Azt mondják az okosok (és ezzel HuncApu is egyetért), hogy azon állatok és gazdáik, melyek között erős kötelék alakul ki az évek során, egyszercsak elkezdenek hasonlítani egymáshoz. Sőt, pár éves intenzív praxisában már több olyan eset is előfordult, amikor a  gazdik betegségei "átszálltak" az állataikra is.

A mi családunkban is így van ez. HuncApu "tömbhasú", akárcsak szerelmetes macskája, Kokó... én pedig szülés óta "rengőhasú" (vagy rengőhájú?) lettem, mint Natasánk, szintén szülés után. ;) Továbbmegyek: nem csak külalakban, de belső tulajdonságokban is egymáshoz idomultunk az évek alatt. Kokó imád jókat enni, aludni, nyugodt, kiegyensúlyozott teremtmény, aki szereti, ha a dolgok a megszokott mederben történnek, a délelőtti pihenő óráit rendszeresen megtarthassa, időben (és bőségesen!) kaphasson enni, ne legyenek váratlan fordulatok, béke és harmónia vegye körül. (akárcsak HuncAput). Natasa ezzel szemben sokkal izgágább, lelkizősebb, kevesebbet alszik, érzékenyebb és fogékonyabb rezdüléseinkre, hangulat-ingadozásainkra és ilyenkor a maga sajátos módján reagál rájuk (általában táplálék allergiás tüneteket produkál és nem marad meg benne semmi, amit beletukmálunk :S).

Összehasonlításként:
























Már csak egy kérdés maradt bennem: Hunc Dörzsivel (tengerimalac) fog azonosulni?! :S ...mer' akkor Beckham frizurája lesz... :DDD




süti beállítások módosítása