerkrémlevest Zöld veltelínivel, majd mézes-mustáros egybekarajt krumplipürével és 2003-as Zenittel szolgált fel. Isteni finom volt! :)
2007.11.25. 23:12
2 nap összefoglalója röviden
Eleget teszek az óhajoknak-sóhajoknak és jelentkezem. :))) Kicsit zsúfoltra sikeredett a hétvégénk, de én már csak azon csodálkoznék, ha egyszer nem?! :)))
Szombat: jó sokáig sikeredett aludnunk, csak annyit kértem HuncAputól, ne stresszelje ő se magát, ha nem úgy halad a takarítás/rendrakás ahogy szeretné, hiszen semmi sem ezen múlik... Hunc nem fog egynaposan összecsomagolni és máshová költözni, ha nem áll minden az élén a lakásban, mire megérkezik.... azért a konyhaszekrényeket befejeztem! :))) Ennek köszönhetően volt egy kellemes reggelink és a csodálatos napsütésre és enyhe időre való tekintettel elhatároztuk elmegyünk abba a pilisszentkereszti kockásabroszos kisvendéglőbe, ahova szerettünk volna menni az egyéves házassági évfordulónkon, de aksi lemerülés miatt mégsem jutottunk el. Ebéd után kicsit sétálgattunk, aztán hazajöttünk. Estére átjött Ildi barátnőm és később Sóginő is. Mindketten kiegyensúlyozottabbnak tűntek, mint legutóbbi találkozásunkkor. Mindegyik beszélgetés végkövetkeztetése: mindenki pszichó , csak mindenki másképp...:))))
Este olyan gondolatokkal kecsegtettem magam álomba, hogy ha ma kitakarítom Dörzsi (tengerimalac) ketrecét és kivasalom a tornyosuló ruhakupacot (ami nem csak a Hunci kiságyát nyomta, hanem az én lelkem peremén is táncolt már pár hete....), akkor már igazán nem marad semmi elvégzendő számomra szülés előtt...
Vasárnap: még sokábbig bírtunk aludni és egy kettesben elköltött kellemes reggeli után, nekiestünk lájtosan a lakásnak. Dörzsördög kecója ragyog és a ruhák frissen vasalva a helyükön várják, hogy valaki újra összegyűrje és teleizzadja őket! :))) TáltosApu délután rendelt, én pedig ismét veletartottam, jobb nekem már ott a keze közelében... (közben para a távkuruzslásért, hogy ne legyen nagy baj és többször meg kellett hallgatnom HuncAputól, hogy mért kell nekem mindig mindenbe belefolyni?! :S) Kedvenc barátnőm tegnap jött haza Dajcslandból, odaköti most meló, ide meg suli, meg család, meg szerelem, egy hétig marad, közben nagy esélyekkel láthat 2:1 is meg külön állapotban is! Hihetetlenül magasak (ő is meg pasija is), teljesen liliputinak érzem magam mellettük... Bejöttek a rendelőbe, meg Szőkeciklon barátnőm is (kellően nyúzott, holnap zéhá, csak megvillámlátogatott még 2:1 állapotomban és tejóistenezett, hogy mekkora a Hunor-lak :))) ) Rendelésen sokan voltak, hamar eltelt az idő, aztán picit beültünk beszélgetni (nekem feltétlenül ennem is kellett valamit :D ), és nem olyan rég értünk haza. Ő a barátnőm! (a dajcslandos, akinek most olyan a haja, mint egy punk-eggyüttes énekeséjé :D)
Este olyan gondolatokkal kecsegtettem magam álomba, hogy ha ma kitakarítom Dörzsi (tengerimalac) ketrecét és kivasalom a tornyosuló ruhakupacot (ami nem csak a Hunci kiságyát nyomta, hanem az én lelkem peremén is táncolt már pár hete....), akkor már igazán nem marad semmi elvégzendő számomra szülés előtt...
Vasárnap: még sokábbig bírtunk aludni és egy kettesben elköltött kellemes reggeli után, nekiestünk lájtosan a lakásnak. Dörzsördög kecója ragyog és a ruhák frissen vasalva a helyükön várják, hogy valaki újra összegyűrje és teleizzadja őket! :))) TáltosApu délután rendelt, én pedig ismét veletartottam, jobb nekem már ott a keze közelében... (közben para a távkuruzslásért, hogy ne legyen nagy baj és többször meg kellett hallgatnom HuncAputól, hogy mért kell nekem mindig mindenbe belefolyni?! :S) Kedvenc barátnőm tegnap jött haza Dajcslandból, odaköti most meló, ide meg suli, meg család, meg szerelem, egy hétig marad, közben nagy esélyekkel láthat 2:1 is meg külön állapotban is! Hihetetlenül magasak (ő is meg pasija is), teljesen liliputinak érzem magam mellettük... Bejöttek a rendelőbe, meg Szőkeciklon barátnőm is (kellően nyúzott, holnap zéhá, csak megvillámlátogatott még 2:1 állapotomban és tejóistenezett, hogy mekkora a Hunor-lak :))) ) Rendelésen sokan voltak, hamar eltelt az idő, aztán picit beültünk beszélgetni (nekem feltétlenül ennem is kellett valamit :D ), és nem olyan rég értünk haza. Ő a barátnőm! (a dajcslandos, akinek most olyan a haja, mint egy punk-eggyüttes énekeséjé :D)
2007.11.17. 10:29
Talán készen vagyunk?!
Rohamléptekkel alakulunk...mondhatnám, már csak a takarítás maradt...este megint jó sokáig itt volt a melós bácsi, de a konyha elkészült!!! (csak még takarítani kell és eldönteni a nagy polc-kavalkádba, mi hova kerüljön! :) ) És a fürdőszoba is egészen otthonos már (sőt, ott már mondhatni rend is van!).
Ilyen volt a fürdőszoba:
Ilyen volt a fürdőszoba:
És most ilyen:
Sajna, nem vagyok egy nagy fotós, de azt hiszem, még így is látható a változás! ...kezdünk nagyon otthonosak lenni...:)
HuncApunak akadt egy kis munkája így délelőttre, aztán ha hazajön elmegyünk pár dolgot vásárolni és délutánra rendrakást tervezünk a konyhába. (azaz: én vezényelek, Ő pedig hű alattvalóként -na, erre kíváncsi leszek :))))- teljesíti agyszüleményeimet, melyekkel bombázom Őt)
Hunc este hullámtáncot lejtett, mióta ilyen "csontos" és nagy, hihetetlen erőteljes megmozdulásai vannak... a kádban ülve egy adott pillanatban úgy néztem ki, mint egy két-púpú teve, csak nekem a púpjaim a hasamon voltak szépen egymás mellett, vízszintesen. :))) Egyre jobban bírom magam, a lábdagadás szerencsére már a múlté, újra az vagyok, aki voltam...kiegészítve egy kis derék- és hátfájással, de a szerencsétlen tasttartásomból adódva, ez sem számít újdonságnak! :) Ismét nagyon édes ez a teher...:))) És már csak 15 nap...:)
HuncApunak akadt egy kis munkája így délelőttre, aztán ha hazajön elmegyünk pár dolgot vásárolni és délutánra rendrakást tervezünk a konyhába. (azaz: én vezényelek, Ő pedig hű alattvalóként -na, erre kíváncsi leszek :))))- teljesíti agyszüleményeimet, melyekkel bombázom Őt)
Hunc este hullámtáncot lejtett, mióta ilyen "csontos" és nagy, hihetetlen erőteljes megmozdulásai vannak... a kádban ülve egy adott pillanatban úgy néztem ki, mint egy két-púpú teve, csak nekem a púpjaim a hasamon voltak szépen egymás mellett, vízszintesen. :))) Egyre jobban bírom magam, a lábdagadás szerencsére már a múlté, újra az vagyok, aki voltam...kiegészítve egy kis derék- és hátfájással, de a szerencsétlen tasttartásomból adódva, ez sem számít újdonságnak! :) Ismét nagyon édes ez a teher...:))) És már csak 15 nap...:)
2007.11.12. 08:25
37. hetünk
Eljutottunk a 37. hétig is! Azt gondolom, talán Huncnak sikerült beékelődnie a kismedencémbe, mert egészen egyszerűen fáj "ott lent" ha le kell hajolnom vagy gugolnom valamiért! :S És egyre többször leüléskor igencsak megérzem (enyhe kellemetlen érzéssel vegyítve) a farokcsontomat is. Kicsifiam mozdulatai egyre erőteljesebbek, néha egészen olyan érzésem van, mint amikor rosszat álmodunk és hirtelen megrázkódunk félálomban. Na, ilyeneket csinál Hunc is, órákig mozdulatlan, majd aztán teljes teste összerázkódik... ez nem mindig kellemes érzés... Hunorka ezen a héten már érett magzattá van nyilvánítva, mostantól bármikor, ha szeretne, megszülethetne és nem minősülne koraszülöttnek sem. Hossza 50 cm körül van és súlya 3000 gramm körüli. (mostantól már ez is egyénileg szabályozott és minden méret már-már természetesnek minősül! :) ) Én pedig egyre természet-ellenesebb méretű pocakot kezdek növeszteni! :))))) Ránézve a fotókra már kapisgálom, miért is fáj már annyiszor a hátam...többek között! :)))
Tegnap, házassági évfordulónkra való tekintettel, azt terveztük, kimegyünk a Pilisbe, a kedvenc kockásabroszos kisvendéglőnkbe, Márton napi libacombot enni, majd romantikusan (a körülményeimhez mérten) sétálunk egy picit a hóesésben, pár fotó, aztán TáltosApu bemegy dolgozni (rendelni), hű asszonykája pedig veletart asszisztálni neki. Fél 3-kor indultunk volna, ekkor hullott a legszebben a hó, még itt Pöstön is elvarázsolt a bársonyos pelyhek tánca! És ekkor a hidegre való tekintettel az akkumulátorunk megadta magát... HuncApu csak telefonált és telefonált, meg káromkodott, aztán már csak katatón módon mondta, menjünk fel, a mai ebédből már nem lesz semmi. Aztán újabb körtelefonok, végül "bebikázás" lett és nagy nehezen fél öt után elindultunk a rendelőbe.(akkor már korántsem hullott olyan szépen a hó, inkább latyak volt már mindenhol :( ) . Rendelés után pedig beültünk egy közeli kisvendéglőbe (ahol csak mi ketten voltunk ilyen késői órában) és romantikusan gyertyafényben megvacsoráztunk, bár ekkor már mindketten hulla fáradtak voltunk... emlékezetes lett az első házassági évfordulónk! ;)
8 komment
Címkék: hétvége hétről hétre kismamafotó pocakfotó
2007.11.05. 19:43
Címszavakban
Csütörtök délutáni érkezésünk után, mihelyst cicalányaink megbékéltek a szállás adta lehetőségekkel valamint a lekenyerezésükkel (természetesen 2 étkezés közti bónuszkaja volt! ;) ), belevetettük magunkat a termálvízbe. Abszolút nem volt egyik medence sem túl meleg, sem túl hideg, úgyhogy szerintem Hunc duplán úszkálhatott! :))) A kilátás gyönyörű volt, tapinthatóan beköszöntött az ősz, a maga ezerszínű világával!
.jpg)
Szemmel láthatóan a macskáink is birtokba vették a szobát, egy fotelben aludtak és mindketten éberen figyelték a külsős zajokat. Kokó természetesen nappal az erkélyen töltötte jól megérdemelt pihenését! :)))
Péntek délelőtt kilátogattunk a mindösszesen 3 kilométerre lévő tölgyesbe, ahol nagyot sétáltunk az őszi napsütésben.
Minimálisra iktattuk életünkből a telefonokat, valamint a külvilágot. Nagyokat beszélgettünk, aludtunk, pihentünk, ettünk és áztattuk magunkat a termálvízbe (amúgy teljesen elmúltak ettől a gyógyvíztől a kiütéseim!!!!).
Vasárnap kis kitérőt tettünk Paksra, a jövendőbeli keresztapuhoz, ma reggel ébredés és reggeli után pedig indultunk is haza.
Feltöltődtünk mindannyian, és most már tényleg kezdődik a visszaszámlálás! :)))))
Sóginő kedves szavai naponta eszembe jutnak...azt álmodta valamelyik éjszaka, hogy megszületett a mi "pihe-puha-csodababá"-nk (szó szerint idézve Őt:)))) )... különben már tényleg nagyon várom, hogy a karjaimban tarthassam, de azt gondolom, Hunorka érezni fogja mikor kell közénk érkeznie! :) Ezalatt a pár nap alatt újra szembesültem ezzel a csodával, hogy babát várok...teljesen elmúltak a mindennapok problémái és nagyon tudtunk mindhárman koncentrálni egymásra....lelkileg készítettem magunkat a talákozásunkra...mindig hittem abban, hogy egy baba érkezése maga a csoda, és, igenis, lehet így szeretni, ennyire önzetlenül és feltétel nélkül, de most a saját emocionalitásommal érezni megint más...semmi sem közelíti meg ezt az érzést...kicsi pihe-puha-csodababám ...
Vasárnap kis kitérőt tettünk Paksra, a jövendőbeli keresztapuhoz, ma reggel ébredés és reggeli után pedig indultunk is haza.
Feltöltődtünk mindannyian, és most már tényleg kezdődik a visszaszámlálás! :)))))
Sóginő kedves szavai naponta eszembe jutnak...azt álmodta valamelyik éjszaka, hogy megszületett a mi "pihe-puha-csodababá"-nk (szó szerint idézve Őt:)))) )... különben már tényleg nagyon várom, hogy a karjaimban tarthassam, de azt gondolom, Hunorka érezni fogja mikor kell közénk érkeznie! :) Ezalatt a pár nap alatt újra szembesültem ezzel a csodával, hogy babát várok...teljesen elmúltak a mindennapok problémái és nagyon tudtunk mindhárman koncentrálni egymásra....lelkileg készítettem magunkat a talákozásunkra...mindig hittem abban, hogy egy baba érkezése maga a csoda, és, igenis, lehet így szeretni, ennyire önzetlenül és feltétel nélkül, de most a saját emocionalitásommal érezni megint más...semmi sem közelíti meg ezt az érzést...kicsi pihe-puha-csodababám ...
4 komment
Címkék: hétvége érzések macskák kismamafotó
2007.10.31. 14:01
Intézkedünk
A mai program egy laza banki számla-rendezgetés lett volna, ami szerény számításaink szerint, max. fél órát kellett volna igénybe vegyen, ehelyett reggel 9-kor indultunk itthonról és most értünk haza! Hihetetlen számomra, hogy mennyire nehezen viselem az ilyeneket, pedig gyakorlatilag kocsiból ki, bankfiókba be, ott leül, aztán ki, kocsiba be, kettes számú bankfiókba át, ott leül, aztán kocsiba be, vissza egyes számú bankfiókba, aláír-aláír-aláír, aztán kocsiba be és haza. És mégis: minden porcikám elfáradt! :S Tényleg kezd nehezedni az életünk Hunccal...egyre fárasztóbbak a napjaink és az éjszakáink... Egyre nehezebben találom meg azt a poziciót alváshoz, ami mindkettőnk számára megfelelően kényelmes és még levegőhöz is jutok! Holnap utazunk, mint már említettem...abban egyeztem ki magammal, hogy lelki békém érdekében (meg azért, hogy elriasszam a "bajt"! ;) ), magunkkal visszük a kórházi csomagunkat is. (ugyan babakocsink+tartozékai csak kedden lesz, de mindegy! :))) ) Úgyhogy ma már 3 fő részére pakolok plussz a két macskalány számára is...:)))) Olyanok vagyunk, mint egy sokgyerekes család! :))))
Kicsit pihenek, -amennyiben Hunc is így gondolja- , aztán elkezdek vasalgatni, meg mosni és pakolni...no meg persze szelektálni a babaruhák között! :)))
És ha még nem mondtam volna: visszatért a gyomorégésem...este is úgy aludtam el, hogy nyelvem hegyén a Rennie...:))))
5 komment
Címkék: hétvége gyomorégés
2007.10.24. 16:38
Hétvége
Csodálatos hétvégénk volt! Hirtelen ötlettől vezérelve (najó, többhetes előkészületek eredményeként! ;) ) vasárnap délután lelátogattunk Békéscsabára, az immáron 8. évben megrendezésre kerülő Kolbász- és Pálinkafesztiválra! ...többek között ezért is parázott HuncApu az elmúlt napokban az egészségi állapotomért, mert veszélyben érezte a lemenetelt! :))))) Idén valamit elszúrtak a rendezők és a jelentkezést nem állították le augusztus végén,ahogy szokták, ezért majdnem kétszer annyi csapat szállt versenybe a kolbásztöltő versenyben, mint az előző években, (ha jól tudom közel 400 csapat nevezett be), ezért nem volt elég a békéscsabai sportcsarnokban felállított asztalok melletti csata, hanem még két sátorban is folyt a harc! :) Baráti körünkből is indultak, de ők nem vettek részt a versengésben, mert sajnálták a zsűrinek beszolgáltatni az 50 centis töltött kolbászt! :))))) Vasárnap délután érkeztünk Csabára, és kedd délelőtt jöttünk haza. A hangulatot még a hétfő délutáni monoton őszi eső sem tudta tönkretenni! :))) Tegnap pedig vacsira átjöttek Sóginőjék és Kedvenc Drusza, természetesen csabai sült kolbász, és egy tájjelegű specialitás ("cigánka") HuncApu "élete vörösborával" kísérve és házi rétes, egy kellemes gyümölcsös erdélyi borral leöblítve volt a menű!
Rájöttem az álmok, csak itthon kísértenek...vidéken 2 olyan éjszakám volt, melyet végigaludtam álommentesen és reggel kipihenve ébredtem (holott ott is bűnbeestem és vasárnap este meggyes-mákos nudlival zártam a vacsorát! :) ). Ma éjjel viszont újra baromságokat álmodtam...:S Talán pihennünk kellene pár napot TáltosApuval "valahol messze délen"...
Holnap pedig ultrahang délután, bár nem fűzök sok reményt Hunc befordulásához, mert megint "csálé" a pocakom és féloldalas és kitapintható a fiatalúr kobakja jobboldalon...:S De legalább megbizonyosodhatunk méretei és hogyanlétevő felől! :))) És: lesznek újra fotók Őfelségéről! :)))
2007.09.29. 08:30
Elindulva az életbenmaradás útján...
Határozottan jobban érzem magam, bár a tükörbe nézve, ennek pont az ellenkezőjét látom: vizenyős szemek, sebes orr, kékes lilás karikák (mit karikák? táskák, sőt bőröndök!) a szemem alatt...de TáltosApu is megjegyezte, hogy szerinte már jobban vagyok, mert jobban nézek ki! Na, ezen felbúzdulva néztem bele a tükörbe és láttam meg magam...sosem fogom megérteni a pasikat: mért mindig akkor tetszünk nekik, amikor önbizalmunk a béka segge alatt és tudjuk, érezzük, hogy hiperszerencsétlenül nézhetünk ki??? Na, mindegy...azért ezek az apróságok bearanyozzák takonykóros reggeleimet! :)))TáltosApunak meccse van, én pedig megent egyedül maradok itthon, de kipróbálom a vásárolt multifunkcionális konyhamasinériát: konkrétan a húsdaráló részét. És kicsit sikamikázok (inkább csak csinosítgatok!) a lakáson. És meg kellene keresnem a kismama könyvemet, mert sikerült a nagy költöztetgetésbe nyomtalanul eltűnnie. Jövő hétre pedig be kellene szúrnom egy védőnénis randit, feltéve, ha még mindig ugyanaz a védőnénim, mint egy hónappal ezelőtt. Sajnos, én nem voltam olyan szerencsés védőnő ügyben, mint Térképészanyu , ezáltal én már a sokadikat (asszem negyediket) fogyasztom és nem biztos, hogy szülésig ez az állapot nem fog változni! Amikor lelkesen telefonon bejelentkeztem a védőnői szolgálatnál, alig 6 hetes kismamiként, az aktuális védőnőm azt tanácsolta várjak még 2 hetet, mert ő elmegy nyugdíjba, de 2 hét múlva megérkezik az utódja. Az adataimat azért fölvette, telefonon keresztül. A kijelölt időpontban valóban megérkezett az utód, akivel személyesen is sikerült találkoznom, nagyon közvetlen és szimpatikus kb.velem egykorú leányzó volt, akivel szinte azonnal megtaláltam a közös hangot. Megbeszéltük a következő találkozót is egy hónappal későbbre, amikor is kiderült ő már nem dolgozik a védőnői szolgálatnál, mert felajánlottak neki egy kb. tripla fizetést egy gyógyszerkutató cégnél, és ő elment. Van ugyan helyettese, akit csak napok gyakori hivogatásával sikerült elérnem telefonon és kieszközölnöm egy személyes találkozót, már csak a pöcsétek miatt is... Rögtön leszögezte, hogy nem is érti, mért találkozunk, mert ő csak ideiglenesen helyettesít, és különben meg van egy másik körzete, úgyhogy legközelebb, majd csak szeptember végén jelentkezzek, de akkor már nem ő lesz itt! (ugye ez volt a harmadik és ekkor még csak június végén jártunk!) Én próbáltam is magam ehhez tartani, egészen a nyaralásunkig, ahol nem volt mindig nálam a telefonom és esténként csak annyit vettem észre, egy vezetékes szám sokszor keresett. Másnap bele is futottam a hívásba, a védőnői szolgálattól keresett a negyedik védőnőm. Merthogy időközben megérkezett és jól lehordott így ismeretlenül , hogy mennyire trehány anyuka vagyok, hogy hónapokra eltűnök és egyáltalán, meg különben is! Egy hét múlva találkoztunk, augusztus elején, azon az ominózus baba-szívhangvizsgálaton. A legújabb védőnő is azzal fenyegetett, hogy nem valószínű, hogy együtt "szülnénk" (na, ezt mindjárt gondoltam!), mert októberben őt áthelyezik máshova! Volt viszont egy nagyon vicces jelenet a legutóbbi találkozásunkkor. Már éppen idultam volna haza, amikor is zavarával küszködve, az Aktuális kinyögte, hogy kérdezhetne-e valami személyeset? Mondom, persze. Erre ő: öööö, megkérdezheti, hogy a gyerekem apjával milyen a viszonyom? Kikerekedett szemekkel kérdeztem vissza: a férjemre gondol? szerintem, egész normális kapcsolatom van vele. Mert? Na, és itt kiderült, hogy elvesztek az előzőleg kitöltött papírjaim (?!) és csak részadatok szerepeltek rólam a nyilvántartásba, (ezek szerint azok is tévesen!), melyeknek a lényege az volt, hogy egyedülálló leányanya vagyok és az apa ismeretlen! :))))
Nem tudom, mondtam-e már már, hogy mennyire imádom az új számítógépemet? :))) Sajna, nem lököm a márkáját/típusát/paramétereit, de azt nagyon élvezem, hogy gombnyomásra, egérklikkelésre azonnal reagál! :)))) És egyszerre több ablak is nyitva lehet, nem fagy le! :))) Na, ezek az élet apró örömei! :))) ...meg a nappaliba beáramló napsütés...;)
Holnap ünnepi ebédre megyünk: TáltosApu nagyija 80. szülinapja tiszteletére összegyűlik a család! Ez a hétvége sem az itthonülésről szól, de nem is baj, lassan elmúlnak ezek a sétálós, őszies napok...
2007.09.19. 09:16
Egy átlagos nap
TáltosApu hajnalban beült a meseautónkba és letépett az alföldi hírös városba, ugyanis sosem gondoltam volna, hogy kőmintázatú erős kopásálló járólapot szerte e hazában sehol sem lehet kapni, csak rendelésre külföldről, aminek a beszállítási ideje minimum 4 hét. Aztán valahogy megtudtuk, hogy véletlenül maradt kb.annyi (valószínüleg egy előző rendelésből) amennyi nekünk kell, de természetesen ezért nekünk kell leautózni, mert a felszállítás heteket (!) is igénybe vehet! És persze nekünk ez is azonnal kell. Szóval, most egyedül vagyok a munkásosztály prominens képviselőivel és nemsokára érkezik a burkoló különítmény is, hogy birtokba vehessék a gyerekszobát, és a konyhát egyszerre. Elkövettem egy merényletet és kissé el is bizonytalanodtam, hogy jól tettem-e?! Módosítottam a gyerekszoba színét, halványkékről halványzöldre, mindezt azért tettem, mert igazából az egész lakásunkon a meleg sárga-narancs-zöld árnyalatok dominálnak, cseresznyefa szín bútorokkal és hasonszínű járólapokkal. Namármost nekem nagyon tetszik ez a szín, mert sokkalta világosabb lett így a babaszoba és úgy érzem semlegesebb is, mint a predesztináló kék ;), de TáltosApu arcán fölfedezek némi bizonytalanságot, miközben azt motyogja, hogy meg kell várnunk az összképet...és ezáltal én is elbizonytalanodom kissé...hiába a lelkész is megmondta az esküvőnkön, az idő, majd úgy összecsiszol minket, hogy már meg sem kell szólalnia, és én tudni fogom, mire gondol...asszem, azért kicsit megindítóbb szavakkal fogalmazta meg ugyanezt...:))) HuncApu nagyon kifáradt...látom rajta, hogy rengeteget vállal és mindenben kitűnően akar teljesíteni, de nem megy...és a makacs fejének ezt hiába magyarázom...pedig ketten vagyunk, mellette állok mindenben és a levehető terheket szívesen le is venném a válláról, de nem engedi. Panaszkodik, hogy ennyi minden nem fér bele egy napba, de egy egyszerű banki átutalást is önmaga akar elvégezni és az összes szállításos telefonhívást is, pedig látom rajta, nagyon kimerült és sok mindent elfelejt elintézni. Alig alszik pár órát, amit alszik azt is nyugtalanul, félálomban teszi. Tudom, hogy kímélni akar, de most meg én féltem őt. Bár megbeszéltük, ha minden a helyére kerül elmegyünk egy hosszú hétvégére termálozni, és erre engedélyt kaptunk Fruzsitól is, annyi kikötéssel, hogy ne töltsek órákat a 40 fokos vízben, inkább keressünk valami "hidegebbet" (olyan 35-36 fokosat) és abba üldögélhetek 10-15 perceket. Mivel Hunc imádja a kádfürdőzést is, szerintem a termálozásnak is lelkes híve lesz. Valószínüleg Sárvárt támadjuk meg, hiszen oda minden évben visszatérő vendégek vagyunk és tavasszal is jártunk ott Hunccal, amikor még nem is volt biztos, hogy már köztünk van, hiszen még csak pár napos volt...
Nem tudom, mi történt Huncommal, de lényeges változás állt be a pocakomban...nem merem elkiabálni, lehet, csak egy kényelmesebb pozíciót talált magának és nekem, de úgy tegnap óta nem feszül a hasam! Rengeteget mocorog, de újra nem bántó a mocorgása (kivétel, amikor a hólyagomra tapos/könyököl és ilyenkor kisebb "baleset" ér ;) ). Ha valóban befordult
Hétvégére TáltosApu már előre feszít: 200 éves a Református Láncos Templom és annak tiszteletére, egy ünnepi istentisztelet és azt követő díszebéd meghívásunk van a szülővárosomba. De szombaton HuncApunak meccse van, ezért csak 6 óra magasságába fogunk tudni Pöstről elindulni. És csak hétfő délelőtt jövünk vissza. Orsolyéknál szállunk meg és találkozom Kingussal is...már alig várom!!! ...a Micka hiányozni fog...:(((
Vizsgáimat valószínüleg le kell mondanom, tegnap beszéltem az előadómmal és oly mértékben komollyá akarják tenni az egyszemélyes vizsgámat, hogy egy Európai Uniós képviselőnek is ott kell lennie Brüsszelből és őszintén megmondva azért én ennyire nem érzem magam felkészülten...Újabb fél év halasztás járhat alanyi jogon a szülésre való tekintettel, de számomra ez a viszga abszolút elvesztette fontosságát és nem tudom elképzelni, hogy júniusba két szoptatás és pelenkázás között elugranék vizsgázni...egy évvel ezelőtt még azt gondoltam, szükségem lesz rá, akkor még nem is voltam férjnél, nem is hordtam Huncot a szívem alatt...és nem is gondoltam volna, hogy ennyire meg tud változni az életem, hogy ez a csöpp lény ennyire meg tudja változtatni...akkor még nagyon sokat dolgoztam és azt éreztem,el kell jutnom a karrierem csúcsára, önmagamnak és mindenkinek bebizonyítva, hogy mire vagyok képes. Mára már tudom, világ életemben anya akartam lenni...és a magánéleti sikertelenségemet palástolva vállaltam fel a karrierista maca szerepét...lehet, hogy két év múlva sikoltva akarok majd visszamenekülni az emberek közzé, dolgozni, de jelen pillanatban semmi sem fontos, csak Hunc békéje és a családunk békéje...és csöppet sem hiányzik sem a munkám (azért itthonról dolgozgatok csöppeket ;) ), sem az a sok ember, akivel napi kapcsolatban álltam munkaügyileg...és azt is érzem, ha majd késztetést érzek munkába állni, nem biztos, hogy visszamegyek az egészségügybe, lehet, valami egészen új dologba fogok fogni...most is változom...és addig annyi változás lesz még...és Huncnak testvért/testvéreket szeretnénk...én hiszek abban, hogy az anya dolga a család összetartása, társa támogatása, míg az apa dolga a családfenntartás... csak ez az eltorzult világ kényszerít bele mindenkit más szerepekbe... és ezt se gondoltam volna még pár évvel ezelőtt, hogy valaha ezt így fogom látni. De jó érzés, valami olyasmihez fogható, mint amikor ösztönösen rátalálsz az utadra és tudod, hogy neked ezt kell járnod, hogy mindig is ezt kerested! Ehhez persze, meg kell találnod a másik feledet, akivel "érzed" magad és "érzed" őt is, akivel hallgatni is csodás, akivel még vitatkozni is szeretetteljes és -idézve egy nagyon kedves barátomat!- akivel még a szar is édes! :) És TáltosApu ilyen ember...a morgásaival együtt a legcsodálatosabb ember, akivel valaha is találkoztam...és amíg ez nap-mint-nap eszembe jut, addig nem érhet minket semmi baj...
2007.09.15. 07:00
28.hetünk
Szerintem borzasztóan hanyag anyuka vagyok...már most...a napok/hetek iszonyatos tempóban peregnek ki az ujjaim közül és ha nem lenne a blogom fejlécén a figyelmeztető vonalzó, észre se venném, hogy már a 28. héten is mindjárt túllépünk! :) Vasárnapra lezsíroztunk a Fruzsival egy baba-mamakuksizást,és akkor már lesz fotóm is újra Huncról, merugye az előzőnek is már 4 hete! (Tejóég! a 24. héten voltunk a 4D-sen!). Annyira furcsa, hogy ilyen gyorsan telik az idő, mert amikor megtudtam, hogy kisbabát várok, azt gondoltam, ez a 280 nap sose fog eltelni, főleg úgy, hogy én, az örökmozgó itthon maradok, most meg azt érzem, hogy szinte már csak hetek választanak el és a kezemben tarthatom a kisfiamat, és hogy őszinte legyek, még azt sem tudom, melyik részén kell megfogni Őt! A gyakorlatiasabb-féle barátnőim mind azt mondják, hogy meglátom, menni fog magától,meg ugye az ösztönök is segítenek majd, de egyelőre számomra ez elképzelhetetlen, hogy a kezembe kapva egy nyöszörgő kis csomagot, azonnal fogom tudni, mi a teendő vele és megértem a jelzéseit. Félek, nehogy valamit rosszul csináljak, hiszen annyira csöppök még, egy rossz mozdulat és akár nagy bajt is okozhatok...na, úgy tűnik, most hogy már Hunci elérte azt a "kort", hogy ha esetleg megszületne -bár erre szerencsére semmilyen hajlandóságot nem mutat!- 90 %-os eséllyel életben tudna maradni a koraszülöttosztályon, úgy látszik sikerült újabb "szellemeket" teremtenem magam köré! :))) Bár tudom, mélyen ott belül, hogy nem lesz semmi baj, néha nagyon tudom már most Őt félteni, pedig még meg sem született és még meg tudom Őt a testemmel védeni! Nehéz anyának lenni, úgy érzem...Amúgy már egész nagy baba, papírforma szerint 1100 gramm súly körüli és mindehhez egy 37 cm körüli hossz is társul, de majd meglátjuk vasárnap az ultrahangon, hogy a mi kicsifiúnk mekkora is valójában. Tüdeje még mindig nem fejlődött ki teljes mértékben, önállóan még nem lenne képes lélegezni, viszont az agya egyre fejlettebb, mérete jelentősen megnövekszik és egyre összetettebbé válik. Bőre még mindig ráncos és vörös, bár egyre inkább csecsemő formája lesz!
Azt ajánlja sok internetes oldal, hogy most már érdemes a kispapáknak is beszélgetni a picivel. Mi ezt a cselt már bevetettük kellő eredményességgel: ha nem bírok Hunc kifáradhatatlan mocorgásával, sokszor igénybeveszem TáltosAput, akinek érintésére vagy dörmögésére csak nagyritkán nem csöndesedik el! :)))
És van egy titok-kismamim nekem is: még nem teljesen publikus, de a 6. hétben jár... legalábbis a lagzinkon ezt mondta! ;) Vigyázzatok magatokra és remélem, Ő már tényleg kisfiú lesz! :DDD
· 1 trackback 2 komment
Címkék: hétvége ultrahang hétről hétre érzések
2007.09.01. 10:00
7vége
Két hétre munkásmentes övezetté válik a lakásunk, hogy aztán mire sikerülhetne az utolsó porszemeket is kiüldöznünk a lakásból, visszatérhessenek. TáltosApunak meccse van ma, este meg a legénybúcsúztatója, én picit takarítgatok (szeretném újra birtokba venni a fürdőszobánkat!) , estére pedig Sóginős beszélgetős programot terveztünk. Az az igazság, mostanság napi egy "komolyabb" program bőven elég számomra egy napra. :))) Tegnap voltunk Somogygesztiben a lagzink körüli utolsó pontosításokért (a pontos vegamenük számáért, asztalok elhelyezéséért, szobák és panziók állapotfelméréséért...) . Remélem, jó buli lesz, Micka már csak nemes egyszerűséggel szept.feszt.-ként emlegeti! :))) Szeretném, ha minden jól sikerülne...első körben este felpróbáltam az esküvői ruhámat, mert mostanság akkora pocakot növesztettem, hogy gyakran megkapom ezeket a kérdéseket: biztos nincsenek ketten odabent? :) vagy a másik kedvencem: mindjárt szülni fogsz, ugye? :) A ruha is jó még rám, úgyhogy nincs ok az aggodalomra!:) ...bár igaz, cipőm még mindig nincs...de majd jövőhéten beszerzek egyet a nagy bevásárló körútjaim egyikén! :))) És péntek reggel már itt lesz Micka is és szerintem Kingus is...és ez olyan jó!!!:))))
Hunorka pedig szereti a mozgalmas napokat: ilyenkor egész nap csöndben van a pocakomban, alig-alig érzem gyöngéd mozdulásait -álomba ringatom- , ha viszont lazítanék vagy pihenős napot tartanék Ő garantáltan föl alá szambázik a pocakomban! :))) Remélem, ha megszületik, sikerül beállítanunk egy mindkettőnk számára megfelelő bioritmust!
Szép idő van, a világ kerek én pedig megyek és belevetem magam a lakáscsinosítgatásba! Jó pihenést Mindannyiótoknak!:)))
2007.08.10. 09:28
Kommunikáció
Hétvégén voltunk a Balatonon. Most így nézünk ki...azért már nagyobb a pocim, mint a kispapának, ugye? :DTegnap este óta sikerült kifejlesztenünk nekünk is egyfajta kommunikációt HuncÚrral! Ez úgy működik, hogy ő továbbra is ficánkol, gyöngéden "körbejárja" a lakosztályának minden zúgát, és ha én ilyenkor rajta hagyom a kezem a pocakomon, vagy esetleg simítom őt, akkor megáll és szerintem most már tetszik is neki az érintés. TáltosApu ilyenkor szívesen átveszi az irányítást és kéri, hogy csinálhassa ő is ezt. És ilyenkor olyan aranyosan "huncorog" a fiának. (segítség!!! kezdek gügyügő anyuka szintre süllyedni!!! :D) Ma reggel pedig a jól ismert ütemes pocak-berezonálásra ébredtem: Hunci csuklott! :) És ilyenkor is használ a simi. Annyira érzem a kisfiam (hű, ízlelgetnem kell még ezt a szót!) jelenlétét a mindennapokban, hogy azt veszem észre, miközben egyedül teszek-veszek a lakásban, hangosan elmondom, mit miért teszek és éppen hova készülök vagy mit csinálok.
Oly mértékben döntöttem 4D-s ultrahang ügyben, hogy tegnap el is mentem megnézni a Brendonosat és be is jelentkeztünk keddre. Már alig várom!!! :)))) sejderipityom! :)))
Jó, hogy nem kell dolgoznom, mert nehezen viselem a meleget, mondjuk itthon a 4 fal között remekül eltelik az idő. Ha elfáradok a pakolászásba, le tudok pihenni és fel tudom "pócolni" a lábam. Az a szomorú tapasztalatom, hogy kb. 2 napja, amióta ilyen melegek vannak már reggel úgy ébredek, hogy bumszlira dagadtak a lábaim. Szerencsére nem fájnak. Pedig sok folyadékot iszom (napi 2-3 liter szénsavmentes ásványvizet, esetleg málna levél teát- ennek görcsoldó hatása is van- vagy menta levél teát) , mellőzöm az erős fűszereket (ezt a gyomorfekélyem után évekkel ezelőtt megtettem már!), sok gyümölcsöt fogyasztok és tényleg próbálok feltett lábakkal pihenni, olvasni. Hiába, az anyagcserém már nem a régi. :)
Lassan feladom a lakásfelújítással kapcsolatos gördülékeny álmaimat. Sorozatos csőd a kivitelezőkkel történő kapcsolatfelvétel. Vagy nagyon le akarnak húzni vagy pedig egyszerűen nem akarnak dolgozni és eltűnnek. Annyira szörnyű az, hogy az ismerőseink között gyakorlatilag senki sem ajánlja a náluk dolgozó emberkéket, mert mindenkinek fenemód rossz tapasztalata van velük kapcsolatban. Pár napja még csak vicceltem, de most már komolyan kérdezem, nincs véletlenül ilyen jellegű ismerősötök? (burkolás, laminált parketta lerakás, festés, esetleg tapétázás? ) És a történet szépséghibája, hogy nem tudunk kiköltözni a lakásból, tehát szobáról szobára tudnak haladni a felújítással.
2007.07.09. 18:30
Újra itthon
Este érkeztünk Paksról, már nem volt erőm bejelentkezni sem, a mai napot is hellyel-közzel végig aludtam. Amennyire feltöltő ereje van az ottlétnek, annyira energiaszívó is. Keveseket alszunk és igyekszünk rengeteget beszélgetni. Nagyon kellemes meglepetés ért ismét: 2 újabb kismamával bővültünk, úgyhogy tényleg elég vicces volt a helyzet: 3 kismama és 3 kisbabás anyuka! :) A fiúk meg is jegyezték, hogy idén a paksi fesztiválon a kismamaság a trendi! :)
Itt volt kedvenc nőgyógyászom is, akitől kértem egy kis magyarázatot erre a méhlepény-eléri-a-méhszájat-de-nem-kell-vele-foglalkozni-ra. Naszóval, kicsit érdemes foglalkozni vele, mert sajnos okozhat problémákat is. Általában a terhesség ezen szakaszában tényleg nem kell foglalkozni vele, csak ha valamilyen panaszaink is vannak (vérezgetés, erősebb görcsök), és valóban idővel, ahogy emelkedik egyre feljebb a méh, előfordulhat (sőt az estek 99 %-ban elő is fordul), hogy a lepény is feljebb mozdul és így már nem éri el a méhszájat, de amennyiben mégis fennáll ennek esélye (a bizonyos 1 %!) , erős vérzésekre lehet számítani, mert a méhlepény sűrű érhálózattal van ellátva és ha elszakad, megreped lokálisan görcsös erős vérzést (vetélést) okozhat. A profánabb következmény ami még előfordulhat, az az, hogy idővel elzárja a méhszájat a lepény, ami lehetetlenné teszi a szülést, csak a császármetszés marad. De ezeken tényleg nem érdemes rágódni, meg idegeskedni, mert érzem, hogy jó kezekben vagyok és nem történhet semmi baj. :)
Beszélgettünk a kismamatársakkal arról is, hogy ki mikor érezte meg az első "szárnycsapásokat" a pocakjában?! Meglepő módon szinte mindannyian sokkalta hamarabb megéreztük a mocorgást, mint a protokoll szerint , ezt a nőgyógyászom azzal is magyarázta, hogy ahogy ő elnézi, mostanság nagy babák születnek és szerinte HuncÚr sem lesz 4 kiló alatti baba! De ezzel most még nem tudott elriasztani, még nem érzek félelmet a szülés iránt, még vannak apróbb és hétköznapibb paráim ! :)
És a LEGFONTOSABBAT majd' elfelejtettem: vasárnap délutáni ejtőzéskor (egy nagy adag TáltosApu által bográcsban készített pacalpöri után) Hunc kézzelfoghatóan megmozdult!!! A hasamon volt a kezem, és először azt hittem képzelődöm, mikor megéreztem a finom kidomborodást! :) Azóta már párszor megörvendeztetett tapintható mocorgásával, de ezidáig sajna TáltosApu nem volt a közelemben, hogy ő is érezhesse saját kezüleg! :(
Itt volt kedvenc nőgyógyászom is, akitől kértem egy kis magyarázatot erre a méhlepény-eléri-a-méhszájat-de-nem-kell-vele-foglalkozni-ra. Naszóval, kicsit érdemes foglalkozni vele, mert sajnos okozhat problémákat is. Általában a terhesség ezen szakaszában tényleg nem kell foglalkozni vele, csak ha valamilyen panaszaink is vannak (vérezgetés, erősebb görcsök), és valóban idővel, ahogy emelkedik egyre feljebb a méh, előfordulhat (sőt az estek 99 %-ban elő is fordul), hogy a lepény is feljebb mozdul és így már nem éri el a méhszájat, de amennyiben mégis fennáll ennek esélye (a bizonyos 1 %!) , erős vérzésekre lehet számítani, mert a méhlepény sűrű érhálózattal van ellátva és ha elszakad, megreped lokálisan görcsös erős vérzést (vetélést) okozhat. A profánabb következmény ami még előfordulhat, az az, hogy idővel elzárja a méhszájat a lepény, ami lehetetlenné teszi a szülést, csak a császármetszés marad. De ezeken tényleg nem érdemes rágódni, meg idegeskedni, mert érzem, hogy jó kezekben vagyok és nem történhet semmi baj. :)
Beszélgettünk a kismamatársakkal arról is, hogy ki mikor érezte meg az első "szárnycsapásokat" a pocakjában?! Meglepő módon szinte mindannyian sokkalta hamarabb megéreztük a mocorgást, mint a protokoll szerint , ezt a nőgyógyászom azzal is magyarázta, hogy ahogy ő elnézi, mostanság nagy babák születnek és szerinte HuncÚr sem lesz 4 kiló alatti baba! De ezzel most még nem tudott elriasztani, még nem érzek félelmet a szülés iránt, még vannak apróbb és hétköznapibb paráim ! :)
És a LEGFONTOSABBAT majd' elfelejtettem: vasárnap délutáni ejtőzéskor (egy nagy adag TáltosApu által bográcsban készített pacalpöri után) Hunc kézzelfoghatóan megmozdult!!! A hasamon volt a kezem, és először azt hittem képzelődöm, mikor megéreztem a finom kidomborodást! :) Azóta már párszor megörvendeztetett tapintható mocorgásával, de ezidáig sajna TáltosApu nem volt a közelemben, hogy ő is érezhesse saját kezüleg! :(
Hozzászólások: