2007.12.30. 17:37
4 hetesek lettünk!
Huncom így ünnepli 4 hetes jubileumát!
Ismét pocsék éjszakánk volt, de ez most saját hitetlenségemnek köszönhető. Még a várandósságom alatt rengeteg könyvet bújtam a terhességről, a szoptatásról, a csecsemők fejlődéséről, a kisbabák mindennapjairól. Többek között van egy tiltólista is ételek felsorolásával a szoptató anyukáknak, melyeket nem szabad fogyasztania, különben pocakfájást okozunk kisbabánknak. De több olyan véleményt is olvastam, ami valamelyest cáfolta ezt a listát, hogy igazából minden gyerek más, és mindegyiknél magunknak kell kitapasztalni a szorulást, hasfájást okozó étkeket. Namármost: 2 napja, mikor Huncom éjjel pocifájás miatt nem aludt , este töltött káposztát ettem, majd következő nap mást (ezt az éjszakát végig is aludta a gyermek) és tegnap este csak egy kisgombóccal legyűrtem ismét... nem is aludt hajnal 5-ig! Úgyhogy mától káposzta sztornózva egy időre...
Miután megszületett Hunor, úgy gondoltam, hétről-hétre, hónapról-hónapra leírom csemetém testi- és lelki fejlődéseit, de időközben rájöttem, ezt bármely könyvben, internetes babás oldalon megtalálom. A huncut mosolya, cinkosan csillogó kék szemei, melyekkel hálásan-kérőn néz rám, a kacsamódon nyelő hangocskái szopizás közben viszont minden tanulmányból kimaradtak... Minden fejlődése itt történik a szemünk előtt lépésről-lépésre, én mégis már csak azt veszem észre, hogy szopizás közben kezével kitámasztja a cicimet, hogy megtalál a szobában a szemeivel, hogy a hangunk hallatán felénk fordítja a fejét, hogy egyre többször mosolyog, ha jóllakott és elégedett... és visszahozhatatlan pillanatok azok is, amikor elalszik szopizás közben és a szája sarkában még ott marad egy csöpp édes anyatej... Minden nap és minden pillanatban azt érzem, annál tökéletesebb már nem is lehetne... Hunor minden megmozdulásával szívensimogat és lelkenmelenget és ez nagyon jó nekem... annyira jó érzés anyának lenni...
Hozzászólások: