2008.02.24. 20:36
Ha kedd, akkor Belgium...
... ha hétvége, akkor diznyóvágás! Akár ez is lehetne a mottónk, az elmúlt hetek tekintetében, de úgy tűnik, ebben a szezonban, nem áldozunk fel több konnektor-orrút (szigorúan!) a tejcim mennyisége és milyensége érdekében! ;) Szóval, egyre merészebbek vagyunk, egyre többször és egyre távolabbi zúgait vesszük célba kishazánknak, melyeket Hunornak már ilyen fiatalon is meg kell ismernie! Most Somogy megyében esett HuncApu áldozatául egy csini mangalica, és valóban ez az utolsó... (ha másért nem, hát azért, mert dugig van minden fagyasztónk és fagyasztóládánk!)
Hunc példátlan magaviseletét már meg sem említem, mert előbb vagy utóbb az a vád fog érni, hogy csak "fényezem", mert a sajátom, de a tények magukért beszélnek: pénteken este 9-től, reggel fél 6-ig aludt ismételten "idegenben", szombaton egész nap ki volt csapva a friss levegőre, ahol hatalmasakat aludt, szintén gyerekek között volt, akik gyöngéd kis kezeikkel nem mindig szándékosan ugyan, de néha elég erőteljes simogatásokban részesítették. (teher alatt nő a pálma!) Napközben 3-4 óránként ébredt, ilyenkor hatalmasakat szopizott, kicsit huncorgott, hogy aztán még nagyobbakat aludjon. Estére annyira belefáradt, hogy már 8 órakkor megkezdte éjszakai álmát, viszont 2-kor arra ébredtem, hogy hangosan cuppog: éhes volt! Evett, aztán aludt reggel 9-ig!
Hazafelé jövet belátogattunk Paksra, az Origóba, egy kis szeretetcsomagért... Sajnos, csak rövid látogatásra telt időnkből, de ez is léleksimogató volt. Hunc annyira megérezte az ottani légkör erejét, hogy kiütve aludt egy órácskát, és aztán nagyon nehezen lehetett felébreszteni, de sajnos jönnünk kellett, mert HuncApu vasárnap révén, dolgozik. A kocsiban Hunc, továbbfolytatta megszakított álmát (kocsiban szigorúan csak cumival hajlandó aludni!), ölelgetve a Szent Csirkét (mintegy mellékesen megjegyezném, Hunc tegnap óta tudatosan és ha kedve úgy tartja, képes megfogni a tárgyakat és elvinni a szájáig!)
Mindig magával ragad a vidéki élet festői szépsége. Az a gondtalan derű, ami az ottélő emberekből árad. Az a ráérősség, az a fajta nyugodt életszemlélet, ami ebből a rohanó, izgága és egymás mellett elsikló nagyvárosi világból mára már teljesen kihalt (vagy talán soha nem is volt meg). Az egyszerű dolgok ésszerűsége, az ott élők természetessége... HuncApu szavaival élve: "nekem nem kell más, csak egy búboskemence a sarokba és egy (boros)pincekulcs a zsebembe!" ...én azért ennél egy kicsivel többre vágyom...;)
Hunc példátlan magaviseletét már meg sem említem, mert előbb vagy utóbb az a vád fog érni, hogy csak "fényezem", mert a sajátom, de a tények magukért beszélnek: pénteken este 9-től, reggel fél 6-ig aludt ismételten "idegenben", szombaton egész nap ki volt csapva a friss levegőre, ahol hatalmasakat aludt, szintén gyerekek között volt, akik gyöngéd kis kezeikkel nem mindig szándékosan ugyan, de néha elég erőteljes simogatásokban részesítették. (teher alatt nő a pálma!) Napközben 3-4 óránként ébredt, ilyenkor hatalmasakat szopizott, kicsit huncorgott, hogy aztán még nagyobbakat aludjon. Estére annyira belefáradt, hogy már 8 órakkor megkezdte éjszakai álmát, viszont 2-kor arra ébredtem, hogy hangosan cuppog: éhes volt! Evett, aztán aludt reggel 9-ig!
Hazafelé jövet belátogattunk Paksra, az Origóba, egy kis szeretetcsomagért... Sajnos, csak rövid látogatásra telt időnkből, de ez is léleksimogató volt. Hunc annyira megérezte az ottani légkör erejét, hogy kiütve aludt egy órácskát, és aztán nagyon nehezen lehetett felébreszteni, de sajnos jönnünk kellett, mert HuncApu vasárnap révén, dolgozik. A kocsiban Hunc, továbbfolytatta megszakított álmát (kocsiban szigorúan csak cumival hajlandó aludni!), ölelgetve a Szent Csirkét (mintegy mellékesen megjegyezném, Hunc tegnap óta tudatosan és ha kedve úgy tartja, képes megfogni a tárgyakat és elvinni a szájáig!)
Mindig magával ragad a vidéki élet festői szépsége. Az a gondtalan derű, ami az ottélő emberekből árad. Az a ráérősség, az a fajta nyugodt életszemlélet, ami ebből a rohanó, izgága és egymás mellett elsikló nagyvárosi világból mára már teljesen kihalt (vagy talán soha nem is volt meg). Az egyszerű dolgok ésszerűsége, az ott élők természetessége... HuncApu szavaival élve: "nekem nem kell más, csak egy búboskemence a sarokba és egy (boros)pincekulcs a zsebembe!" ...én azért ennél egy kicsivel többre vágyom...;)
Hozzászólások: