Szombatra vacsorázni hívtak régnemlátott, külföldön élő barátaink, így ismét kiszabadultunk pár órára a Hunor-fennhatóság alól. A mostani bébiszittyónk (höhöhö), szabadelvű etetésének hála, készült pár olyan fotó és videó, melynek jobban is örültem,  hogy nem élőben láttam (bár tudom, lesz olyan is!), hanem amikor már az akkor viselt ruhái frissen vasalva, illatosan és folt nélkül a szekrényében lapulnak.

Kívülállóként megjegyezném, teljesen meglepett, hogy milyen ügyesen elboldogul az étkezését elősegítő eszközökkel.

Ma pedig még egy emlékezetes dologgal lepett meg, miközben próbáltam pár percre lehunyni a szemem délután, Hunc rámmászott és a csücsöri száját odadugta az arcomhoz. Adj egy puszit kérésre pedig HuncApunak és nekem is adott még párat a csücsöri bújásból, aztán megunta az ingyencirkuszt és inkább igyekezett megkaparintani a szemgolyónkat vagy leszedni az arcbőrünket.... azért nekem könnybelábadt a szemem... hüpp-hüpp...

Annyi minden történik velünk mostanság, állandóan mozgásban vagyunk, látogatunk és látogatnak, néha csak azon kapom magam, hogy máris este van, ismét elröpült egy nap és ezen a napon sem született blog-bejegyzés! (ha még csak erről lenne szó, de még másokat olvasni is alig jut időm!)

Nem kenem Huncra a hanyagságom, de bőségesen szerepet játszik ő is benne, hiszen mostanában, hogy két lábra állt és megindult, még több törődésre és figyelemre van szüksége, mint amikor még a földmagasságtól csak 30-40 centiig ért el a keze. Alvásai stabilizálódtak, ebéd után, 12-1 között alszik egy hosszabbat (ez akár 3 órára is sikeredhet), ilyenkor van időm dolgozni. Óraműpontossággal megérzi a munkám végének az idejét, amikor pár pillanatra föllélegezhetnék, már hallom is a nyöszörgését, mellyel jelzi, kezdődhet a délutáni móka és kacagás!

Az esti elaltatást baromira kitolja gyermekünk, hiába a korábbi időpontban elfogyasztott vacsora, hiába az előrébbhozott fürdetés, az álommanók mégiscsak 10 és 11 között röpítik messziföldre Huncmestert. (de legalább odaát, szorosan valamihez láncolják hajnali 4-ig-5-ig).

Ezen kívűl meg szépreményű gyermekem elkezdett szeparálódni meg szorongani. Mindezt olyan bájjal teszi, hogy anyai szívem is belepirul örömében: ha idegen helyen vagyunk, asszimilálódnia kell, az első 10 percben ölből-bűvöl (teljesen új dolog számomra), ha megszólítják, mélyen belémfúrja a fejét, és szorosan kapaszkodik a karomba. Mihelyst felmérte a terepet és szimpatikusnak ítélte a helyet és az embereket is, lekéredzkedik és felbátorodva, a megunhatatlan kedveskisfiú mosollyal az arcán, bárkihez odanyújtogat bármilyen keze ügyébe eső tárgyat.

Attól, mert Ráskay Lea mivoltom hanyatlásnak állt, fotók és videók még készülnek elsőszülöttünkről, ím közzéteszek pár újdonatújat.

Corpus delicti, (fekete)munkában a kis vízhordó legényke:

Ereje teljében megmássza HuncAput is, aki megadva magát sorsának, tűri:

No, ez egy külön történet: a 11 és fél hónapos kisember rákapott a cumira! Igaz, abszolút nem rendeltetésszerűen használja, ugyanis nem szopja, hanem rágja, de a célnak megfelel, hosszú percekig elszórakoztatja magát vele:

Kis rövidfilm arról, miként képes a termékmintaként kapott babasampon is hosszú percekre  lekötni egy érdeklődő 11 és fél hónapos figyelmét:

Pocakos Ildinél vendégségben, hamvadó cigarettavéges (ceruzát rágicsál ekkora művészi beleéléssel, miután diókat szortírozott):

A nyugodt kedélyállapotából ki nem mozdítható Marci:

És végül egy rövidke dokumentumfilm arról, hogy hiába a pocakon belüli és kívüli Kolompos, Alma és hagyományörző zenére nevelés, ha az ember lánya egy olyan férfiemberrel él együtt, aki új fülhallgató kipróbálás ürügyén vadmetált hallgattat gyermekével! (és a szegény áldozat szemmel láthatóan élvezi is):

Menthetetlenül megindult a visszaszámlálás az első szülinapig, Hunc nyakig merülve egy fejlődési ugrásban lubickol éppen. Mostanában szinte napról-napra megörvendeztet minket valami új dologgal.

Legelső értelmes szava tegnap (Istenem, mi más is lehetett volna?!), mint a "nem" tiltószócska, melyet cincogó, vékonyka hangján naponta többször is elismételget, általában olyankor, amikor éppen a legnagyobb csínytevése valamelyikét készül elkövetni vagy már éppen csinálja is. Előfordul, hogy önmagát mantrázgatva, amint megközelíti a tiltott objektumot, az orra alatt motyogja, hogy "nem-nem".

Hozzátáplálásban is változások álltak be, egyre határozottabban utasítja el az általam kotyvasztott vagy a kész bébiételeket, és az én kezem által történő etetését is, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb érdeklődést mutat az asztalon elhelyezett felnőtt étkeink után, melyeket saját kezüleg mancsikál a szájába, arcába, hajába, fáradtságtól, éhségtől és türelmetlenségtől függően. Így történhetett, hogy tegnap este már csak akkor kaptunk észbe, mikor összegezve a vacsoráját, arra jutottunk, hogy Hunc kb. 3 szelet párizsi, ugyanennyi trappista sajt és egy félszelet kenyér elfogyasztásáért felelős. Ma reggel francia reggelire vágyott: trappista sajt, szőlő és kenyér volt a reggelije, megspékelve egy kis sárgabarack krémmel. A szőlőt speciel valódi ínyencként fogyasztja: a szőlőszemet az egyik kezébe veszi, szemöldökét rózsasándorosan összevonja, másik ujjacskájával föltárja és kikapirgálja a magot, melyet hanyag eleganciával félredob, szőlőszem ekkor szájba kerül, csücsörítve ízlelget, majd átlag fél perc után, szőlőhéj előbukkan és ugyanettől a hanyag eleganciás kézmozdulattól kísérve landol a földön.

Alvási ciklusai is átalakulóban vannak, napközben már csak egy hosszabbacskát hajlandó hunyni, közvetlenül ebéd után. Ez a koradélutáni szieszta, időtartamát tekintve is igencsak változó, a laza 25 percestől a 3 és fél órásig bárhogy alakulhat. Este egyre későbbig tolja a lefektetés idejét, átlagosan 10-11 óra között méltóztatik elaludni, de ilyenkor jobb esetben, ha éppen nem fogcsíkokat növesztget, hajnalhasadásig is képes aludni (fél 6-6). (ez már átaludt éjszakának minősül, ugye???!)

Pénteken, pár órácskára kiszabadultunk Hunor fennhatósága alól, részt vettünk Szőkeciklon Barátosnőm szülinapi meglepetés partiján. Ismét meg kellett állapítanom, úgyis állatorvosok és eme szépreményű szakma hallgatói közt folyt a mulatság, hogy nem csak a tehenek hozamtermelésének tesz jót a zene és a nyugodt környezet...
Szombaton kilátogattunk a Visegrádi várba, Huncnak szavát sem lehetett hallani, míg kellő pogácsával motiváltuk érdeklődését a természet szépségei iránt. (jé, itt is van kaja!)

Vannak számadataim is, az utóbbi napok mértéktelen zabálásai után: 9100 grammra mérlegeltem este, hossza pedig éppen a konyhaasztalunk magasságával megegyező, azaz 74 cm.

Bevallom hősiesen, csak mostanában kezdtem el Huncosnak sk főzni, annak ellenére, hogy széles mellszélességgel hírdettem, hogy namajdén! Volt rá okom is, hiszen Hunor nem szívesen fogadta el sem a gyümölcsöket, sem a szilárd ételeket, voltak napok, amikor alig tudtam beletuszkolni pár kanál gyümölcsöt vagy főzeléket, hiába vettük a nagyon finom és egészséges bio termékeket. Így áttértünk a kész babakonzervekre, általánosságban egy konzerv 2 és fél étkezésre volt elég, a hiányzó ételmennyiségét, fiam még mindig tejcivel pótolta ki. Aki valaha is a kezébe vett akár egy fakanalat is, tudja, ahhoz, hogy egy ilyen mennyiséget előállítson, szüksége van sok lábasra, tálkákra, turmixra, tároló edénykékre... és türelemre és ekkor a mosatlan edény-mennyiségről még nem is tettem említést, szóval, pepecselés felsőfokon, főként úgy, hogy elsőszülöttem, orrhuzogatással és ajakbiggyesztéssel fogadta a mama főztjét. Az elején még lelkes voltam (mi sem bizonyítja jobban, mint a fagyasztóban leledző különböző alakú jégkockatartókban lefagyasztott összeturmixolt zöldségfalatkák tömkelege), majd csappant a lelkesedésem és már csak hetente kóstoltattam vissza Huncost az általam készített főzelékekre, reménytelenül...  (csak halkan: a macskáinknak mindig bejött...) Tehát maradtak a boltban kapható, kész bio-babaételek.

A múlt héten állt be a forradalmi változás, amikor is egy teljes lefagyasztott adagnyi (100 gramm körüli) karfiol főzeléket hajlandó volt csöppfiam egy kis oliván megfuttatott és hozzáturmixolt csirkemellfilével egy ültő helyében bekebeleznie, mintha mindig is ezt fogyasztotta volna! Valódi gourmand módjára homlokösszeráncolva cuppogtatta a szájába kanalazott ételt, hozzá nagyokat kortyolt a csőrös poharából.

És azóta nincs megállás: párolok és villával összetörök, halat és szárnyasokat, gyümölcsöt és főzelékeket, és a gyakorlottságomnak köszönhetően, fél óra alatt képes vagyok párhuzamosan több heti Hunc kaját készíteni, szétosztani és a fagyasztóba helyezni.

Felállásban verhetetlen, mindenhol mindig fel akar állni (konyhában a szék mellett/alatt, a számítógép asztal alatt, ágyunkban, ágyában... mindenki képzeletére bízom, de még a leglehetetlenebb helyeken is megejt egy próbát), ébredés után pedig már így vár:

Hétfőn gőzerővel belevetettem magam, a mi kis házirendünk felállításában. Az első meglepetés akkor ért, amikor Hunor ebben maximálisan partner volt, nem kellett szigorú szabályokkal keménykednem, hanem mondhatni első perctől működött a dolog. (max az én délelőtti rápihenéseimet kellett feláldoznom).

Naszóval, Hunor reggel 8 után pár perccel ébred, ekkor a saját kényelmességem miatt, mi még mindig kicsit összebújtunk, visszaaludtunk, olyan 10 óráig. Az új házirend, ezt a fajta visszaalvást eltörölte, ilyenkor pár percet még ágyban maradunk, szopizunk, majd irányba vesszük a konyhát, ahol megreggelizünk. (Hunc ilyenkor az etetőszékében inkább csak egy kiflisarkot vagy egy kenyérhéjat mócsingol pépessé, miközben kikergeti a reggel elsőként érkező macicsaládot, enyhén könnybelábadt szemekkel). Reggeli után szabadfoglalkozunk. (Hunc mellettem szöszmötöl, én számítógép előtt megkávézom) 10 óra magasságában Huncos megozsonnázik (kiszúrásképpen szigorúan gyümölcsöt kap, merugye még mindig nem a kedvence, természetesen szopival kiegészítve), hogy legyen energiája caplatni utánam, miközben igyekszem összekapni a lakást. Mosogatás közben figyelnem kell mikor melyik macsekot óhajtja megkergetni vagy éppen melyikük táljából szeretne csemegézni (szerencsére Kokó cica rutinosan nem hagy maga után semmilyen maradékot). 11 körül elvonulunk szopizni és utána Hunort behelyezem az ágyába, eleinte tiltakozott, de amint észrevette, hogy nem hagyom magára, mellette olvasgatok, míg el nem alszik, megbékélt az új helyzettel. (kivenni nem veszem ki, csak beszélek hozzá). Órát lehetne igazítani hozzá, ugyanis kereken egy órát alszik, majd fölébred, kicsit összebújúnk, megebédel, szopizik, játszunk, zenét hallgatunk, kiülünk az erkélyre, ha munkám van, igyekszem Huncos mellett párhuzamosan ilyenkor már csinálni. 3-kor ismét szopi, majd egy fél órás alvás következik, a fentebb említett módon. 5 óra körül újabb szopizás következik, majd séta, bevásárlás, játszóterezés, hintázás, esetleg egy húszperces alvás (bár ez két napja kimarad). 7 óra körül hazajövünk, szopizás, majd vacsikészítés közben, meghallgatunk egy-egy örökzöld klasszikust (Kolompos, Alma együttes forevör!, bár most már becsusszan a mambo vagy a szamba is, nem kis derültséget okozva ezáltal a legifjabbnak, amint körberiszálom a konyhában az etetőszékét). Még mielőtt HuncApu hazaérne, Hunormanó vacsizik (8 órakkor), aztán fürcsi, vizi játékok HuncApu módra, majd 3/4 9-kor ágybakerül és hétfőtől minden nap 9 óra 10 percre legkésőbb elaludt. (a saját ágyában!)

Bárcsak az éjszakáinkról is ilyen sikertörténetet mesélhetnék... igyekszem ott is következetes maradni, hiszen látom, hogy nappal működik a dolog, igazán nem sok erőfeszítéssel, de valahogy mégsem megy. Hunor úgy sír fel, hogy még csak fel sem ébred, csukott szemmel nyöszörögve-fájdalmasan... Hiába itatom meg, egyre jobban belehevül a sírásba... ma éjjel még a vígaszcici sem segített, nem tudtuk eldönteni, hogy a pocakja fájt-e (mer igencsak görcsölgetett), vagy újabb fogacska készül útnak indulni (erre is van némi esély). Este körbepárnáztam a kiságyát, (mert a másik ébredési verzió az az, hogy álmában felül, vagy fel akar állni és csukott szemekkel elborul, beveri a fejét a rácsba és erre ébred fel), de  sajnos ez sem segített...

Ami viszont mindenre gyógyír... e sorok írása közben, kisfiam először felállt magától, mindenféle külső behatás nélkül mellettem a járókában! Majd egy percig állt győzelmi mámorában, majd óvatosan letottyant a pelenkásos részére... én meg itt ülök könnybelábadt szemekkel, mer már megent olyan megható ez az egész világ, hogy egy kóla reklámon is képes vagyok zokogni hosszú percekig...

Nasakkor a bizonyíték, külön kiemelném a harmadik fotón a győztes négyfogú mosolyt:

Háromfogú (1 alsó és két fölső metszőfog boldog tulajdonosa), alvási szokásai ismét a régiek (1-2-szeri ébresztés, de ez már meg se kotty az elmúlt hetek után). Valószínűsítem, ez az áldásos állapot éppen addig a pillanatig fog tartani, amíg újfent eszébe nem jut újabb apró gyöngyöcskéket növesztgetni, leginkább éjszakai munkaként.

A nyugodt éjszakák hozadékaként Huncos úgy döntött, nem pazarolja tovább a reggeleket holmi éjszakai kimaradt alvások bepótlásával, hanem a 6 és fél 7 közötti ébredések után, azonnal belecsap a mélységekbe. A hajnali 3-4 óra körüli ébresztő után, valahogy hipergyorsan visszaalszunk és általában Huncos ilyenkor köztünk marad, így reggel vidám csiviteléssel, esetenként karmolászással, csipkedéssel, megmászással vagy a csörgő ütemes, fejünkön történő ütögetésével, gyöngéden ébresztget. HuncAput emelett különleges bánásmódban részesíti, két napja a nevén szólítja, ő Tátty... és emellé még egy olyan könnycsalogatót is mosolyog, hogy még én is elolvadok tőle, pedig nem is nekem szól... Tátty meg... párás szemekkel magyarázza, hogy ez szerinte nem is az ő hívóneve...

Hunor felrúgta a tankönyvben szereplő fognövekedési módokat és ismét valami újjal rukkolt elő: tegnap estére kibújt a második fogacskája (az alsó metszőfoggal rögvest szemközti fölső metszője), valamint ma reggelre megjelent csík formájában a fölső jobb oldali metszőfoga. (képek rövidesen, de most kipiheni a növesztgetéseket). Az alsó jobb oldali metszőfognak esze ágában sincs kibújnia, bár már többször úgy tett mintha...

Alsó fogak megjelenésének ideje:

• középső metszőfogak (1) kb 5. hónap
• oldalsó metszőfogak (4) kb. 7. hónap
• első örlőfogak (6) kb. 12-16. hónap
• szemfogak (8) kb. 16-20. hónap
• második örlőfogak (9) kb. 20-30. hónap 

Felső fogak megjelenésének ideje:

• középső metszőfogak (2) kb. 5-8. hónap
• oldalsó metszőfogak (3) kb 9. hónap
• első örlőfogak (5) kb. 12-1. hónap
• szemfogak (7.) kb. 16-20. hónap
• második örlőfogak (10) kb. 20-30. hónap

És akkor a beígért újabb fog és újabb fogcsík fotó:

Az éjszakáink egész elviselhetőekké váltak: ma pl. mindösszesen kétszer ébredt a Kétfogú, és pár perc után már vissza is aludt... a fenemód kipihentségemnek köszönhetően, én viszont már hajnali fél 6 óta talpon vagyok... növényeket locsolgattam /ápolgattam és megkávéztam nosztalgikusan egy székbe kucorodva az erkélyünkön úgy, ahogy régen, lustán figyelve a környékünk apró, ébredező szusszanásait... szeretem a kényelmes és puha reggeleket...

Romboló Ödön (vagy hétköznapibb nevén Dzsonkó Gizella, alias Manci, Huncorgó Mici, Mandragóré, Hunita ésatöbbi ésatöbbi) tegnap este szép szabályos tenyércsattogásokkal bevonult HuncApu után a fürdőszobába, azaz mászik! Hol van már a sok heroikus kísérletéből fakadó pofáraesése, kiterülő békamódon rúgkapálózása?! Én naiva, úgy gondoltam, innentől már nem kell kilövésre készen figyelnem, mikor mibe üti a fejét, minek megy neki, hiszen már mászik! és ami a legkényelmesebb: már nem sír, ha magára hagyom őt bármelyik szobában, hiszen képes utánam jönni, követ! ...ááá, mostantól a saját érdekemben célszerű figyelnem, mit csinál vagy éppen mit forgat abban az okos kis fejecskéjében. Be kell látnom, a járóka sziporkázó tündöklése éppen most kezd igazodni egy hullócsillag röppályájához... persze, nem arról van szó, hogy immáron vége, nem lehet pár percre sem belehelyezni a dedet, de azért lássuk be, 1x1 méteren, játékokkal körbevéve, már nem olyan könnyű a mászásos talajgyakorlatot tökéletesíteni.

Az este tanult elemet ma korán elkezdte gyakorolni a nagyágyban. A hajnali ébredése után, összebújva aludtunk, amikor is valamely macska sikkantására és Hunc szöszmögésére ébredtem: olyan furcsán, sírás előtti módon vette a levegőt (hősiesen mégsem sírta el magát!). A homlokán egy apró foltocska árulta csak el, hogy végre megkapta az első cicapusziját. Napok óta hajkurássza büntetlenül a macskákat, az utolsó pillanatban mindig megmentettük a macsekokat a kezei közül, most úgy tűnik, nem sikerült. Azóta legalább, már nem igyekszik minden áron a farkukat satuba zárni! (satu jelen esetben = miniatűr kis örökrebezáródó kezecskéje). És valljuk be őszintén, macskáink ezidáig roppant toleranciáról tettek tanúbizonyságot.

A reggeli társas mosdómenet közben azon gondolkodtam, vajh anyáink/nagyanyáink miképpen tették lakásukat gyermekbiztossá, hiszen cipősszekrényből most már alsó két polc naponta többször kipakolva, bármely szekrényajtó csilingelő nevetéssel párosuló nyitogatása, immáron rendszeres. Pilinszka ujjacskái mára megtalálták a földtől 5 centire elhelyezkedő konnektorokat (na, ezek már nem érintenek, mindet bedugdostam konnektorvédőkkel). Aztán arra jutottam, nem vagyok hajlandó ennél több biztonsági ketyerét beszerezni, egyrészt itt vagyok mellette minden percben (jó, tudom, úgy is történhetnek balesetek), másrészt mi is felnőttünk kutacsvédő, sarokvédő, vagy éppen fogvédő nélkül például. Ez is, mint annyi sok más termék ebben a fogyasztói társadalomban azt igyekszik belédsúlykolni, hogy attól mert nem veszel havonta kemény pénzekért aktualizált játékokat, vagy éppen nem teszel meg mindent azért, hogy gyermekbiztossá tedd otthonodat, már nem is vagy jó szülő... Hunoron látom, a legtutibb játék az ásványvízes flakon alján maradt víz, hosszú percekre lefoglalja a mozgó üvegcsében úszkáló víz látványa. Babák ők, akik számára még minden számunkra oly megszokott dolog, egy-egy új felfedeznivaló, egy-egy apró csoda!

(persze, azért az elmaradhatatlan klasszikus, a sütifaló bödönünk nekünk is megvan, bár Huncorgó még csak most fedezgeti fel a lehetőségeit ;) )

Huncos a szombati nappal betöltötte a 8. hónapját, melyet stílusosan, mi mással, mint egy újabb lagzin való részvétellel ünnepelhettünk volna meg?!

Hunor mostani viselkedéséről már megint szuperlativuszokban illik beszélnem, ugyanis most hajnal 3-ig ropta, már nem is csak velünk, néha szinte keresni kellett a dedet, annyira kapós volt, kézről kézre hurcibálták a lányok.

Hogy miket tud már a fiatalember? Például tankönyvbe illő, egyenes háttal, szép stabilan üldögél, kúszik, és időközönként már mászásnak is nevezhető tudománnyal lep meg minket (szigorúan, maximum 4 "lépést" hajlandó mászva megtenni aztán kommandósként odavetődik vagy odagurul a célhoz). A járókában már többször felhúzta magát, de óvatos duhaj, nem várja meg, hogy leessen, inkább centiméterenként haladva, szép lassan leengedi magát. Előszeretettel játszik el egymagában, de mindig társaságot igényel maga köré. Játékait igyekszik egymásba tuszkolni, ütögetni, de a kifejezetten erre a célra kifejlesztett sütifaló dobozzal nem hajlandó rendeltetésszerűen játszani, azt inkább megmarkolja és ütemesen a földhöz csapkodja az alattunk lakók legnagyobb örömére.

Természetesen nálunk is megjelent a szeparációs szorongásnak nevezett mumus, de egy eléggé sajátos formában: ha társaságban vagyunk, Hunor bárkinek nagyon szívesen az ölébe ül, eszik a kezéből, kokettál vadidegenekkel. Itthon viszont új szabályokat állított fel: bármit csinálhatok mellette, tündérmackó módon elszórakozik,  nem igényli az ölbenlevést, de egyetlen percre sem lehet őt egyedül hagyni egy szobában. Ha mégis megteszem, akár csak pár másodpercre is, azonnal kiszúrja és nehezen megnyugtatható szívszaggató zokogással válaszol.

És akkor következzen pár kép a szombati nagyeseményről.

A menyasszony, önmagához nagyon illően, felrúgta a fátylas konvenciókat és egy stílusos ruhához, kiegészítőként kalapot választott (meseszép volt):

És Hunor éjszakába nyúló táncai különböző partnerekkel és különböző kiegészítőkkel:

Tanácsadáson jártunk ma. Ismét bebizonyosodott, hogy többszörösen is Hanyag-Anya vagyok. Kezdődött ott, hogy elfelejtettem a doktornőtől időpontot kérni, majd eszembe jutott, ha Libling HuncApu teszi ezt, számára tuti akad még egy fölös 10 percecske a mai rendeléséből. Kivételesen pontosan érkeztünk, előttünk hosszasan szereltek egy kisbabát.

Ha még nem említettem volna, ismét új védőnénink lett (ha jól számolom, talán a hetedik?), frissdiplomás, bűbájosan kedves, Huncosnak szerelem lett első látásra, sőt többed pillantásra is, kokettált vele és még azt is mosolyogva tűrte,amikor kibújtatta a ruhácskájából meg a pelusából (naná!), és a mérlegre helyezte. (friss számadatokban Hurka Gyurka: 76 cm és 8500 gramm.)

Huncossal roppantmód elégedettek voltak, főként, hogy simán felült, majd hasravágódott angolspárgából, de határozottan megkértek, ne segítsük Huncost a felállásban (nem segítem, de tegnapelőtt felállt az ágyunkon a támlába kapaszkodva, az azért nem gáz, hogy megtartottam a seggedelmét ?! és újabban megfeszíti magát, ha le szeretném ültetni, valamint, járókában középmagasságig kétkézzel felhúzza magát, majd a nehezebbik felére tottyan)

Mint megtudtam, a 3 hónapos kisgyermekes anyukás magabiztosságom azóta is szlogen maradt a rendelőbe (ti. Hunor 3 hónapos oltásakor a sokgyerekes anyukák rutinjával közöltem, szerintem pár nap és Hunc fogacskái kibújnak, hiszen akkor annyi fogzó tünetünk volt, erre már akkor is megmosolyogtak, de engem nem könnyű kilendíteni a biztos tudatomból), most újfent rákérdeztek, hol vannak azok a 3 hónapos fogacskák?! Bárgyún vigyorogva válaszoltam, hogy sehol, Huncnak valószínüleg sosem lesz fogacskája. Pár perc múlva torokvizsgálat közben egyszer csak megszólal a doktornő: "Anyuka, Hunornak kint van a két alsó fogacskája!". Igyekeztem menteni a menthetetlen, de hát este még nem volt kint, meg reggel se, hiszen folyamatosan nézegetjük! Ezek után azt már meg sem említem, hogy Huncos hajába babapiskóta morzsák voltak beépülve, nyaka koszos volt ( a ruhák szösze megtapadt a gumiember izzadt nyakán).... gondos anyuka, khm, khm...

Itthon újravizsgálgatva, én csak egy fogacskát látok kibújva (igyekszem lefotózni), mégpedig a bal alsót, de a jobb alsó is nagyon fehérlik, valóban. És milyen más bizonyíték kellene még: ütközött a kanál ebédkor!

És ím a bizonyíték:

Pár napja emlegettem Hunor négykézlábas tudományát. Mára oly tökélyre fejlesztette, hogy addig-addig lóbálta magát, míg hason-négykézlábazva felült! Reggel 5-kor pedig rötyögve ébresztett, ugyancsak ezzel a játékkal.
Ma délelőtt végre sikerült lencsevégre is kapnom, miközben keményen edzett: 

A melegre való tekintettel képtelen vagyok épkézláb gondolkodásra, életfunkcióim lecsökkentek, mint egy vizilónak (csak a tópart hiányzik hozzá). Hunor ragacsbaba, hihetetlen módon izzad és erőlködik. Erőlködik, mert szeretne megindulni mászni, egész nap négykézlábaz, (térdel és előre-hátra imbolyog, a fejével szigorúan kitámasztva a földet) majd lefotózom, (videózom), hihetetlenül aranyosan igyekszik felülkerekedni a gravitáción (meg a nehéz fején).
Reggel megkérdezte gyermekem apja, hogy ugye milyen kipihenten aludtunk, most, hogy megérkezett a hidegfront? Igyekeztem apránként megemészteni minden szavát és elgondolkodni azon, hogy én mért emlékszem arra, hogy fél 2 és fél 6 között négyszer (vagy hatszor?) voltam fent és, hogy ha valóban jól aludtam, az rám mért nincs ilyen hatással, és én mért nem így emlékszem? de hangosan nem mondtam semmit, csak pislogtam ki az ágyból, oldalamon az örökmozgó négykézlábazóval. Aztán vetett egy pillantást az ablakraszerelt hőmérőnkre és konstatálta, hogy ahhoz képest, hogy még csak 8 óra, már 28 fok van... továbbra is értetlenül pisloghattam, mert megjegyezte, talán mégsem érkezett hidegfront ma éjjel... rosszalló tekintetemtől kísérve pillanatok alatt távozott dolgozóba, otthagyva a magyarázó aligcsipással és az ébredéses kusza gondolataimmal (álmodtam? vagy tényleg ezt mondta volna?)... arra jutottam, talán meg(s)üthette a nap Életem Értelmét...

Hétvégén megkezdődött Hunor űrhajós kiképzése, melyet nagy örömmel fogadott: