2008.02.03. 12:40
2 hónapos
Huncorgó ugyan tegnap töltötte hófordulóját, de olyan mozgalmas napjaink vannak, hogy nem volt időm összefoglalót írni... sokkal fontosabb volt megélni a pillanatokat és beszippantani, majd nagyokat nyelve eltelni a szeretetgombócokból...
Pénteken este megérkezett már az iskolában is királylányosan szép barátnőm kedves kis családjával. Érdekes, míg az ember valakivel nap-mint-nap találkozik, nem is érzi (értékeli?), hogy mennyire fontos is lehet ez a kapcsolat... így volt ez velünk is, és nagyon örülök, hogy életünk fonalai újból összegabalyodni látszódnak...
Szóval, igazi nagycsalád lettünk, igaz jelen pillanatban két kismanó van körülöttünk, de jó kis gyakorlat ez a későbbiekre nézve ( a napi 3-4 mosogatás mellett rendszeresen tele van a mosogatótálca: következő gyermeknél célszerű beszereznünk egy mosogatógépet! :D). A kicsik ritmusának összehangolása is teljes embert kívánó feladat... és jelen pillanatban két tündérgombóc babáról van szó, akiknek semmilyük se fáj, szeretnek nagyokat aludni-enni és nagykanállal felfedezni a tágas nagyvilág ismeretlen sarkait is.
Szombaton este pedig a pár napja említett kedves barát (és snooker-partner) valamint kedves menyasszonya tette nálunk tiszteletét. Jó volt hallgatni, hogy milyen lelkesen szervezik a lakodalmukat és kicsit nosztalgiát is éreztem, meg azt, hogy mennyireöregnek érzem magam távoli már a tavalyi lagzink... borzongásos izgalmas (és csípős veszekedéses!) időszak volt ez nálunk, amíg sikerült összecsiszolnunk a vendéglistát, hogy minél kevesebb sértődés legyen... és tudom, hogy úgy sem sikerült mindenki elvárásainat megfelelnünk, de mint akkor is, most is azt érzem,nem is lehet mindenki kedvére tenni, mindig lesznek olyanok, akiknek valami nem tetszik... számomra örök élmény-emlék marad a Isten előtti eskütételem, főleg úgy, hogy már a pocakomban volt Hunc is... és már alig várom, hogy mutogathassam a KisMancának (mostanában olyan neveket találok ki...) a fotókat...
Nagyon jó volt látni, hogy az amúgy is összeillő pár a lánykérés óta még erősebb és összekovácsoltabb benyomást keltett... jóbeszélgetős (hiperkommunkációs hiányomban és az elfogyasztott pohárka meggysörnek köszönhetően főként énbeszélős!...), lélekemelgetős, kellemes este volt...
És akkor Huncos adatai számokban:
- az esti megmérettetésén nettó 5680 grammal szerepelt
- hosszát illetően nem jutottunk dűlőre: hiába feszítem szegény gyermeket, folyton kevesebbet mérek, mint a születési mérete, viszont ruhaméretekkel tudok szolgálni és ebből valamelyest lehet következtetni: 62-es rugdalózót hord és 3 hónaposoknak való kisnadrágot. (ezekkel a ruhaméretekkel, számozásokkal folyton bajban vagyok: vannak olyan hordható darabjai melyek 58-as méretűek és jók és vannak 6 hónaposra való ruhái, melyek éppen jók vagy nagyon nagyok!)
- elfogyasztott tejcimennyisége a nagy maci-ősrobbanások óta csökkent, mostanság "csak" 180-200-akat eszik gyermekünk, ezáltal ritkábbá és disztingváltabbá váltak távozó medvéi.
- délelőttönként szívesen van egyre többet ébren, ilyenkor beszélgetünk, játszunk, tornázgatunk (és igen, Huncost is össze lehet úgy hajtogatni, mint Helénát és ugyancsak gurgulázó nevetéssel köszöni meg ezt a műveletet!)
- szemével követ minket, már tudja, kinek, hol van a "helye" a kocsiban és a lakásban is
- nagyokat nevet, ha valami tetszik neki és néha-néha a játék hevében egy-két sikkantás is kicsúszik már a torkán
Szépreményű fiatalemberünk megkapta végre HuncAputól a régóta óhajtott pihenőszékét, melyet nagy örömmel vett birtokba és hihetetlen érzékkel, szinte percek alatt rájött, hogy saját maga is képes mozgatni azt és ilyenkor hatalmas mosolyok és elégedett gügyögések hagyták el a száját:
Pénteken este megérkezett már az iskolában is királylányosan szép barátnőm kedves kis családjával. Érdekes, míg az ember valakivel nap-mint-nap találkozik, nem is érzi (értékeli?), hogy mennyire fontos is lehet ez a kapcsolat... így volt ez velünk is, és nagyon örülök, hogy életünk fonalai újból összegabalyodni látszódnak...
Szóval, igazi nagycsalád lettünk, igaz jelen pillanatban két kismanó van körülöttünk, de jó kis gyakorlat ez a későbbiekre nézve ( a napi 3-4 mosogatás mellett rendszeresen tele van a mosogatótálca: következő gyermeknél célszerű beszereznünk egy mosogatógépet! :D). A kicsik ritmusának összehangolása is teljes embert kívánó feladat... és jelen pillanatban két tündérgombóc babáról van szó, akiknek semmilyük se fáj, szeretnek nagyokat aludni-enni és nagykanállal felfedezni a tágas nagyvilág ismeretlen sarkait is.
Szombaton este pedig a pár napja említett kedves barát (és snooker-partner) valamint kedves menyasszonya tette nálunk tiszteletét. Jó volt hallgatni, hogy milyen lelkesen szervezik a lakodalmukat és kicsit nosztalgiát is éreztem, meg azt, hogy mennyire
Nagyon jó volt látni, hogy az amúgy is összeillő pár a lánykérés óta még erősebb és összekovácsoltabb benyomást keltett... jóbeszélgetős (hiperkommunkációs hiányomban és az elfogyasztott pohárka meggysörnek köszönhetően főként énbeszélős!...), lélekemelgetős, kellemes este volt...
És akkor Huncos adatai számokban:
- az esti megmérettetésén nettó 5680 grammal szerepelt
- hosszát illetően nem jutottunk dűlőre: hiába feszítem szegény gyermeket, folyton kevesebbet mérek, mint a születési mérete, viszont ruhaméretekkel tudok szolgálni és ebből valamelyest lehet következtetni: 62-es rugdalózót hord és 3 hónaposoknak való kisnadrágot. (ezekkel a ruhaméretekkel, számozásokkal folyton bajban vagyok: vannak olyan hordható darabjai melyek 58-as méretűek és jók és vannak 6 hónaposra való ruhái, melyek éppen jók vagy nagyon nagyok!)
- elfogyasztott tejcimennyisége a nagy maci-ősrobbanások óta csökkent, mostanság "csak" 180-200-akat eszik gyermekünk, ezáltal ritkábbá és disztingváltabbá váltak távozó medvéi.
- délelőttönként szívesen van egyre többet ébren, ilyenkor beszélgetünk, játszunk, tornázgatunk (és igen, Huncost is össze lehet úgy hajtogatni, mint Helénát és ugyancsak gurgulázó nevetéssel köszöni meg ezt a műveletet!)
- szemével követ minket, már tudja, kinek, hol van a "helye" a kocsiban és a lakásban is
- nagyokat nevet, ha valami tetszik neki és néha-néha a játék hevében egy-két sikkantás is kicsúszik már a torkán
Szépreményű fiatalemberünk megkapta végre HuncAputól a régóta óhajtott pihenőszékét, melyet nagy örömmel vett birtokba és hihetetlen érzékkel, szinte percek alatt rájött, hogy saját maga is képes mozgatni azt és ilyenkor hatalmas mosolyok és elégedett gügyögések hagyták el a száját:
Hozzászólások: