2007.12.18. 19:34
Minden napi felháborodásunk...
Koradélután, miután Huncot megetettem és elaltattam, gondoltam szánok magamra is pár percet a fürdőszoba terén. (hogy nőcisebben érezzem magam gondoltam arcpakolok, beszárítom a hajamat és jó alaposan tetőtől talpig bekrémezem magam :D)).
Még csak a gondolati síkig jutottam, amikor élesen megszólalt a kaputelefon, postásnéni közölte, csomagom érkezett, leszek-e szíves lefáradni érte. Mondtam lenni lennék, de szépen kérném, tegyen most kivételt és hozza fel, mert egyedül vagyok itthon a két hetes kisfiammal és nem szívesen hagynám magára, percekre sem. Valamit motyogott, majd közölte, akkor bedob egy értesítőt, hogy a postán én vagy meghatalmazottam átveheti a csomagomat. Éreztem, hogy pillanatokon belül kitörök, ezért belemondtam a kaputelefonba, hogy oké, egy percet lesszíves várni, lemegyek. Miközben tovább hergeltem magam, felöltöztem és lecsattogtam a földszintre. Egy igen erősen sminkelt 100-120 kiló körüli férfiakálma postáskisasszony fogadott, mutatta hol írjam alá, én pedig szépen megköszöntem, hogy ennyire szolidarizál egy kisgyerekes anyukával, és igazából nem is tudom, hogy mért támasztok elvárásokat a világgal szemben, amikor mi nők sem tudunk ennyiben sem segíteni egymásnak?! Mire ő értelmesen: dehát jó helyen van a gyerek, nem? Nem tud leesni vagy ilyesmi? Mondtam persze, nem tud leesni és tényleg csak ez számít...
Visszajöttem és a kisfiam mellé feküdtem és csak néztem, csak néztem ŐT... annyira jó lenne Őt megvédeni ettől a világtól... belenézek azokba az ártatlan kék szemekbe és szeretném olyanná nevelni, hogy mindig ilyen ártatlanok maradjanak... tudom, ez is bugyutaság, de pár napja begyulladt a szeme Huncnak és szemcseppezzük, mert nem használt a kamillás törlés... egészen egyszerűen nem vagyok képes én csöpögtetni, mert ha közelítek a csöpögtetővel még be sem hunyja a szemeit, annyira bízik bennem...
Hunorka legújabb alvási póza (saját maga fejlesztésében!) a hasi alvás (szerintem emlékeztetheti a magzati pózra :) ):
Még csak a gondolati síkig jutottam, amikor élesen megszólalt a kaputelefon, postásnéni közölte, csomagom érkezett, leszek-e szíves lefáradni érte. Mondtam lenni lennék, de szépen kérném, tegyen most kivételt és hozza fel, mert egyedül vagyok itthon a két hetes kisfiammal és nem szívesen hagynám magára, percekre sem. Valamit motyogott, majd közölte, akkor bedob egy értesítőt, hogy a postán én vagy meghatalmazottam átveheti a csomagomat. Éreztem, hogy pillanatokon belül kitörök, ezért belemondtam a kaputelefonba, hogy oké, egy percet lesszíves várni, lemegyek. Miközben tovább hergeltem magam, felöltöztem és lecsattogtam a földszintre. Egy igen erősen sminkelt 100-120 kiló körüli férfiakálma postáskisasszony fogadott, mutatta hol írjam alá, én pedig szépen megköszöntem, hogy ennyire szolidarizál egy kisgyerekes anyukával, és igazából nem is tudom, hogy mért támasztok elvárásokat a világgal szemben, amikor mi nők sem tudunk ennyiben sem segíteni egymásnak?! Mire ő értelmesen: dehát jó helyen van a gyerek, nem? Nem tud leesni vagy ilyesmi? Mondtam persze, nem tud leesni és tényleg csak ez számít...
Visszajöttem és a kisfiam mellé feküdtem és csak néztem, csak néztem ŐT... annyira jó lenne Őt megvédeni ettől a világtól... belenézek azokba az ártatlan kék szemekbe és szeretném olyanná nevelni, hogy mindig ilyen ártatlanok maradjanak... tudom, ez is bugyutaság, de pár napja begyulladt a szeme Huncnak és szemcseppezzük, mert nem használt a kamillás törlés... egészen egyszerűen nem vagyok képes én csöpögtetni, mert ha közelítek a csöpögtetővel még be sem hunyja a szemeit, annyira bízik bennem...
Hunorka legújabb alvási póza (saját maga fejlesztésében!) a hasi alvás (szerintem emlékeztetheti a magzati pózra :) ):
Hozzászólások: