2007.11.12. 16:53
Az igazság odaát van...
Jólsikerült kis adóbevallásommal frissen és vidáman bekocogtam nyitásra (délután 13 órára) az APEH Petneházy irodájába, ahol kunkorodó csigasorok fogadtak már a kapuban. Gondoltam, semmi gond, hiszen ezt a napot erre szánom, a sor haladt is, elég hamar sikerült számot is húznom, papírforma szerint csak öten várakoztak előttem. Már a számhúzásnál elbizonytalanodtam kissé, hogy ugyan jövedelemigazolás köllene a tavalyi évről, de mivel még nem lett benyújtva az adóbevallásom, gondoltam inkább adóbevallásos sorszámot húzok...persze, rosszul választottam! Kb.5 perc alatt az ügyintéző hívott is, ekkor derült ki, hogy rossz helyre húztam a sorszámot, morózus néni, átírányít a másik üvegablakhoz, nem gond, várjak pár percet, hívni fognak. Előrelátóan visszaültem a helyemre, majd alig fél óra múlva valóban szólítottak. Kedves, középkorú szőke hölgy, megmosolyogja történetemet, nézegeti hozalékomat (szememfényét, az általam készített adóbevallást!, igazolási kérelmemet, a munkáltatóm által kibocsátott és aláírt (!) nemlétező tavalyi adóbevallásom, valamint a nyugtát, mellyel állítólag beadták... és melyről percek múlva bebizonyítja a hölgy, hogy hamis!!!), majd közli, jól döntöttem. Először nem igazán értem, mit is döntöttem, majd elmagyarázza: ha vehemensebb lennék, ezekkel a papírokkal simán elmehetnék munkaügyi bíróságra is, de ugyebár ez évekig elhúzódik és valószínüleg megnyerném, de ugye addig zárolnák az ügyemet és még a jóváírást sem kapnám meg. Kérdem meglepetten, ezek szerint most visszakapom a túlfizetést, amit a főnököm be sem nyújtott, valamint be sem fizetett? Erre mégjobban mosolyog és bólogat... Ekkor már nyíltan megkérdeztem, hogy ezek szerint ezt a munkáltatóm most simán megússza, sem nekem , sem neki nem kell még büntetést sem fizetnie? Naivitásomon még jobban mosolyogva megkérdi, akarok-e feljelentést tenni és hónapokig nagypocakkal valamint kisbabásan tárgyalásokra járni és bizonyítani az igazamat? Hitetlenül és egyre zavartabban néztem rá, mikor is újabb kérdést tett fel: elméletileg szeretném tudni vagy gyakorlatilag szeretném tudni, hogy megússza-e? Mondom felbátorodva, mindkettőféleképpen. Elméletileg nem ússza meg, mert neki "hivatalból" ezt tovább kell terjesztenie, hogy ilyenre bukkant, gyakorlatilag mivel más (alkalmazott, munkavállaló) nem tett a cég ellen hivatalosan panaszt, nincs az APEH-nek kapacitása minden magánvállalkozó ellen eljárást indítani. A kedvesszőke azt is elmesélte, hogy ennentől cifrább ügyekkel is találkozik nap-mint-nap, ő már nem akad ki semmin és örüljek, hogy legalább a társadalom-biztosításom fizetve volt. Ma,jelen pillanatban nincs olyan rendszer Magyarországon, amely összefoglalná, hogy egy vállalkozó mindent fizet-e az alkalmazottai után vagy sem. És őszintén reméli, ez az ország már nem süllyed tovább és végre valami igazán történni fog, mert ma, ilyen körülmények között, tényleg nem lehet...
Igazából már csak röhögni tudok az egészen...hogy tényleg itt tart ez az ország...amikor minden fórumról a szankciókat sulykolják a fejedbe... és tényleg vicces, hogy úgy kapok vissza 30 napon belül pénzt, hogy nincs is befizetve az a bizonyos többlet... és senkinek sem hiányzik az államkasszából az a párszázezer forint...
Tényleg szomorú, ami itt folyik...
Igazából már csak röhögni tudok az egészen...hogy tényleg itt tart ez az ország...amikor minden fórumról a szankciókat sulykolják a fejedbe... és tényleg vicces, hogy úgy kapok vissza 30 napon belül pénzt, hogy nincs is befizetve az a bizonyos többlet... és senkinek sem hiányzik az államkasszából az a párszázezer forint...
Tényleg szomorú, ami itt folyik...
2007.11.12. 08:25
37. hetünk
Eljutottunk a 37. hétig is! Azt gondolom, talán Huncnak sikerült beékelődnie a kismedencémbe, mert egészen egyszerűen fáj "ott lent" ha le kell hajolnom vagy gugolnom valamiért! :S És egyre többször leüléskor igencsak megérzem (enyhe kellemetlen érzéssel vegyítve) a farokcsontomat is. Kicsifiam mozdulatai egyre erőteljesebbek, néha egészen olyan érzésem van, mint amikor rosszat álmodunk és hirtelen megrázkódunk félálomban. Na, ilyeneket csinál Hunc is, órákig mozdulatlan, majd aztán teljes teste összerázkódik... ez nem mindig kellemes érzés... Hunorka ezen a héten már érett magzattá van nyilvánítva, mostantól bármikor, ha szeretne, megszülethetne és nem minősülne koraszülöttnek sem. Hossza 50 cm körül van és súlya 3000 gramm körüli. (mostantól már ez is egyénileg szabályozott és minden méret már-már természetesnek minősül! :) ) Én pedig egyre természet-ellenesebb méretű pocakot kezdek növeszteni! :))))) Ránézve a fotókra már kapisgálom, miért is fáj már annyiszor a hátam...többek között! :)))
Tegnap, házassági évfordulónkra való tekintettel, azt terveztük, kimegyünk a Pilisbe, a kedvenc kockásabroszos kisvendéglőnkbe, Márton napi libacombot enni, majd romantikusan (a körülményeimhez mérten) sétálunk egy picit a hóesésben, pár fotó, aztán TáltosApu bemegy dolgozni (rendelni), hű asszonykája pedig veletart asszisztálni neki. Fél 3-kor indultunk volna, ekkor hullott a legszebben a hó, még itt Pöstön is elvarázsolt a bársonyos pelyhek tánca! És ekkor a hidegre való tekintettel az akkumulátorunk megadta magát... HuncApu csak telefonált és telefonált, meg káromkodott, aztán már csak katatón módon mondta, menjünk fel, a mai ebédből már nem lesz semmi. Aztán újabb körtelefonok, végül "bebikázás" lett és nagy nehezen fél öt után elindultunk a rendelőbe.(akkor már korántsem hullott olyan szépen a hó, inkább latyak volt már mindenhol :( ) . Rendelés után pedig beültünk egy közeli kisvendéglőbe (ahol csak mi ketten voltunk ilyen késői órában) és romantikusan gyertyafényben megvacsoráztunk, bár ekkor már mindketten hulla fáradtak voltunk... emlékezetes lett az első házassági évfordulónk! ;)
Hozzászólások: