2007.12.16. 15:16
A második hét tapasztalatai
Az újabb hét elteltével újabb dolgokat tanultunk meg egymástól.
Egyre bátrabban és huncutabbul jutalmaz minket a mosolyával, egyre többször és egyre élénkebben magyaráz, egyre több időt igényel velünk tölteni. Kialakult a napi rendszerünk, bár még mindig eléggé Hunor irányítás alatt állunk. És nem utolsó sorban, este lepottyant a köldökcsonkunk, úgyhogy ma este habparty lesz a kiskádban! :D Az első igazi fürdetése ma lesz. És vége a mosdókesztyűs, úgynevezett száraz fürdetésnek! (időközben megtudtam, nem az én nagy találmányom ez a mosdókesztyűs fürdetés, hanem neve is van, úgynevezett "száraz" fürdetés, amikor is nedves vattapamacsokkal, mosdókesztyűvel áttöröljük a baba érzékeny területeit és csak a köldökcsonk leesése után fürdetjük meg igazi módon, állítólag ilyenkor kevesebb stressz éri a babát... hááát, majd ma kiderül! :) )
Az elmúlt két napban sikerült megtapasztalnunk, milyen az, ha a gyerekünk "túlpörög". Ha tisztába van téve, többszörösen megetetve, szórakoztatva, ha látványosan álmos és mégsem bír elaludni. És csak ordít és ordít és minden csak kisideig képes lekötni Őt. ( Ezzel egyidőben sikerült megtanulnom különbséget tenni sírás és sírás között...merthogy óriási különbség van köztük! Van a fájdalmas sírás, az éhesen ikegő sírás, a nyűgös foglalkozzvelem és nehagyjegyedül sírás, a nyűgös semmisemjó sírás és sejtéseim szerint még ezer másik féle lehet, most egyelőre csak ezeket tanította meg Hunc... :DDD) Széles palettát kipróbáltunk lelkes elsőgyermekes szülőkként és úgy döntöttünk, mi bebizonyítjuk a szakkönyveknek és a világnak, hogy márpediglen szeretettel és odafigyeléssel meg fogjuk tudni nyugtatni Hunort. Felváltva vettük fel, nyugtatgattuk, szépen és nyugodt hangon beszéltünk hozzá, figyeltük, hogy magyaráz (és próbáltuk kitalálni kusza mozdulataiból, hogy mire gondolhat?!) , ringattuk, simogattuk, melléfeküdtünk az ágyba, átkaroltam, hogy érezze a közelségem, összebújtunk, énekeltem neki, nagyokat ásított, majd újrakezdte az üvöltést... betettük a gyerekülésbe (legalább míg bekapok pár falatot, könyörgöm, ne ordíts! :S... ), abban ringattuk, kivittük magunk mellé a konyhába, de minden csak percekig használt... végül olyat tettem, amit magam sem gondoltam volna, hogy megteszek: beraktuk a kiságyba és egészen egyszerűen otthagytuk... a szívem szakadt meg a keserv énekétől (ezért hevesen elkezdtem mosogatni, hogy ne is halljam a kiszűrődő hangokat), könnyeim potyogtak, persze úgy, hogy HuncApu ne lássa, milyen gyengeszívű vagyok... és láss csodát: a pár tányér és pohár elmosogatása után, síri csönd fogadott... belopakodtam a szobába és Hunc édesdeden aludt feltett kezekkel a megadom magam poziciójában... álombanyugtatta saját magát... :) és mindösszesen 4 és fél órára sikerült kiütnie magát! :))) Következtetésként viszont levontam: sürgősen be kell szereznünk egy kengurut (vagy valamilyen babahordozót, amivel itthon közlekedhetek szabadon egyik szobából a másikba, miközben kismajmom rajtam lóghat ;) ), ha nem akarom magam a babaszobába szögezni végérvényesen! :DDD
E hét termése a hajbakapaszkodás is. Nagyon alapos a fiam, mert a kiálló hajszálaimat is meg tudja találni és azokba jó erősen belekapaszkodni. (komolyan elgondolkodtam valami rövidebb fazonon, mert most úgy viselem, mint valami eminens tanuló, teljsen lesimítva és összefogva tele csatokkal, hogy még véletlenül se maradjanak kilógó hajszálak :S)
Ma este lesz a nagy mérlegelés is: mindenesetre nekem kellő bizonyíték a gyarapodásra az, hogy kinőtte az első rugdalózóját ( a KicsiBob Micimackósasát :D ) és belenőtt 3 másikba, amik akkorák voltak rá, hogy az első nap 5 centire lógtak a lábujjától! :D
Hétvégén dédilátogatások is voltak minálunk (hol álmában, hol ébren találták a kisembert):
Egyre bátrabban és huncutabbul jutalmaz minket a mosolyával, egyre többször és egyre élénkebben magyaráz, egyre több időt igényel velünk tölteni. Kialakult a napi rendszerünk, bár még mindig eléggé Hunor irányítás alatt állunk. És nem utolsó sorban, este lepottyant a köldökcsonkunk, úgyhogy ma este habparty lesz a kiskádban! :D Az első igazi fürdetése ma lesz. És vége a mosdókesztyűs, úgynevezett száraz fürdetésnek! (időközben megtudtam, nem az én nagy találmányom ez a mosdókesztyűs fürdetés, hanem neve is van, úgynevezett "száraz" fürdetés, amikor is nedves vattapamacsokkal, mosdókesztyűvel áttöröljük a baba érzékeny területeit és csak a köldökcsonk leesése után fürdetjük meg igazi módon, állítólag ilyenkor kevesebb stressz éri a babát... hááát, majd ma kiderül! :) )
E hét termése a hajbakapaszkodás is. Nagyon alapos a fiam, mert a kiálló hajszálaimat is meg tudja találni és azokba jó erősen belekapaszkodni. (komolyan elgondolkodtam valami rövidebb fazonon, mert most úgy viselem, mint valami eminens tanuló, teljsen lesimítva és összefogva tele csatokkal, hogy még véletlenül se maradjanak kilógó hajszálak :S)
Ma este lesz a nagy mérlegelés is: mindenesetre nekem kellő bizonyíték a gyarapodásra az, hogy kinőtte az első rugdalózóját ( a KicsiBob Micimackósasát :D ) és belenőtt 3 másikba, amik akkorák voltak rá, hogy az első nap 5 centire lógtak a lábujjától! :D
Hétvégén dédilátogatások is voltak minálunk (hol álmában, hol ébren találták a kisembert):
10 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2007.12.16. 14:58
Ismét baba!
Újabb babával bővült baráti körünk: tegnap reggel megszületett Kármen második kisfia (megsürgetve egy kis facipeléssel ;) ), Szilárd, 3400 grammal és 54 centivel.
Büszke Apuka szerint Anyuka és kisfia mindketten jól vannak!
Isten hozott közöttünk!
Hozzászólások: