2008.02.29. 16:56
A lenmag nélküli lenmagos kenyér
Hunor ma extra törődést igényel, alig enged most is ide a géphez (hihetetlen, hogy már pocakon belül is frontérzékeny volt és ez idekint is ugyanígy folytatódik!). Délelőtt elaludt a pihenőszékébe az ujja cummogása közben (ilyet se csinált még soha!):
Ma már odajutottam, hogy hordozókendőbe magamra "csatoltam", sétáltunk az erkélyen, nézegettük a kocsikat, aztán zsiráfos csörgőztünk, gondoltam jól kifárasztom és most már mégiscsak elalszik, de semmi. Aztán betettem az ágyunkba, amíg ellátogatok oda ahova a király is gyalog jár, és azalatt bizonytalan időre elaludt! Nem is merem áthelyezni a saját ágyába!
És akkor a recept:
Hozzávalók:
Elkészítési idő: 30 perc (nekem kicsit több lett)
Pihentetés: 2 és fél óra
Sütési idő: 45 perc 160 fokon
Elkészítés:
Ma már odajutottam, hogy hordozókendőbe magamra "csatoltam", sétáltunk az erkélyen, nézegettük a kocsikat, aztán zsiráfos csörgőztünk, gondoltam jól kifárasztom és most már mégiscsak elalszik, de semmi. Aztán betettem az ágyunkba, amíg ellátogatok oda ahova a király is gyalog jár, és azalatt bizonytalan időre elaludt! Nem is merem áthelyezni a saját ágyába!
És akkor a recept:
Hozzávalók:
- 15 dkg lenmag
- 40 dkg búzaliszt (rétesliszt)
- 10 dkg teljes kiörlésű búzaliszt
- 20 dkg rozsliszt
- 1 kanál sikér
- só
- 2,5 dl tej
- 1 teáskanál cukor
- kb. 4 dkg élesztő
- liszt a dagasztáshoz
Elkészítési idő: 30 perc (nekem kicsit több lett)
Pihentetés: 2 és fél óra
Sütési idő: 45 perc 160 fokon
Elkészítés:
- A lenmagot fél liter vízzel leforrázzuk és 2 órát duzzadni hagyjuk. Utána finom szűrőkanálba öntjük és alaposan lecsöpögtetjük. (ugye ez a folyamat nálunk kimaradt)
- A liszteket egy tálba tesszük a sikérrel és megsózzuk. (én 3 kiskanál sót tettem hozzá) A tejet a cukorral meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt és feloldjuk. Az élesztős tejet a liszthez adjuk, és a lenmaggal (no, ez nálam kimaradt), és még 1-2 dl langyos vízzel együtt rugalmas tésztát gyúrunk. (valószínűleg a kimaradó nyunyákos lenmag miatt nekem kicsivel több vizet vett fel a tésztám). Meghintjük liszttel és letakarva legalább 2 órát kelesztjük.
- A tésztát egy kis liszttel átgyúrjuk (készüljetek fel olyan "tömény" és nehezen gyúrható lesz), elfelezzük és két kerek cipót formázunk belőle (azt hittem a formázás már könnyű, hát tévedtem :S). Lisztezett tepsire tesszük (én sütőpapírra tettem, liszt nélkül). Letakarva további 30 percig pihentetjük.
- A sütőt 180 °C-ra melegítjük.
- A kenyereket a sütőben 160 °C-on 45 percig sütjük (további tipp a bejáratott felhasználótól: érdemes betenni egy bögrébe vizet a sütőbe, így megfelelővé válik a páratartalom is, valamint, ha van, a légkeveréses sütő-üzemmódra kapcsolni)
(a recept Cornelia Zingerling: Kenyérsütés c. könyvéből származik)
...amúgy, most hallom Huncos már mocorog... szóval, mára ennyi időm volt! ;)
13 komment
Címkék: receptek kenyérsütés hunorfotó
2008.02.28. 23:10
Az első művem...
Kicsi csúszással, de sikerült elkészítenem életem első lenmagos kenyerét... lenmag nélkül! Történt ugyanis, merthogy nálunk mindig történik valami, hogy elfelejtettem beáztatni a lenmagot 2 órára, és ez már nem fért volna ma bele, így nemes egyszerűséggel kihagytam a receptből. Így most nem tudom, mi lészen a neve, de az íze és az illata... hmmm, az minden várakozást felülmúlt! Szívből ajánlom mindenkinek, igaz a dagasztásos rész kicsit megdolgoztatta kétkezi munkától elszokott kezecskéimet, de megérte!
Íme a mű:
...és most már ebben sincs megállás!
14 komment
Címkék: kenyérsütés
2008.02.28. 13:59
Mindennapi kenyerünk
Mióta megszületett Hunor egészen más szempontok alapján ítélek meg dolgokat, vásárolok termékeket. Már a várandósságom alatt is nagyon odafigyeltem arra mit és mikor eszem, milyen és mennyi folyadékot iszom és ez most a szoptatás ideje alatt szinte még fontosabbá vált. Most már forrásvizet iszunk, és nem véletlen az sem, hogy mi saját magunk vágunk ismerős kereskedő által forgalmazott bio-mangalicát. (nem vagyunk ugyan vegetáriánusok, de szeretem tudni, hogy az elfogyasztott termék mit is tartalmaz valójában). Nagyon régóta foglalkoztat az itthoni kenyérsütés gondolata is, de ezidáig, amíg a DominóAnyu kenyérsütési sikerein felbuzdúlva, hetek óta rágom HuncApu füleit, hogy szeretnék egy kenyérsütő gépet. Kutakodtam receptek, tippek és ötletek után az interneten, míg végül hétvégén Pakson meggyőztek, lehet gép nélkül is kenyeret sütni, a nagy tudomány amúgy is a dagasztásban rejlik. Kóstoltam is az ott sütött kenyeret, melynek a receptjét elkértem, HuncApu beszerezte egy bioboltból a hozzávalókat, így ma -ha Huncorgó is így gondolja- lenmagos kenyeret fogok sütni manuálisan, saját két kicsi kezemmel! Fel vagyok vértezve azzal, hogy nem fog sikerülni elsőre, erre többen felkészítettek, tehát a kudarctól sem félek (HuncApu azért a biztonság kedvéért vásárolt magának kenyeret vacsira ;) ).
(Amúgy megfáztam, valahol valamikor... HuncApu meg tömi belém a bio-csodaszereit... nekem meg jobban kell lennem, jobban is vagyok csak az orrom csöpög. )
Este majd referálok... ha nagyon nem sikerült, még az is lehet, hogy elbújdosom.... Kenyérfalvára! :DDD
10 komment
Címkék: kenyérsütés
2008.02.27. 16:23
Védőnőnk
Mára volt megbeszélve a védőnői látogatás, délre. Ehhez képest még fél 11 sem volt mikor csöngetett, gyerek éppen lefektetve aludni, anya kócosan hálóingben mosogat és próbálja délre rendszerezni a lakást, apa bevett szokás szerint szekrényt szerel össze (merugye, ez tegnap este elmaradt ;) ). HuncApu engedte be a védőnőt, akinek szóvá tette, hogy nem egészen ez az időpont volt megbeszélve, új védőnénink laza poénnal elütötte, nem a mosatlan mennyiségét és a lakásban uralkodó rendetlenséget jött ellenőrizni. (jó-jó, ez rendben van, de egy nőnek sosem esik jól, ha olyankor esik be látogató- főleg idegen!- mikor éppen szalad a lakás). Hunorra éppen csak egy pillantást vetett, hiszen aludt, érdeklődött alvásai, ébrenléti ciklusai felől, valamint etetési szokásainkról. Elmeséltem, hogy most újfent odavannak az átaludt éjszakáink, Huncmanó 2-3 óránként ébred, ilyenkor rövid szopizás, majd alszik tovább. (ugye, kedves Anyukák, egy ilyen 15-20 perces menet után már nem alszunk olyan kellemesen, mint előtte és másnap a szemeink alatti karikákat több réteg vakolattal sem könnyű eltűntetnünk.). Erre furi megoldást talált ki a védőnőnk, mert szerinte Hunc amúgy is jóltáplált csecsemő: hagyjuk mocorogni, cuppogni, nyekeregni és amennyiben ez nem szűnik meg, akkor ne én keljek fel a manóhoz, hanem HuncApu, mert természetes, hogyha megérzi az én szagomat, enni kér. Amúgy meg lehet, hogy csak egy kis közelségre vágyik, melege van, rosszul fekszik, stb... tehát ne tegyem azonnal mellre. Ebben a történetben csak két apró szépséghiba van:
1. én minden rezdülésére fölébredek Huncnak, míg HuncApunak mióta velünk él Huncorgó, egyetlen álmatlan éjszakája volt összesen, mikor nagyon fájt Hunc pocakja és bevettük hajnaltájt HuncAput is a csititgatós buliba. Magától viszont sosem ébred fel Hunc motoszkáira.
2. HuncApu minden nap dolgozik, reggelente kel, ügyeket intéz, bevásárol, én viszont itthonról dolgozom, ha többször kelünk éjjel és fáradtabb vagyok, délelőttönként összebújhatunk Hunccal egy órácskára, belefér.
A harmadik dolog meg... igen, lehet kicsit önző és maradi módon látom és gondolom ezeket a dolgokat, de azt hiszem, egy ekkora kisbabának a legnagyobb biztonságot az édesanyja jelenti, hiszen együtt éltünk egy csodálatos szimbiózisban 9 hónapon át. Még mindig érezzük egymás rezdüléseit és tudom, mire van szüksége. Éjjelente valóban nem mennyiségeket szopizik, de igénye van rá. Majd elmúlik, ha már nem lesz ennyire szüksége rám. Olyan rövid ez az idő, amíg még ennyire kiszolgáltatott nekem és olyan hamar eljön az az idő, mikor már zavarni fogja őt a puszilkodásom, a hozzábújásom. Elsősorban most anya vagyok és anyaként érzem azt, hogy jól van ez így ahogy van. Hogy fut egy kicsit a lakás? Kit érdekel, ha reggelente egy ilyen széles babamosoly ébreszt? Hogy nincs minden élére vasalva? helyette van vidám énekszó és gurgulázó babanevetés... ("heö" szavak sűrű használatával, valamint most már bizonyos "gigigi"-ket is emleget )...
Aztán megkérdezte, és miket csinál már a gyermek? Annyira zavarba jöttem, hogy szinte válaszolni sem tudtam. Zavar ez a megfelelési mizéria, elmondtam, hogy felismeri már az arcunkat, a hangunkat, hogy barátságos az idegenekkel, hogy mindenkire mosolyog, elmeséltem a kézjátékait, hogy tornáztatjuk, hogy babajógázik is. De hirtelen nem is jutott más eszembe, hogy mit mondjak. Azt válaszolta, hogy még nem vagyunk lemaradva semmiről (?!), de már megfordulhatna és egyik kezéből a másikba is illene áttegyen dolgokat (?!). Valamint ha tárgyat nyújtunk felé, lassan elvehetné (?!). Jó persze, tudom, hogy vannak fejlődési szakaszok, meg rutin kérdések, amiket fel kell tennie, de valamiért én azt érzem, korai még ezeket elvárni Hunctól. Nem szellemi fogyatékos, hanem halad a saját maga kis ritmusa szerint. Nem tudja, mi a papírforma. És ez is jól van így, ahogy van...
Védőnéni egyáltalán nem rosszindulatú, sőt, annak ellenére, hogy a tanácsaival nem értettem egyet, bólogattam, hogy majd fontolóra veszem. Megtanultam nem ellenkezni. Minek? Fölösleges konfrontálódás és energia pazarlás. 45 éve védőnő, nyugdíjából rángatták vissza dolgozni, ha egyébért nem is, ezért tisztelem, meg amúgy is... Jókat beszélgetünk bármiről, csak éppen nem értek egyet a nézeteivel...
Ilyenkor úgy érzem magam, mint abban a tanítómesében, a hályogkovácsban. Lehet, hogy szakképzettség nélkül teszem ezt a gyereknevelést, de a szívem azt mondja, mégiscsak jó úton haladunk Huncossal...
After post:
Ebben a teljesítmény orientált világban, amelyben élünk, azért mégiscsak szöget ütöttek a fejemben a védőnéni szavai. A délutáni ébredés és evés után azt játszottuk Hunccal, hogy a csörgőjét felé nyújtottam és bíztattam, hogy vegye el. A fiatalember szép határozott mozdulattal érte nyúlt, először egy kézzel, majd rásegített a másik kezével és azonnal betömködte a szájába! Szóval ezt is tudja, csak mi nem szoktunk ilyet játszani vele!
1. én minden rezdülésére fölébredek Huncnak, míg HuncApunak mióta velünk él Huncorgó, egyetlen álmatlan éjszakája volt összesen, mikor nagyon fájt Hunc pocakja és bevettük hajnaltájt HuncAput is a csititgatós buliba. Magától viszont sosem ébred fel Hunc motoszkáira.
2. HuncApu minden nap dolgozik, reggelente kel, ügyeket intéz, bevásárol, én viszont itthonról dolgozom, ha többször kelünk éjjel és fáradtabb vagyok, délelőttönként összebújhatunk Hunccal egy órácskára, belefér.
A harmadik dolog meg... igen, lehet kicsit önző és maradi módon látom és gondolom ezeket a dolgokat, de azt hiszem, egy ekkora kisbabának a legnagyobb biztonságot az édesanyja jelenti, hiszen együtt éltünk egy csodálatos szimbiózisban 9 hónapon át. Még mindig érezzük egymás rezdüléseit és tudom, mire van szüksége. Éjjelente valóban nem mennyiségeket szopizik, de igénye van rá. Majd elmúlik, ha már nem lesz ennyire szüksége rám. Olyan rövid ez az idő, amíg még ennyire kiszolgáltatott nekem és olyan hamar eljön az az idő, mikor már zavarni fogja őt a puszilkodásom, a hozzábújásom. Elsősorban most anya vagyok és anyaként érzem azt, hogy jól van ez így ahogy van. Hogy fut egy kicsit a lakás? Kit érdekel, ha reggelente egy ilyen széles babamosoly ébreszt? Hogy nincs minden élére vasalva? helyette van vidám énekszó és gurgulázó babanevetés... ("heö" szavak sűrű használatával, valamint most már bizonyos "gigigi"-ket is emleget )...
Aztán megkérdezte, és miket csinál már a gyermek? Annyira zavarba jöttem, hogy szinte válaszolni sem tudtam. Zavar ez a megfelelési mizéria, elmondtam, hogy felismeri már az arcunkat, a hangunkat, hogy barátságos az idegenekkel, hogy mindenkire mosolyog, elmeséltem a kézjátékait, hogy tornáztatjuk, hogy babajógázik is. De hirtelen nem is jutott más eszembe, hogy mit mondjak. Azt válaszolta, hogy még nem vagyunk lemaradva semmiről (?!), de már megfordulhatna és egyik kezéből a másikba is illene áttegyen dolgokat (?!). Valamint ha tárgyat nyújtunk felé, lassan elvehetné (?!). Jó persze, tudom, hogy vannak fejlődési szakaszok, meg rutin kérdések, amiket fel kell tennie, de valamiért én azt érzem, korai még ezeket elvárni Hunctól. Nem szellemi fogyatékos, hanem halad a saját maga kis ritmusa szerint. Nem tudja, mi a papírforma. És ez is jól van így, ahogy van...
Védőnéni egyáltalán nem rosszindulatú, sőt, annak ellenére, hogy a tanácsaival nem értettem egyet, bólogattam, hogy majd fontolóra veszem. Megtanultam nem ellenkezni. Minek? Fölösleges konfrontálódás és energia pazarlás. 45 éve védőnő, nyugdíjából rángatták vissza dolgozni, ha egyébért nem is, ezért tisztelem, meg amúgy is... Jókat beszélgetünk bármiről, csak éppen nem értek egyet a nézeteivel...
Ilyenkor úgy érzem magam, mint abban a tanítómesében, a hályogkovácsban. Lehet, hogy szakképzettség nélkül teszem ezt a gyereknevelést, de a szívem azt mondja, mégiscsak jó úton haladunk Huncossal...
After post:
Ebben a teljesítmény orientált világban, amelyben élünk, azért mégiscsak szöget ütöttek a fejemben a védőnéni szavai. A délutáni ébredés és evés után azt játszottuk Hunccal, hogy a csörgőjét felé nyújtottam és bíztattam, hogy vegye el. A fiatalember szép határozott mozdulattal érte nyúlt, először egy kézzel, majd rásegített a másik kezével és azonnal betömködte a szájába! Szóval ezt is tudja, csak mi nem szoktunk ilyet játszani vele!
13 komment
Címkék: érzések hunorfotó
2008.02.26. 09:12
Retro... avagy azok az áldott hetvenes évek!
Hónapok óta, vagyis most már inkább évek óta (egészen pontosan HuncApu érkezésével együtt jöttek ők is), díszítik lakásunk különböző pontjait azok a karton dobozok, melyeket HuncApu Zanyukája oly gondosan elcsomagolt az utókor számára. Szinte senki nem emlékezett már, mit is tartalmaznak pontosan ezek a dobozok, a felíratok alapján HuncApu gyermekkorának különböző szakaszaiból származó játékok és ruhák lehetnek benne.
Tegnap, felbuzdulva azon, hogy végre sikerült megfelelő ruhásszekrényt választanunk Huncorgó számára (és ma estére már bele is pakolhatom a kisded ruháit és különböző tartozékait), a "babaholmik" feliratú dobozkát felnyitottuk és ezennel fel is számoltuk. Különböző méretű rugdalózók, HuncApu kedvenc kisdzsekije, pár kiscipő (az egyik gumitalpú, sajnos nem élte túl az elmúlt 30 évet, egészen egyszerűen elfáradt a gumija), vízi játékok, és ágyneműk kerültek elő egyenként elcsomagolva, akárcsak pár hete használták volna őket utoljára. (valamit tudhattak az akkori ruhakészítők: egyik-másik vadiúj ruhácskája Huncnak 2-3 színkímélő mosás után olyan állapotba kerül, mintha egy óvodányi gyermek hordta volna éveken át!)
Átmostam a ruhákat és nem nyugodtam meg, az egyik kiskörtés annyira ismerős volt számomra, bár HuncApu szerint ez nem is az ő rugija, hanem a húgocskájáé. Reggel előbányásztam a családi fotóalbumot és természetesen nekem lett igazam: HuncApu ebben a rugdalózóban feszített többek között az 5 hónapos mosolygós fotóján is!
Tegnap, felbuzdulva azon, hogy végre sikerült megfelelő ruhásszekrényt választanunk Huncorgó számára (és ma estére már bele is pakolhatom a kisded ruháit és különböző tartozékait), a "babaholmik" feliratú dobozkát felnyitottuk és ezennel fel is számoltuk. Különböző méretű rugdalózók, HuncApu kedvenc kisdzsekije, pár kiscipő (az egyik gumitalpú, sajnos nem élte túl az elmúlt 30 évet, egészen egyszerűen elfáradt a gumija), vízi játékok, és ágyneműk kerültek elő egyenként elcsomagolva, akárcsak pár hete használták volna őket utoljára. (valamit tudhattak az akkori ruhakészítők: egyik-másik vadiúj ruhácskája Huncnak 2-3 színkímélő mosás után olyan állapotba kerül, mintha egy óvodányi gyermek hordta volna éveken át!)
Átmostam a ruhákat és nem nyugodtam meg, az egyik kiskörtés annyira ismerős volt számomra, bár HuncApu szerint ez nem is az ő rugija, hanem a húgocskájáé. Reggel előbányásztam a családi fotóalbumot és természetesen nekem lett igazam: HuncApu ebben a rugdalózóban feszített többek között az 5 hónapos mosolygós fotóján is!
Íme a bizonyítékok, akkor:
és most:
...bár azt hiszem, Huncos nem fogja 5 hónapos koráig hordani ezt a rugdalózót... már most olyan pászentos ... ;)
és most:
...bár azt hiszem, Huncos nem fogja 5 hónapos koráig hordani ezt a rugdalózót... már most olyan pászentos ... ;)
18 komment
Címkék: hunorfotó
2008.02.24. 20:36
Ha kedd, akkor Belgium...
... ha hétvége, akkor diznyóvágás! Akár ez is lehetne a mottónk, az elmúlt hetek tekintetében, de úgy tűnik, ebben a szezonban, nem áldozunk fel több konnektor-orrút (szigorúan!) a tejcim mennyisége és milyensége érdekében! ;) Szóval, egyre merészebbek vagyunk, egyre többször és egyre távolabbi zúgait vesszük célba kishazánknak, melyeket Hunornak már ilyen fiatalon is meg kell ismernie! Most Somogy megyében esett HuncApu áldozatául egy csini mangalica, és valóban ez az utolsó... (ha másért nem, hát azért, mert dugig van minden fagyasztónk és fagyasztóládánk!)
Hunc példátlan magaviseletét már meg sem említem, mert előbb vagy utóbb az a vád fog érni, hogy csak "fényezem", mert a sajátom, de a tények magukért beszélnek: pénteken este 9-től, reggel fél 6-ig aludt ismételten "idegenben", szombaton egész nap ki volt csapva a friss levegőre, ahol hatalmasakat aludt, szintén gyerekek között volt, akik gyöngéd kis kezeikkel nem mindig szándékosan ugyan, de néha elég erőteljes simogatásokban részesítették. (teher alatt nő a pálma!) Napközben 3-4 óránként ébredt, ilyenkor hatalmasakat szopizott, kicsit huncorgott, hogy aztán még nagyobbakat aludjon. Estére annyira belefáradt, hogy már 8 órakkor megkezdte éjszakai álmát, viszont 2-kor arra ébredtem, hogy hangosan cuppog: éhes volt! Evett, aztán aludt reggel 9-ig!
Hazafelé jövet belátogattunk Paksra, az Origóba, egy kis szeretetcsomagért... Sajnos, csak rövid látogatásra telt időnkből, de ez is léleksimogató volt. Hunc annyira megérezte az ottani légkör erejét, hogy kiütve aludt egy órácskát, és aztán nagyon nehezen lehetett felébreszteni, de sajnos jönnünk kellett, mert HuncApu vasárnap révén, dolgozik. A kocsiban Hunc, továbbfolytatta megszakított álmát (kocsiban szigorúan csak cumival hajlandó aludni!), ölelgetve a Szent Csirkét (mintegy mellékesen megjegyezném, Hunc tegnap óta tudatosan és ha kedve úgy tartja, képes megfogni a tárgyakat és elvinni a szájáig!)
Mindig magával ragad a vidéki élet festői szépsége. Az a gondtalan derű, ami az ottélő emberekből árad. Az a ráérősség, az a fajta nyugodt életszemlélet, ami ebből a rohanó, izgága és egymás mellett elsikló nagyvárosi világból mára már teljesen kihalt (vagy talán soha nem is volt meg). Az egyszerű dolgok ésszerűsége, az ott élők természetessége... HuncApu szavaival élve: "nekem nem kell más, csak egy búboskemence a sarokba és egy (boros)pincekulcs a zsebembe!" ...én azért ennél egy kicsivel többre vágyom...;)
Hunc példátlan magaviseletét már meg sem említem, mert előbb vagy utóbb az a vád fog érni, hogy csak "fényezem", mert a sajátom, de a tények magukért beszélnek: pénteken este 9-től, reggel fél 6-ig aludt ismételten "idegenben", szombaton egész nap ki volt csapva a friss levegőre, ahol hatalmasakat aludt, szintén gyerekek között volt, akik gyöngéd kis kezeikkel nem mindig szándékosan ugyan, de néha elég erőteljes simogatásokban részesítették. (teher alatt nő a pálma!) Napközben 3-4 óránként ébredt, ilyenkor hatalmasakat szopizott, kicsit huncorgott, hogy aztán még nagyobbakat aludjon. Estére annyira belefáradt, hogy már 8 órakkor megkezdte éjszakai álmát, viszont 2-kor arra ébredtem, hogy hangosan cuppog: éhes volt! Evett, aztán aludt reggel 9-ig!
Hazafelé jövet belátogattunk Paksra, az Origóba, egy kis szeretetcsomagért... Sajnos, csak rövid látogatásra telt időnkből, de ez is léleksimogató volt. Hunc annyira megérezte az ottani légkör erejét, hogy kiütve aludt egy órácskát, és aztán nagyon nehezen lehetett felébreszteni, de sajnos jönnünk kellett, mert HuncApu vasárnap révén, dolgozik. A kocsiban Hunc, továbbfolytatta megszakított álmát (kocsiban szigorúan csak cumival hajlandó aludni!), ölelgetve a Szent Csirkét (mintegy mellékesen megjegyezném, Hunc tegnap óta tudatosan és ha kedve úgy tartja, képes megfogni a tárgyakat és elvinni a szájáig!)
Mindig magával ragad a vidéki élet festői szépsége. Az a gondtalan derű, ami az ottélő emberekből árad. Az a ráérősség, az a fajta nyugodt életszemlélet, ami ebből a rohanó, izgága és egymás mellett elsikló nagyvárosi világból mára már teljesen kihalt (vagy talán soha nem is volt meg). Az egyszerű dolgok ésszerűsége, az ott élők természetessége... HuncApu szavaival élve: "nekem nem kell más, csak egy búboskemence a sarokba és egy (boros)pincekulcs a zsebembe!" ...én azért ennél egy kicsivel többre vágyom...;)
10 komment
Címkék: hétvége hunorfotó
2008.02.21. 19:05
Dupla Hunor!
Mivel nem mérjük naponta a Manóvárit (sőt hanyag szülők vagyunk, néha már hetente sem tesszük ;)) , a mai napon megdöbbenéssel tapasztaltam véletlenül rátéve a mérlegre, hogy 6280 gramm a nettó súlya (pelusmentesen és éhező afrikaiként), azaz bő 2 és fél hónap alatt sikerült megdupláznia érkezési súlyát (a 3110 grammot). Hosszában azért nem fejlődik ilyen rohamosan és ezzel mindig bajban is vagyok, mert örökmozgó ficánka és mindig kevesebbet mérek, mint előzőleg. ;)
Mondjuk sejtettem, hogy egyre nehezebb, mert az esti játék közben többször a levegőbe lendítettem a fejem fölé és a sokadik lendítéskor már remegett a karom... szóval, gyúrok a kis házisúlyzómmal... ő is gyúr... tokára! ;)
Mondjuk sejtettem, hogy egyre nehezebb, mert az esti játék közben többször a levegőbe lendítettem a fejem fölé és a sokadik lendítéskor már remegett a karom... szóval, gyúrok a kis házisúlyzómmal... ő is gyúr... tokára! ;)
Az éjszakánk jól telt, Hunc este 9-től reggeli 5-ig húzta a lóbőrt, úgy látszik mégiscsak megjavult az oltással elrontott kisfiam!
Kedves Gyakorló Anyukák (esetleg ittbújkáló Apukák!)! lenne egy kérdésem Hozzátok: előfordult-e a Ti gyakorlatotokban olyan időszak, amikor kisbabátok az élesebb zajtól megijedt rendszeresen? Értem ezalatt a porszívóhangját másik helyiségben is (eddig édesen elszendergett a hangjától, mellette is lehetett porszivancsolni), Apa trombitáló reggeli orrfújása (eddig is volt minden reggel ilyen), nylonzacsi összegyűrése (többtucatszor gyűrögettük a jelenlétében), kukásautó reggeli dörömbölése (2 naponta járt eddig is), erősebb autók motorhangja (erkélyen is volt altatva, eddig nem zavarta), vízcsobogás. Ilyenkor hirtelen felsír, jobb esetben elég, ha ránevetünk és elmagyarázzuk, hogy nincs semmi baj, rosszabb esetben ölbe kell venni és magunkhoz szorítani, ettől megnyugszik. Az egész nem tart tovább pár másodpercnél, utána ugyanolyan mosolymanóvá válik, mint előtte volt. Ez a jelenség immáron második hete tart, nem nagyon találtam ide vonatkozó szakirodalmat, józan paraszti ésszel felállítottam ugyan egy teóriát, de nagyon kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is, hogy Nálatok előfordult-e ilyesmi és ha igen, meddig tartott, hogyan orvosoltátok?! Előre is köszönöm válaszaitokat!
Kedves Gyakorló Anyukák (esetleg ittbújkáló Apukák!)! lenne egy kérdésem Hozzátok: előfordult-e a Ti gyakorlatotokban olyan időszak, amikor kisbabátok az élesebb zajtól megijedt rendszeresen? Értem ezalatt a porszívóhangját másik helyiségben is (eddig édesen elszendergett a hangjától, mellette is lehetett porszivancsolni), Apa trombitáló reggeli orrfújása (eddig is volt minden reggel ilyen), nylonzacsi összegyűrése (többtucatszor gyűrögettük a jelenlétében), kukásautó reggeli dörömbölése (2 naponta járt eddig is), erősebb autók motorhangja (erkélyen is volt altatva, eddig nem zavarta), vízcsobogás. Ilyenkor hirtelen felsír, jobb esetben elég, ha ránevetünk és elmagyarázzuk, hogy nincs semmi baj, rosszabb esetben ölbe kell venni és magunkhoz szorítani, ettől megnyugszik. Az egész nem tart tovább pár másodpercnél, utána ugyanolyan mosolymanóvá válik, mint előtte volt. Ez a jelenség immáron második hete tart, nem nagyon találtam ide vonatkozó szakirodalmat, józan paraszti ésszel felállítottam ugyan egy teóriát, de nagyon kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is, hogy Nálatok előfordult-e ilyesmi és ha igen, meddig tartott, hogyan orvosoltátok?! Előre is köszönöm válaszaitokat!
17 komment
Címkék: hunorfotó beszéljük meg
2008.02.20. 23:31
Vendégségben...
Az éjszakáink kissé zaklatottak az oltás óta. Lehet, hogy nincs is összefüggés a két dolog között, de az tény, hogy Huncos a második éjszakáját töltötte félálomban (vajh mi vár rám ma éjjel?!). Nem lázas, nincs hőemelkedése sem, az oltás helye sem fáj neki (kipróbáltam: gyűrögettem, masszírozgattam az oltás helyét, de semmi reakció, csak a szokásos nyögdösései, mintha ő fejtene ki erőt ebben a műveletben). Egyszerűen csak nyugtalanul alszik, másfél-két óránként fölébred és ilyenkor néhol elég a hátsimi, egy kör séta a szobában, esetleg magamhoz szorítás, összebújás, máskor csak az örök megnyugvásos cici segíthet. Ennek fényében, kellően kipihent vagyok és a szemem alatti Derrickes bőrőndök látványa, ha belepillantok a tükörbe, már fel sem tűnik. (amúgy véletlenül a kezembe került tegnap egy fotó, amin még olyan sugárzóan fiatal, karcsú és szolibarnított vagyok... nemegészen két éve készült ;))
Ennek tetejében az én drágajó férjuram tegnap ismét kimenőt szavazott meg magának, újabb snooker partiként álcázva. Ezt most kicsit nehezen fogadta be a kis szervezetem, de persze megértem az Ő igényeit is, csak az időzítéssel volt bajom. Kicsit paráztam az éjszakától, ennyi. Ezért aztán igyekeztem korán ágybabújni, és a megérzéseim nem is csaltak: éjfélkor meg is volt az első ébresztése Huncnak, aztán fél kettőkor az apukája érkezett haza (jelzem, nem csendben, bár erre csak én ébredtem fel). Aztán sikerült addig simogatnia könnybelábadt szemekkel Hunc hátát, amíg ő is felébredt, majd még a macskáink is kaptak egy bónuszvacsit, így toppon volt a teljes család, HuncApu pedig, mint aki jól végezte dolgát azonnyomban el is aludt.
Ma ki is használtam szánom-bánom tekintetét és elvitettem magam shoppingolni, meg végre postára is eljutottam.
A délutánom pedig barátnőcis lett: meglátogattam PocakKatát az otthonában. Huncost legszebb délutáni álmából ébresztettem, aminek Katához érkezésünkkor hangot is adott. Először egy sima idegenbe-macizással indított (vittem pelust és csereruhát!), majd álmos nyöszörgéssel folytatta, végül erőteljes bömböléssé alakította repertoárját, megmutatva milyen is egy hús-vér baba! Sikerült annyira felturbóznia magát, hogy vígasztalhatatlan lett, fuldokolva zokogott, majd amilyen gyorsan érkezett a hiszti, olyan gyorsan el is ment és Hunc álomba zuhant. Jót beszélgettünk Katával, aztán fölébredt a fiatalember, természetesen pillanatok alatt felváltva tömködte mindkét öklét a szájába, ezzel is jelezve, hogy mennyi kalóriát elégetett az alvással és az ordítással. Evett, aztán hazasétáltunk.
Szép volt ez a délután, erőt adnak a mindennapokhoz ezek az élménypillanatok...
Ezt meg kellett örökítenem! A délelőtti bevásárlásból hazatérve Huncot az előszobában vetkőztettem le és így ottmaradt a cipője... annyira viccesméretű! :DDD
Ennek tetejében az én drágajó férjuram tegnap ismét kimenőt szavazott meg magának, újabb snooker partiként álcázva. Ezt most kicsit nehezen fogadta be a kis szervezetem, de persze megértem az Ő igényeit is, csak az időzítéssel volt bajom. Kicsit paráztam az éjszakától, ennyi. Ezért aztán igyekeztem korán ágybabújni, és a megérzéseim nem is csaltak: éjfélkor meg is volt az első ébresztése Huncnak, aztán fél kettőkor az apukája érkezett haza (jelzem, nem csendben, bár erre csak én ébredtem fel). Aztán sikerült addig simogatnia könnybelábadt szemekkel Hunc hátát, amíg ő is felébredt, majd még a macskáink is kaptak egy bónuszvacsit, így toppon volt a teljes család, HuncApu pedig, mint aki jól végezte dolgát azonnyomban el is aludt.
Indulás előtt lekattintottam a két pocakost együtt:
Ma ki is használtam szánom-bánom tekintetét és elvitettem magam shoppingolni, meg végre postára is eljutottam.
A délutánom pedig barátnőcis lett: meglátogattam PocakKatát az otthonában. Huncost legszebb délutáni álmából ébresztettem, aminek Katához érkezésünkkor hangot is adott. Először egy sima idegenbe-macizással indított (vittem pelust és csereruhát!), majd álmos nyöszörgéssel folytatta, végül erőteljes bömböléssé alakította repertoárját, megmutatva milyen is egy hús-vér baba! Sikerült annyira felturbóznia magát, hogy vígasztalhatatlan lett, fuldokolva zokogott, majd amilyen gyorsan érkezett a hiszti, olyan gyorsan el is ment és Hunc álomba zuhant. Jót beszélgettünk Katával, aztán fölébredt a fiatalember, természetesen pillanatok alatt felváltva tömködte mindkét öklét a szájába, ezzel is jelezve, hogy mennyi kalóriát elégetett az alvással és az ordítással. Evett, aztán hazasétáltunk.
Szép volt ez a délután, erőt adnak a mindennapokhoz ezek az élménypillanatok...
Ezt meg kellett örökítenem! A délelőtti bevásárlásból hazatérve Huncot az előszobában vetkőztettem le és így ottmaradt a cipője... annyira viccesméretű! :DDD
2008.02.19. 08:15
Újabb homevideók!
A legnagyobb dolgok nálunk a pihenőszékben dőlnek el. Hunc este, jóllakottan gesztikulál, kezét-lábát bevetve, kedvelt csirkéjének. (közben az sem zavarja, hogy egy vékony nyálcsík végigkúszik az állán és eltűnik ott, ahol a nyakának kellene folytatódnia ;) ).
Kicsivel később majdnem sikerült egy olyan igazi Huncos-mosolygásosat is elcsípnem, de csöppfiam azonnal abbahagyja bájai szórását és meredten figyelni kezd, ha észreveszi a fényképezőgépet közeledni. Így ez lett az eredmény, kicsit mosolyra húzódik a szája, miközben kitartóan csuklik:
10 komment
Címkék: videó életképek
2008.02.18. 18:28
Na, ehhez mit szóltok?!
Találtam egy jópofa szórakoztató játékot Bogár babanaplójában, gondoltam én is kipróbálom, bár az eredményt előre borítékoltam volna. Pontosan ezért, hihetetlenül meglepett! A játék lényege, hogy anyuka, apuka és baba fotó alapján az orákulum "megmondja" kihez hasonlít a gyermek. Nos, az alábbi link magáért beszél, bár továbbra sem hiszek a szememnek:
Mintegy nem-mellékesen, megvolt a mai oltásunk is, Huncom ezt kevésbé viselte jól, mint a múlt hetit, én viszont ezt viseltem jobban, mint az előzőt! Valószínűleg ez csípősebb lehetett, nehezebben is hagyta abba utána a sírást is és délután sem tudott nyugodtan aludni... de most egy ideig elkerülhetjük az orvosi rendelőt, ahol ma mindenki a csodánkra járt, hogy mekkorára nőttünk ilyen fiatalon!
2008.02.17. 17:23
Egy kis "öntömjénezés"...
Szóval, történt vala, hogy Zsó és én a véletlenek egybeeséseként, ugyanott és szinte ugyanakkor szültünk, majd egyességet kötöttünk, mely szerint fiam és leánya szorosabbra fűzik szálainkat (nemnem, nem adom oda a fiam kezét!) és tejtestvérekké lesznek. (bővebben itt)
Ma délután érkezett Zsó férje, Tomi az újabb tejciszállítmányért és egy nagyon kedves ajándékkal leptek meg minket: egy játszószőnyeggel, amire már nagyon rég óta vágytam (és ezáltal Hunor is!). Szopi után ki is próbálta és nagyokat magyarázva pofozgatta a játékokat, de aztán elég hamar benyűgösödött: hosszú volt a mai napja, de már alig várom a reggelt, amikor frissen és kipihenten újra kipróbálhatja.
Drága Zsó... nehezen találom a szavakat... tényleg nagyon köszönöm, de igazán nem kellett volna.... én tényleg nem azért... ugye, tudod?!
Ma délután érkezett Zsó férje, Tomi az újabb tejciszállítmányért és egy nagyon kedves ajándékkal leptek meg minket: egy játszószőnyeggel, amire már nagyon rég óta vágytam (és ezáltal Hunor is!). Szopi után ki is próbálta és nagyokat magyarázva pofozgatta a játékokat, de aztán elég hamar benyűgösödött: hosszú volt a mai napja, de már alig várom a reggelt, amikor frissen és kipihenten újra kipróbálhatja.
15 komment
Címkék: életképek
2008.02.17. 17:11
Szocializálódás
A hétvégénk ismételten a szocializálódás fényében telt. Meglátogattunk egy kedves baráti párt, ahol ugyancsak nem olyan régen született meg a második kisbaba. Teljes mértékben büszke vagyok Hunorra, nagyon ügyesen kezeli a mi állandó jövés-menéseinket. Oly mértékben jól érezte magát "idegenbe", hogy pillanatok alatt elfoglalta Szilárd kiságyát is, igényelte a mozgó forgóját (esse jobb, mint a mienk, ez a lávsztorit nyomja kissé felgyorsult ütemben), valamint enni is kért, aztán békésen el is aludt a kiságyban.
(és képzeljétek: mi is vittük a csirkénket, de ez nem a mi kölcsön-csirkénk, Szilárdnak is van sajátja, úgyhogy most ezt bűvölte Hunc kaja közben!)
Sétáltunk egy nagyot a tó parton, nagyon hideg volt, de olyan jól esett ez a kis séta. Aztán indulás előtt pár perccel Hunc szabadon engedte nagy sárga macijait... éppen az ölemben ült, szemlélte a világot, aztán érzem én, hogy pakol-csak-pakol rotyogva a pelusba. És valahogy az idegszálaim is érezték, hogy most azonnal tisztába kell tennem őt, de sajna elkéstem... ilyen még tényleg nem volt, nyakig ült a fiam a langymeleg macikban. A bodyjába szerintem több jutott, mint a pelenkájába! Úgyhogy kölcsönruhába jöttünk haza "szégyenszemre", mert gondos anyuka azt nem vitt magával, hiszen alig pár órára mozdultunk ki itthonról! (tanulság: most már nem csak többrendbeli pelenkát, hanem többrendbeli ruhát is bekészítek a pelenkázótáskába!)
(és képzeljétek: mi is vittük a csirkénket, de ez nem a mi kölcsön-csirkénk, Szilárdnak is van sajátja, úgyhogy most ezt bűvölte Hunc kaja közben!)
Evés után a fiúk büfiztettek, vicces volt nagyon, ahogy egész másról beszélgetve megszokott mozdulatokkal mozgatták fiaikat. :)
2008.02.14. 15:00
Cuppogás
Végre autodidakta módon rájöttem, hogyan tudok videót készíteni a fényképezőgéppel és hogyan tudom fel is tölteni őket! :) Úgyhogy mostantól kéretik reszketni, mert elárasztom mindennapjaitokat az ügyülü-bügyülü HunciMunci vidijókkal! :DDD
Ezt a nyammogást -tudom, nem hiszitek- jóllakottan produkálta, mikor még nem volt annyira álmos, hogy le is lehessen fektetni (azaz a kettecskén elköltött "csendes matiné" idején készült a felvétel, az "esti matinézgatás" szigorúan HuncApuval történik)
Ezt a nyammogást -tudom, nem hiszitek- jóllakottan produkálta, mikor még nem volt annyira álmos, hogy le is lehessen fektetni (azaz a kettecskén elköltött "csendes matiné" idején készült a felvétel, az "esti matinézgatás" szigorúan HuncApuval történik)
13 komment
Címkék: videó életképek
2008.02.14. 00:01
Pöttynek... (és a Valentin napos szerelmeseknek!)
...az a Kis Fekete Ruha .... ;)
| Nagyon Boldog Születésnapot kívánok... minden álmod és vágyad beteljesülésével! | ||
2008.02.12. 12:20
Az első oltás
Tegnap megesett az első oltásunk is. Aggódó Anyuka (továbbiakaban AA), már előre szétstresszelte magát (belülről nézve) és könnyed magabiztosságot nyújtott (kívülről nézve). Nyugodt Apuka (továbbiakban NYA), elkísérte kiccsaládját, minket helyezve előtérbe egy görény ivartalanító műtéte helyett. Időpontunk volt a rendelőbe, természetesen mellbedobással estünk be 3 órára, AA mosolyogva, mint aki éppen reklámfilm forgatásra indul Tökéletes Gyermekével (továbbiakban TGY), azzal a TGY-vel, aki végigaludta a délelőttöt, az ebédidőt, és mivel időpontra jöttünk, ebéd nélkül, gyors szopira ítélte őt AA, tehát TGY mintegy időzített bombaként bármikor kirobanhatott éhező gyermekként és AA ezért is aggódott, mert mi lesz, ha nem jutunk be a kijelölt időpontban?!
Doktornéni alaposan megvizsgálta TGY-t, akit a védőnénink (az új, az ötödik, aki tulajdonképpen az első lett volna, hiszen ő volt az, aki elment nyugdíjba, és akit most visszatapsoltak, mert egészen egyszerűen nincs elég emberük) agyon dícsért, majd lemázsált és ekkor derült ki, hogy kereken 6 kilós és 64 centis lett gyermekünk! (10 hetesen nem is olyan rossz teljesítmény) TGY nagyon készségesen viselkedett, szórta mosolyait, folyamatosan magyarázott, homlokráncolva tűrte a doktornéni megmogyorózásait, ekkor AA kézremegve szerette volna mihamarabb visszacsomagolni TGY-t a pelenkába, de doktornéni még gyönyörködni kívánt TGY idomaiban, ekkor TGY megmutatta milyen szépen tud ívben pisilni, természetesen pelenka nélkül! Doktornéni ennek most sem örült, de elismerte, hogy ez megint az ő figyelmetlensége következtében történt. (megfogalmazódott bennem a kérdés: már csak ha a mi példánkból is indulunk ki, ha TGY minden találkozáskor lepisili a doktornőt, akkor Őt vajon naponta hányszor pisilhetik le ?!) Mindeközben kedélyesen cseverésztünk így mi négyecskén, TGY bele-beleszólásaitól kísérve.
Majd jött a neheze: védőnéni felszívta az oltóanyagot és megindultak AA és a gyanútlan TGY felé. AA-t megkérték álljon TGY feje mellé és nyugtatgassa. NYA viszont úgy döntött AA mellé áll, mert őt kell nyugtatgatnia. (mindemellett előzőleg már lezsíroztuk TGY-vel, hogy hétfőn oltás, fájni fog, de mindketten túlestünk rajta és ez is egyfajta szükséges rossz!). TGY a szúráskor papírforma szerint bevörösödött fejjel felordított, AA ugyancsak papírforma szerint oltás végén fölkapta és magához szorította, NYA közben AA hátát símogatta, TGY pedig újra mosolyogva méricskélte az egész felfordulás okozóját, azaz a doktornénijét!
Délután kicsit hőemelkedett Huncom, majd estére újra a régi volt, fürcsi és szopi után azért egy nagyobbat aludt, 10-kor aludt el és fél 5-kor ébresztett. Természetesen most is pótolta éjszakai kimaradásait, 6-kor is jelezte étkezési szándékát, valamint 8-kor is! :)
Növekedésével egyenes arányban áll, hogy egyre kevesebbet alszik napközben, az alvásai rövidebbek (1 órácskák jobb esetben) és egyre többet van ébren. Nagyon érdeklődő, minden hosszasan leköti, mindent szeret jó alaposan megnézni, kitanulmányozni. Ilyenkor sokáig jól elvan egyedül (ennek most különösen örülök, megvan az új Harry Potter és tegnap hiába mondtam Huncnak, hogy szívesen felolvasok belőle, jobban érdekelte, a Kukori és Kotkoda az én előadásomban!) nagyokat vigyorog a macijaira a kiságyban és gügyög nekik.
Doktornéni alaposan megvizsgálta TGY-t, akit a védőnénink (az új, az ötödik, aki tulajdonképpen az első lett volna, hiszen ő volt az, aki elment nyugdíjba, és akit most visszatapsoltak, mert egészen egyszerűen nincs elég emberük) agyon dícsért, majd lemázsált és ekkor derült ki, hogy kereken 6 kilós és 64 centis lett gyermekünk! (10 hetesen nem is olyan rossz teljesítmény) TGY nagyon készségesen viselkedett, szórta mosolyait, folyamatosan magyarázott, homlokráncolva tűrte a doktornéni megmogyorózásait, ekkor AA kézremegve szerette volna mihamarabb visszacsomagolni TGY-t a pelenkába, de doktornéni még gyönyörködni kívánt TGY idomaiban, ekkor TGY megmutatta milyen szépen tud ívben pisilni, természetesen pelenka nélkül! Doktornéni ennek most sem örült, de elismerte, hogy ez megint az ő figyelmetlensége következtében történt. (megfogalmazódott bennem a kérdés: már csak ha a mi példánkból is indulunk ki, ha TGY minden találkozáskor lepisili a doktornőt, akkor Őt vajon naponta hányszor pisilhetik le ?!) Mindeközben kedélyesen cseverésztünk így mi négyecskén, TGY bele-beleszólásaitól kísérve.
Majd jött a neheze: védőnéni felszívta az oltóanyagot és megindultak AA és a gyanútlan TGY felé. AA-t megkérték álljon TGY feje mellé és nyugtatgassa. NYA viszont úgy döntött AA mellé áll, mert őt kell nyugtatgatnia. (mindemellett előzőleg már lezsíroztuk TGY-vel, hogy hétfőn oltás, fájni fog, de mindketten túlestünk rajta és ez is egyfajta szükséges rossz!). TGY a szúráskor papírforma szerint bevörösödött fejjel felordított, AA ugyancsak papírforma szerint oltás végén fölkapta és magához szorította, NYA közben AA hátát símogatta, TGY pedig újra mosolyogva méricskélte az egész felfordulás okozóját, azaz a doktornénijét!
Délután kicsit hőemelkedett Huncom, majd estére újra a régi volt, fürcsi és szopi után azért egy nagyobbat aludt, 10-kor aludt el és fél 5-kor ébresztett. Természetesen most is pótolta éjszakai kimaradásait, 6-kor is jelezte étkezési szándékát, valamint 8-kor is! :)
Növekedésével egyenes arányban áll, hogy egyre kevesebbet alszik napközben, az alvásai rövidebbek (1 órácskák jobb esetben) és egyre többet van ébren. Nagyon érdeklődő, minden hosszasan leköti, mindent szeret jó alaposan megnézni, kitanulmányozni. Ilyenkor sokáig jól elvan egyedül (ennek most különösen örülök, megvan az új Harry Potter és tegnap hiába mondtam Huncnak, hogy szívesen felolvasok belőle, jobban érdekelte, a Kukori és Kotkoda az én előadásomban!) nagyokat vigyorog a macijaira a kiságyban és gügyög nekik.
13 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.02.12. 11:11
Hétvége
Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire zökkenőmentes lesz az első "idegenbe" töltött hétvégénk. Kicsifiam nagyon jól érezte magát a rengeteg ember között.
Hunor nagyokat aludt (házban és szabadtéren egyaránt), nagyokat evett (bármikor-bárhol), nagyokat kacarászott és magyarázott, mint itthon. Beleszerelmesedett egy játék csirkébe, amit kölcsibe haza is hozhattunk, azóta elkíséri Hunor mindennapjait és vándorol vele a lakás különböző pontjaira. Sőt, annyira lefárasztja a csirkével való diskurzus, hogy teljesen más hangon jelez kisfiam, ha elálmosodott (hosszasan, megszakítás nélkül monoton "sírásos"-szerű hangot hallat), ekkor már igényli is a társaságomat (főként a két cicimét ;) ), aprókat kortyol az édes anyatejből és szinte azonnal elalszik.
Hunor nagyokat aludt (házban és szabadtéren egyaránt), nagyokat evett (bármikor-bárhol), nagyokat kacarászott és magyarázott, mint itthon. Beleszerelmesedett egy játék csirkébe, amit kölcsibe haza is hozhattunk, azóta elkíséri Hunor mindennapjait és vándorol vele a lakás különböző pontjaira. Sőt, annyira lefárasztja a csirkével való diskurzus, hogy teljesen más hangon jelez kisfiam, ha elálmosodott (hosszasan, megszakítás nélkül monoton "sírásos"-szerű hangot hallat), ekkor már igényli is a társaságomat (főként a két cicimét ;) ), aprókat kortyol az édes anyatejből és szinte azonnal elalszik.
HuncApu is jól érezte magát a vidéki mangalica vágáson. Hunor születése óta most először volt neki is alkalma kiszabadulni a lakásból, nagyokat beszélgetnie igazi férfidolgokról (mint pl. borászkodás ;) ).
És nem utolsó sorban nekem is jót tett a kimozdulás. Pocakos barátosném könnyed bája és gyakorlatias hozzáállása az élet dolgaihoz bennem is feloldotta a mindennapi görcsöket. Nem kellett párhuzamosan működtetnem az agyam, hogy mikor és mit kell csinálnom, hogyan kell beosztanom az időmet, a dolgok csak mentek a maguk menetében és ami külön jól esett, az a gondoskodás, ami láthatatlanul körülvett. Nagy család az övék és egy teljesen új érzést ismerhettem most meg: ha Hunor felsírt több kéz is mozdult az irányába, nem minden esetben nekem kellett foglalkoznom vele. Pihentető volt és hazajőve döbbentem rá, hogy mennyire, amikor itthon újra a megszokott mókuskerék fogadott...
2008.02.07. 23:58
Mindennapok
Lassan telnek, a nálunk üresnek és szürkének sosem mondható hétköznapok... Hunc újabb ritmusra oktat: éjszaka már csak egyszer ébreszt (3-4 óra magasságában), reggel viszont nagyon korán kel (naná, hogy felébredek a motozására, nyögdösésére!). Bár ilyenkor, úgy egy órán át még nem igényli a társaságunkat, a legújabb és legkedvesebb elfoglaltsága az ökle: rákoncentrál (hozzá is kancsul!), összevonja szemöldökét, alaposan megforgatva nézegeti, majd jóízűen, cuppogva bekapja, pár másodpercig szopizza, majd újrakezdődik az "ismerkedés". Na, ezzel elég sok ideig el tud szórakozni, főként úgy, hogy mára vált számára egyértelművé, hogy ebből a csodafinom valamiből kettő van! (...szegény kisgyermek játéka :DDD)
A napokban kevesebbet eszik Hunormester, ennek örömére, mindenféle megerőltetés nélkül, már napi 2 zacsi tejet fagyasztok (és ilyenkor persze, hogy erősödik bennem a holsteini érzés!:DDD).
Mostanában hanyagoltuk a tornáztatást a pelenkázón. A doktornénink megállapította, hogy Hunc erős baba és sok mindent meg tudna csinálni, ha akarna... magyarul Huncot lelustababázta... és lehet benne valami, mert ma rápróbáltam a szokásos megfogom a két kezét, és felhúzom annál fogva, neki meg tartania kellene magátra és Hunc tartotta magát. Délután meg szerettem volna ismételni a kispapának is az attrakciónkat, de akkorra már Hunc ernyedten lógatta a fejét. Nem volt kedve hozzá, majd most fürcsi előtt ismét megmutatta, hogy mit tud. Amúgy, bármilyen kínzásos dolognak is tűnhet ez, egyáltalán nem az, amennyiben van kedve hozzá, sikongva kacarászik!
Mi is búcsút intünk pár napra, akárcsak Zsóék és Áronék... borkóstolásos kemény meló elé néz HuncApu a hosszúra kanyarított hétvégén, kiccsaládja meg elkíséri, addig Hunc is szocializálódik KicsiBobbal (én pedig végre több napon át beszélgethetek egy sorstárssal, nem csak kismamis-gyereknevelős dolgokról;) )!
A napokban kevesebbet eszik Hunormester, ennek örömére, mindenféle megerőltetés nélkül, már napi 2 zacsi tejet fagyasztok (és ilyenkor persze, hogy erősödik bennem a holsteini érzés!:DDD).
Mostanában hanyagoltuk a tornáztatást a pelenkázón. A doktornénink megállapította, hogy Hunc erős baba és sok mindent meg tudna csinálni, ha akarna... magyarul Huncot lelustababázta... és lehet benne valami, mert ma rápróbáltam a szokásos megfogom a két kezét, és felhúzom annál fogva, neki meg tartania kellene magátra és Hunc tartotta magát. Délután meg szerettem volna ismételni a kispapának is az attrakciónkat, de akkorra már Hunc ernyedten lógatta a fejét. Nem volt kedve hozzá, majd most fürcsi előtt ismét megmutatta, hogy mit tud. Amúgy, bármilyen kínzásos dolognak is tűnhet ez, egyáltalán nem az, amennyiben van kedve hozzá, sikongva kacarászik!
Mi is búcsút intünk pár napra, akárcsak Zsóék és Áronék... borkóstolásos kemény meló elé néz HuncApu a hosszúra kanyarított hétvégén, kiccsaládja meg elkíséri, addig Hunc is szocializálódik KicsiBobbal (én pedig végre több napon át beszélgethetek egy sorstárssal, nem csak kismamis-gyereknevelős dolgokról;) )!
11 komment
Címkék: hétvége hunorfotó hunc fejlődés
2008.02.05. 12:16
Rengőhasú és Tömbhasú
Azt mondják az okosok (és ezzel HuncApu is egyetért), hogy azon állatok és gazdáik, melyek között erős kötelék alakul ki az évek során, egyszercsak elkezdenek hasonlítani egymáshoz. Sőt, pár éves intenzív praxisában már több olyan eset is előfordult, amikor a gazdik betegségei "átszálltak" az állataikra is.
A mi családunkban is így van ez. HuncApu "tömbhasú", akárcsak szerelmetes macskája, Kokó... én pedig szülés óta "rengőhasú" (vagy rengőhájú?) lettem, mint Natasánk, szintén szülés után. ;) Továbbmegyek: nem csak külalakban, de belső tulajdonságokban is egymáshoz idomultunk az évek alatt. Kokó imád jókat enni, aludni, nyugodt, kiegyensúlyozott teremtmény, aki szereti, ha a dolgok a megszokott mederben történnek, a délelőtti pihenő óráit rendszeresen megtarthassa, időben (és bőségesen!) kaphasson enni, ne legyenek váratlan fordulatok, béke és harmónia vegye körül. (akárcsak HuncAput). Natasa ezzel szemben sokkal izgágább, lelkizősebb, kevesebbet alszik, érzékenyebb és fogékonyabb rezdüléseinkre, hangulat-ingadozásainkra és ilyenkor a maga sajátos módján reagál rájuk (általában táplálék allergiás tüneteket produkál és nem marad meg benne semmi, amit beletukmálunk :S).
Már csak egy kérdés maradt bennem: Hunc Dörzsivel (tengerimalac) fog azonosulni?! :S ...mer' akkor Beckham frizurája lesz... :DDD
A mi családunkban is így van ez. HuncApu "tömbhasú", akárcsak szerelmetes macskája, Kokó... én pedig szülés óta "rengőhasú" (vagy rengőhájú?) lettem, mint Natasánk, szintén szülés után. ;) Továbbmegyek: nem csak külalakban, de belső tulajdonságokban is egymáshoz idomultunk az évek alatt. Kokó imád jókat enni, aludni, nyugodt, kiegyensúlyozott teremtmény, aki szereti, ha a dolgok a megszokott mederben történnek, a délelőtti pihenő óráit rendszeresen megtarthassa, időben (és bőségesen!) kaphasson enni, ne legyenek váratlan fordulatok, béke és harmónia vegye körül. (akárcsak HuncAput). Natasa ezzel szemben sokkal izgágább, lelkizősebb, kevesebbet alszik, érzékenyebb és fogékonyabb rezdüléseinkre, hangulat-ingadozásainkra és ilyenkor a maga sajátos módján reagál rájuk (általában táplálék allergiás tüneteket produkál és nem marad meg benne semmi, amit beletukmálunk :S).
Összehasonlításként:
Már csak egy kérdés maradt bennem: Hunc Dörzsivel (tengerimalac) fog azonosulni?! :S ...mer' akkor Beckham frizurája lesz... :DDD
18 komment
Címkék: életképek
2008.02.03. 12:40
2 hónapos
Huncorgó ugyan tegnap töltötte hófordulóját, de olyan mozgalmas napjaink vannak, hogy nem volt időm összefoglalót írni... sokkal fontosabb volt megélni a pillanatokat és beszippantani, majd nagyokat nyelve eltelni a szeretetgombócokból...
Pénteken este megérkezett már az iskolában is királylányosan szép barátnőm kedves kis családjával. Érdekes, míg az ember valakivel nap-mint-nap találkozik, nem is érzi (értékeli?), hogy mennyire fontos is lehet ez a kapcsolat... így volt ez velünk is, és nagyon örülök, hogy életünk fonalai újból összegabalyodni látszódnak...
Szóval, igazi nagycsalád lettünk, igaz jelen pillanatban két kismanó van körülöttünk, de jó kis gyakorlat ez a későbbiekre nézve ( a napi 3-4 mosogatás mellett rendszeresen tele van a mosogatótálca: következő gyermeknél célszerű beszereznünk egy mosogatógépet! :D). A kicsik ritmusának összehangolása is teljes embert kívánó feladat... és jelen pillanatban két tündérgombóc babáról van szó, akiknek semmilyük se fáj, szeretnek nagyokat aludni-enni és nagykanállal felfedezni a tágas nagyvilág ismeretlen sarkait is.
Szombaton este pedig a pár napja említett kedves barát (és snooker-partner) valamint kedves menyasszonya tette nálunk tiszteletét. Jó volt hallgatni, hogy milyen lelkesen szervezik a lakodalmukat és kicsit nosztalgiát is éreztem, meg azt, hogy mennyireöregnek érzem magam távoli már a tavalyi lagzink... borzongásos izgalmas (és csípős veszekedéses!) időszak volt ez nálunk, amíg sikerült összecsiszolnunk a vendéglistát, hogy minél kevesebb sértődés legyen... és tudom, hogy úgy sem sikerült mindenki elvárásainat megfelelnünk, de mint akkor is, most is azt érzem,nem is lehet mindenki kedvére tenni, mindig lesznek olyanok, akiknek valami nem tetszik... számomra örök élmény-emlék marad a Isten előtti eskütételem, főleg úgy, hogy már a pocakomban volt Hunc is... és már alig várom, hogy mutogathassam a KisMancának (mostanában olyan neveket találok ki...) a fotókat...
Nagyon jó volt látni, hogy az amúgy is összeillő pár a lánykérés óta még erősebb és összekovácsoltabb benyomást keltett... jóbeszélgetős (hiperkommunkációs hiányomban és az elfogyasztott pohárka meggysörnek köszönhetően főként énbeszélős!...), lélekemelgetős, kellemes este volt...
És akkor Huncos adatai számokban:
- az esti megmérettetésén nettó 5680 grammal szerepelt
- hosszát illetően nem jutottunk dűlőre: hiába feszítem szegény gyermeket, folyton kevesebbet mérek, mint a születési mérete, viszont ruhaméretekkel tudok szolgálni és ebből valamelyest lehet következtetni: 62-es rugdalózót hord és 3 hónaposoknak való kisnadrágot. (ezekkel a ruhaméretekkel, számozásokkal folyton bajban vagyok: vannak olyan hordható darabjai melyek 58-as méretűek és jók és vannak 6 hónaposra való ruhái, melyek éppen jók vagy nagyon nagyok!)
- elfogyasztott tejcimennyisége a nagy maci-ősrobbanások óta csökkent, mostanság "csak" 180-200-akat eszik gyermekünk, ezáltal ritkábbá és disztingváltabbá váltak távozó medvéi.
- délelőttönként szívesen van egyre többet ébren, ilyenkor beszélgetünk, játszunk, tornázgatunk (és igen, Huncost is össze lehet úgy hajtogatni, mint Helénát és ugyancsak gurgulázó nevetéssel köszöni meg ezt a műveletet!)
- szemével követ minket, már tudja, kinek, hol van a "helye" a kocsiban és a lakásban is
- nagyokat nevet, ha valami tetszik neki és néha-néha a játék hevében egy-két sikkantás is kicsúszik már a torkán
Szépreményű fiatalemberünk megkapta végre HuncAputól a régóta óhajtott pihenőszékét, melyet nagy örömmel vett birtokba és hihetetlen érzékkel, szinte percek alatt rájött, hogy saját maga is képes mozgatni azt és ilyenkor hatalmas mosolyok és elégedett gügyögések hagyták el a száját:
Pénteken este megérkezett már az iskolában is királylányosan szép barátnőm kedves kis családjával. Érdekes, míg az ember valakivel nap-mint-nap találkozik, nem is érzi (értékeli?), hogy mennyire fontos is lehet ez a kapcsolat... így volt ez velünk is, és nagyon örülök, hogy életünk fonalai újból összegabalyodni látszódnak...
Szóval, igazi nagycsalád lettünk, igaz jelen pillanatban két kismanó van körülöttünk, de jó kis gyakorlat ez a későbbiekre nézve ( a napi 3-4 mosogatás mellett rendszeresen tele van a mosogatótálca: következő gyermeknél célszerű beszereznünk egy mosogatógépet! :D). A kicsik ritmusának összehangolása is teljes embert kívánó feladat... és jelen pillanatban két tündérgombóc babáról van szó, akiknek semmilyük se fáj, szeretnek nagyokat aludni-enni és nagykanállal felfedezni a tágas nagyvilág ismeretlen sarkait is.
Szombaton este pedig a pár napja említett kedves barát (és snooker-partner) valamint kedves menyasszonya tette nálunk tiszteletét. Jó volt hallgatni, hogy milyen lelkesen szervezik a lakodalmukat és kicsit nosztalgiát is éreztem, meg azt, hogy mennyire
Nagyon jó volt látni, hogy az amúgy is összeillő pár a lánykérés óta még erősebb és összekovácsoltabb benyomást keltett... jóbeszélgetős (hiperkommunkációs hiányomban és az elfogyasztott pohárka meggysörnek köszönhetően főként énbeszélős!...), lélekemelgetős, kellemes este volt...
És akkor Huncos adatai számokban:
- az esti megmérettetésén nettó 5680 grammal szerepelt
- hosszát illetően nem jutottunk dűlőre: hiába feszítem szegény gyermeket, folyton kevesebbet mérek, mint a születési mérete, viszont ruhaméretekkel tudok szolgálni és ebből valamelyest lehet következtetni: 62-es rugdalózót hord és 3 hónaposoknak való kisnadrágot. (ezekkel a ruhaméretekkel, számozásokkal folyton bajban vagyok: vannak olyan hordható darabjai melyek 58-as méretűek és jók és vannak 6 hónaposra való ruhái, melyek éppen jók vagy nagyon nagyok!)
- elfogyasztott tejcimennyisége a nagy maci-ősrobbanások óta csökkent, mostanság "csak" 180-200-akat eszik gyermekünk, ezáltal ritkábbá és disztingváltabbá váltak távozó medvéi.
- délelőttönként szívesen van egyre többet ébren, ilyenkor beszélgetünk, játszunk, tornázgatunk (és igen, Huncost is össze lehet úgy hajtogatni, mint Helénát és ugyancsak gurgulázó nevetéssel köszöni meg ezt a műveletet!)
- szemével követ minket, már tudja, kinek, hol van a "helye" a kocsiban és a lakásban is
- nagyokat nevet, ha valami tetszik neki és néha-néha a játék hevében egy-két sikkantás is kicsúszik már a torkán
Szépreményű fiatalemberünk megkapta végre HuncAputól a régóta óhajtott pihenőszékét, melyet nagy örömmel vett birtokba és hihetetlen érzékkel, szinte percek alatt rájött, hogy saját maga is képes mozgatni azt és ilyenkor hatalmas mosolyok és elégedett gügyögések hagyták el a száját:
2008.02.01. 18:12
Névválasztás
Sosem gondoltam volna, hogy valaha erről is írni fogok... számunkra természetes volt, hogy Magyarországon, a magyar gyermekemnek, magyar nevet fogok választani. És momentán mellőzni szeretném a jelen politikai helyzet elemezgetését, legyen annyi elég, hogy fáj, hogy a mai világban még ez a vallomás is "ciki", de én büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, hogy magyarnak neveltek, szeretem ezt az országot, ezt a nyelvet, ami olyan sokszínű és mégis oly sok minden bujkál egy-egy szóban... az édes anyanyelvet... És igenis szeretném, hogy a fiamnak legyen identitás- és nemzettudata (istenem, mennyire elcsépelté váltak mostanság ezek a szavak!), hogy még mielőtt kitárulna számára a teljes nagy világ az összes lehetőségével, tudja értékelni azt, hogy honnan indult... hogy mindig meglegyen a kályhája, amihez mindig visszatérhet...Nos, HuncApuval nagyon hamar eldöntöttük, Huncom nevét, igazából még azt sem tudtuk kispasi vagy picilány lesz, nevekkel már igencsak jól álltunk! Azaz jól álltam, mert kb. hármat-hármat kiválasztottam fiú- illetve lánynevekből és HuncAput döntés elé állítottam. A fennmaradó két név benne rossz emlékeket idézett, ígyhát maradt a Hunor.
Egyre gömbölyödőbb pocakommal járva-kelve sokan feltették az ilyenkor szokásos kérdéseket: és kisfiú lesz vagy kislány? kisfiú... és mi lesz a neve? Hunor... Egy idő után, már szinte esettanulmányt írhattam volna a kérdezők arcából. A legkellemetlenebb élményem egy közértben volt, (ahol az eladóleányka, aki eddig a pontig oly kedvesen nézegette a pocakomat és előreinvitált a sorból a kasszához), a kisfiam neve kimondásakor, mintha kígyó marta volna meg, agresszíven felcsattant: és valami normális nevet nem adtok neki? Annyira meglepett ez a kitörése, hogy szinte válaszolni sem tudtam, de megtették a mögöttem-előttem állók, igazi kis politikai bomba robbant a boltban... szinte elmenekültem a helyszínről és ugyan mellettünk van a bolt, azóta sem szívesen teszem be oda a lábam...
Voltak olyanok is, akik tapintatosabban fejezték ki nemtetszésüket és finomabban kérdeztek rá: és második neve lesz? :DDD (nem, nem lett!)
A kórházban előnyöket élveztünk a névválasztással, már első nap mindenki tudta a kis Hunor nevét és míg a többieket "Anyuka és kisbabája"-ként hívtak, minket "Anyuka és Hunorka"-ként.
Hogy miért most vált számomra aktuálissá ez a poszt? Mert pár napja kaptam egy régi ismerőstől egy sms-t, melyben kissé bántó hangnemben gratulált a fiamhoz és a nevéhez! És fáj, ha bántják Huncot, még ha így közvetve is történik... főleg úgy, hogy igazán nem is tehet róla.
Azóta is sokat agyalok ezen, hogy az én kisfiamnak lehet, hogy nagyon hamar meg kell tanulnia kiállnia maga mellett a neve miatt... és ilyenkor elgondolkodom, hogy van-e joga egy szülőnek ekkora "súlyt" helyeznie újszülötte nyakába?! És itt már megint vissza kell kanyarodunk a neveléshez, meg kell értetnünk gyermekünkkel, hogy a neve áldás és nem átok! Mindamellett egyetlen percig nem érzem rossz döntésnek a névválasztást, a fiam nagyon jól viseli idekint is ezt a nevet, akárcsak pocakon belül, hol igazi bátor és erős Hunor, hol méltóságos HuncÚr, de lehet gyöngéd Huni vagy éppen csibész Hunc is!
Vajon azok a szülők is ennyit gondolkodnak gyermekük megfelelő névválasztásán, akiktől a Dzsenifer, Cintia, Kevin, Vanessza neveket kapják gyermekük?! ;)
Hozzászólások: