2008.03.02. 17:59
Egy jólfésült 3 hónapos
Így fest egy jól feltankolt, kissé álmoska 6580 grammos 3 hónapos, akit vasárnapi shoppingra visznek a szülei. A shopping célja: HuncApu kinőtt ruhatárát bővíteni. Helyszíne: a kispesti mindenmegtalálhatóbenne bevásárlóközpont, ott is a sportruházati bolt. Sikerült vennünk pár ruhadarabot HuncApunak, bár állítólag holnaptól oda fog figyelni arra, hogy mikor és mit étkezik, fogyózni fog és mindennap kondizik! (a megismerkedésünk óta azzal "fenyeget", ha úgy gondolom, ő pár hónap alatt bármikor leszálkásítja a testét! :DDD) Azért nem bánom, hogy vettünk neki pár rávaló méretű nadrágot és pólót, mert a mostaniakban már kezdett úgy kinézni, mint egy jóllakott óvodás! ;) Persze, ilyenkor nekem is lecsurran valami: kaptam végre egy melegítőt (a gyerekosztályon találtam rámvalót ;), pedig mostanság nem vagyok egy kifejezett gyerekméretű :DDD) .
Huncorgó nagyon jól viselkedett, egy ideig kézben kellett tartanom, majd elaludt és így be tudtam helyezni az autósülésbe, míg válogattuk a ruhákat. Az időnkbe belefért egy rövidke dédilátogatás is, aztán rohanás haza, HuncApu meg rendelni.
Számomra még mindig hihetetlen, hogy Hunor érkezése óta már eltelt 3 hónap... még mindig annyira elevenen él bennem a szülés-élmény, mintha csak pár hete történt volna. Annyira ügyes és figyelmes gyermek (biztos, minden Anyuka ugyanezt érzi a sajátjáról, de akkor is ), és olyan érzékeny minden rezdülésünkre. Szerencsére elmúltak a félelmetes felsírásai, HuncApu sajna újra trombitálhat reggelente a hálószobába, Huncbaba már nem fél tőle, hanem kineveti a trombitáló hangot! Ma reggelre ismételten sikerült hátról hasra átfordulnia, ismét félsikerrel, a lábai keresztben maradtak, a keze maga alatt maradt és újra felsírt ijedtében. Nem tudom, mért erőlteti ennyire, ha állandóan megijed az önmaga által generált forgástól?! :D
Tükörképét egy ideje már felismeri és ha nagyon vígasztalhatatlan, belenézve a tükörbe és meglátva önmagát- rögtön jobbkedvre derül. (vajh kitől örökölhette ez a gyerek ezt az egó-szeretetet?! ), Ébren töltött ideje alatt, mely mostanság már egyre hosszabb, (1 óra -másfél - 2 óra is lehet) egyre intenzívebben gügyög ( mondandója javarészét a "heö", "gigigi", "uá", "íjjjj") szavak teszik ki, de előszeretettel fúj nyálbuborékokat is, "fff" hangokkal kísérve, melyek nevetéssel végződnek) és kiköveteli a figyelmet, igényli a vele való foglalkozást. Figyelme éber, ha megpróbálunk HuncApuval beszélgetni miközben ő is jelen van, már csak úgy tudjuk megtenni, ha beszélgetés közben nem egymásra, hanem őrá nézünk, mintha mindketten vele beszélgetnénk, akkor megengedi a diskurzust. Elérkeztünk a hangpróbálgatós időszakhoz, egyre többször kiereszti a hangját, visong, sikít és látványosan élvezi, hogy ezáltal ő kerül a központba. (a sportboltban is a csodájára jártak vásárlók és eladók egyaránt, amikor elvisította magát, és ha ránéztek mosolyokat szórt és nyálazott rendületlenül! ).
Elfogultak vagyunk (de hát, ki is legyen elfogult, ha nem mi?!), biztos, hogy így van, de napjában többször is elmondjuk Huncnak, hogy mennyire csodaszép kisfiú, és hogy milyen okos és mennyire ügyes (ő ilyenkor helyeslően "heő"-zik és mosolyog), és hogy mennyire szeretjük Őt. És minden nap, minden percben azt érzem, hogy akkor és ott a legtökéletesebb. Hogy annál, már nem lehet csibészebb, helyesebb, huncutabb, tökéletesebb... és aztán következő nap, következő héten, rácáfol, hogy debizony, hogy lehet!
2008.02.12. 12:20
Az első oltás
Tegnap megesett az első oltásunk is. Aggódó Anyuka (továbbiakaban AA), már előre szétstresszelte magát (belülről nézve) és könnyed magabiztosságot nyújtott (kívülről nézve). Nyugodt Apuka (továbbiakban NYA), elkísérte kiccsaládját, minket helyezve előtérbe egy görény ivartalanító műtéte helyett. Időpontunk volt a rendelőbe, természetesen mellbedobással estünk be 3 órára, AA mosolyogva, mint aki éppen reklámfilm forgatásra indul Tökéletes Gyermekével (továbbiakban TGY), azzal a TGY-vel, aki végigaludta a délelőttöt, az ebédidőt, és mivel időpontra jöttünk, ebéd nélkül, gyors szopira ítélte őt AA, tehát TGY mintegy időzített bombaként bármikor kirobanhatott éhező gyermekként és AA ezért is aggódott, mert mi lesz, ha nem jutunk be a kijelölt időpontban?!
Doktornéni alaposan megvizsgálta TGY-t, akit a védőnénink (az új, az ötödik, aki tulajdonképpen az első lett volna, hiszen ő volt az, aki elment nyugdíjba, és akit most visszatapsoltak, mert egészen egyszerűen nincs elég emberük) agyon dícsért, majd lemázsált és ekkor derült ki, hogy kereken 6 kilós és 64 centis lett gyermekünk! (10 hetesen nem is olyan rossz teljesítmény) TGY nagyon készségesen viselkedett, szórta mosolyait, folyamatosan magyarázott, homlokráncolva tűrte a doktornéni megmogyorózásait, ekkor AA kézremegve szerette volna mihamarabb visszacsomagolni TGY-t a pelenkába, de doktornéni még gyönyörködni kívánt TGY idomaiban, ekkor TGY megmutatta milyen szépen tud ívben pisilni, természetesen pelenka nélkül! Doktornéni ennek most sem örült, de elismerte, hogy ez megint az ő figyelmetlensége következtében történt. (megfogalmazódott bennem a kérdés: már csak ha a mi példánkból is indulunk ki, ha TGY minden találkozáskor lepisili a doktornőt, akkor Őt vajon naponta hányszor pisilhetik le ?!) Mindeközben kedélyesen cseverésztünk így mi négyecskén, TGY bele-beleszólásaitól kísérve.
Majd jött a neheze: védőnéni felszívta az oltóanyagot és megindultak AA és a gyanútlan TGY felé. AA-t megkérték álljon TGY feje mellé és nyugtatgassa. NYA viszont úgy döntött AA mellé áll, mert őt kell nyugtatgatnia. (mindemellett előzőleg már lezsíroztuk TGY-vel, hogy hétfőn oltás, fájni fog, de mindketten túlestünk rajta és ez is egyfajta szükséges rossz!). TGY a szúráskor papírforma szerint bevörösödött fejjel felordított, AA ugyancsak papírforma szerint oltás végén fölkapta és magához szorította, NYA közben AA hátát símogatta, TGY pedig újra mosolyogva méricskélte az egész felfordulás okozóját, azaz a doktornénijét!
Délután kicsit hőemelkedett Huncom, majd estére újra a régi volt, fürcsi és szopi után azért egy nagyobbat aludt, 10-kor aludt el és fél 5-kor ébresztett. Természetesen most is pótolta éjszakai kimaradásait, 6-kor is jelezte étkezési szándékát, valamint 8-kor is! :)
Növekedésével egyenes arányban áll, hogy egyre kevesebbet alszik napközben, az alvásai rövidebbek (1 órácskák jobb esetben) és egyre többet van ébren. Nagyon érdeklődő, minden hosszasan leköti, mindent szeret jó alaposan megnézni, kitanulmányozni. Ilyenkor sokáig jól elvan egyedül (ennek most különösen örülök, megvan az új Harry Potter és tegnap hiába mondtam Huncnak, hogy szívesen felolvasok belőle, jobban érdekelte, a Kukori és Kotkoda az én előadásomban!) nagyokat vigyorog a macijaira a kiságyban és gügyög nekik.
Doktornéni alaposan megvizsgálta TGY-t, akit a védőnénink (az új, az ötödik, aki tulajdonképpen az első lett volna, hiszen ő volt az, aki elment nyugdíjba, és akit most visszatapsoltak, mert egészen egyszerűen nincs elég emberük) agyon dícsért, majd lemázsált és ekkor derült ki, hogy kereken 6 kilós és 64 centis lett gyermekünk! (10 hetesen nem is olyan rossz teljesítmény) TGY nagyon készségesen viselkedett, szórta mosolyait, folyamatosan magyarázott, homlokráncolva tűrte a doktornéni megmogyorózásait, ekkor AA kézremegve szerette volna mihamarabb visszacsomagolni TGY-t a pelenkába, de doktornéni még gyönyörködni kívánt TGY idomaiban, ekkor TGY megmutatta milyen szépen tud ívben pisilni, természetesen pelenka nélkül! Doktornéni ennek most sem örült, de elismerte, hogy ez megint az ő figyelmetlensége következtében történt. (megfogalmazódott bennem a kérdés: már csak ha a mi példánkból is indulunk ki, ha TGY minden találkozáskor lepisili a doktornőt, akkor Őt vajon naponta hányszor pisilhetik le ?!) Mindeközben kedélyesen cseverésztünk így mi négyecskén, TGY bele-beleszólásaitól kísérve.
Majd jött a neheze: védőnéni felszívta az oltóanyagot és megindultak AA és a gyanútlan TGY felé. AA-t megkérték álljon TGY feje mellé és nyugtatgassa. NYA viszont úgy döntött AA mellé áll, mert őt kell nyugtatgatnia. (mindemellett előzőleg már lezsíroztuk TGY-vel, hogy hétfőn oltás, fájni fog, de mindketten túlestünk rajta és ez is egyfajta szükséges rossz!). TGY a szúráskor papírforma szerint bevörösödött fejjel felordított, AA ugyancsak papírforma szerint oltás végén fölkapta és magához szorította, NYA közben AA hátát símogatta, TGY pedig újra mosolyogva méricskélte az egész felfordulás okozóját, azaz a doktornénijét!
Délután kicsit hőemelkedett Huncom, majd estére újra a régi volt, fürcsi és szopi után azért egy nagyobbat aludt, 10-kor aludt el és fél 5-kor ébresztett. Természetesen most is pótolta éjszakai kimaradásait, 6-kor is jelezte étkezési szándékát, valamint 8-kor is! :)
Növekedésével egyenes arányban áll, hogy egyre kevesebbet alszik napközben, az alvásai rövidebbek (1 órácskák jobb esetben) és egyre többet van ébren. Nagyon érdeklődő, minden hosszasan leköti, mindent szeret jó alaposan megnézni, kitanulmányozni. Ilyenkor sokáig jól elvan egyedül (ennek most különösen örülök, megvan az új Harry Potter és tegnap hiába mondtam Huncnak, hogy szívesen felolvasok belőle, jobban érdekelte, a Kukori és Kotkoda az én előadásomban!) nagyokat vigyorog a macijaira a kiságyban és gügyög nekik.
13 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.02.07. 23:58
Mindennapok
Lassan telnek, a nálunk üresnek és szürkének sosem mondható hétköznapok... Hunc újabb ritmusra oktat: éjszaka már csak egyszer ébreszt (3-4 óra magasságában), reggel viszont nagyon korán kel (naná, hogy felébredek a motozására, nyögdösésére!). Bár ilyenkor, úgy egy órán át még nem igényli a társaságunkat, a legújabb és legkedvesebb elfoglaltsága az ökle: rákoncentrál (hozzá is kancsul!), összevonja szemöldökét, alaposan megforgatva nézegeti, majd jóízűen, cuppogva bekapja, pár másodpercig szopizza, majd újrakezdődik az "ismerkedés". Na, ezzel elég sok ideig el tud szórakozni, főként úgy, hogy mára vált számára egyértelművé, hogy ebből a csodafinom valamiből kettő van! (...szegény kisgyermek játéka :DDD)
A napokban kevesebbet eszik Hunormester, ennek örömére, mindenféle megerőltetés nélkül, már napi 2 zacsi tejet fagyasztok (és ilyenkor persze, hogy erősödik bennem a holsteini érzés!:DDD).
Mostanában hanyagoltuk a tornáztatást a pelenkázón. A doktornénink megállapította, hogy Hunc erős baba és sok mindent meg tudna csinálni, ha akarna... magyarul Huncot lelustababázta... és lehet benne valami, mert ma rápróbáltam a szokásos megfogom a két kezét, és felhúzom annál fogva, neki meg tartania kellene magátra és Hunc tartotta magát. Délután meg szerettem volna ismételni a kispapának is az attrakciónkat, de akkorra már Hunc ernyedten lógatta a fejét. Nem volt kedve hozzá, majd most fürcsi előtt ismét megmutatta, hogy mit tud. Amúgy, bármilyen kínzásos dolognak is tűnhet ez, egyáltalán nem az, amennyiben van kedve hozzá, sikongva kacarászik!
Mi is búcsút intünk pár napra, akárcsak Zsóék és Áronék... borkóstolásos kemény meló elé néz HuncApu a hosszúra kanyarított hétvégén, kiccsaládja meg elkíséri, addig Hunc is szocializálódik KicsiBobbal (én pedig végre több napon át beszélgethetek egy sorstárssal, nem csak kismamis-gyereknevelős dolgokról;) )!
A napokban kevesebbet eszik Hunormester, ennek örömére, mindenféle megerőltetés nélkül, már napi 2 zacsi tejet fagyasztok (és ilyenkor persze, hogy erősödik bennem a holsteini érzés!:DDD).
Mostanában hanyagoltuk a tornáztatást a pelenkázón. A doktornénink megállapította, hogy Hunc erős baba és sok mindent meg tudna csinálni, ha akarna... magyarul Huncot lelustababázta... és lehet benne valami, mert ma rápróbáltam a szokásos megfogom a két kezét, és felhúzom annál fogva, neki meg tartania kellene magátra és Hunc tartotta magát. Délután meg szerettem volna ismételni a kispapának is az attrakciónkat, de akkorra már Hunc ernyedten lógatta a fejét. Nem volt kedve hozzá, majd most fürcsi előtt ismét megmutatta, hogy mit tud. Amúgy, bármilyen kínzásos dolognak is tűnhet ez, egyáltalán nem az, amennyiben van kedve hozzá, sikongva kacarászik!
Mi is búcsút intünk pár napra, akárcsak Zsóék és Áronék... borkóstolásos kemény meló elé néz HuncApu a hosszúra kanyarított hétvégén, kiccsaládja meg elkíséri, addig Hunc is szocializálódik KicsiBobbal (én pedig végre több napon át beszélgethetek egy sorstárssal, nem csak kismamis-gyereknevelős dolgokról;) )!
11 komment
Címkék: hétvége hunorfotó hunc fejlődés
2008.02.03. 12:40
2 hónapos
Huncorgó ugyan tegnap töltötte hófordulóját, de olyan mozgalmas napjaink vannak, hogy nem volt időm összefoglalót írni... sokkal fontosabb volt megélni a pillanatokat és beszippantani, majd nagyokat nyelve eltelni a szeretetgombócokból...
Pénteken este megérkezett már az iskolában is királylányosan szép barátnőm kedves kis családjával. Érdekes, míg az ember valakivel nap-mint-nap találkozik, nem is érzi (értékeli?), hogy mennyire fontos is lehet ez a kapcsolat... így volt ez velünk is, és nagyon örülök, hogy életünk fonalai újból összegabalyodni látszódnak...
Szóval, igazi nagycsalád lettünk, igaz jelen pillanatban két kismanó van körülöttünk, de jó kis gyakorlat ez a későbbiekre nézve ( a napi 3-4 mosogatás mellett rendszeresen tele van a mosogatótálca: következő gyermeknél célszerű beszereznünk egy mosogatógépet! :D). A kicsik ritmusának összehangolása is teljes embert kívánó feladat... és jelen pillanatban két tündérgombóc babáról van szó, akiknek semmilyük se fáj, szeretnek nagyokat aludni-enni és nagykanállal felfedezni a tágas nagyvilág ismeretlen sarkait is.
Szombaton este pedig a pár napja említett kedves barát (és snooker-partner) valamint kedves menyasszonya tette nálunk tiszteletét. Jó volt hallgatni, hogy milyen lelkesen szervezik a lakodalmukat és kicsit nosztalgiát is éreztem, meg azt, hogy mennyireöregnek érzem magam távoli már a tavalyi lagzink... borzongásos izgalmas (és csípős veszekedéses!) időszak volt ez nálunk, amíg sikerült összecsiszolnunk a vendéglistát, hogy minél kevesebb sértődés legyen... és tudom, hogy úgy sem sikerült mindenki elvárásainat megfelelnünk, de mint akkor is, most is azt érzem,nem is lehet mindenki kedvére tenni, mindig lesznek olyanok, akiknek valami nem tetszik... számomra örök élmény-emlék marad a Isten előtti eskütételem, főleg úgy, hogy már a pocakomban volt Hunc is... és már alig várom, hogy mutogathassam a KisMancának (mostanában olyan neveket találok ki...) a fotókat...
Nagyon jó volt látni, hogy az amúgy is összeillő pár a lánykérés óta még erősebb és összekovácsoltabb benyomást keltett... jóbeszélgetős (hiperkommunkációs hiányomban és az elfogyasztott pohárka meggysörnek köszönhetően főként énbeszélős!...), lélekemelgetős, kellemes este volt...
És akkor Huncos adatai számokban:
- az esti megmérettetésén nettó 5680 grammal szerepelt
- hosszát illetően nem jutottunk dűlőre: hiába feszítem szegény gyermeket, folyton kevesebbet mérek, mint a születési mérete, viszont ruhaméretekkel tudok szolgálni és ebből valamelyest lehet következtetni: 62-es rugdalózót hord és 3 hónaposoknak való kisnadrágot. (ezekkel a ruhaméretekkel, számozásokkal folyton bajban vagyok: vannak olyan hordható darabjai melyek 58-as méretűek és jók és vannak 6 hónaposra való ruhái, melyek éppen jók vagy nagyon nagyok!)
- elfogyasztott tejcimennyisége a nagy maci-ősrobbanások óta csökkent, mostanság "csak" 180-200-akat eszik gyermekünk, ezáltal ritkábbá és disztingváltabbá váltak távozó medvéi.
- délelőttönként szívesen van egyre többet ébren, ilyenkor beszélgetünk, játszunk, tornázgatunk (és igen, Huncost is össze lehet úgy hajtogatni, mint Helénát és ugyancsak gurgulázó nevetéssel köszöni meg ezt a műveletet!)
- szemével követ minket, már tudja, kinek, hol van a "helye" a kocsiban és a lakásban is
- nagyokat nevet, ha valami tetszik neki és néha-néha a játék hevében egy-két sikkantás is kicsúszik már a torkán
Szépreményű fiatalemberünk megkapta végre HuncAputól a régóta óhajtott pihenőszékét, melyet nagy örömmel vett birtokba és hihetetlen érzékkel, szinte percek alatt rájött, hogy saját maga is képes mozgatni azt és ilyenkor hatalmas mosolyok és elégedett gügyögések hagyták el a száját:
Pénteken este megérkezett már az iskolában is királylányosan szép barátnőm kedves kis családjával. Érdekes, míg az ember valakivel nap-mint-nap találkozik, nem is érzi (értékeli?), hogy mennyire fontos is lehet ez a kapcsolat... így volt ez velünk is, és nagyon örülök, hogy életünk fonalai újból összegabalyodni látszódnak...
Szóval, igazi nagycsalád lettünk, igaz jelen pillanatban két kismanó van körülöttünk, de jó kis gyakorlat ez a későbbiekre nézve ( a napi 3-4 mosogatás mellett rendszeresen tele van a mosogatótálca: következő gyermeknél célszerű beszereznünk egy mosogatógépet! :D). A kicsik ritmusának összehangolása is teljes embert kívánó feladat... és jelen pillanatban két tündérgombóc babáról van szó, akiknek semmilyük se fáj, szeretnek nagyokat aludni-enni és nagykanállal felfedezni a tágas nagyvilág ismeretlen sarkait is.
Szombaton este pedig a pár napja említett kedves barát (és snooker-partner) valamint kedves menyasszonya tette nálunk tiszteletét. Jó volt hallgatni, hogy milyen lelkesen szervezik a lakodalmukat és kicsit nosztalgiát is éreztem, meg azt, hogy mennyire
Nagyon jó volt látni, hogy az amúgy is összeillő pár a lánykérés óta még erősebb és összekovácsoltabb benyomást keltett... jóbeszélgetős (hiperkommunkációs hiányomban és az elfogyasztott pohárka meggysörnek köszönhetően főként énbeszélős!...), lélekemelgetős, kellemes este volt...
És akkor Huncos adatai számokban:
- az esti megmérettetésén nettó 5680 grammal szerepelt
- hosszát illetően nem jutottunk dűlőre: hiába feszítem szegény gyermeket, folyton kevesebbet mérek, mint a születési mérete, viszont ruhaméretekkel tudok szolgálni és ebből valamelyest lehet következtetni: 62-es rugdalózót hord és 3 hónaposoknak való kisnadrágot. (ezekkel a ruhaméretekkel, számozásokkal folyton bajban vagyok: vannak olyan hordható darabjai melyek 58-as méretűek és jók és vannak 6 hónaposra való ruhái, melyek éppen jók vagy nagyon nagyok!)
- elfogyasztott tejcimennyisége a nagy maci-ősrobbanások óta csökkent, mostanság "csak" 180-200-akat eszik gyermekünk, ezáltal ritkábbá és disztingváltabbá váltak távozó medvéi.
- délelőttönként szívesen van egyre többet ébren, ilyenkor beszélgetünk, játszunk, tornázgatunk (és igen, Huncost is össze lehet úgy hajtogatni, mint Helénát és ugyancsak gurgulázó nevetéssel köszöni meg ezt a műveletet!)
- szemével követ minket, már tudja, kinek, hol van a "helye" a kocsiban és a lakásban is
- nagyokat nevet, ha valami tetszik neki és néha-néha a játék hevében egy-két sikkantás is kicsúszik már a torkán
Szépreményű fiatalemberünk megkapta végre HuncAputól a régóta óhajtott pihenőszékét, melyet nagy örömmel vett birtokba és hihetetlen érzékkel, szinte percek alatt rájött, hogy saját maga is képes mozgatni azt és ilyenkor hatalmas mosolyok és elégedett gügyögések hagyták el a száját:
2008.01.30. 14:03
Csípőszűrés
A hős apa egész normális időben ért haza, alig pár perccel éjfél előtt (térben és időben kissé dezorientáltan ugyan ;) ), ezért maximálisan ott volt ma apaként.
Délre volt időpontunk az ortopéd orvosnál, tőlünk szokatlan módon, oda is értünk. Hunor egy kis tündérgombóc volt, köszönhető ez az indulás előtti feltankolásának is. :D A levetkőztetése alatt végig szemkontaktusban álltunk, majd a doktornő átvette Huncot tőlem, ő pedig következetesen kereste a szemkontaktust vele is, olykor egy-egy érdekesebb csípő-csavargatásnál még a szemöldökét is összevonta. Aztán következett a keleti kényelem, oldalára fordítva behelyezték egy "minifotelba", ahol továbbra is símogatták és meleg zselével kenegetve megkukkantotta a doktornő ultrahanggal is a csípőjét. Minden rendben van, a lelete számokban: csípő L abd: 90/90, stabil. Ortolani neg. kontroll 4 hónaposan, UH:Ia. gerinc, láb neg. (arra már nem volt idő, hogy mindezt bővebben is elmagyarázza a doktornő, hogy mit is jelentenek ezek a számok, ugyanis a babák futószalagon érkeztek- hárman voltunk bent egyszerre!).
Útban hazafelé bedobtuk a székletet is tenyészteni. Ismét érdekes tapasztalatokat szereztem: a munkahelyek többségében a portás és a takarítónéni az úr! Magabiztosan lépkednék be a neves intézménybe, melynek falai között én is lehúztam pár évet, mogorva portás bácsi kézzel kiint a portásfülkéből. Mivel mostanság kommunikáció- és emberhiányban szenvedek mosolyogva közelítettem felé, sőt még rá is nyitottam a portásfülke ajtaját, széles jónapot kívánva. A válasz zord mormogás a bajsza alatt. Nem adtam fel, mosolyogva megkérdeztem, hol adhatnám le a fiam székletét tenyésztés céljából? Egyezményes mormogásából és az előtte elhelyezett nagyméretű füzet igazgatásából, kezdtem kapisgálni, hogy valószínűleg nála. Látványosan az órájára pillantott majd az ajtón elhelyezett táblára (vizsgálati anyag leadása: 8-13 óráig ... valóban, 12.43 volt már!) és tovább mormogott, kinyújtva felém a kezét. Értettem a szóból, átnyújtottam a kérőlapot és a kispiros tartályt, amit egyetlen kézmozdulattal elhárított. Kezdtem feszengeni a kispirossal, miközben portásbácsi akkurátusan kiolvasta a beutalót, majd ugyanilyen akkurátusan átvezette a füzetbe. Végezve rámnézett, többször megbökögette a gyermekorvos pecsétjét és végre hallottam beszélni, ugyan tőmondatokban (?!) tette: egy hét... Bután nézhettem, mert tovább bökögetett és többször ismételgette, egyre ingerültebben: egy hét, egy hét...és közben nyújtogatta felém a kezét a kispirosért. Ekkor kezdett összeállni bennem a kép, rá is kérdeztem sugárzó mosollyal: 1 hét múlva kell felhívnom a doktornőt, mert akkorra lesz kész az eredmény? bólogatott és láttam rajta, képtelen felfogni, hogy lehetek ennyire érthetetlen?!... (csak azt érteném meg, hogy mi tart egy hétig egy tenyésztésben, ugyanis szakszavakkal élve: ma kikenik és 37 Celsius fokos bacikeltetőbe helyezik, majd leolvassák 24, valamint 48 óra múlva... jó tudom, jön a hétvége és olyankor még a bacik se nőnek)
Huncot még mindig álombaringatja a birodalmi autó, még arra sem ébred föl, ahogy anyja nyögve felcipeli a harmadikra:
Az előző bundazsákját kinőtte (kihízta?), így már az újban pompázik:
Délre volt időpontunk az ortopéd orvosnál, tőlünk szokatlan módon, oda is értünk. Hunor egy kis tündérgombóc volt, köszönhető ez az indulás előtti feltankolásának is. :D A levetkőztetése alatt végig szemkontaktusban álltunk, majd a doktornő átvette Huncot tőlem, ő pedig következetesen kereste a szemkontaktust vele is, olykor egy-egy érdekesebb csípő-csavargatásnál még a szemöldökét is összevonta. Aztán következett a keleti kényelem, oldalára fordítva behelyezték egy "minifotelba", ahol továbbra is símogatták és meleg zselével kenegetve megkukkantotta a doktornő ultrahanggal is a csípőjét. Minden rendben van, a lelete számokban: csípő L abd: 90/90, stabil. Ortolani neg. kontroll 4 hónaposan, UH:Ia. gerinc, láb neg. (arra már nem volt idő, hogy mindezt bővebben is elmagyarázza a doktornő, hogy mit is jelentenek ezek a számok, ugyanis a babák futószalagon érkeztek- hárman voltunk bent egyszerre!).
Útban hazafelé bedobtuk a székletet is tenyészteni. Ismét érdekes tapasztalatokat szereztem: a munkahelyek többségében a portás és a takarítónéni az úr! Magabiztosan lépkednék be a neves intézménybe, melynek falai között én is lehúztam pár évet, mogorva portás bácsi kézzel kiint a portásfülkéből. Mivel mostanság kommunikáció- és emberhiányban szenvedek mosolyogva közelítettem felé, sőt még rá is nyitottam a portásfülke ajtaját, széles jónapot kívánva. A válasz zord mormogás a bajsza alatt. Nem adtam fel, mosolyogva megkérdeztem, hol adhatnám le a fiam székletét tenyésztés céljából? Egyezményes mormogásából és az előtte elhelyezett nagyméretű füzet igazgatásából, kezdtem kapisgálni, hogy valószínűleg nála. Látványosan az órájára pillantott majd az ajtón elhelyezett táblára (vizsgálati anyag leadása: 8-13 óráig ... valóban, 12.43 volt már!) és tovább mormogott, kinyújtva felém a kezét. Értettem a szóból, átnyújtottam a kérőlapot és a kispiros tartályt, amit egyetlen kézmozdulattal elhárított. Kezdtem feszengeni a kispirossal, miközben portásbácsi akkurátusan kiolvasta a beutalót, majd ugyanilyen akkurátusan átvezette a füzetbe. Végezve rámnézett, többször megbökögette a gyermekorvos pecsétjét és végre hallottam beszélni, ugyan tőmondatokban (?!) tette: egy hét... Bután nézhettem, mert tovább bökögetett és többször ismételgette, egyre ingerültebben: egy hét, egy hét...és közben nyújtogatta felém a kezét a kispirosért. Ekkor kezdett összeállni bennem a kép, rá is kérdeztem sugárzó mosollyal: 1 hét múlva kell felhívnom a doktornőt, mert akkorra lesz kész az eredmény? bólogatott és láttam rajta, képtelen felfogni, hogy lehetek ennyire érthetetlen?!... (csak azt érteném meg, hogy mi tart egy hétig egy tenyésztésben, ugyanis szakszavakkal élve: ma kikenik és 37 Celsius fokos bacikeltetőbe helyezik, majd leolvassák 24, valamint 48 óra múlva... jó tudom, jön a hétvége és olyankor még a bacik se nőnek)
Huncot még mindig álombaringatja a birodalmi autó, még arra sem ébred föl, ahogy anyja nyögve felcipeli a harmadikra:
Az előző bundazsákját kinőtte (kihízta?), így már az újban pompázik:
11 komment
Címkék: hunc fejlődés
2008.01.23. 18:05
Kettecskén a fiúk
Délelőtt -előzetes egyeztetések után- kiszöktem pár órára (egészen pontosan 3 és félre) fodrászhoz és csodálatos metamorfózison mentem keresztül: eltűnt a többcentis lenövésem! :) Kedvenc Fodrászom évek óta kihozza a hajamból a maximumot, bár ő is csak hozott anyagból gazdálkodhat! (kivéve, mikor kelemenannácskás felvarrt loknikkal egészíti ki a sajátomat ;) ...de ez nem most volt :D).
A fiúk meg nagyon jól viselkedtek, Hunc mérhetetlen anyahiányában magába tuszkolt eme röpke idő alatt mintegy 250 mili tejcit (azaz negyed litert!), HuncApu pedig megtapasztalta miért is nincs nekem időm délelőtt vasalni?! Hunormester formában volt, negyed órával azelőtt aludt el, mielőtt hazaértem volna. HuncApu kissé megviselt volt (bár jól leplezte, én pedig nem tettem szóvá ;) ). Amíg távol voltam küldött egy mms-t is: Hunor a játszószőnyegen rácsodálkozva a piros helikopterre, Kokó cica szorosan mellette a szőnyegen, rácsodálkozva a világra. Mostanság Hunc összeszorított kis öklében 2 dolog közül az egyiket bizton megtalálom: A verzió: az én hajam, B verzió: Kokó cica szőre.
Esti "matiné": (most már nagyon szereti és értékeli a tehenes-malacos körforgóját, ilyenkor kikerekedett szemekkel nézi, míg le nem jár, majd kiköveteli az újraindítását... csak tudnám, ki találta ki ehhez a körforgóhoz a "jöjj el kedves Télapó..." dallamot?!... bezárnám pár órára egy gyerekszobába az állandóan forgó és zenélő micsodával...:S És azt is jó volna tudni, miért csak egy gyorspisilésnyi időre tervezték a zenét és a forgást az alkotói?! :S)
A fiúk meg nagyon jól viselkedtek, Hunc mérhetetlen anyahiányában magába tuszkolt eme röpke idő alatt mintegy 250 mili tejcit (azaz negyed litert!), HuncApu pedig megtapasztalta miért is nincs nekem időm délelőtt vasalni?! Hunormester formában volt, negyed órával azelőtt aludt el, mielőtt hazaértem volna. HuncApu kissé megviselt volt (bár jól leplezte, én pedig nem tettem szóvá ;) ). Amíg távol voltam küldött egy mms-t is: Hunor a játszószőnyegen rácsodálkozva a piros helikopterre, Kokó cica szorosan mellette a szőnyegen, rácsodálkozva a világra. Mostanság Hunc összeszorított kis öklében 2 dolog közül az egyiket bizton megtalálom: A verzió: az én hajam, B verzió: Kokó cica szőre.
Esti "matiné": (most már nagyon szereti és értékeli a tehenes-malacos körforgóját, ilyenkor kikerekedett szemekkel nézi, míg le nem jár, majd kiköveteli az újraindítását... csak tudnám, ki találta ki ehhez a körforgóhoz a "jöjj el kedves Télapó..." dallamot?!... bezárnám pár órára egy gyerekszobába az állandóan forgó és zenélő micsodával...:S És azt is jó volna tudni, miért csak egy gyorspisilésnyi időre tervezték a zenét és a forgást az alkotói?! :S)
6 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.22. 22:36
Forgolódunk...
Az este elfogyasztott egy-kisbocinak-se-vállna-szégyenére mennyiségű tejci után, Hunor még foglalkozást igényelt volna. A fejlődéséhez roppant fontos ingereket (=Apa és Anya) megtagadó gaz és önző szülei úgy gondolták, az egész délutáni "matinézgatás" után talán megérdemelnének egy pár önfeledt percet, mely idő alatt bekapkodnák a vacsorájukat. (ami ismételten egy gasztronómiai élvezetbomba volt, hála HuncApu újabb szenvedélyének: az ételkreációnak!)
Hunc először csak nyöszörgött, majd fel-felrikkantott jelzésértékűen. Mivel még erre sem kapott érdemleges válaszreakciót és egyikünk sem jelent meg Őfelsége ágyánál szórakoztató üzemmódban, akcióba fogott. Hogy hogy csinálta, sajnos nem láttam, a fülrepesztő valódi fájdalmas sírására viszont be kellett szaladnom! Hunc hasról megfordult a hátára és ettől az élménytől egészen egyszerűen megijedt! (igaz, még nem volt teljesen tiszta átfordulás, a lábai még keresztben maradtak, az egyik kezét meg saját maga alá temette, de a szigorú anyai zsüri ezt már elfogadta és megfordulásnak minősítette!). Pár perc nyugtató összebújás és becézgetés után, kisfiam feldolgozni látszék a traumát, visszahelyezvén ágyikójába azonban újból rázendített, közben öklét szájába tömködve, jelezni szándékozva, hogy mennyire éhes (ez általában hatni szokott!). A fáradtság azonban nagy úr és ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem: az első telitüdejű ordítás levegővétele után, fejét felemelve átfordította a másik oldalára az arcát és... egész egyszerűen elaludt! Így:
Hunc először csak nyöszörgött, majd fel-felrikkantott jelzésértékűen. Mivel még erre sem kapott érdemleges válaszreakciót és egyikünk sem jelent meg Őfelsége ágyánál szórakoztató üzemmódban, akcióba fogott. Hogy hogy csinálta, sajnos nem láttam, a fülrepesztő valódi fájdalmas sírására viszont be kellett szaladnom! Hunc hasról megfordult a hátára és ettől az élménytől egészen egyszerűen megijedt! (igaz, még nem volt teljesen tiszta átfordulás, a lábai még keresztben maradtak, az egyik kezét meg saját maga alá temette, de a szigorú anyai zsüri ezt már elfogadta és megfordulásnak minősítette!). Pár perc nyugtató összebújás és becézgetés után, kisfiam feldolgozni látszék a traumát, visszahelyezvén ágyikójába azonban újból rázendített, közben öklét szájába tömködve, jelezni szándékozva, hogy mennyire éhes (ez általában hatni szokott!). A fáradtság azonban nagy úr és ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem: az első telitüdejű ordítás levegővétele után, fejét felemelve átfordította a másik oldalára az arcát és... egész egyszerűen elaludt! Így:
8 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.21. 20:30
Gyúrós Hunci
A ma esti "matinézás" eredményei:
...és egy újabb Apa-fiú gyöngyszem:
...és egy újabb Apa-fiú gyöngyszem:
16 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.21. 17:34
8 óra pihenés...
Magam sem hittem el, hajnali 3 és 4 órakkor, (amikor is negyedóránként odalopóztam a kiságyához belesni), hogy az este 21.00-kor letett Manókirály még nem ébredt fel enni... Természetesen ettől a nagyalvástól nagyéhezésre ébredt ma reggel 5 órakkor, hosszasan majd' egy órán keresztül szopizott! És ez azt jelenti, hogy Hunc kereken 8 órát aludt egyhosszában! (én ezalatt fejtem jószokásomhoz híven :D). Délelőtt nyűgösködött, gaz anyukaként felöltöztettem és kitettem az erkélyre.(így legalább nem hallom, ugyebár ;) ). Ott sikerült elaludnia, szakaszokban, mert egy-egy erősebb zajra, motor hangra felébredt. Szerintem már most érzi az érkező hidegfrontot.
Tegnap éjjel véletlenül tanúja voltam egy olyan eseménynek, mely kedves barátnőmet érintette és kellően felkavarta a babablogosok amúgy sem langyhuló iszapját. Történt ugyanis, hogy egy magát Ágnesnek nevező hölgy, Ingrid egyik csinos kismamfotójával illusztrálta saját kismamás-babás blogját, a fotót saját kismamafotójaként feltűntetve és nem utolsó sorban bezsebelve az érte járó dícséreteket. Nos, ez a történés eléggé elgondolkodtató... sajnos a sok kedves szó és virtuális barát között, egy ekkora fórumon beszűrődhetnek beteg emberek is, mint ahogy nem olyan régen ez velem is előfordult, persze nem ennyire durva formában. (az én jóhíszeműségemet és segítőkészségemet kihasználó illető még mindig a blogokban "garázdálkodik". Amikor én "megismertem" krónikusan kismama akart lenni, majd úgy tűnt az is lett, együtt örültem vele, próbáltam tanácsokkal ellátni, majd hirtelen "elvetélt" és ekkor egyemberként sokan mellé álltak ismeretlenül is, majd törölte a blogját és pár nap múlva új néven újat indított... nem lepődnék meg, ha nemsokára újra ezt tenné... )
Szóval, óvatosan, csak óvatosan ebben a virtuális világban, ahol minden megengedett.
Tegnap éjjel véletlenül tanúja voltam egy olyan eseménynek, mely kedves barátnőmet érintette és kellően felkavarta a babablogosok amúgy sem langyhuló iszapját. Történt ugyanis, hogy egy magát Ágnesnek nevező hölgy, Ingrid egyik csinos kismamfotójával illusztrálta saját kismamás-babás blogját, a fotót saját kismamafotójaként feltűntetve és nem utolsó sorban bezsebelve az érte járó dícséreteket. Nos, ez a történés eléggé elgondolkodtató... sajnos a sok kedves szó és virtuális barát között, egy ekkora fórumon beszűrődhetnek beteg emberek is, mint ahogy nem olyan régen ez velem is előfordult, persze nem ennyire durva formában. (az én jóhíszeműségemet és segítőkészségemet kihasználó illető még mindig a blogokban "garázdálkodik". Amikor én "megismertem" krónikusan kismama akart lenni, majd úgy tűnt az is lett, együtt örültem vele, próbáltam tanácsokkal ellátni, majd hirtelen "elvetélt" és ekkor egyemberként sokan mellé álltak ismeretlenül is, majd törölte a blogját és pár nap múlva új néven újat indított... nem lepődnék meg, ha nemsokára újra ezt tenné... )
Szóval, óvatosan, csak óvatosan ebben a virtuális világban, ahol minden megengedett.
9 komment
Címkék: hunc fejlődés
2008.01.19. 21:34
Kérd és megadatik
Figyeltem és lopva reméltem, ez nem lehet csak a véletlen műve és igen, sikerült!!! Addig woodoobabáztam titkon, míg teljesült: Hunc harmadik napja "átalussza az éjszakát", azaz rendszert alakított ki saját kis életébe. (és nem, nem hagyta, hogy én tegyem! :D) Már csak 6-szor eszik naponta (azaz kettővel kevesebbszer, mint eddig! ) és éjszaka beiktat egy hosszabb regenerálódást is. Tehát:
Az éjszakai mintegy 6 órás alvást maximálisan sajnos nem tudom kiélvezni, mert ha megtenném, mindamellett, hogy tejben fürödve ébrednénk (mint ahogy első éjszaka így is történt! :S), szét- (vagy be?) durrannának a melleim is. Így számomra továbbra is maradnak a rövidebb (fejős)szakaszok, de valahogy mégis pihentebbnek érzem magam.
A mély alvás titka: keresztben az ágyban és kibújva a takaró alól...
- ébred 6 fél 7 között, ilyenkor kevésbé mérges, viszonylag jókedélyű és ettől az állapotától még az sem riasztja el, hogy a jóidösanyja alig látja őt álmából felriasztva. Ilyenkor eszik, kis "matinézást" igényel, majd olyan 8 óra magasságában újból elszenderedik
- uzsonnáját 9-10 óra környékére időzíti, ilyenkor mérgesebb, ha nem azonnal teszem a tejcit a szájába, szigorúan és hosszasan szopizik, utána hajlandó mosolyokat szórni és játszadozni akár még egy órácskát is
- az ebédet 12-1 órára kéri a fiatalember, ilyenkor már a szopizásba belealszik
- délutáni ozsonnája 3-4 óra között esedékes, ilyenkor hosszasan nyitott szemekkel, érdeklődve eszik
- 7-8 óráig alszik, ekkorra már HuncApu is hazaér, Huncbaba legnagyobb örömére, kicsit játszanak, mosolyognak egymásra, miközben Hunc "elmeséli" (elmutogatja ;) ) mi történt aznap itthon. Fürcsi és HuncApus játékok következnek, majd hatalmas szopizás és hatalmas alvás következik
- 2-3 között ébred, gyakorlatilag álmában szopizik, keveset és belealvósan...
Az éjszakai mintegy 6 órás alvást maximálisan sajnos nem tudom kiélvezni, mert ha megtenném, mindamellett, hogy tejben fürödve ébrednénk (mint ahogy első éjszaka így is történt! :S), szét- (vagy be?) durrannának a melleim is. Így számomra továbbra is maradnak a rövidebb (fejős)szakaszok, de valahogy mégis pihentebbnek érzem magam.
A mély alvás titka: keresztben az ágyban és kibújva a takaró alól...
6 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.11. 10:28
Kimenő
Délutánra kimenőt kaptam HuncAputól (najó, spontán nem kaptam volna, inkább szóltam, hogy én most kimegyek pár órácskára :) ). Már alig várom, hogy hazajöjjön a munkából, aztán megetessem Huncot és elmehessek kicsit kiszellőztetni a fejem (és vásárolgatni ezt-azt ;) ). Itthagyom a fiúkat egy rövid időre, ez lehet előpróbája egy jövő heti fodrásznak is mondjuk. Nem is megyek messzi, ha nagyon nem boldogulnak, negyed órán belül itthon tudok lenni, de szerintem nem lesz semmi baj! Azt hiszem sikerült visszaállítani a nappal-éjszaka szakaszt, zökkenőmnetesen durmolt ma éjjel a fiatalemberünk, csak enni kért 3 óránként, most pedig 8 óra óta fent van és csacsog és szórja mosolyát. Rituális rózsaszínpárducos dalolásomra történő pelenkázás közben vettem észre, hogy amerre mozgok, arra fordítja a fejét, azaz: el tudja fordítani a fejét a hang irányába!!! Könnybe lábadó szemekkel többtucatszor elismételtem, hogy mennyire ügyes, ilyenkor a fejforgatás mellé kivillantotta fogatlan babamosolyát is. Sikerült a könnyeim fátyolán át egy videót is készítenem a fejforgatásról, de a telefonommal történt és nem tudom letölteni... olyan jó lenne, ha egyszer egy hozzáértő technikai jótündér (vagy beérném egy technikailag jólfejlett aranyhallal is!), betoppanna szerény hajlékunkba és rámszánna egy kis időt (ami lehet, nem is lenne olyan kicsi), és ezidő alatt bevezetne a html-ek, div-ek, CSS-ek és társaik csodálatos világába... mer' akkor olyan, de olyan blogdizájnt varázsolnék ide, hogy csak na! :)))
· 1 trackback 5 komment
Címkék: hunc fejlődés
2008.01.09. 15:23
Ajándékmorzsák
Tegnap csodanapunk volt (mármint napközben). HuncApu is hamar hazaért, Hunor éppen akkor volt túl az etetésen (rendbe jött az élelem forrása, úgyhogy már élesben is tudott szopizni, amit kellően értékelt is :D ), ragyogott az apjára, (én is kaptam a sugaraiból ;) ), nem volt álmos sem. HuncApu főzni kezdett, mi segédkeztünk a konyhában... igazi idill lengte be a panelrengeteget. Aztán belerondított meghitt kis együttlétünkbe a csengő berregése. HuncApu pakkot kapott Ámerikából! (unokatestvérétől, aki nem más mint Legkedvesebb Drusza nővére). A csomagban Hunc kapott rengeteg hasznos és szép dolgot, melyeket ezúton is szeretnénk nagyon szépen megköszönni!. Idegenbe szakadt Unokatesó mindig nagyon igényes és gondosan kiválasztott ajándékokkal szokta meglepni Hunc babát (többek között Tőle kaptunk egy csodapuha kék takarót is, ami Hunc kedvence!)
HuncApu szíve teljesen ellágyult a bodytól amit Hunor kapott, ő most az abszolút kedvenc (és a csodaszarvasos rugdalózó,amit Keresztszülőktől kapott Hunc ;) ):
( a body felírata: When I grow up I wanna be a Veterinarian like Daddy , ami annyit tesz magyarul: Ha felnövök, szeretnék állatorvos lenni, mint Apu ;) )
HuncApu szíve teljesen ellágyult a bodytól amit Hunor kapott, ő most az abszolút kedvenc (és a csodaszarvasos rugdalózó,amit Keresztszülőktől kapott Hunc ;) ):
( a body felírata: When I grow up I wanna be a Veterinarian like Daddy , ami annyit tesz magyarul: Ha felnövök, szeretnék állatorvos lenni, mint Apu ;) )
Apa és fia öröme a magaslatokba szállt, úgyhogy Hunc akkora mosolygásokat eresztett meg, hogy végre sikerült el is csípnem egy fotó erejéig belőle:
10 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.08. 11:10
Napjaink
Hunc sok mindenen változtatott újabban, többek között a bioritmusán is.
Az egész pár napja kezdődött, ebben az őrült maratonban észre se vettem, hogy mikor és hogyan alakult ki. A lényeg: hirtelen rengeteg tejem lett és ami eddig nem volt jellemző, egész nap csöpög. (elered, ha csak kóbor gondolatom támad afelől, hogy mikor is ébred fel Hunc, ha lehajolok, ha zuhanyozom, de fogmosás közben is képes és egy lájtos pohár elöblítésnél is képes csordogálni). Először még viccelődtünk is vele, aztán egyre durvább lett a helyzet, érzékeny mellbimbóm nem bírta a kiképzést és feladta (már az is megerőltető volt számára, ahogy Hunor véraláfutásossá képezte, de az állandó "tocsogás" a nedves betétben, majd száraz melltartóbetét-csere végképp hazavágta). Ekkor következett a lefejés és cumiból etetés. (párhuzamosan mellbimbó pihentetése+krémmel kenegetése). Szerintem itt szaladt el Hunccal a szekér: ugyanolyan mohón szívta üvegből is a tejet, mint ezidáig, csak éppen ugye ebből jobban és több jött. Kb. fél nap alatt sikerült feltornáznia eseti tejadagját 160-200 milire, amire szerintem szintén nem voltam felkészülve. Most ott tartunk, hogy rengeteg tejem van és egyszerre mégsem tudok eleget prezentálni Hunornak, ígyhát egész nap "dolgozom az ügyön" (fejek és etetek és ha éppen nem, akkor pozitív gondolatokat próbálok sugallni magamnak).
Valamelyest rendeződött bimbóim állapota, így most -tapasztalati úton- kifejlesztettem egy sajátos etetési módot, ami bevállni látszik. (ehhez viszont azt kell tudni, Hunor, ha fölébred, egész pontosan fél percen belül enni kell adni neki, különben éktelen lármába kezd. Néha napközben próbálgattam már ilyenkor vele kedvesen beszélgetni, de ilyenkor nem kommunikatív, csak az első 60-80 mili elfogyasztása után.). Szóval testi- és lelki épségem megkímélése érdekében indítunk egy 100 mili lefejt tejjel, ezt röpke 8-10 perc alatt eltünteti. Ekkor már kevésbé morózus a fiatalember (ekkor mindig HuncApu jut eszembe, aki képes 5 perccel a hazaérkezése előtt rámtelefonálni, hogy melegítsem az étkét, mert ő éhenhal, majd hazaérve be kell kapnia valamit, mert igazán nem bír még 3 percet várni... önuralom az van ;))) ), ilyenkor megereszt egy-két kitartó mosolyt számomra (is). Sőt: megengedi, hogy tisztába tegyem, kicsit babusgassam (mondjuk úgy 10 percet kapok minderre), aztán kéri a következő adagot. Nos, ezt általában már mellből kínálom neki, mert ekkora már csillapszik az étvágya és nem esik nekem olyan "vadul". Viszont ez azt jelenti, hogy egy étkezésnél mindkét mellemet kiüríti számomra újabb para-alapot képezvén, hogy vajon következő etetésre lesz-e elég tejem?! (persze mindig van, de akkor is ;) ).
...mindennek közepé ugye újradolgozom...igaz itthonról, de akkor is...
Alvásaink is megváltoztak: egész egyszerűen Hunor felcserélte a nappalokat és az éjszakákat. Este 9-10 magasságában felélénkül és ez az állapot eltarthat akár éjjel 1 óráig is. Nem is lenne semmi baj, ha mindezt egyedül, ágyacskájában feküdve nézgelődve a nagyvilágot tenné, de nem, Hunor ilyenkor "matinézik", igényli a társulatunk mindkét tagját, akár együtt, akár felváltva. Beszélgetni kell vele, esetenként táncos-énekes produkciót is elő lehet adni, ha végképp kimerülünk az ötletekből, HuncApu elmeséli, milyen kis- és nagyállatok fordultak elő a napi rendelésén. Mindezeket Hunc érdeklődéssel hallgatja, valamint heves gesztikulálásokkal veszi tudomásul, néhol megmosolyogja a történetet vagy esetleges gyakorlatlanságunkat. Mostmár csak és kizárólag hason hajlandó aludni, ha mégsem így fektetnénk le, emelkedett hangnemben közli a világgal botorságunkat!
Az egész pár napja kezdődött, ebben az őrült maratonban észre se vettem, hogy mikor és hogyan alakult ki. A lényeg: hirtelen rengeteg tejem lett és ami eddig nem volt jellemző, egész nap csöpög. (elered, ha csak kóbor gondolatom támad afelől, hogy mikor is ébred fel Hunc, ha lehajolok, ha zuhanyozom, de fogmosás közben is képes és egy lájtos pohár elöblítésnél is képes csordogálni). Először még viccelődtünk is vele, aztán egyre durvább lett a helyzet, érzékeny mellbimbóm nem bírta a kiképzést és feladta (már az is megerőltető volt számára, ahogy Hunor véraláfutásossá képezte, de az állandó "tocsogás" a nedves betétben, majd száraz melltartóbetét-csere végképp hazavágta). Ekkor következett a lefejés és cumiból etetés. (párhuzamosan mellbimbó pihentetése+krémmel kenegetése). Szerintem itt szaladt el Hunccal a szekér: ugyanolyan mohón szívta üvegből is a tejet, mint ezidáig, csak éppen ugye ebből jobban és több jött. Kb. fél nap alatt sikerült feltornáznia eseti tejadagját 160-200 milire, amire szerintem szintén nem voltam felkészülve. Most ott tartunk, hogy rengeteg tejem van és egyszerre mégsem tudok eleget prezentálni Hunornak, ígyhát egész nap "dolgozom az ügyön" (fejek és etetek és ha éppen nem, akkor pozitív gondolatokat próbálok sugallni magamnak).
Valamelyest rendeződött bimbóim állapota, így most -tapasztalati úton- kifejlesztettem egy sajátos etetési módot, ami bevállni látszik. (ehhez viszont azt kell tudni, Hunor, ha fölébred, egész pontosan fél percen belül enni kell adni neki, különben éktelen lármába kezd. Néha napközben próbálgattam már ilyenkor vele kedvesen beszélgetni, de ilyenkor nem kommunikatív, csak az első 60-80 mili elfogyasztása után.). Szóval testi- és lelki épségem megkímélése érdekében indítunk egy 100 mili lefejt tejjel, ezt röpke 8-10 perc alatt eltünteti. Ekkor már kevésbé morózus a fiatalember (ekkor mindig HuncApu jut eszembe, aki képes 5 perccel a hazaérkezése előtt rámtelefonálni, hogy melegítsem az étkét, mert ő éhenhal, majd hazaérve be kell kapnia valamit, mert igazán nem bír még 3 percet várni... önuralom az van ;))) ), ilyenkor megereszt egy-két kitartó mosolyt számomra (is). Sőt: megengedi, hogy tisztába tegyem, kicsit babusgassam (mondjuk úgy 10 percet kapok minderre), aztán kéri a következő adagot. Nos, ezt általában már mellből kínálom neki, mert ekkora már csillapszik az étvágya és nem esik nekem olyan "vadul". Viszont ez azt jelenti, hogy egy étkezésnél mindkét mellemet kiüríti számomra újabb para-alapot képezvén, hogy vajon következő etetésre lesz-e elég tejem?! (persze mindig van, de akkor is ;) ).
...mindennek közepé ugye újradolgozom...igaz itthonról, de akkor is...
Alvásaink is megváltoztak: egész egyszerűen Hunor felcserélte a nappalokat és az éjszakákat. Este 9-10 magasságában felélénkül és ez az állapot eltarthat akár éjjel 1 óráig is. Nem is lenne semmi baj, ha mindezt egyedül, ágyacskájában feküdve nézgelődve a nagyvilágot tenné, de nem, Hunor ilyenkor "matinézik", igényli a társulatunk mindkét tagját, akár együtt, akár felváltva. Beszélgetni kell vele, esetenként táncos-énekes produkciót is elő lehet adni, ha végképp kimerülünk az ötletekből, HuncApu elmeséli, milyen kis- és nagyállatok fordultak elő a napi rendelésén. Mindezeket Hunc érdeklődéssel hallgatja, valamint heves gesztikulálásokkal veszi tudomásul, néhol megmosolyogja a történetet vagy esetleges gyakorlatlanságunkat. Mostmár csak és kizárólag hason hajlandó aludni, ha mégsem így fektetnénk le, emelkedett hangnemben közli a világgal botorságunkat!
Ezekről a lábacskákról pedig nem is tudok mit mondani... manótalpakon manótappancsok...
13 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.02. 18:35
1 hónap
Egy hónappal ezelőtt éppen a szülőszobában voltam. Akkor még azt hittem, reggelre megszülöm a kisbabánkat... már igencsak erős fájásaim voltak (hála az oxitocin jótékony hatásának), fájások közt még telefonálgattam, sms-eket küldözgettem, modern kori vajúdó nőként... akkor és ott csak arra tudtam gondolni, minden egyes fájás egyre közelebb visz ahhoz, hogy végre a kezemben tarthassam Hunort, hogy végre megismerhessem a pocaklakómat személyesen is... Most pedig Vörösbegy van soron... érte izgulhatunk... Volt már egy "beriasztása", most pedig nagyon várjuk a híreket... mert bármikor bármi elkezdődhet... ahogy Hunc engedi nyitogatom Erika oldalát és próbálom nyomonkövetni az eseményeket...
Innen is nagyon sok erőt kívánok Neked és kicsi Barninak! ...(havat már nem kell, hiszen az megérkezett...:) )
Hunc-mester egy hónapos méreteit immáron publikussá teszem- (amíg még megengedi ;) :
- született 3110 grammal és 56 centivel
- 2800 grammra esett vissza a súlya a kórházban, de szerencsére már a második napon megindult a tejecském és így Hunc kórházból való távozásakor már majdnem elérte születési súlyát, 3080 grammal jöttünk haza
- itthon a következő napon visszanyerte "érkezésekori" tömegét, azaz 5 naposan
- közben néha méregettük, de mivel alaposan telerakja a pelust és napról-napra nehezebbnek is érezzük, nomeg látványosan kerekedik is, nem tettük rendszeresen. Párszor lemértük szopi előtt és után, egészen addig hinni sem mertem a szememnek, gondolván, valamit félremértünk, míg lefejt tejcit nem kapott, mert ő bizony alkalmanként 100-160 miliket eszik meg (most nagyon pirulok, mert mivé lesz ez a gyermek, ha így folytatja?!... állandóan Roald Dahl nagysikerű Szuperpempője jut eszembe...)
- ... kereken egy hónappal születése után 4400 gramm és 59 centiméter hosszú...
Ez egy mai fotó Huncról (természetesen az ilyenkor tomboló tejkiütéses lázunkat éljük... ez csúfítja gyönyörű szép orcánkat :), de hálisten a szeme megjavult! ):
Innen is nagyon sok erőt kívánok Neked és kicsi Barninak! ...(havat már nem kell, hiszen az megérkezett...:) )
Hunc-mester egy hónapos méreteit immáron publikussá teszem- (amíg még megengedi ;) :
- született 3110 grammal és 56 centivel
- 2800 grammra esett vissza a súlya a kórházban, de szerencsére már a második napon megindult a tejecském és így Hunc kórházból való távozásakor már majdnem elérte születési súlyát, 3080 grammal jöttünk haza
- itthon a következő napon visszanyerte "érkezésekori" tömegét, azaz 5 naposan
- közben néha méregettük, de mivel alaposan telerakja a pelust és napról-napra nehezebbnek is érezzük, nomeg látványosan kerekedik is, nem tettük rendszeresen. Párszor lemértük szopi előtt és után, egészen addig hinni sem mertem a szememnek, gondolván, valamit félremértünk, míg lefejt tejcit nem kapott, mert ő bizony alkalmanként 100-160 miliket eszik meg (most nagyon pirulok, mert mivé lesz ez a gyermek, ha így folytatja?!... állandóan Roald Dahl nagysikerű Szuperpempője jut eszembe...)
- ... kereken egy hónappal születése után 4400 gramm és 59 centiméter hosszú...
Ez egy mai fotó Huncról (természetesen az ilyenkor tomboló tejkiütéses lázunkat éljük... ez csúfítja gyönyörű szép orcánkat :), de hálisten a szeme megjavult! ):
2007.12.16. 15:16
A második hét tapasztalatai
Az újabb hét elteltével újabb dolgokat tanultunk meg egymástól.
Egyre bátrabban és huncutabbul jutalmaz minket a mosolyával, egyre többször és egyre élénkebben magyaráz, egyre több időt igényel velünk tölteni. Kialakult a napi rendszerünk, bár még mindig eléggé Hunor irányítás alatt állunk. És nem utolsó sorban, este lepottyant a köldökcsonkunk, úgyhogy ma este habparty lesz a kiskádban! :D Az első igazi fürdetése ma lesz. És vége a mosdókesztyűs, úgynevezett száraz fürdetésnek! (időközben megtudtam, nem az én nagy találmányom ez a mosdókesztyűs fürdetés, hanem neve is van, úgynevezett "száraz" fürdetés, amikor is nedves vattapamacsokkal, mosdókesztyűvel áttöröljük a baba érzékeny területeit és csak a köldökcsonk leesése után fürdetjük meg igazi módon, állítólag ilyenkor kevesebb stressz éri a babát... hááát, majd ma kiderül! :) )
Az elmúlt két napban sikerült megtapasztalnunk, milyen az, ha a gyerekünk "túlpörög". Ha tisztába van téve, többszörösen megetetve, szórakoztatva, ha látványosan álmos és mégsem bír elaludni. És csak ordít és ordít és minden csak kisideig képes lekötni Őt. ( Ezzel egyidőben sikerült megtanulnom különbséget tenni sírás és sírás között...merthogy óriási különbség van köztük! Van a fájdalmas sírás, az éhesen ikegő sírás, a nyűgös foglalkozzvelem és nehagyjegyedül sírás, a nyűgös semmisemjó sírás és sejtéseim szerint még ezer másik féle lehet, most egyelőre csak ezeket tanította meg Hunc... :DDD) Széles palettát kipróbáltunk lelkes elsőgyermekes szülőkként és úgy döntöttünk, mi bebizonyítjuk a szakkönyveknek és a világnak, hogy márpediglen szeretettel és odafigyeléssel meg fogjuk tudni nyugtatni Hunort. Felváltva vettük fel, nyugtatgattuk, szépen és nyugodt hangon beszéltünk hozzá, figyeltük, hogy magyaráz (és próbáltuk kitalálni kusza mozdulataiból, hogy mire gondolhat?!) , ringattuk, simogattuk, melléfeküdtünk az ágyba, átkaroltam, hogy érezze a közelségem, összebújtunk, énekeltem neki, nagyokat ásított, majd újrakezdte az üvöltést... betettük a gyerekülésbe (legalább míg bekapok pár falatot, könyörgöm, ne ordíts! :S... ), abban ringattuk, kivittük magunk mellé a konyhába, de minden csak percekig használt... végül olyat tettem, amit magam sem gondoltam volna, hogy megteszek: beraktuk a kiságyba és egészen egyszerűen otthagytuk... a szívem szakadt meg a keserv énekétől (ezért hevesen elkezdtem mosogatni, hogy ne is halljam a kiszűrődő hangokat), könnyeim potyogtak, persze úgy, hogy HuncApu ne lássa, milyen gyengeszívű vagyok... és láss csodát: a pár tányér és pohár elmosogatása után, síri csönd fogadott... belopakodtam a szobába és Hunc édesdeden aludt feltett kezekkel a megadom magam poziciójában... álombanyugtatta saját magát... :) és mindösszesen 4 és fél órára sikerült kiütnie magát! :))) Következtetésként viszont levontam: sürgősen be kell szereznünk egy kengurut (vagy valamilyen babahordozót, amivel itthon közlekedhetek szabadon egyik szobából a másikba, miközben kismajmom rajtam lóghat ;) ), ha nem akarom magam a babaszobába szögezni végérvényesen! :DDD
E hét termése a hajbakapaszkodás is. Nagyon alapos a fiam, mert a kiálló hajszálaimat is meg tudja találni és azokba jó erősen belekapaszkodni. (komolyan elgondolkodtam valami rövidebb fazonon, mert most úgy viselem, mint valami eminens tanuló, teljsen lesimítva és összefogva tele csatokkal, hogy még véletlenül se maradjanak kilógó hajszálak :S)
Ma este lesz a nagy mérlegelés is: mindenesetre nekem kellő bizonyíték a gyarapodásra az, hogy kinőtte az első rugdalózóját ( a KicsiBob Micimackósasát :D ) és belenőtt 3 másikba, amik akkorák voltak rá, hogy az első nap 5 centire lógtak a lábujjától! :D
Hétvégén dédilátogatások is voltak minálunk (hol álmában, hol ébren találták a kisembert):
Egyre bátrabban és huncutabbul jutalmaz minket a mosolyával, egyre többször és egyre élénkebben magyaráz, egyre több időt igényel velünk tölteni. Kialakult a napi rendszerünk, bár még mindig eléggé Hunor irányítás alatt állunk. És nem utolsó sorban, este lepottyant a köldökcsonkunk, úgyhogy ma este habparty lesz a kiskádban! :D Az első igazi fürdetése ma lesz. És vége a mosdókesztyűs, úgynevezett száraz fürdetésnek! (időközben megtudtam, nem az én nagy találmányom ez a mosdókesztyűs fürdetés, hanem neve is van, úgynevezett "száraz" fürdetés, amikor is nedves vattapamacsokkal, mosdókesztyűvel áttöröljük a baba érzékeny területeit és csak a köldökcsonk leesése után fürdetjük meg igazi módon, állítólag ilyenkor kevesebb stressz éri a babát... hááát, majd ma kiderül! :) )
E hét termése a hajbakapaszkodás is. Nagyon alapos a fiam, mert a kiálló hajszálaimat is meg tudja találni és azokba jó erősen belekapaszkodni. (komolyan elgondolkodtam valami rövidebb fazonon, mert most úgy viselem, mint valami eminens tanuló, teljsen lesimítva és összefogva tele csatokkal, hogy még véletlenül se maradjanak kilógó hajszálak :S)
Ma este lesz a nagy mérlegelés is: mindenesetre nekem kellő bizonyíték a gyarapodásra az, hogy kinőtte az első rugdalózóját ( a KicsiBob Micimackósasát :D ) és belenőtt 3 másikba, amik akkorák voltak rá, hogy az első nap 5 centire lógtak a lábujjától! :D
Hétvégén dédilátogatások is voltak minálunk (hol álmában, hol ébren találták a kisembert):
10 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2007.12.09. 22:40
Egy hetes kisember
Alig hiszem el, hogy már egy hete velünk van, Hunc. Szinte naponta fotózzuk, mert szinte naponta újabb és újabb dolgokra képes és egyik pelenkázástól a másikig is képes valami új dolgot felfedeznie!
Élete első hetében mindannyiunk mindennapjaiba rengeteg változást hozott:
- ezelőtt egy héttel ilyenkor már a karjaimban tarthattam Őt. Igaz, még mindketten csak ismerkedtünk egymással, mégis velünk volt már és valami teljesen új és eddig nem ismert érzést csempészett HuncApuval való kapcsolatunkba.
- 2 nap múlva megtörtént a tejbelövellés, igaz a kórházban délután még nem hittek nekem, aztán éjjel pokoli fájdalomra ébredtem, enyhe hőemelkedésre és két Pamela Anderson számára is irigyelnivaló cickóra ;), amiből nem tudtam kikönyörögni Hunc számára a tejcit sehogy sem. Az éjszakás nővérke segítségével megszabadultam a fölöslegtől és így már szabadon szopizhatott Hunc, majd éjszakára kaptam egy felmelegített meggymagpárnát, ami reggelre teljesen fellazította a kötöszöveteket.
- a 3. napon kisfiam megkapta az első oltását ( a BCG-t, ami a tuberkulózis védőoltása), amit én végigzokogtam, Hunc egy erőteljesebb gügyögyő hanggal konstatált.
- 4 nappal később (éppen Mikulás napján) hazahoztuk a kórházból a kismanónkat. Nagyon furcsa volt az első nap itthon nekem, bár Hunorka akkor is jól kezelte az új helyzetet: végigvittük a lakáson, tudom, hülyének tűnhetünk, de minden helyiségről mondtam neki pár szót, majd nagyot szopizott és elaludt a kiságyában. Ezen a napon kezdte el először "markolászni" a felé közelítő cicimet (persze, mert egy kis méregzsák, ha nem kapja meg azonnal, mihelyst kinyítja a szemét :D)
- az 5. napon délelőtt kijött a gyerekorvos, mindent rendben talált, de ezt leszámítva családi idillben éltünk, HuncApu kiadós és finom ebédet főzött az én irányításom alatt, többször elbőgtem magam a harmóniától és a szeretettől.
- 6. napunkon vacsi után még nem volt álmos a kicsikirályfi, HuncApu a nappaliban játszott vele, ismerkedtek és ekkor rámosolygott! Hosszan és kitartóan és nagyon Huncutul! Elolvadtunk mosolyától...
- ma pedig egy hetes és reggelre már sikerült átfordítania a fejét fekve! Eddig, ha lefektettem pl. a jobb oldalára, akkor általában következő ébredéséig úgy is maradt, de mára a szemem előtt átfordította a kis fejét a bal oldalra.
Délután fentjárt a KeresztApu, Hunorka ébren és nagy érdeklődéssel fogadta Őt is meg a tőle kapott rózsaszín malacot. Kaptunk egy gazdag komatálat is:
HuncApu elkapott egy titkos pillanatot, néha szopizás után összebújva elbóbiskolunk pár percre Hunccal:
Élete első hetében mindannyiunk mindennapjaiba rengeteg változást hozott:
- ezelőtt egy héttel ilyenkor már a karjaimban tarthattam Őt. Igaz, még mindketten csak ismerkedtünk egymással, mégis velünk volt már és valami teljesen új és eddig nem ismert érzést csempészett HuncApuval való kapcsolatunkba.
- 2 nap múlva megtörtént a tejbelövellés, igaz a kórházban délután még nem hittek nekem, aztán éjjel pokoli fájdalomra ébredtem, enyhe hőemelkedésre és két Pamela Anderson számára is irigyelnivaló cickóra ;), amiből nem tudtam kikönyörögni Hunc számára a tejcit sehogy sem. Az éjszakás nővérke segítségével megszabadultam a fölöslegtől és így már szabadon szopizhatott Hunc, majd éjszakára kaptam egy felmelegített meggymagpárnát, ami reggelre teljesen fellazította a kötöszöveteket.
- a 3. napon kisfiam megkapta az első oltását ( a BCG-t, ami a tuberkulózis védőoltása), amit én végigzokogtam, Hunc egy erőteljesebb gügyögyő hanggal konstatált.
- 4 nappal később (éppen Mikulás napján) hazahoztuk a kórházból a kismanónkat. Nagyon furcsa volt az első nap itthon nekem, bár Hunorka akkor is jól kezelte az új helyzetet: végigvittük a lakáson, tudom, hülyének tűnhetünk, de minden helyiségről mondtam neki pár szót, majd nagyot szopizott és elaludt a kiságyában. Ezen a napon kezdte el először "markolászni" a felé közelítő cicimet (persze, mert egy kis méregzsák, ha nem kapja meg azonnal, mihelyst kinyítja a szemét :D)
- az 5. napon délelőtt kijött a gyerekorvos, mindent rendben talált, de ezt leszámítva családi idillben éltünk, HuncApu kiadós és finom ebédet főzött az én irányításom alatt, többször elbőgtem magam a harmóniától és a szeretettől.
- 6. napunkon vacsi után még nem volt álmos a kicsikirályfi, HuncApu a nappaliban játszott vele, ismerkedtek és ekkor rámosolygott! Hosszan és kitartóan és nagyon Huncutul! Elolvadtunk mosolyától...
- ma pedig egy hetes és reggelre már sikerült átfordítania a fejét fekve! Eddig, ha lefektettem pl. a jobb oldalára, akkor általában következő ébredéséig úgy is maradt, de mára a szemem előtt átfordította a kis fejét a bal oldalra.
Délután fentjárt a KeresztApu, Hunorka ébren és nagy érdeklődéssel fogadta Őt is meg a tőle kapott rózsaszín malacot. Kaptunk egy gazdag komatálat is:
HuncApu elkapott egy titkos pillanatot, néha szopizás után összebújva elbóbiskolunk pár percre Hunccal:
Annyira boldog vagyok, hogy minket választottál, kisfiam!
Hozzászólások: