2007.12.14. 12:33
A védőnénink búcsúja...
Bizonyos időközönként a babás házhoz kilátogat a védőnéni, hogy megtekintse minden rendben van-e, azaz hogyan boldogul a kismama és gyakorlati tanácsokkal lássa el őt. Nálunk ma volt esedékes a védőnői látogatás és most már tudatosult bennem, hogy a fiamnak látens fehérköppenyes szindrómája van! :DDD Bárki, ha felugrik hozzánk, nem is kell találkozniuk sem, kicsifiam egy kisangyal, édesen alszik a kiságyában, mégha szopi idő is van, nem ébred, szóval egy igazi Tündérgombóc. Ha azonban "fehérköppenyes" teszi tiszteletét nálunk (gyerekorvos, védőnő) igazi kis nyűgpárnává lép elő. Tegnap a gyerekorvos ittjártakor adott igen intenzív hangot a pelus teletöltésének, majd mikor tisztába tettem, sugárban kaptunk még egy "adagot". :))) (a doktornőt első ittjártakor szimplán lepisilte Hunor és ha akkor nem adja át a gyereket egy komolyabb "csomaggal" is megtisztelte volna! ;) :D).
Ma fél 11-kor érkezett a védőnénink, Hunc akkor ébredezett, bár még nem igazán lett volna itt az ideje, hiszen fél 10 körül uzsonnázott. Mindenesetre éreztem egy semmivelösszenemtéveszthető illatot (nevezzük inkább szagnak), és a védőnéni is azt kérte, hogy megnézne egy tisztábatételt! Hoppá, soha jobb alkalom, Hunorkát kibontogatom, egyre hisztisebben tűri, közben élénken gesztikulálva jelzi, hogy ő már bizony nagyon éhes és ilyenkor szinte az egész ökle befér a szájába. Jóanyukához méltón csitítgatom, közben kezem a mindennapi gyakorlott mozdulatokkal új pelust tesz Hunc alá, jöhet a popsikrém, az alkoholos köldökcsonkápolás (hurrá!, már igencsak lifeg, csak egy apró bőrdarabka tartja! ), ekkor szép szabályos sugárban pisilni kezd a pelusba. Oké semmi gond, megmosolyogjuk, hogy milyen édes kisfiú, és ekkor következik a szintén semmivelösszenemtéveszthető hang (istenem, ebből a kicsi csomagból hogy tudnak ilyen hangok távozni?!). Újabb mosolyokkal felvértezve, újabb peluscsere következik... és még kétszer megismétlődik a jelenet! (elmondanám halkan: ilyet még sosem csinált!)
Pelenkázásból jelest kaptunk! :DDD
Most pedig édesdeden alszik azóta is...
A szomorúság tárgya az az, hogy ismét búcsút vettünk egymástól a védőnénivel, jobb állásajánlat, melyet elfogadott... Szomorú vagyok, mert nagyon megkedveltük egymást... bár úgy váltunk el, hogy biztosan fogunk még találkozni és beszélgetni, de ugye az már nem olyan... és valamikor jövőhéten várható az immáron ötödik védőnőm felbukkanása. (bár azért abban megegyeztünk, hogy ő egy olyan jelentést ad le rólam, melyben az szerepel, hogy különösebb gondoskodást nem igényelek :))) )
Ma fél 11-kor érkezett a védőnénink, Hunc akkor ébredezett, bár még nem igazán lett volna itt az ideje, hiszen fél 10 körül uzsonnázott. Mindenesetre éreztem egy semmivelösszenemtéveszthető illatot (nevezzük inkább szagnak), és a védőnéni is azt kérte, hogy megnézne egy tisztábatételt! Hoppá, soha jobb alkalom, Hunorkát kibontogatom, egyre hisztisebben tűri, közben élénken gesztikulálva jelzi, hogy ő már bizony nagyon éhes és ilyenkor szinte az egész ökle befér a szájába. Jóanyukához méltón csitítgatom, közben kezem a mindennapi gyakorlott mozdulatokkal új pelust tesz Hunc alá, jöhet a popsikrém, az alkoholos köldökcsonkápolás (hurrá!, már igencsak lifeg, csak egy apró bőrdarabka tartja! ), ekkor szép szabályos sugárban pisilni kezd a pelusba. Oké semmi gond, megmosolyogjuk, hogy milyen édes kisfiú, és ekkor következik a szintén semmivelösszenemtéveszthető hang (istenem, ebből a kicsi csomagból hogy tudnak ilyen hangok távozni?!). Újabb mosolyokkal felvértezve, újabb peluscsere következik... és még kétszer megismétlődik a jelenet! (elmondanám halkan: ilyet még sosem csinált!)
Pelenkázásból jelest kaptunk! :DDD
Most pedig édesdeden alszik azóta is...
Hozzászólások: