2007.11.22. 13:55
Kismacsó
Ezt el is felejtettem mesélni: a fiam elkezdett macsósodni pocakon belül. Tegnap ugye délelőtt önkormányzatban jártunk, szerintem válogatják oda a mogorvábbnál mogorvább ügyintézőket (biztos ez a kritérium is a képesség-vizsgájuk része lehet!).. Természetesen mi is ilyet fogtunk ki, bömbölő rádió mellett dolgozott, de mihelyst HuncApu hozzámbújva-súgva meg szeretett volna kérdezni tőlem valamit, amíg a hölgyemény a papírjai felé borulva munkát imitált és az előttünk lévők ügyeit rendezgette látványosan,meg sem kérdezve mi miért is jöttünk, ránkcsapva közölte, hogy maradjunk csendben. Megteheti, hiszen ő itt az úr, na mindegy... Nagyon meleg volt az irodában, így apránként lekerült rólam a poncsóm, meg a farmerdzsekim és maradtam egy rámfeszülő (más már nem nagyon vagyon nekem :D ) fölsőben, mikoris Hunorka elérkezettnek érezte az időt egy kis egészséges nyújtózkodásra. Az ügyintéző pont akkor nézett fel ránk, mikor Hunc látványosan helyváltoztatott pocakomban, és ekkor mennyei derű villant fel az arcán "Mozog a kisbabája!" felkiáltással és innentől minden megváltozott! Derűsebb lett, mosolygós és segítőkész! Szerintem Hunornak köszönhetjük, hogy röpke fél óra alatt mindent sikerült elintéznünk egy önkormányzatba! (és ebben a félórában benne volt a várakozás is!)
Aztán délután ugye fodrászhoz mentünk. Tényleg nem volt szokása eddig az ilyen nyílt mozgolódás, meg is lepődtem, amikor a szépségszalonban látványosan mocorogni kezdett. A lányok persze azonnal meg akarták őt simogatni, mondtam egy gyerekét jólismerő anya teljes magabiztosságával, ha hozzáértek, úgyis abbahagyja. Hozzáértek... és nem hagyta abba! Sőt: a visongó-tapogató-simogató hölgykoszorúra való tekintettel még jobban produkálta magát az ezeddig szégyenlős kicsifiam, aki csak a papának volt hajlandó alkalomadtán rúgdosni! :))))
És ez még csak a kezdet....
2007.11.22. 10:01
Újabb kisbaba érkezett!
Ma éjjel újabb kisbabával bővült ismerőseink köre, hajnali 1 órakkor megszületett Adrienn kislánya, Hanna 3200 grammal és 53 centivel.
Anyuka és kisbaba mindketten jól vannak, egészségesek, szépek.
(pedig ők egy héttel utánunk voltak datálva, mégiscsak hamarabb jönnek a lányok... Zsó, lehet, hogy mégiscsak Te következel?! ;) )
9 komment
Címkék: babaszületés
2007.11.21. 15:27
Még mindig egyben és mindenféle előjelek nélkül!
Tartozom egy vallomással: bár eddig nem éltem ezzel a lehetőséggel (valamiért az égiek nem is akarják, hogy eztán ezt tegyem), a tegnapi posztomat előző este írtam meg és időzítettem másnap reggeli megjelenésre, mert tudtam, nagyon sok minden hárul arra a napra és nem akartam, hogy fölöslegesen aggódjatok és veszélyeztessétek körmeitek épségét és szépségét! (igen, ez már valóban Neked szól, kedves Pöttyöm! :) ). Aztán vacsora után nagyon rosszul éreztem magam,émelyegtem, hányingerem lett, gondoltam, megint úgy helyezkedik el Hunc, hgy nyomja valamimet vagy csak egyszerűen mohó voltam és kapkodva ettem. Igazán nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, talán csak annyiban, hogy korábban lefeküdtem, mert sehogy sem tudtam kényelmesen elhelyezkedni a kanapén. Aztán fél 12 magasságában elkezdődött enyhe hascsikarás, aztán már hányás-hasmenés-láz... minden ami belefér... és ennek az összes pszichó éjszakai rémképes kivetítődése... néha magam sem tudom, mi fárasztott le jobban az, hogy még egy korty víz sem maradt meg bennem, vagy az, hogy nem éreztem Hunort mozogni egyetlen egyszer sem?! HuncApu reggel dolgozni ment, én pedig tovább agonizáltam az ágyon, délben már kedvesem úgy jött haza, hogy infúziót hozott, készen arra, hogy belémkösse, ha továbbra sem változik az állapotom. Erre megtáltosodtam ismét (vagy csak kiürült teljesen belőlem a bennemmaradt is?!) és legyűrtem egy piritóst a torkomon meg a HuncApu által főzött teát. (érdekes, gyerekkoromban is, ha beteg voltam, és odáig "fajult" a dolog, hogy vagy szurit kell kapnom, vagy valami számomra veszélyesnek tűnő dolgot, hirtelen "meggyógyultam" vagy legalábbis jóirányba módosult az állapotom :D) Lassanként elmúlt a zöldessárga szín is az arcomról, de olyan erőtlen maradtam, hogy javarészt feküdtem egész nap és folyadékot pótoltam. (cserepesre száradt a szám :S) Este vacsi és nagyon sok tea után rááltam a mérlegre és azt hittem rosszul látok, majdenm 3 kilóval kevesebbet mutatott, tehát valóban sikerült jól dehidratálnom magam.
Így történt, hogy tegnap minden elmaradt, ma voltunk önkormányzatba és sikerült mindent egy nap alatt elintéznünk, úgyhogy most már tényleg jöhet Hunorbaba. (és most, nem este, nem reggel, most, mindjárt, pár perc múlva indulok fodrászhoz! :DDD...a kozmetikus sajnos elmarad...igazad volt, Ingridem! :) )
És köszönöm a rengeteg kommentet, aggódást, emailt... de tényleg ígérem, nem megyek úgy el Hunort világra szülni, hogy ne értesítselek Benneteket valamilyen formában... bár mondjuk valóban találgatásra ad okot, ha egy "időzített bomba" másfél napig nem jelentkezik! :))))
2007.11.20. 08:00
Kényeztető nap...
...mert megérdemlem... ráadásul HuncApu visz reggel és délben hoz, ha végez a melóban... kell ennél több? :) Így mindketten biztonságban érezzük magunkat, nekem pedig lesz egy csoda-kényeztető napom (kozmetikus -de nem hagyom, hogy "bántson", most szigorúan csak kényeztetnie szabad! :), fodrász- olyan mértékben nő a hajam, mint még soha életemben, pár hét alatt akkora lenövésem van :S, manikűr- elvileg ezek már lehetnek utolsó simítások is! :)))) ) Remélem, Hunorka is értékeli a kényeztetést, és ma délután és holnap délután (önkormányzati időpontok!) még nem akaródzik kibújnia. Aztán már valóban azt csinálhat, amit csak akar! :))))
2007.11.19. 21:15
Gondolatok egy kedves embernek...
"A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra."
(Paul Coelho: Alkimista)
2007.11.19. 18:41
A hír, hogy nincs hír
Konyhánk alakulóban, bár most leginkább egy vidéki putri mindennapjainak tűnik a kirakodóvásár, ami benne leledzik, de hitem erős és talán holnapra otthonos állapotúvá válik. :))) További hír, hogy nincs hír... Hunorkám a helyén, mocorgás mennyisége megszokott, igaz, néha erőteljesebb feszülgetéseim, bekeményedéseim vannak, de semmi egyéb. Furi ez a várakozás... éppen tegnap beszélgettünk erről egy császáros ismerősömmel, hogy ő legalább tudta, mikor jön el az ő ideje, én pedig csak várok és a jelekből (amik általában egyáltalán nem egyértelműek és szabályszerűek mindenkire nézve) próbálunk időpontot kikövetkeztetni. :))) Közben pedig egyre jobban frusztrálódom (hála HuncApunak :) ), hogy ne induljak el egyedül sehova, meg leginkább ne is induljak el sehova, majd ő elvisz... erre persze meg nincs ideje (meg türelme! ;) ). :S Inkább úgy teszek, mintha annyira nem is lenne fontos, hogy kilépjek a lakásból...:)))))
2007.11.18. 21:35
38. hetünk
Beléptünk a 38. hétbe, szakértő szemek azt mondják, eléggé "fent van még a hasam" ahhoz, hogy még ne szüljek! :). Bár továbbra sem értem, hova nőhet még ez a pocak?! :)))
Kisfiam ezen a héten már 3100 gramm súlyú és kb.50 cm hosszúságú is lehet. Egyre inkább gyakorolja a levegővételt, de az anyaméhben magzatvízet nyel ( ami a tüdő érlelését elősegítő anyagokat tartalmaz), ezért gyakori a kicsi csuklása. Tényleg sokszor ébredek Hunc erőteljes csuklására reggelente.
Ezen a héten a herék leérkeznek a hasüregből a herezacskóba és eltűnik a testét borító szőrzet (lagunó), bár foltokban megmaradhat még születéskor is. Az első széklete is ilyentájt alakul ki (magzatszurok), mely zöldes-fekete színű és általában születés után távozik a kicsi szervezetéből, persze előfordulhat, hogy a magzatvízbe is kerülhet belőle szülés előtt vagy szülés közben (állítólag a baba stresszhelyzetét jelzi).
Rengeteg zenét hallgatok mostanság (babásat, felnőtteset egyaránt) és rájöttem, mi az, ami számomra nagyon hiányzik ebből az idillikus állapotból... egy felszabadult tánc... nem a cigi, nem egy mámoros éjszaka, hanem a tánc... persze, táncikálok én Hunccal is a pocakomban (hátha beléje több ritmus-szeretetet tudok nevelni, mint az apjába ;) ), de mióta ekkora pocakom van, már nem olyan könnyű táncolni sem vele és ráadásul, ha belendülünk ellenkező irányban mozgunk! :)))) és megfájdul a hátam is...
Ma voltunk Blanka-baba nézőbe, de sajna mire odaértünk már csak a tarkóját láttuk, mert éppen elaludt és háttal nekünk! :S De édes volt és olyan jó volt látni! És olyan könnyfakasztó babaszag lengedezett a szobában... Amúgy annyira hihetetlen, hogy pont ma volt 2 hónapos... már eltelt 2 hónap! Hihetetlen, hogy telik az idő! HuncApu kicsit fogalomzavarban van, mert megjegyezte, milyen pici (pedig már 5 kilós a baba) ! A kocsiban megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy Hunorka kisebb lesz, mint az 5 kilós Kokó cica és rövidebb is! :)))) ...erre megdöbbenésében, csak nézett ki a fejéből az útra koncentrálva...:))))) Szerintem még mindig nem fogta föl igazán, bár szerintem egy apuka csak akkor hiszi el és érti meg, hogy gyereke született, ha már a kezében tartja. Nekünk, nőknek, sokkalta könnyebb, hiszen bennünk él, mi érezzük első mocorgásait és idővel ösztönösen megérezzük, mi az amit kedvel vagy éppenséggel gyűlöl a szimbiózisunkban. Pihepuha-csodababa, remélem, érzed, hogy mennyire szeretlek...
Kisfiam ezen a héten már 3100 gramm súlyú és kb.50 cm hosszúságú is lehet. Egyre inkább gyakorolja a levegővételt, de az anyaméhben magzatvízet nyel ( ami a tüdő érlelését elősegítő anyagokat tartalmaz), ezért gyakori a kicsi csuklása. Tényleg sokszor ébredek Hunc erőteljes csuklására reggelente.
Ezen a héten a herék leérkeznek a hasüregből a herezacskóba és eltűnik a testét borító szőrzet (lagunó), bár foltokban megmaradhat még születéskor is. Az első széklete is ilyentájt alakul ki (magzatszurok), mely zöldes-fekete színű és általában születés után távozik a kicsi szervezetéből, persze előfordulhat, hogy a magzatvízbe is kerülhet belőle szülés előtt vagy szülés közben (állítólag a baba stresszhelyzetét jelzi).
Rengeteg zenét hallgatok mostanság (babásat, felnőtteset egyaránt) és rájöttem, mi az, ami számomra nagyon hiányzik ebből az idillikus állapotból... egy felszabadult tánc... nem a cigi, nem egy mámoros éjszaka, hanem a tánc... persze, táncikálok én Hunccal is a pocakomban (hátha beléje több ritmus-szeretetet tudok nevelni, mint az apjába ;) ), de mióta ekkora pocakom van, már nem olyan könnyű táncolni sem vele és ráadásul, ha belendülünk ellenkező irányban mozgunk! :)))) és megfájdul a hátam is...
Ma voltunk Blanka-baba nézőbe, de sajna mire odaértünk már csak a tarkóját láttuk, mert éppen elaludt és háttal nekünk! :S De édes volt és olyan jó volt látni! És olyan könnyfakasztó babaszag lengedezett a szobában... Amúgy annyira hihetetlen, hogy pont ma volt 2 hónapos... már eltelt 2 hónap! Hihetetlen, hogy telik az idő! HuncApu kicsit fogalomzavarban van, mert megjegyezte, milyen pici (pedig már 5 kilós a baba) ! A kocsiban megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy Hunorka kisebb lesz, mint az 5 kilós Kokó cica és rövidebb is! :)))) ...erre megdöbbenésében, csak nézett ki a fejéből az útra koncentrálva...:))))) Szerintem még mindig nem fogta föl igazán, bár szerintem egy apuka csak akkor hiszi el és érti meg, hogy gyereke született, ha már a kezében tartja. Nekünk, nőknek, sokkalta könnyebb, hiszen bennünk él, mi érezzük első mocorgásait és idővel ösztönösen megérezzük, mi az amit kedvel vagy éppenséggel gyűlöl a szimbiózisunkban. Pihepuha-csodababa, remélem, érzed, hogy mennyire szeretlek...
6 komment
Címkék: kismamafotó pocakfotó
2007.11.17. 10:29
Talán készen vagyunk?!
Rohamléptekkel alakulunk...mondhatnám, már csak a takarítás maradt...este megint jó sokáig itt volt a melós bácsi, de a konyha elkészült!!! (csak még takarítani kell és eldönteni a nagy polc-kavalkádba, mi hova kerüljön! :) ) És a fürdőszoba is egészen otthonos már (sőt, ott már mondhatni rend is van!).
Ilyen volt a fürdőszoba:
Ilyen volt a fürdőszoba:
És most ilyen:
Sajna, nem vagyok egy nagy fotós, de azt hiszem, még így is látható a változás! ...kezdünk nagyon otthonosak lenni...:)
HuncApunak akadt egy kis munkája így délelőttre, aztán ha hazajön elmegyünk pár dolgot vásárolni és délutánra rendrakást tervezünk a konyhába. (azaz: én vezényelek, Ő pedig hű alattvalóként -na, erre kíváncsi leszek :))))- teljesíti agyszüleményeimet, melyekkel bombázom Őt)
Hunc este hullámtáncot lejtett, mióta ilyen "csontos" és nagy, hihetetlen erőteljes megmozdulásai vannak... a kádban ülve egy adott pillanatban úgy néztem ki, mint egy két-púpú teve, csak nekem a púpjaim a hasamon voltak szépen egymás mellett, vízszintesen. :))) Egyre jobban bírom magam, a lábdagadás szerencsére már a múlté, újra az vagyok, aki voltam...kiegészítve egy kis derék- és hátfájással, de a szerencsétlen tasttartásomból adódva, ez sem számít újdonságnak! :) Ismét nagyon édes ez a teher...:))) És már csak 15 nap...:)
HuncApunak akadt egy kis munkája így délelőttre, aztán ha hazajön elmegyünk pár dolgot vásárolni és délutánra rendrakást tervezünk a konyhába. (azaz: én vezényelek, Ő pedig hű alattvalóként -na, erre kíváncsi leszek :))))- teljesíti agyszüleményeimet, melyekkel bombázom Őt)
Hunc este hullámtáncot lejtett, mióta ilyen "csontos" és nagy, hihetetlen erőteljes megmozdulásai vannak... a kádban ülve egy adott pillanatban úgy néztem ki, mint egy két-púpú teve, csak nekem a púpjaim a hasamon voltak szépen egymás mellett, vízszintesen. :))) Egyre jobban bírom magam, a lábdagadás szerencsére már a múlté, újra az vagyok, aki voltam...kiegészítve egy kis derék- és hátfájással, de a szerencsétlen tasttartásomból adódva, ez sem számít újdonságnak! :) Ismét nagyon édes ez a teher...:))) És már csak 15 nap...:)
2007.11.16. 12:06
Második CTG-nk
Kisfiam tegnap jól ránkijesztett... megérkeztünk Székesfehérvárra, megismerkedtem a szülésznőmmel -Krisztina-, kölcsönös szimpátia. Nőgyógyászok gyöngyének még akadt egy kis rendelnivalója, addig Krisztina CTG-re kapcsolt és ekkor hirtelen minden felgyorsult körülöttem. A bal oldalomon feküdtem és alig volt Hunornak szívhangja, megkértek forduljak a hátamra, így sem volt semmi , végül a jobb oldalamon feküdve, egyre intenzívebben "magához tért" a fiam, de ekkorra már Fruzsi is mozgósítva lett, előttem pedig tizedmásodpercek alatt minden lejátszódott. Senkinek sem kívánom ezeket a pillanatokat, mindezt úgy, hogy mindenki nagyon kedves volt, sokan álltak körülöttem és látszólagosan higgadtak voltak, de tapintható volt a feszültség. Mint utóbb kiderült "csak" vena cava szindrómázott. (a terhesség előrehaladtával háton fekve vagy bizonyos oldalon feküdve -egyéneknél változóan- a súly ránehezedik a gerinc mellett futó erekre, ezáltal megnő a mechanikai nyomás, az erek könnyen összenyomódhatnak, nemcsak a bélfodorban, hanem a hasi fő vénában -vena cava inferior- is. Ilyen esetekben romlik a magzati keringés, mivel a méhbe futó erek közvetve a hasi aortából erednek és a vena cavaba folynak vissza).A biztonság kedvéért a gépen maradtam még egy fél órát, addig Krisztina végig mellettem ült és beszélgettünk, ismerkedtünk. Jobboldalamon feküdve már nem produkált semmi negatívat Hunc, bár nem volt túl mozgékony, sőt inkább aluszékony.
Fruzsi meg is vizsgált, méhszájam még mindig teljesen zárt, a változás, hogy már nem C 3000 -es minősítést kapott a méhnyakam, hanem C 2000 -est (rövidült a méhnyak hossza 2 cm-re!). Alapos Fruzska (most már nem írhatok róla mást, mert kiderült Ő is olvas! :DDD ) megnyugtatásunkra készített egy ultrahangvizsgálatot is, megnézendő a köldökzsinóráramlást (flow), hogy valóban minden rendben van a gyerekkel. Természetesen igen. Mostani méretei:
- BPD (koponya átmérője): 95,5 mm (még mindig nagyfejű! :) )
- TAD (mellkas átmérője) : 90,2 mm (és nagyhasú is! :) )
- FL (combcsont hossza) : 74,5 mm (tiszta apja ez a gyerek! :) )
És bizonyítottan még mindig fiú! :DDD Nagyon aranyosan viselkedett UH alatt, eltakarta pufi arcocskáját, amikor meg látni engedte, cuppogott (bár TáltosApu szerint azt közölte éppen velünk, hogy mindannyian megszívjuk, mert olyan dugó lesz Pestre menet ...és így is történt! :DDD )
Ha már így elhúzódott ottlétünk, Krisztinával végiglátogattuk a szülőszobát és környékét, rengeteg kérdésemre kaptam most választ. TáltosApu is végigjárta az osztályt, ő is kérdezgetett (pont neki ne lett volna kérdése?! :))) ). Összességében elégedettek voltunk a látottakkal, a hallottakkal. És megnyugtatott Krisztina személye is. Ebben a kórházban a "bevett" szülés közbeni fájdalomcsillapítás a nitrogén oxid gáz beszippantása (indokolt esetben) és egyelőre hagytam magam lebeszélni az EDA-ról (epidurális érzételenítés) ...aztán majd kiderül, mennyire bírom a fájdalmakat elviselni és mennyire vetkőzök ki önmagamból (inkább ettől az állapottól "tartok" és nem a szüléstől. De most mindenestre nagyon pozitívan állok elébe! :) Csoda fog történni, még ha fájdalommal is jár, de a végén a kezemben tarthatom a kisfiamat...
Ma délelőtt pedig ittjárt a védőnénink és megdícsért a kiságy és pelenkázó elhelyezés miatt, meg azért, hogy sok mai szülővel ellentétben, mi úgy döntöttünk, hogy az első időszakban velünk egy légtérben alszik a pici. (aztán meg majd legyen szívünk kipakolni a másik szobába :S) És nagyon tetszett neki, hogy maradtak a macskák is, bár próbáltam elmagyarázni Kokó cicának, hogy amíg itt a "néni", látványosan ne feküdjön be az ágyunkba, de mindhiába! :D Orsival (a védőnővel) már csak szülés után fogunk találkozni, mindenesetre nagyon jól elbeszélgettünk (egy olyan 2 és fél órát maradt itt ;) )
2007.11.15. 10:19
Tegnap...
Felvértezve karnisokkal és kiegészítőkkel (mindezt röpke másfél óra alatt sikerült abszolválnunk!), átvágtattunk a délelőtti pesti forgalmon, mert egy órára volt időpontunk szerződéskötni a Krio Sejtbankkal. Formanyomtatványok kitöltésével kezdtük a szeánszot, ahol megdöbbentem a nyomtatott verziójú: "az anya adatai", valamint "az apa adatai"-n...:S Így leírva még azt hiszem, nem láttam... Tejóég... nemsokára kézzelfoghatóan "anya" és "apa" leszünk... Még mindig nagyon furcsa érzés... Az ügyvezető nagyon szimaptikus pasi volt, számomra nagyon fontos volt a személyes találkozó, nem is csak a befizetett pénz miatt (mondjuk ez sem elhanyagolandó!), hanem egészen egyszerűen tudtam, hogy látnom kell Őt, ahhoz, hogy megnyugodjak és valóban azt érezzem, hogy jól döntöttünk, hogy őket választottuk... Megkaptuk a köldökzsinór vérvételi szettet, amely mostantól ugyanott helyezkedik el a kocsink csomagtartójában, mintegy "kilövésre készen", mint a kismama-baba kórházi csomag! :))) Jól sikerült szerződéskötésünket megünnepelvén, HuncApu elvitt egy közeli kifőzdébe, ahol ő már számtalanszor evett... háááát, szerintem csak Hunorka immunrendszerét kezdte el edzeni....valóban jól főztek, ez nem vitás, na de a körülmények???! Nem részletezném az ott leledző állapotokat, mondjuk nem értem, hogyan lehet a pasinak engedélye a kifőzdéjére (akarom mondani az egész inkább egy nyílt konyha volt!), a gyászkeretes körmű kiszolgáló-mosogatónőjére, aki egy rozsdásan hámló mosogató előtt robotolt és Mabel hozzá képest úrinő volt...egy valamire való ÁNTSZ ellenőr sikoltva nyiszálta volna a helyszínen fel az ereit...:S A furcsa, hogy "vendégköre" kezdődött az oláh sokszoknyás cigánnyal és záródott az öltönyös aktatáskás menedzserrel ...mindenesetre nem ez lesz a törzshelyem...:S
Van nekem egy barátom, olyan, mint egy igazi barátnő...egy hibája van... hogy férfi :))) ...de ettől még nagyokat lehet vele vásárolni, meg beszélgetni ...és tegnap szabadnapos volt és végre kiélhettem magam a Kikában, és nem kaptam meg percenként válogatás közben, hogy mennünk kell... Közben megérkezett otthonunkba a munkás is, kicserélni a konyhapultot meg a mosogatót, addig mi elmentünk shoppingolni. Sikerült egy csomó jópofa kiegészítőt venni a lakásba, (kádkilépő szőnyeget, WC előkét, illatos gyertyákat, potpouri-t a fürdőszobába, mécsestartókat), és egy elő-ajándék hullámot karácsonyra, mert szerintem már nem sokáig tehetem meg. :) ) ...és nem utolsó sorban, volt ki mindezeket hazacipelje! :))))
Estére kész lett a konyha egy része, de olyan későre, hogy már nem volt energiám sikamikálni, most délelőtt teszem meg. Gyönyörű lett, de még mindig nincs teljesen kész, a polcok sincsenek még felfúrva és a Baumaxban nem volt olyan munkalap, amilyet kiválasztottunk (természetesen!), talán mára érkezik és akkor talán péntekre fel lesz szerelve is. Ebben csak az a tökjó, hogy ha ma szépen portalanítom a konyhát (a tegnapi fúrások-faragásoktól), pont péntekre lenne a lakásban ismét rend, de ekkor érkezik a következő munkafolyamat és akkor kezdődhet minden előlről! :))) Ha pedig nem teszek rendet, széthordjuk a lakásban a konyhában lévő finom porréteget! Na, ez a sziszifuszi munka, nem a borotválkozás! :))))
Megtáltosodásom -szerintem- annak köszönhető, hogy végre sikerült elfogadnom a szülés tényét és elengednem ezt a fajta félelmemet... egyfajta nyugalom szállt meg, annak tudatában, hogy már betöltöttük a 37. hetet és igazából már nem történhet semmi baj (najó, baj mindig történhet, de erre egyre kevesebb az esély!)... Féltem a szüléstől, sőt még mindig tartok tőle, mint szerintem minden először szülő nő, az ember lánya fél az ismeretlentől, attól amit igazából nem tud irányítani, amit nem befolyásolhat, mert egyszercsak elkezdődik és onnantól nincs visszaút... és nagyon nem mindegy, milyen élményekkel gazdagodom és ugyan még mindig csak sejtéseim vannak, hogy mi vár rám, de valahogy megkönnyebbültem picit és ezáltal óriási nagy energia szabadult fel bennem...
Ma megyünk délben az újabb CTG-re és nagyon remélem, nem fognak ott! :))) Tegnap megbeszéltük kicsifiammal, hogy jövő hét végéig még tartson ki, mert jövő héten lenne egy önkormányzati megjelenésünk és oda hatásosabb lenne még egyben érkeznünk! :)))) ...és jófej gyerek, szerintem kitart! ;)
2007.11.13. 12:12
Védőnéni
Reggel óta készülődöm, mert mára ígérte a védőnőnk a látogatását, de semmi... se kép, se hang. Az előbb megpróbáltam felhívni, de ki van kapcsolva, ezért úgy döntöttem, nem várok rá tovább. Pedig igyekeztem felelősségteljes kismaminak tűnni...:))), kicsit össze is kaptam a lakást, bár rájöttem, annyira úgysem tudom, mint szeretném, mert holnap rakják össze a fiúk a konyhában a pultot és kicserélik a mosogatót. Tehát megent csatatér a fél lakás! :))) De már nem is izgatom magam! :))) Csináltam kicsi ösvényt a rengeteg baumaxos és egyéb zacsi és felszerelés (fúró, munkalap, konzol) között! :))) Egyszer biztos minden rendben lesz körülöttünk, addig meg megelégszem azzal, hogy bennünk van rend és béke. Nagy kincs...Nemsokára érkezik TáltosApu és megyünk újabb pár dolgot beszerezni...de olyan aranyos, nem enged már el szívesen egyedül (könyvtárba akartam visszavinni könyveket meg postán csekkeket befizetni), inkább várjam meg őt és elvisz! :)
Holnap délután pedig újabb CTG és szülésznővel való találkozás, meg ultrahang! Már alig várom! :))))
2007.11.12. 16:53
Az igazság odaát van...
Jólsikerült kis adóbevallásommal frissen és vidáman bekocogtam nyitásra (délután 13 órára) az APEH Petneházy irodájába, ahol kunkorodó csigasorok fogadtak már a kapuban. Gondoltam, semmi gond, hiszen ezt a napot erre szánom, a sor haladt is, elég hamar sikerült számot is húznom, papírforma szerint csak öten várakoztak előttem. Már a számhúzásnál elbizonytalanodtam kissé, hogy ugyan jövedelemigazolás köllene a tavalyi évről, de mivel még nem lett benyújtva az adóbevallásom, gondoltam inkább adóbevallásos sorszámot húzok...persze, rosszul választottam! Kb.5 perc alatt az ügyintéző hívott is, ekkor derült ki, hogy rossz helyre húztam a sorszámot, morózus néni, átírányít a másik üvegablakhoz, nem gond, várjak pár percet, hívni fognak. Előrelátóan visszaültem a helyemre, majd alig fél óra múlva valóban szólítottak. Kedves, középkorú szőke hölgy, megmosolyogja történetemet, nézegeti hozalékomat (szememfényét, az általam készített adóbevallást!, igazolási kérelmemet, a munkáltatóm által kibocsátott és aláírt (!) nemlétező tavalyi adóbevallásom, valamint a nyugtát, mellyel állítólag beadták... és melyről percek múlva bebizonyítja a hölgy, hogy hamis!!!), majd közli, jól döntöttem. Először nem igazán értem, mit is döntöttem, majd elmagyarázza: ha vehemensebb lennék, ezekkel a papírokkal simán elmehetnék munkaügyi bíróságra is, de ugyebár ez évekig elhúzódik és valószínüleg megnyerném, de ugye addig zárolnák az ügyemet és még a jóváírást sem kapnám meg. Kérdem meglepetten, ezek szerint most visszakapom a túlfizetést, amit a főnököm be sem nyújtott, valamint be sem fizetett? Erre mégjobban mosolyog és bólogat... Ekkor már nyíltan megkérdeztem, hogy ezek szerint ezt a munkáltatóm most simán megússza, sem nekem , sem neki nem kell még büntetést sem fizetnie? Naivitásomon még jobban mosolyogva megkérdi, akarok-e feljelentést tenni és hónapokig nagypocakkal valamint kisbabásan tárgyalásokra járni és bizonyítani az igazamat? Hitetlenül és egyre zavartabban néztem rá, mikor is újabb kérdést tett fel: elméletileg szeretném tudni vagy gyakorlatilag szeretném tudni, hogy megússza-e? Mondom felbátorodva, mindkettőféleképpen. Elméletileg nem ússza meg, mert neki "hivatalból" ezt tovább kell terjesztenie, hogy ilyenre bukkant, gyakorlatilag mivel más (alkalmazott, munkavállaló) nem tett a cég ellen hivatalosan panaszt, nincs az APEH-nek kapacitása minden magánvállalkozó ellen eljárást indítani. A kedvesszőke azt is elmesélte, hogy ennentől cifrább ügyekkel is találkozik nap-mint-nap, ő már nem akad ki semmin és örüljek, hogy legalább a társadalom-biztosításom fizetve volt. Ma,jelen pillanatban nincs olyan rendszer Magyarországon, amely összefoglalná, hogy egy vállalkozó mindent fizet-e az alkalmazottai után vagy sem. És őszintén reméli, ez az ország már nem süllyed tovább és végre valami igazán történni fog, mert ma, ilyen körülmények között, tényleg nem lehet...
Igazából már csak röhögni tudok az egészen...hogy tényleg itt tart ez az ország...amikor minden fórumról a szankciókat sulykolják a fejedbe... és tényleg vicces, hogy úgy kapok vissza 30 napon belül pénzt, hogy nincs is befizetve az a bizonyos többlet... és senkinek sem hiányzik az államkasszából az a párszázezer forint...
Tényleg szomorú, ami itt folyik...
Igazából már csak röhögni tudok az egészen...hogy tényleg itt tart ez az ország...amikor minden fórumról a szankciókat sulykolják a fejedbe... és tényleg vicces, hogy úgy kapok vissza 30 napon belül pénzt, hogy nincs is befizetve az a bizonyos többlet... és senkinek sem hiányzik az államkasszából az a párszázezer forint...
Tényleg szomorú, ami itt folyik...
2007.11.12. 08:25
37. hetünk
Eljutottunk a 37. hétig is! Azt gondolom, talán Huncnak sikerült beékelődnie a kismedencémbe, mert egészen egyszerűen fáj "ott lent" ha le kell hajolnom vagy gugolnom valamiért! :S És egyre többször leüléskor igencsak megérzem (enyhe kellemetlen érzéssel vegyítve) a farokcsontomat is. Kicsifiam mozdulatai egyre erőteljesebbek, néha egészen olyan érzésem van, mint amikor rosszat álmodunk és hirtelen megrázkódunk félálomban. Na, ilyeneket csinál Hunc is, órákig mozdulatlan, majd aztán teljes teste összerázkódik... ez nem mindig kellemes érzés... Hunorka ezen a héten már érett magzattá van nyilvánítva, mostantól bármikor, ha szeretne, megszülethetne és nem minősülne koraszülöttnek sem. Hossza 50 cm körül van és súlya 3000 gramm körüli. (mostantól már ez is egyénileg szabályozott és minden méret már-már természetesnek minősül! :) ) Én pedig egyre természet-ellenesebb méretű pocakot kezdek növeszteni! :))))) Ránézve a fotókra már kapisgálom, miért is fáj már annyiszor a hátam...többek között! :)))
Tegnap, házassági évfordulónkra való tekintettel, azt terveztük, kimegyünk a Pilisbe, a kedvenc kockásabroszos kisvendéglőnkbe, Márton napi libacombot enni, majd romantikusan (a körülményeimhez mérten) sétálunk egy picit a hóesésben, pár fotó, aztán TáltosApu bemegy dolgozni (rendelni), hű asszonykája pedig veletart asszisztálni neki. Fél 3-kor indultunk volna, ekkor hullott a legszebben a hó, még itt Pöstön is elvarázsolt a bársonyos pelyhek tánca! És ekkor a hidegre való tekintettel az akkumulátorunk megadta magát... HuncApu csak telefonált és telefonált, meg káromkodott, aztán már csak katatón módon mondta, menjünk fel, a mai ebédből már nem lesz semmi. Aztán újabb körtelefonok, végül "bebikázás" lett és nagy nehezen fél öt után elindultunk a rendelőbe.(akkor már korántsem hullott olyan szépen a hó, inkább latyak volt már mindenhol :( ) . Rendelés után pedig beültünk egy közeli kisvendéglőbe (ahol csak mi ketten voltunk ilyen késői órában) és romantikusan gyertyafényben megvacsoráztunk, bár ekkor már mindketten hulla fáradtak voltunk... emlékezetes lett az első házassági évfordulónk! ;)
8 komment
Címkék: hétvége hétről hétre kismamafotó pocakfotó
2007.11.11. 08:15
Az első házassági évfordulónk!
"Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába."
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába."
(Kányádi Sándor: Két nyárfa)
2007.11.10. 08:13
Vélemények
Azért kezdtem el blogot írni, hogy kiírjam magamból azokat a gondolatokat, félelmeket, örömöket, problémákat, amik foglalkoztatnak a várandósság alatt, azokat az érzéseket, amelyeket nem tudok néha kimondott szavakba foglalni. És nem mindig a barátaimra, a társamra zúdítani a vélt vagy valós sérelmeimet...csak egyszerűen kiírni magamból és ezzel megszabadulni tőlük...amúgy is hiperérzékeny vagyok a kritikára, hát még ebben az áldott állapotban! :))) És nem mellékesen tényleg emléket szerettem volna állítani ennek a kilenc hónapnak a maga szépségeivel, kudarcaival, egyre nehezedő-szuszugó lényemmel és egyre jobban fejlődő pocaklakómmal... a pocaklakómnak. Első szárnybontogatásaimról szólni sem mertem senkinek, majd egyre több emberkét "avattam be" vagy talált rá magától a bejegyzéseimre. Nem szoktam naponta a statisztikámat bújni (és egészen őszintén ehhez annyira nem is értek), ezért sokszor zavarba jövök, amikor baráti társaságban eszembe jut egy pár hetes/hónapos történet és még mielőtt elmesélném, valaki mosolyogva közbevág: igen, olvastam a blogodon. Sokan olvasnak, néha magam is meglepődöm, hogy az egymás blogját olvasó, egymást hellyel-közzel ismerő és állandóan kommentező társaságon kívül, mennyi látogatóm lapul névtelenségbe és mégis akár naponta többször is visszatérve olvas, akár született aznap bejegyzés, akár nem. És nincs is ezzel semmi baj...
Nos, azt gondolom, ezt a naplót, elsősorban magam miatt hoztam létre, hogy magam számára minél könnyebben menjen a visszaemlékezés. És már most csodajó érzés visszaolvasni a kezdeteket... Minden igyekezetemmel és erőmmel azon vagyok, hogy ne bántsak meg és ne hozzak kellemetlen helyzetbe senkit sem, legfőképpen a születendő kisfiamat, a férjemet, az újdonatújan megkapott családomat... örök fájdalom marad, hogy nekem már senki sem tudja elmesélni, hogy hogyan várt engem a kilenc hónap alatt, hogy milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy hamarosan közéjük érkezem, mit érzett, amikor először megérezte az első pillangószárny-csapásokat a pocakjában... hogy milyen félelmei voltak, milyen álmai , milyen gondolatai abban a kilenc hónapban ...és nincs aki válaszoljon a kérdéseimre, mert nincs kinek feltennem őket... ugyan tudom, hogy itt vannak velem és velem örülnek, velem izgulnak, de már nem tudják fogni a kezem, már nem tudják letörölni a könnyeim, nem tudnak átölelni, ha támaszra van szükségem, megvígasztalni, ha valami nagyon bánt és tanácsot adni, ha elbizonytalanodom... és azt sem tudom, milyen volt engem várni, hiszen nagyon kevésszer beszélgettünk erről, mert akkor még nagyon nem volt aktuális... ezt az űrt -is- szeretném valamelyest "pótolni", hogy Hunor mindig érezze, hogy mennyi szerettel vártam/vártuk Őt, hogy milyen sokat jelent nekem, hogy egyáltalán várhatom az érkeztét...
És most kiírtam magamból és ... :)))
2007.11.09. 18:44
MEGCSINÁLTUK!!!
Amire büszkék lehetünk: abszolút nem ideillő végzettséggel, sikerült elkészítenem a 2006-os évi adóbevallásomat...najó, azért kaptam telefonos segítséget Tiszteletbeli Sógitól (bár nem biztos, hogy Ő nekem az ;) ), és behelyettesíteni a számokat egy új formanyomtatványba az elkészített -csak le nem adott- adóbevallásból sem volt túl nehéz! ;)))) És a jóhír (bár ilyen késések után nemtom mennyire lesz jófej az APEH), túlfizetésem volt, nem is kevés, visszajár egy csomó pénz is! :))) Trallala! :))))
Így azért mégiscsak szép az élet! :)))))
Így azért mégiscsak szép az élet! :)))))
2007.11.09. 15:57
Az első CTG-nk :)
Megvolt az első CTG-ként! Esküszöm úgy izgultam, mintha a fiam Nobel díj átadására készültünk volna, de legalábbis is a diplomaosztójára! :))) (vagy az első ultrahangok egyikére, amikor még minden olyan bizonytalan volt?!...;) ). Természetesen Hunc nagyon jól teljesített és végre HuncApu is szembesült fia hihetetlen mennyiségű és milyenségű mozgásaival! Néha olyan hangos lett a masina, hogy attól féltem, leáll a működésben, ilyenkor HuncApu arcán egyhe rángásokat véltem felfedezni...nemtom, hogy fogja bírni a szülést! :S A CTG-t értékelő doktorbácsi meg is jegyezte, hogy mennyire élénk és mozgékony kisfiú! Mondtam, én ezt CTG nélkül is érzem a nap minden órájában! :)))) Szóval, egyelőre még nem szülünk, hiába riogatnak mindenféle elefántlábak! :))) Mondjuk általában estére nézek ki nagyon lepukkanva, tegnap estére is már lüktettek a csülkeim és mindig azt hiszem, ennél már nem lehetnek puffadtabbak és mégis! :)))) Viszont ma éjjel szinte "denevér" pózban aludtam (2 nagypárnát raktam a lábaim alá) és ébredéskor meg is volt az eredménye: visszakaptam a régi lábaimat...igaz, csak pár óra erejéig! :))) Annyira meghatódtam ma ezen a vizsgálaton...ezidáig sosem éreztem ennyire "bensőségesnek" a viszonyunkat Hunccal. És ma először, ahogy hallgattam szívdobbanásait, érzékeltem mocorgásait, és néztem HuncApu megilletődött arcát miközben szorongatta a sálamat és a kabátomat jöttem rá, hogy soha ennyire közel még nem éreztem magamhoz Őket. Hogy mi most már egy igazi család vagyunk...hogy pár nap és mindez kézzelfoghatóvá is válik...édes kicsi fiam...annyira boldog vagyok, hogy eldöntötted, hogy hozzánk érkezel!
Az élet profánabb pofonja: most már biztos, hogy munkáltatóm tavaly nem nyújtotta be az adóbevallásomat a nevemben, csak elkészítette, aláíratta velem és valahogy "elfelejtette" beadni és befizetni. A hétvégén megpróbálom megszülni a papírkáimból a bevallásomat és hétfőn ott kezdek az APEH-ban szánva-bánva bűneimet és könyörögve, nézzék el nekem, gyarló alkalmazottnak, a bírságot és azt, hogy megbíztam a munkáltatómban! Valamint vessenek előrehaladottan áldott állapotomra egy bűvpillantást és dolgozzák föl minél hamarabb a bevallásomat!
Hejdeja zéletszép! Csuhajja...
2007.11.07. 12:19
Védőnőnél
Kora reggel tiszteletünket tettük a védőnőnknél, ahol ismét meghallgathattuk Hunc erőteljes szívhangjait. Szépen gyarapszunk, a 34. hét óta egy újabb kilóval gazdagodtam, azaz most már 13 kiló plusszal rendelkezem. Mutogattam elefentcsülkeimet, gyorsan nézett egy vizelet vizsgálatot a toxémia kizárására, hálisten negatív!, erre azt a tanácsot kaptam, hogy ha az étrendemen semmi változtatást nem követtem el az utóbbi időben, akkor ez már tényleg a VÉG kezdete... Ajánlotta, hogy fogyasszak sok almát, uborkát és maradjon meg a napi 2,5-3 liter folyadék fogyasztásom. Vérnyomásom a reggeli nesscafém után 87/54 lett, ezt háromszor is lemérte, mert nem akart hinni a szemének, mondtam, nyugi, ez nálam teljesen természetes. Erre napi egy csésze fekete tea fogyasztását ajánlotta, és csalánteáét (a vízhajtó hatás miatt). Heves takaríthatnék lett úrrá rajtam, (lehet, hogy megszólaltak tudatom mélyén a kis figyelmeztető harangocskák?!), de persze ez is sok-sok megállással és rápihenéssel megy, nem kis bosszúságomra! :S
Péntek reggel CTG, megvan az időpontunk rá ...annyira kíváncsi vagyok!
Az esti színházat nagyon bírta Hunc, figyelmesen hallgatta az előadást, és nem is ficánkolt túl sokat, inkább HuncApu idegeskedett, hogy nem zavarja-e a gyereket a végén a tapsvihar?! :))) A lagzink után már meggyőződésem, ha megszületik, csak úgy fog tudni elaludni, ha folyamataosan "rázom"! Ezt szokta meg hibbant szőkenő anyjától! :)))
2007.11.06. 10:10
Elefánt lábakon állva sűrűsödnek a tennivalók
Ha már az állatoknál tartunk: Vörösbegy totyog, akár egy aranyos kiskacsa, és lassan haladunk a bálnakorszak felé... upssz... itt jegyezném meg, én itt tennék egy kis kiltérőt az állatok között: bevállalom az elefánt lábakat! :))) Már este a vacsora tálalás közben éreztem, hogy valami nagyon furcsán működik a lábaim körül, mintha nehezemre esne a járás, ólomlábaim lennének. szimpla kíváncsiságból felrántottam a nacit csülkeimről és sírógörcsöt kaptam: én eddig ilyet még nem láttam: eltűnt a térdem és vaskos parizerek vették át az uralmat combtól lefelé! :))) Természetesen lepihentem azonnal, várva, hogy reggelre újra visszakapom a régi lábaim, de sajna most nem történt meg a csoda! :S Aztán a nap záróakkordjaként le szerettem volna gugolni, amiből fenékrecsüccsenés lett, amit már HuncApu sem tudott tétlenül nézni, fel akart segíteni, de botrányba fulladt a kísérlete, így inkább elkúsztam az ágyamig...:S (vajon az elefántok hogy csinálják, hogy azt a vaskosan duzzadt valamilyüket -térdüket- olyan játszi könnyedséggel tudják be- és kihajlítani?! :)))) ) A héten kezdődik a CTG ( kardiotokográfia). Még ide is be kellene jelentkeznem. Ez a vizsgálat a magzati szívműködést, a méhösszehúzódások erősségét és milyenségét méri. A kismama pocakján két érzékelőfejet helyeznek el: ezek fájástevékenységet és szívműködést figyelnek meg. A kismama is kap a kezébe egy nyomógombos készüléket, melyet magzatmozgásonként kell megnyomni. Az adatokat a gép az idő függvényében görbéken ábrázolja. Közben teljes hangerővel hallhatjuk magzatunk szívhangját. (ezeddig mindig irigykedve hallgattam a kórház folyósóján elhaladva a kiszűrődő szívdobbanásokat, most viszont a saját kisfiamét fogom hallgatni...:) istenem, el sem hiszem, hogy már itt tartunk!) Amennyiben a pici átmeneti vagy tartós oxigénhiányos állapotban van, a kapott görbénk eltér a szokásostól. Maga a vizsgálat 20 percet vesz igénybe és a 36. héttől hetente kell elvégeztetni.
Összekapcsoljuk a kellemeset a hasznossal, megpróbáljuk péntekre időzíteni a CTG-t és a szülésznői találkozást, meg a szülőszobával való ismerkedést is. Holnap pedig védőnő délben. Újabb mázsálás következik (asszem a hétvégei nagyevések nem múltak el nyom nélkül ;) ) vizeletvizsgálat (nincs-e benne cukor vagy fehérje a terhességi toxémia miatt), és el kell döntenem azt is, ki lesz Hunc gyerekorvosa. Ez azért is fontos, mert ő állítja össze a baba kezdeti patika kelengyéjét, ami pár nélkülözhetetlen baba-ápolási és köldökcsonk-ápolási csodaszert tartalmaz. A védőnőmmel azt is megbeszéljük, mikor teszi tiszteletét Hunc szerény hajlékában, mert még egyszer sem járt nálunk! :)))
Aztán délután villámlátogatást teszünk szülővárosomba, a bürokrácia nagy úr és bizonyos papírokat csak személyesen tudok elintézni...:S... és csak csütörtökön délkörül-koradélután érkezünk haza.
Ma este pedig színház, már alig várom! :)))
Úgy érzem, ezen a héten sem fogunk unatkozni kisfiammal! :)))
5 komment
Címkék: ctg lábdagadás
2007.11.05. 19:43
Címszavakban
Csütörtök délutáni érkezésünk után, mihelyst cicalányaink megbékéltek a szállás adta lehetőségekkel valamint a lekenyerezésükkel (természetesen 2 étkezés közti bónuszkaja volt! ;) ), belevetettük magunkat a termálvízbe. Abszolút nem volt egyik medence sem túl meleg, sem túl hideg, úgyhogy szerintem Hunc duplán úszkálhatott! :))) A kilátás gyönyörű volt, tapinthatóan beköszöntött az ősz, a maga ezerszínű világával!
.jpg)
Szemmel láthatóan a macskáink is birtokba vették a szobát, egy fotelben aludtak és mindketten éberen figyelték a külsős zajokat. Kokó természetesen nappal az erkélyen töltötte jól megérdemelt pihenését! :)))
Péntek délelőtt kilátogattunk a mindösszesen 3 kilométerre lévő tölgyesbe, ahol nagyot sétáltunk az őszi napsütésben.
Minimálisra iktattuk életünkből a telefonokat, valamint a külvilágot. Nagyokat beszélgettünk, aludtunk, pihentünk, ettünk és áztattuk magunkat a termálvízbe (amúgy teljesen elmúltak ettől a gyógyvíztől a kiütéseim!!!!).
Vasárnap kis kitérőt tettünk Paksra, a jövendőbeli keresztapuhoz, ma reggel ébredés és reggeli után pedig indultunk is haza.
Feltöltődtünk mindannyian, és most már tényleg kezdődik a visszaszámlálás! :)))))
Sóginő kedves szavai naponta eszembe jutnak...azt álmodta valamelyik éjszaka, hogy megszületett a mi "pihe-puha-csodababá"-nk (szó szerint idézve Őt:)))) )... különben már tényleg nagyon várom, hogy a karjaimban tarthassam, de azt gondolom, Hunorka érezni fogja mikor kell közénk érkeznie! :) Ezalatt a pár nap alatt újra szembesültem ezzel a csodával, hogy babát várok...teljesen elmúltak a mindennapok problémái és nagyon tudtunk mindhárman koncentrálni egymásra....lelkileg készítettem magunkat a talákozásunkra...mindig hittem abban, hogy egy baba érkezése maga a csoda, és, igenis, lehet így szeretni, ennyire önzetlenül és feltétel nélkül, de most a saját emocionalitásommal érezni megint más...semmi sem közelíti meg ezt az érzést...kicsi pihe-puha-csodababám ...
Vasárnap kis kitérőt tettünk Paksra, a jövendőbeli keresztapuhoz, ma reggel ébredés és reggeli után pedig indultunk is haza.
Feltöltődtünk mindannyian, és most már tényleg kezdődik a visszaszámlálás! :)))))
Sóginő kedves szavai naponta eszembe jutnak...azt álmodta valamelyik éjszaka, hogy megszületett a mi "pihe-puha-csodababá"-nk (szó szerint idézve Őt:)))) )... különben már tényleg nagyon várom, hogy a karjaimban tarthassam, de azt gondolom, Hunorka érezni fogja mikor kell közénk érkeznie! :) Ezalatt a pár nap alatt újra szembesültem ezzel a csodával, hogy babát várok...teljesen elmúltak a mindennapok problémái és nagyon tudtunk mindhárman koncentrálni egymásra....lelkileg készítettem magunkat a talákozásunkra...mindig hittem abban, hogy egy baba érkezése maga a csoda, és, igenis, lehet így szeretni, ennyire önzetlenül és feltétel nélkül, de most a saját emocionalitásommal érezni megint más...semmi sem közelíti meg ezt az érzést...kicsi pihe-puha-csodababám ...
4 komment
Címkék: hétvége érzések macskák kismamafotó
2007.11.02. 10:00
35. hetünk
Azt hiszem, a pocakfotókkal mindig elmaradozom valahogy... viszont eldöntöttem, mostantól már úgy is visszaszámlálás van, ezért hetente készítünk! :)))
Hunc ezen a héten 46 cm hosszúságú és 2500 gramm körüli súlyú (bár a múlt heti ultrahang alkalmával nagyobbnak becslődött ;) ). És mostantól heti 250-300 grammal is növelheti a heti súlyát a szépfiú (és vajon az anyukája? :) ). A méhboltozat már a szegycsont magasságában helyezkedik el, ezért is nehezített a légzés étkezések után (meg lassan már úgy általában is ;) ) és a gyomorégést is köszönhetjük ennek az állapotnak. A baba feje ilyenkor már lesüllyed és rögzül a kismedencénkbe, ezáltal is még gyakoribbá téve a vizelési ingert (szerintem ennél már nem lehet gyakoribbá tenni :) ). Ebben az időszakban vér volumennövekedés is tapasztalható és egyre inkább növekszik a folyadék visszatartás is (lábdagadás). Ezeket még mindig sok felpolcolt lábbal pihenéssel, napi több liter folyadékfogyasztással és kevesebb fűszer használatával tudjuk minimálisra csökkenteni.
Ilyenkor mindig megdöbbenek, hogy mekkora görögdinnyét sikerült növesztenem! ;)
Hunc ezen a héten 46 cm hosszúságú és 2500 gramm körüli súlyú (bár a múlt heti ultrahang alkalmával nagyobbnak becslődött ;) ). És mostantól heti 250-300 grammal is növelheti a heti súlyát a szépfiú (és vajon az anyukája? :) ). A méhboltozat már a szegycsont magasságában helyezkedik el, ezért is nehezített a légzés étkezések után (meg lassan már úgy általában is ;) ) és a gyomorégést is köszönhetjük ennek az állapotnak. A baba feje ilyenkor már lesüllyed és rögzül a kismedencénkbe, ezáltal is még gyakoribbá téve a vizelési ingert (szerintem ennél már nem lehet gyakoribbá tenni :) ). Ebben az időszakban vér volumennövekedés is tapasztalható és egyre inkább növekszik a folyadék visszatartás is (lábdagadás). Ezeket még mindig sok felpolcolt lábbal pihenéssel, napi több liter folyadékfogyasztással és kevesebb fűszer használatával tudjuk minimálisra csökkenteni.
2007.10.31. 14:01
Intézkedünk
A mai program egy laza banki számla-rendezgetés lett volna, ami szerény számításaink szerint, max. fél órát kellett volna igénybe vegyen, ehelyett reggel 9-kor indultunk itthonról és most értünk haza! Hihetetlen számomra, hogy mennyire nehezen viselem az ilyeneket, pedig gyakorlatilag kocsiból ki, bankfiókba be, ott leül, aztán ki, kocsiba be, kettes számú bankfiókba át, ott leül, aztán kocsiba be, vissza egyes számú bankfiókba, aláír-aláír-aláír, aztán kocsiba be és haza. És mégis: minden porcikám elfáradt! :S Tényleg kezd nehezedni az életünk Hunccal...egyre fárasztóbbak a napjaink és az éjszakáink... Egyre nehezebben találom meg azt a poziciót alváshoz, ami mindkettőnk számára megfelelően kényelmes és még levegőhöz is jutok! Holnap utazunk, mint már említettem...abban egyeztem ki magammal, hogy lelki békém érdekében (meg azért, hogy elriasszam a "bajt"! ;) ), magunkkal visszük a kórházi csomagunkat is. (ugyan babakocsink+tartozékai csak kedden lesz, de mindegy! :))) ) Úgyhogy ma már 3 fő részére pakolok plussz a két macskalány számára is...:)))) Olyanok vagyunk, mint egy sokgyerekes család! :))))
Kicsit pihenek, -amennyiben Hunc is így gondolja- , aztán elkezdek vasalgatni, meg mosni és pakolni...no meg persze szelektálni a babaruhák között! :)))
És ha még nem mondtam volna: visszatért a gyomorégésem...este is úgy aludtam el, hogy nyelvem hegyén a Rennie...:))))
5 komment
Címkék: hétvége gyomorégés
2007.10.30. 11:40
Gasztro est
Bár már nagyon kell kutakodnom az emlékeimben , hogy milyen is egy igazi másnaposság, most hasonszőrű érzéseim vannak! :)))) Nem tudom, azt hogy hívják, amikor nem halálra iszod, hanem halálra eszed magad...na, velem ez történt este! :)))) Olyan isteni kaják voltak, hogy egészen egyszerűen nem tudtam ellenállni, többszörösen sem semminek...végül már csak ott szuszugtam hátfájósan az asztalnál és küzdöttem a levegőért és az életbenmaradásért, miközben Hunc vidáman mocorgott és nagyokat csuklott teljes testével a pocakomban, elősegítve, hogy mégjobban érezzem magam! :))) Kezdetként volt egy nagyon finom sütőtök-krémleves (ennek feltétlenül újra el kell kérnem a receptjét, mert csak annyi maradt meg, hogy burgonyával és még valami növénnyel lett összefőzve!), hozzáillő könnyed Cserszegi fűszeres fehérbor, aztán saláta dióolajjal és borssal gyengéden meghintve, utána érkezett a szaftosan átsütött kacsamell narancs-szósszal , bio-sárgaborsóval és párolt spenóttal körítve, mellé egy Prahova völgyi vörös bor (az a bizonyos fekete leánykából készült Merlot ;) ). Végezetül sajttál következett, amin megtalálhatóak voltak a legízletesebb svájci és francia sajtok (érlelt sajtok, érett lágy sajtok, kemény sajtok valamint az elmaradhatatlan kecskesajt) egy különleges olivabogyós kenyérrel. És végezetül sütik voltak, amiknek természetesen ismételten nem bírtam ellenállni...Még most is összefut a számban a nyál, ha rágondolok... Persze ez a vacsora egy többórás procedúra volt (olyan 4 órás! ), mégis kellően megterhelő volt és a hosszas asztalnál üléstől bezony szép ducira dagadtak a lábaim, persze ezt csak akkor vettem észre, mikor húznám a csizmámat és nem bírom felhúzni a cipzárát! :S Amint hazaértünk felpolcolva a lábaimat vizszíntbe helyeződtem, most már jól is vagyok! :))) Lelohadtam...:) Micka mégsem jön, sikerült túlszerveznünk dolgaink ( a részleteibe most nem mennék bele), TáltosApunak sem kell előadást tartania csontkovácsászatból hétvégén, sem dolgoznia, így lemegyünk egy uccsó kettecskén eltöltött hétvégére Nagyberénybe. És mivel ilyen még nem volt, elképzelhető, hogy visszük a két macskalányt magunkkal, mert nincs ki vigyázzon rájuk! :) De erre azért próbálunk valamilyen megoldást találni...bár a panzió állatbarát...:))))
2 komment
Címkék: macskák lábdagadás
2007.10.29. 13:33
Felfedezettem :)
Én is találtam egy nagyon aranyos blogot a neten, melyet szíves figyelmetekbe ajánlok! A blog írója -Gemini- két cserfes és tüneményes ikerlányokkal megáldott anyuka, aki most várja harmadik kisbabáját (aki, ugye mondanom sem kell, hogy szintén kislány! ;) ). Olvasgatva a blogot és nézegetve a lányokról a videókat szinte sajnálom, hogy Hunc egyedül érkezik hozzánk... kedvet kaptam minimum egy újabb terhességhez! :)))))
Délelőtt olyan szép és enyhe idő volt, hogy gyakorlatilag elsétáltam a könyvelőhöz leadni a táppénzes papírjaimat. (mindezt azért, mert sose szokom meg, hogy már nincs bérletem és rendszeresen elfelejtek lyukasztani a BKV járatain, hiába van nálam gyűjtőjegy...szóval, megbírságoltak helyszínileg és még arra sem voltak tekintettel, hogy nagyon-nagy pocakom van és le is szállnék vele! :)))) ). Ezek után szerintem természetesen adott, hogy "kompenzálnom" kellett magam és helyreállítanom a lelki békémet! :))) Mit ad Isten a könyvelő "véletlenül" a Mammuttal szemben található, ezért hirtelen ötlettől vezérelve besétáltam úrinőként délelőtt egy laza shoppingolásra! :DDD Olyan voltam, mint a gazdagok és szépek...és ráérősek! ;))))))))
Vettem egy (természetesen egy nem-hagyhattam-ott árra leakciózott!) sálat és egy -csak stílusosan! :)))- rózsaszín kismalacos plüsspapucsot!
Aztán zsákmányaimmal hazafelé bandukolva betértem egy kis nassra, a Jászai Mari téren lévő Nemsüti saláta- és szendvicsbárba. Igaz, hogy vegetáriánus és roppant pici a hely, viszont annál hangulatosabb és nagyon kedvesek a kiszolgálók. Finom fűszerezésű szendvicsek vannak, barna vagy fehér zsömlében vagy pitában, isteni tökmaggal-sajttal rakott krumpli...és akkor még nem is beszéltem a többféle ízesítésű tészta, káposzta-salátáikról és a rengetegféle gyümölcsöt tartalmazókról...mmmm...és nem utolsó sorban a turmixaikról, melyek elérhető áron kaphatóak.... pici és hangulatos hely, a Pozsonyi úton, a Meki után...érdemes kipróbálni...
Most pedig itthon pihegek, mert nagyon jól laktam és Hunc amúgy is kevés helyet biztosít a gyomrom számára...:))) Este pedig vacsorameghívásunk van és nem fogjátok kitalálni mi a menü: sütőtök krémleves, kacsasülttel! (én meg hazacigöltem a két nagy dög tököt! :))) )
Hozzászólások: