2008.02.17. 17:23
Egy kis "öntömjénezés"...
Szóval, történt vala, hogy Zsó és én a véletlenek egybeeséseként, ugyanott és szinte ugyanakkor szültünk, majd egyességet kötöttünk, mely szerint fiam és leánya szorosabbra fűzik szálainkat (nemnem, nem adom oda a fiam kezét!) és tejtestvérekké lesznek. (bővebben itt)
Ma délután érkezett Zsó férje, Tomi az újabb tejciszállítmányért és egy nagyon kedves ajándékkal leptek meg minket: egy játszószőnyeggel, amire már nagyon rég óta vágytam (és ezáltal Hunor is!). Szopi után ki is próbálta és nagyokat magyarázva pofozgatta a játékokat, de aztán elég hamar benyűgösödött: hosszú volt a mai napja, de már alig várom a reggelt, amikor frissen és kipihenten újra kipróbálhatja.
Drága Zsó... nehezen találom a szavakat... tényleg nagyon köszönöm, de igazán nem kellett volna.... én tényleg nem azért... ugye, tudod?!
Ma délután érkezett Zsó férje, Tomi az újabb tejciszállítmányért és egy nagyon kedves ajándékkal leptek meg minket: egy játszószőnyeggel, amire már nagyon rég óta vágytam (és ezáltal Hunor is!). Szopi után ki is próbálta és nagyokat magyarázva pofozgatta a játékokat, de aztán elég hamar benyűgösödött: hosszú volt a mai napja, de már alig várom a reggelt, amikor frissen és kipihenten újra kipróbálhatja.
15 komment
Címkék: életképek
2008.02.17. 17:11
Szocializálódás
A hétvégénk ismételten a szocializálódás fényében telt. Meglátogattunk egy kedves baráti párt, ahol ugyancsak nem olyan régen született meg a második kisbaba. Teljes mértékben büszke vagyok Hunorra, nagyon ügyesen kezeli a mi állandó jövés-menéseinket. Oly mértékben jól érezte magát "idegenbe", hogy pillanatok alatt elfoglalta Szilárd kiságyát is, igényelte a mozgó forgóját (esse jobb, mint a mienk, ez a lávsztorit nyomja kissé felgyorsult ütemben), valamint enni is kért, aztán békésen el is aludt a kiságyban.
(és képzeljétek: mi is vittük a csirkénket, de ez nem a mi kölcsön-csirkénk, Szilárdnak is van sajátja, úgyhogy most ezt bűvölte Hunc kaja közben!)
Sétáltunk egy nagyot a tó parton, nagyon hideg volt, de olyan jól esett ez a kis séta. Aztán indulás előtt pár perccel Hunc szabadon engedte nagy sárga macijait... éppen az ölemben ült, szemlélte a világot, aztán érzem én, hogy pakol-csak-pakol rotyogva a pelusba. És valahogy az idegszálaim is érezték, hogy most azonnal tisztába kell tennem őt, de sajna elkéstem... ilyen még tényleg nem volt, nyakig ült a fiam a langymeleg macikban. A bodyjába szerintem több jutott, mint a pelenkájába! Úgyhogy kölcsönruhába jöttünk haza "szégyenszemre", mert gondos anyuka azt nem vitt magával, hiszen alig pár órára mozdultunk ki itthonról! (tanulság: most már nem csak többrendbeli pelenkát, hanem többrendbeli ruhát is bekészítek a pelenkázótáskába!)
(és képzeljétek: mi is vittük a csirkénket, de ez nem a mi kölcsön-csirkénk, Szilárdnak is van sajátja, úgyhogy most ezt bűvölte Hunc kaja közben!)
Evés után a fiúk büfiztettek, vicces volt nagyon, ahogy egész másról beszélgetve megszokott mozdulatokkal mozgatták fiaikat. :)
Hozzászólások: