Tegnap hazajöttünk a kórházból, teljes menetszerkóba így nézett ki a kismanónk! Egyelőre nem nagyon tudunk elszakadni egymástól (most is a karomban lóg miközben írok :) ).
Kicsit még nyomott vagyok, fájdogál a megstoppolt pocakom, de ha ránézek a kis batyumra, hirtelen minden negatíy gondolat és érzés elillan belőlem!
Tényleg csodababa lett: végtelen türelemmel és megértéssel viseli kezdeti bénázgatásaimat, szinte sosem sír, nagyokat szopizik (rengeteg tejem van!), alszik... és naponta legalább 3-4-szer kaksizik! :))))))) (tiszta apja,ez a gyerek! ;) )

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a rengeteg jókívánságot, kedves szót, gondolatot, szívből jövő, meleg érzést, aggódást és drukkot... Mickám neked pedig a napi bejelentkezéseket, fotókat és tudósításokat! Nagyon sok erőt adtak a gondolataitok... ha lesz kicsivel több időm (és erőm!) megírom a  szüléstörténetet is. Sajnos, nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, de Isten valamiért így alakította az életem... meg kell találnom az okát, ahhoz, hogy el tudjam teljes mértékben fogadni, hogy így alakult. Igyekszem utolérni önmagam és minél előbb jelentkezni!

Nem tudom, hol és mikor olvastam, de nagyon megmaradt ez a mondat bennem: az anyaság napi 24 órás elfoglaltság... ez tényleg így van, de ez is milyen édes elfoglaltság! :)))


süti beállítások módosítása