2008.02.20. 23:31
Vendégségben...
Az éjszakáink kissé zaklatottak az oltás óta. Lehet, hogy nincs is összefüggés a két dolog között, de az tény, hogy Huncos a második éjszakáját töltötte félálomban (vajh mi vár rám ma éjjel?!). Nem lázas, nincs hőemelkedése sem, az oltás helye sem fáj neki (kipróbáltam: gyűrögettem, masszírozgattam az oltás helyét, de semmi reakció, csak a szokásos nyögdösései, mintha ő fejtene ki erőt ebben a műveletben). Egyszerűen csak nyugtalanul alszik, másfél-két óránként fölébred és ilyenkor néhol elég a hátsimi, egy kör séta a szobában, esetleg magamhoz szorítás, összebújás, máskor csak az örök megnyugvásos cici segíthet. Ennek fényében, kellően kipihent vagyok és a szemem alatti Derrickes bőrőndök látványa, ha belepillantok a tükörbe, már fel sem tűnik. (amúgy véletlenül a kezembe került tegnap egy fotó, amin még olyan sugárzóan fiatal, karcsú és szolibarnított vagyok... nemegészen két éve készült ;))
Ennek tetejében az én drágajó férjuram tegnap ismét kimenőt szavazott meg magának, újabb snooker partiként álcázva. Ezt most kicsit nehezen fogadta be a kis szervezetem, de persze megértem az Ő igényeit is, csak az időzítéssel volt bajom. Kicsit paráztam az éjszakától, ennyi. Ezért aztán igyekeztem korán ágybabújni, és a megérzéseim nem is csaltak: éjfélkor meg is volt az első ébresztése Huncnak, aztán fél kettőkor az apukája érkezett haza (jelzem, nem csendben, bár erre csak én ébredtem fel). Aztán sikerült addig simogatnia könnybelábadt szemekkel Hunc hátát, amíg ő is felébredt, majd még a macskáink is kaptak egy bónuszvacsit, így toppon volt a teljes család, HuncApu pedig, mint aki jól végezte dolgát azonnyomban el is aludt.
Ma ki is használtam szánom-bánom tekintetét és elvitettem magam shoppingolni, meg végre postára is eljutottam.
A délutánom pedig barátnőcis lett: meglátogattam PocakKatát az otthonában. Huncost legszebb délutáni álmából ébresztettem, aminek Katához érkezésünkkor hangot is adott. Először egy sima idegenbe-macizással indított (vittem pelust és csereruhát!), majd álmos nyöszörgéssel folytatta, végül erőteljes bömböléssé alakította repertoárját, megmutatva milyen is egy hús-vér baba! Sikerült annyira felturbóznia magát, hogy vígasztalhatatlan lett, fuldokolva zokogott, majd amilyen gyorsan érkezett a hiszti, olyan gyorsan el is ment és Hunc álomba zuhant. Jót beszélgettünk Katával, aztán fölébredt a fiatalember, természetesen pillanatok alatt felváltva tömködte mindkét öklét a szájába, ezzel is jelezve, hogy mennyi kalóriát elégetett az alvással és az ordítással. Evett, aztán hazasétáltunk.
Szép volt ez a délután, erőt adnak a mindennapokhoz ezek az élménypillanatok...
Ezt meg kellett örökítenem! A délelőtti bevásárlásból hazatérve Huncot az előszobában vetkőztettem le és így ottmaradt a cipője... annyira viccesméretű! :DDD
Ennek tetejében az én drágajó férjuram tegnap ismét kimenőt szavazott meg magának, újabb snooker partiként álcázva. Ezt most kicsit nehezen fogadta be a kis szervezetem, de persze megértem az Ő igényeit is, csak az időzítéssel volt bajom. Kicsit paráztam az éjszakától, ennyi. Ezért aztán igyekeztem korán ágybabújni, és a megérzéseim nem is csaltak: éjfélkor meg is volt az első ébresztése Huncnak, aztán fél kettőkor az apukája érkezett haza (jelzem, nem csendben, bár erre csak én ébredtem fel). Aztán sikerült addig simogatnia könnybelábadt szemekkel Hunc hátát, amíg ő is felébredt, majd még a macskáink is kaptak egy bónuszvacsit, így toppon volt a teljes család, HuncApu pedig, mint aki jól végezte dolgát azonnyomban el is aludt.
Indulás előtt lekattintottam a két pocakost együtt:
Ma ki is használtam szánom-bánom tekintetét és elvitettem magam shoppingolni, meg végre postára is eljutottam.
A délutánom pedig barátnőcis lett: meglátogattam PocakKatát az otthonában. Huncost legszebb délutáni álmából ébresztettem, aminek Katához érkezésünkkor hangot is adott. Először egy sima idegenbe-macizással indított (vittem pelust és csereruhát!), majd álmos nyöszörgéssel folytatta, végül erőteljes bömböléssé alakította repertoárját, megmutatva milyen is egy hús-vér baba! Sikerült annyira felturbóznia magát, hogy vígasztalhatatlan lett, fuldokolva zokogott, majd amilyen gyorsan érkezett a hiszti, olyan gyorsan el is ment és Hunc álomba zuhant. Jót beszélgettünk Katával, aztán fölébredt a fiatalember, természetesen pillanatok alatt felváltva tömködte mindkét öklét a szájába, ezzel is jelezve, hogy mennyi kalóriát elégetett az alvással és az ordítással. Evett, aztán hazasétáltunk.
Szép volt ez a délután, erőt adnak a mindennapokhoz ezek az élménypillanatok...
Ezt meg kellett örökítenem! A délelőtti bevásárlásból hazatérve Huncot az előszobában vetkőztettem le és így ottmaradt a cipője... annyira viccesméretű! :DDD
Hozzászólások: