2007.11.27. 09:46
Éjszakánk
A hidegfront előszelének köszönhetően csapnivaló éjszakánk volt: nem keményedtünk ugyan, most Hunc inkább a ficánkolást és az erőteljes mocorgást részesítette előnyben, de hosszú távon ez sem túl pihentető. Ennek következtében HncApu egyszer csak azt mondta, hogy "te, a délutánhoz képest valahogy lejjebb van a hasad, valahogy másképp néz ki!" És valóban: most egészen alul volt kemény a pocakom, nem úgy mint máskor, az egész pocak. Hogy pontosan ez mit is jelent magam sem tudom. Azt eddig is tudtam, hiszen láttam, hogy napról-napra változik az alakja, az állaga, de most sem tudom, hogy van-e, volt-e ennek igazán jelentősége, mert ma reggelre megint ugyanott van, ahol volt. ...de továbbra is hiperaktív Hunc! :))) és egész éjjel ez így is volt...Délután volt egy "magánbeszélgetésem" Hunorkával... kierőszakoltam magamból... nehezen ment... ezek is olyan ambivalens érzések... egyrészt már nagyon szeretném a kezemben tartani, simogatni, érezni finom bababőrét, kitalálni a gondolatait, testemből táplálni, karommal védeni őt....másrészt meg úgy érzem, még nem készültem fel őt odaadni magamból, még nem jött el az idő, hogy kettéváljunk, hogy elszakadjunk... és úgy érzem, míg nincs annyi erőm, hogy elengedjem őt, nem fog megszületni... úgyhogy most gyakorlok-gyakorlok és este TáltosApuval is gyakoroltunk: el kellett mondanom hangosan Huncnak mennyire várom már őt idekint... és mindezt hittel és meggyőződéssel... nem könnyű...
...továbbra sem könnyű anyának lenni... és igazán még el sem kezdődött a 24 órás szolgálat...
Hozzászólások: