2007.12.28. 15:36
Ami mindenért kárpótol...
Hunc éjszaka igencsak aktív baba volt, azt kell mondanom, hogy nem egyértelműen a pocija fájt, hanem inkább a szelek bántották. (HuncApu szerint egészen egyszerűen csak apahiánya volt ;) ) És mintha valahogy benne totál megfordult volna az élet: a nappalokat végigalussza, este 10-11 magasságában viszont hihetetlen aktivitásról tesz tanúbizonyságot. És ezellen nem használ az esti fürdetés sem, sőt néha mintha ettől pörögne fel (?!). Ma éjjel extra műsort adott kisfiam: hangja a csöndes éjszakában szirénaszerű víjjogás volt, esküszöm azt vártam, mikor csönget be a szomszéd (vagy a rendőrség), hogy vajon mit csinálhatnak a kegyetlen szülők ezzel az aranypicigyermekkel?! :))) Napközben meg a gyámügy látogatásást várom ugyanilyen aggódva! :)))
Végül a nap első sugaránál kisvámpírom is nyugovóra tért és azóta is csak enni kelt föl. DE: az az evés (sőt a következő is!) kárpótolt mindenért! Miután bekebelezte nem kis adag tejcijét (olyan 140 milit), még nem aludt el, hanem huncutkodott (ez abból áll, hogy cicanyávogás szerű hangokat hallat, közben keze-lába jár és cuppogva magyaráz) és mindeközben kaptam egy olyan széles mosolyt, amilyet még nem is láttam Hunor arcán ezidáig. Olyan igazi kisbabásat, amitől az ember lányának a szíve, -főleg, ha egyidőben anyuka is,- gyönyörűségében összefacsarodik... torokszorongatóan gyönyörűséges látvány! Egyre tudatosabban csinálja, igaz, szerintem ez most a tökéletes komfortjának (pocak tele, pelus üres) szól és nem személyemnek, de mégis csodaszép! Ma napközben is elég sokat volt fönn, nem hisztizett, inkább csak érdeklődött a világ felől! :) Sajna, a mosolyát még nem sikerült lefotóznom (elolvadok és leblokkolok tőle), de nézelődését végre már igen!
Végül a nap első sugaránál kisvámpírom is nyugovóra tért és azóta is csak enni kelt föl. DE: az az evés (sőt a következő is!) kárpótolt mindenért! Miután bekebelezte nem kis adag tejcijét (olyan 140 milit), még nem aludt el, hanem huncutkodott (ez abból áll, hogy cicanyávogás szerű hangokat hallat, közben keze-lába jár és cuppogva magyaráz) és mindeközben kaptam egy olyan széles mosolyt, amilyet még nem is láttam Hunor arcán ezidáig. Olyan igazi kisbabásat, amitől az ember lányának a szíve, -főleg, ha egyidőben anyuka is,- gyönyörűségében összefacsarodik... torokszorongatóan gyönyörűséges látvány! Egyre tudatosabban csinálja, igaz, szerintem ez most a tökéletes komfortjának (pocak tele, pelus üres) szól és nem személyemnek, de mégis csodaszép! Ma napközben is elég sokat volt fönn, nem hisztizett, inkább csak érdeklődött a világ felől! :) Sajna, a mosolyát még nem sikerült lefotóznom (elolvadok és leblokkolok tőle), de nézelődését végre már igen!
Hozzászólások: