2007.12.02. 16:08
Cucka elindult:-)
Cuckáék az előző bejegyzése után elindultak a székesfehérvári kórház felé, minden rendben.
ahogy történik valami érdemleges jelentkezem a következő posttal.
addigis nyugalom, lélegezzen mindenki mélyeket:-)
· 1 trackback Szólj hozzá!
Címkék: hunorszületik
2007.12.02. 15:23
Már nem merem elkiabálni...
...de nagyon úgy tűnik, hogy szép szabályos 5 perces fájásaim vannak, úgyhogy indulunk Székesfehérvárra!!! Az érintetteket (akiknek tudom a tel.számát!) továbbra is smsben értesítem a dolgok állásásáról, Micka pedig írásban itt fogja értesíteni a többi kedves embert! Mégegyszer köszönöm a rengeteg drukkot!
Nos, lehet, hogy mégiscsak preciziós gyerekünk lesz?! :DDD ...már előre retteg általában-szétcsusszant idösanyja :)))))))))))
Nos, lehet, hogy mégiscsak preciziós gyerekünk lesz?! :DDD ...már előre retteg általában-szétcsusszant idösanyja :)))))))))))
2007.12.02. 12:36
Akkorát aludtunk...
...mint nagyon rég óta már nem (és előreláthatóan nem is fogunk egy ideig ;) ). Éjjel 1 körül keveredtünk ágyba, és ismét végigaludtam az éjszakát (...meg a délelőttöt, fél 12-ig :D ). Azt álmodtam, hogy arra ébredek, 2 perces fájásaim vannak és sietnünk kell a kórházba, még talán motyogtam is valami ilyesmit HuncApunak, aki először maga is komolyan vette, aztán rájött, csak álmodozom! :) Nem bírok enni és ennek a felfokozott idegi állapotomnak köszönhetően lett mára egy kis hőemelkedésem (bár HuncApu szerint ez csak a felfokozott méhtevékenységem miatt lehet :) ). Továbbra sem történik semmi és most már tényleg nagyon rossz ez a várakozó álláspont... HuncApu felfúrja a gyerekszoba karnisait, hátha...legalább a zajtól történik valami... :)))
KomaÚr, Téged meg az Isten éltessen nagyon sokáig!!! :D ...bezzeg Neked sikerült december 2.-án megszületned! ;)
KomaÚr, Téged meg az Isten éltessen nagyon sokáig!!! :D ...bezzeg Neked sikerült december 2.-án megszületned! ;)
2007.12.01. 23:56
Ma éjszaka utoljára
Eltoltuk a Tesózást a Helyszínelők utánra, ezért csak most értünk haza, közben megint volt egy "rohamom", újabb 10 perces fájásokkal, amik indulás előtt ismét elmúltak. Most méhösszehúzódások vannak néha, amik Huncnak nagyon nem tetszenek (mondjuk nekem se tetszene, ha az eddig kényelmes és megszokott lakosztályomat valaki abronccsal akarná összeszorítani felülről :S). Most pedig azt gondolom nyugovóra térünk, amik még tudok.
Tudom, lassan tényleg kezdhetek őrültnek tűnni, de ismét nyugodtabb lett a lelkem, mert délután eszembe jutott, hogy én hanyag és gondatlan feleség vagyok, aki felelőtlenül készül elmenni csak úgy szülni és itthon fel se tölti az élelmiszer készletet itthonmaradó férjurának, és mi van akkor ha ez a szegény pára addig éhenhal?! :)))) Mondjuk ezt HuncApu esetében elég nehéz elképzelni, de mi van, ha mégis?! :)))
Nos, ez a teher is legördült rólam...:))))
Tudom, lassan tényleg kezdhetek őrültnek tűnni, de ismét nyugodtabb lett a lelkem, mert délután eszembe jutott, hogy én hanyag és gondatlan feleség vagyok, aki felelőtlenül készül elmenni csak úgy szülni és itthon fel se tölti az élelmiszer készletet itthonmaradó férjurának, és mi van akkor ha ez a szegény pára addig éhenhal?! :)))) Mondjuk ezt HuncApu esetében elég nehéz elképzelni, de mi van, ha mégis?! :)))
Nos, ez a teher is legördült rólam...:))))
2007.12.01. 18:21
Türelemjáték
Kora délutánra sikerült 10 perces fájásokat is produkálnom, amik annyira azért már nem voltak kellemesek (leszámítva azt, hogy nagyon hamar véget értek és csak abban a fél-egy percben voltak igazán kellemetlenek). Sikerült beriasztanom szülésznőt-nőgyogyót, ahogy azt kell. Majd természetesen, ezek is elmúltak! Azaz, most is vannak, de nagyon rendszertelenek és jóval kellemesebbek (kevésbé fájdalmasak). Úgyhogy most elmegyünk a nagy Tesóba, mert pár dolog fogytán van itthon, TáltosApu felajánlotta, hogy kiugrik egyedül, pihenjek csak, de most már tényleg nem szívesen maradok egyedül itthon és megint tetterősnek érzem magam! (csak nehogy úgy járjunk, mint este, a nagy tetterőmmel 2 saroknyira jutottunk a lakástól ;) ).
A méhösszehúzódások következtében beindult az előtejtermelésem is. (közben összeállt: kispasit várunk ugyebár, addig nem jön ki, míg tutira nincs biztosítva a kajája :DDD) Hunorka saját tejfakasztó partit generált estére! :))))
A méhösszehúzódások következtében beindult az előtejtermelésem is. (közben összeállt: kispasit várunk ugyebár, addig nem jön ki, míg tutira nincs biztosítva a kajája :DDD) Hunorka saját tejfakasztó partit generált estére! :))))
2007.12.01. 11:55
Még egyben
Az éjszakánk teljesen rendben zajlott, végigaludtam, hogy aztán 5 órakkor eléggé erőteljes derékfájásra ébredjek (olyan tipikusan nehéz napokira), csak pár percig tartottak, de vissza-visszatértek megközelítőleg félóránként, úgyhogy arra éppen elegek voltak, hogy ne nagyon bírjak tovább aludni. Mindez kb.8 óriáig tartott, és amint jött úgy el is múlt. Aztán újra visszaaludtam. Nőgyógyászokgyöngyével konzultálva abban maradtunk, még nincs értelme bemenni, várni köll valami rendszeresebbet. Addig pihengetek és néha elkortyolgathatok egy-egy pohár borocskát is, méhlazításként! ;) Ami biztos, hogy most már visszafordíthatatlanul elindult a folyamat, lehet, hogy ma, de az is lehet, hogy 1-2 nap múlva most már valóban megérkezik a kispasink! :)))
Amúgy, tényleg jól vagyok, Hunc nem nagyon ficánkol (esetenként egy-egy lájtosabb megmozdulása van), valószínűleg a helyét keresi már. Néha van egy kis erőteljesebb derékfájásom, hogy aztán pár perc múlva elmúljon. Szerintem Hunc csak bejelezte, hogy ne aggódjon paranoid anyja, jönni akar ő már szépen lassan, csak a saját ritmusában! :) És kikéri magának a novemberre várását, ő igenis decemberi baba akar lenni! :DDD
Többen jeleztétek, hogy az uccsó fotómon megváltozott az arcom (én olyan teliholdképűnek látom magam újranézve a képet;) ), és hogy látszik rajtam, hogy nemsokára szülni fogunk. Meg, hogy lent van a hasam is (az egész testem egy nagy has, honnan lehet azt látni, hogy lejjebb van ?! :))) ).
És a szenya Diegósok ugyan mára ígérték, hogy elkészül a gyerekszoba függönye, de természetesen most sem tudták betartani a határidőt és csak Mikulásra lesz kész, azaz december 6. Bárcsak érteném, egy hónap alatt mért nem lehet késznek lenni egy függöny beszedésével?! És akkor mért nem mondanak egy olyan határidőt, amire valóban el tudnak készülni? Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy télvíz idején mindenki függönytvarrat náluk... :S
2007.11.30. 21:28
Helyzetjelentek egy rövidet
Egyrészt ezt alkottam ma délután...
Másrészt megbolondítottam TáltosAput, hogy sétáljunk el vacsizni a Jászaira, még így utoljára... kb. útunk felén feladtam (nagyon hideg is volt, meg be is keményedtem, meg igencsak elkezdett feszülni a pocakom az alsó részen és sürgősen mosdóba kellett mennem, mert éreztem valamit... sőt, már délután is volt ott valami).
Azt hiszem, kilökődött a nyákdugóm... persze, ez innentől még több nap is lehet, de azért mégiscsak valami, nem?! :)))) ..és Hunorka bizonyítottan bármire képes, de azért mégiscsak előrelépés...
És nem tudom, van-e jelentősége, de ma nem nagyon mocorgott Hunc, még egy jóvágású csuklást se kaptam...
Most pedig várjuk a rendelt kaját...
Másrészt megbolondítottam TáltosAput, hogy sétáljunk el vacsizni a Jászaira, még így utoljára... kb. útunk felén feladtam (nagyon hideg is volt, meg be is keményedtem, meg igencsak elkezdett feszülni a pocakom az alsó részen és sürgősen mosdóba kellett mennem, mert éreztem valamit... sőt, már délután is volt ott valami).
Azt hiszem, kilökődött a nyákdugóm... persze, ez innentől még több nap is lehet, de azért mégiscsak valami, nem?! :)))) ..és Hunorka bizonyítottan bármire képes, de azért mégiscsak előrelépés...
És nem tudom, van-e jelentősége, de ma nem nagyon mocorgott Hunc, még egy jóvágású csuklást se kaptam...
Most pedig várjuk a rendelt kaját...
2007.11.30. 18:24
Mindjárt a finisben
Meglepi pocakfotó! :))) "Élőben", takarásmentesen már ekkora Hunor lakása... egész jó kedvem kerekedett, bevásároltam a hobbiboltba egy csomó ketyerét és már össze is kreatívkodtam az idei karácsonyos ajtódíszünket, majd azt is lefotózom (időm van :D ), de még szárad a ragasztás meg a festék! Hiába, kicsi dologgal is boldoggá lehet tenni egy nőcit... kicsi vásárolgatás, emberek közé menés... :)))
Továbbra sincs semminemű változás a közérzetemben. Kommunikáltam Hunccal, ugyan árulja már el, mi az akadálya annak, hogy még nem érzi elérkezettnek az időt a kibújásra?! És ekkor bevillant egy újabb vad gondolat: egy dolgot még nem raktam rendbe, pedig meg szerettem volna csinálni mielőtt Hunc megszületik: a babaruhákat szelektálni (méretek és milyenségük szerint). Nos, most nekiestem (természetesen megállapítottam, hogy újra ki kell mosni őket ;) ), és átrendezem a szekrényébe.
Hátha....
Továbbra sincs semminemű változás a közérzetemben. Kommunikáltam Hunccal, ugyan árulja már el, mi az akadálya annak, hogy még nem érzi elérkezettnek az időt a kibújásra?! És ekkor bevillant egy újabb vad gondolat: egy dolgot még nem raktam rendbe, pedig meg szerettem volna csinálni mielőtt Hunc megszületik: a babaruhákat szelektálni (méretek és milyenségük szerint). Nos, most nekiestem (természetesen megállapítottam, hogy újra ki kell mosni őket ;) ), és átrendezem a szekrényébe.
Hátha....
13 komment
Címkék: kismamafotó pocakfotó
2007.11.30. 09:53
I give up!
A délutáni turkászás következtében vagy a nagy izgalmaknak tudható-e be, nem tudom, mindenesetre, alapos bevacsorázás után (mert hát ugye ki tudja, mit hoz az éjszaka?) , pár sort még olvastam, aztán beájultam az ágyba... és gyakorlatilag nagyon hosszú idő óta először, de végigaludtam az éjszakát! ... mondjuk, nem érzem magam roppant mód kipihentnek továbbra sem. :S És: a vélt- vagy valós fájásaim is teljesen megszűntek... ez van, mi már így maradunk... most pedig ezen felbuzdulva, visszaviszem egyedül a könyvtáras könyveket és bemegyek a mellettünk nemrég nyílt kreatív hobbiboltba, pár kiegészítő ketyerét venni karácsonyra... Aztán hazajövök és takarítani fogok, megpróbálok úgy élni, mint azelőtt, amikor még nem voltam minden-napos szülő nő... :)))) Hunc még marad...úgy tűnik... kezdem úgy érezni magam, mint egy elefánt... utána is nézek, az elefánt várandóssági idejének...
És szép napot Mindenkinek... és ha hazajön HuncApu lesz 39. heti pocak fotóm is (reggel óta bénázok ezzel is és nem tudok egy normálisat fotózni magamról, amikor vagy ne idétlenül-koncentrálva bambuljak a gépbe vagy ne lógjon át pl. a karom az egész képen ...) .
Pont.
Utánanéztem: van időm...röpke 22 hónap... :)))))))
És szép napot Mindenkinek... és ha hazajön HuncApu lesz 39. heti pocak fotóm is (reggel óta bénázok ezzel is és nem tudok egy normálisat fotózni magamról, amikor vagy ne idétlenül-koncentrálva bambuljak a gépbe vagy ne lógjon át pl. a karom az egész képen ...) .
Pont.
Utánanéztem: van időm...röpke 22 hónap... :)))))))
2007.11.29. 21:15
Újabb örömhírek
Most, hogy már lehullott rólam a teher ;), ismét egy "beelőzésről" - egy újabb kisbaba világrajöttéről számolhatok be! Ma koradélután megérlezett Zsó kisbabája, Niki. Csodaszép kislány, mindenki jól van!
Ezúton (is) nagyon sok boldogságot kívánunk Nekik és finom tejcit Nikinek!
...és most már tényleg mi jövünk, Hunorkával! :)
2 komment
Címkék: babaszületés
2007.11.29. 17:31
5. NST-nk
Megérkeztünk, még mindig semmi... azaz, méhnyak hossza ismételten rövidült C 1000-re (1 cm-re) csökkent, viszont a méhszájam masszívan zárt. (Nőgyógyászok gyöngye látva elkeseredett arcomat, mely szerint mi már sose szülünk, alaposan megvizsgált... nem volt egy kellemes érzés, miközben kézzel próbált "rásegíteni" a tágulásra :S) A CTG-nk tökéletes, Hunc mocorgott is, meg rúgdosódott is. Ha vasárnapig (a kiírt időpontig) semmi változás nem történik, hétfőtől naponta kell CTG-re mennünk, és maximum egy hétig hordhatom túl Hunorkát, mert beindítja a szülést... bár én azt gondolom, most kellően rásegítettünk a tágulásomra, legalább abból a szempontból, hogy már tudom, mit kell éreznem, ha eljön a mi időnk (mert állítólag azok a fájások hasonlatosak lesznek a mostaniakhoz! ).A napok óta érezhető derékfájások és a gátam körüli feszülgetések pedig már a jóslófájások maguk! (azaz tágul a kismedencém) :)
És van egy titkom és majd megesz a fene, mert megígértem és nem mondhatom el, nem mondhatom el, nem mondhatom el!!!! :S
10 komment
Címkék: ctg
2007.11.29. 11:26
Egy kis technikai segítség kérése
Rögvest 2 darab, napok óta foglalkoztató kérdésem lenne:1. hogyan lehet zenét belinkelni a blog.hu-n?
2. hogyan lehet pl.2 kisméretű képet egymás mellé tenni szövegben a blog.hu-n?
Maradék szürke agysejtjeim pusztulásra ítélt nagy százaléka rebeg a jó válaszokért most hálás köszönetet...
2007.11.29. 09:23
Karácsonyi dizájn
.jpg)
Este rengeteget kísérleteztem én is (mert megfertőztetek, beste lelkek! ;) ) a blogom karácsonyi dizájnjával, de mivel semmi sem lett szerelem első látásra (sőt sokadik rápillantásra sem lett az!), mindent töröltem... egyszer a blogot is majdnem sikerült :S ...alig tudtam visszacsinálni ilyenné... Na, végül megbeszélve önmagammal arra jutottam, csak Hunorka születése után lesz megdizájnolva a blogom. :D ...elviekben még karácsonyig ráérünk...Az éjszakánk nem volt zökkenőmentes... nem bírtam/bírtunk aludni... Hunc nagyon érdekes dolgokat művelt pocakon belül... ha érzelgősebb lennék (tejóég! még ennél is jobban ?!) , most azt mondanám, belülről simogatta a pocakom, majd voltak olyan részek, amikor azt hittem, kopog... remegett a pocakom láthatóan és ütemesen (?!) Na, így azért nehéz aludni, beleszámítva azt is, hogy kb. félóránként az aktív mozgatásnak köszönhetően pisilni jártam. :))) Olyan érdekes, Huncnak sosem voltak fájdalmas rúgdosásai, sosem bántotta a belső szerveimet (nem taposta a májam, nem ugrált a veséimen...) , mindig élénken és erőteljesen mocorgott, de sosem okozott fájdalmat, mégha a látvány alapján azt is gondolhatta a külső szemlélő! :) A második trimeszterben volt kicsit elviselhetetlen ülni, mert Hunorka is ült azidőtájt bennem és tette mindezt úgy, hogy közben kisfejét a jobboldali bordáimhoz feszítette, ezért akkortájt jobbszerettem sétálni. :))) Amúgy, ha Hunorkában lett volna egy kis empátia-készség, akkor ma éjjel megszületik, nem is hagyott aludni, ő sem aludt és ráadásul a nőgyógyink és a szülésznőnk is ügyeletes volt ma éjjel... én hajnalig bíztam benne, és figyelgettem a vélt és valós jeleket, (egyszer még TáltosAput is majdnem beriasztottam :))) ), de semmi... pedig néha mintha fájdogált volna a derekam is, próbáltam időt mérni (mert úgy hallottam így kell ezt csinálni! :))) ), de persze, abszolút rapszodikus volt :), meg olyan furcsa érzésem is volt...aztán egyszercsak bealudtam... :)))
Ma délben megyünk le Fehérvárra CTG-re, és Nőgyógyászokgyöngye meg is akar vizsgálni. Pedzegettem este neki, hogy mi van akkor, ha Hunc olyan , mint az apukája és nem akar időben kibújni és ráhúz még 3 hetet? Sejtelmes választ kaptam, Hunorka nem fog ráhúzni 3 hetet...:))))
Na, elviszem megfürdetem Huncit, aztán készülődöm Fehérvárra... (azért most leviszünk már mindent... hátha ;) ) CTG után jelentkezünk, szerintem koraeste lesz belőle.
2007.11.28. 14:04
Számadás
Újabb hírekről, érdembeni változásokról nem tudok beszámolni, sajnos (nincs pocakkeményedés, görcsölés, fájás, pocaklejjebbmenés) ... persze, nálunk mindig történik valami, de Hunor tájékon semmi! :)
Megpróbálok egyfajta "listát" készíteni az elmúlt kilenc hónap szépségeiről. Saját magam számára ezzel (is) magyarázom ezt a fajta ragaszkodást (mármint, hogy annyira áldott állapotom volt!) és remélem ez is segít valamelyest az elengedésben:
- március 11.-én megfogant Hunc, alig bírtam kivárni az első tesztelést, (természetesen nem vártam ki, hogy késsen 2 hetet, tavaszi hosszú hétvégés pihenésből hazajövet, már március 19.-én megcsináltam az első kétcsíkosat... aztán naponta többször még nagyon sok napon át ...:DDDD)
- közben vártam a "jeleket", a reggeli rosszulléteket, émelygéseket, a nagy megkívánásokat (vagy éppen a nagy undorodásokat), a szagérzékenységet, de semmi nem volt (leszámítva a munkából hazajövet történő beájulásaimat és azt, hogy az első hónapban még egy híradót sem voltam képes éberen végigasszisztálni)
- az első trimeszter elröppent (gyakorlatilag átaludtam ;) ), persze kisebb-nagyobb parákkal (első ultrahang, 12.heti ultrahang, hogy minden a helyén legyen, hogy mindene meglegyen a picinek...)
- Hunc nagyon hamar jelezte örökpara anyjának, hogy köszöni, jól van, ficánkol és mocorog (a 14. héten éreztem meg Őt először), a Zanyósom akkor azt mondta, ha egyszer elkezdi a végéig nem fogja abbahagyni... és ez szóról szóra így történt... :)))
- egy dologtól bevallom nem féltem, amitől általában pedig minden kismami: az AFP eredménytől, pedig talán ettől illik a legjobban, de itt már éreztem, nem történhet semmi baj (persze az is sokat segített, hogy bennfentes egészségügyisként én már délután tudtam a vérvétel eredményét és nem kellett napokig-hetekig várnom rá)
- vártam (és enyhén rettegtem!) a genetikai ultrahangtól (persze, szép-okos egészséges magzatot mutatott! :D) , végigizgultam a hetek múlását, mindig volt egy cél: elérni a félidőt (az már bíztató), a 24. hetet (ha megszületne intenzív orvosi körülmények között már életben tudnák tartani), a 32. hetet (már nagyon nagy eséllyel életben marad), a 37. hetet (már nem minősül koraszülöttnek)...
- eléggé paranoidnak tűnhetek így, de végeredményben tényleg csodaszép babavárásom volt, álom várandósságom, kilenc csodaszép és gondtalan hónapom, amit főként itthon tölthettem, egymásra koncentrálva és felkészülve az anyaságra.... édes terhem volt és még most is az... bármekkora is a pocakom, sosem éreztem nyűgnek... legfeljebb neki-nekimentem tárgyaknak ;), mert nem jól mértem fel a szélességem vagy esetenként beszorulunk HuncApuval a fürdőszobába :))) . Persze, nekem is voltak nehezebb napjaim (egy-egy jóvágású lábdagadás, fogínyvérzés -ez végig megvolt, kész horror, ahogy fogat mosok ;), hátfájás- azóta mióta ekkora nagy a pocakom, gyomorégés...) de igazából ilyen apró kellemetlenségek a sima, mindennapi életben is előfordulnak...
- most pedig itt tartunk... nemsoká belépünk a 40. hétbe és már nincs mire várnunk... most kell megértenem és elfogadnom, hogy egytestes szimbiózisunk szét kell válljon... most úgy érzem, egyre inkább közeleg az a perc, amikor már önszántamból is ki tudom mondani... egy kép nagyon sokat segített ebben: rendet raktam ma Hunc kiságya körül és lefeküdtem a mi ágyunkra...csak néztem a kiságyat és kicsordult a könny a szememből: már itt piheghetne a saját kiságyában, ha... és egyre inkább szeretném már itt látni Őt, a kezemben tartani, hozzábújni és beszívni babaillatát...
...és nem utolsó sorban: HuncApu barátai hegyeznek a szombati tejfakasztó partyra, mert az az időpont mindenkinek jó lenne, tehát egyfajta ultimátumot kaptunk: legkésőbb péntekig ki kellene bújnia Huncnak... (és különböző whiskey-k és különleges italok kerültek felajánlásra Huncnak -bár szerintem ő egyelőre az anyatejet részesíti előnyben ;)-, ha időben megérkezik! :DDD)
És akkor: Csiga-biga gyere ki.... :))))))
· 1 trackback 8 komment
Címkék: érzések
2007.11.27. 09:46
Éjszakánk
A hidegfront előszelének köszönhetően csapnivaló éjszakánk volt: nem keményedtünk ugyan, most Hunc inkább a ficánkolást és az erőteljes mocorgást részesítette előnyben, de hosszú távon ez sem túl pihentető. Ennek következtében HncApu egyszer csak azt mondta, hogy "te, a délutánhoz képest valahogy lejjebb van a hasad, valahogy másképp néz ki!" És valóban: most egészen alul volt kemény a pocakom, nem úgy mint máskor, az egész pocak. Hogy pontosan ez mit is jelent magam sem tudom. Azt eddig is tudtam, hiszen láttam, hogy napról-napra változik az alakja, az állaga, de most sem tudom, hogy van-e, volt-e ennek igazán jelentősége, mert ma reggelre megint ugyanott van, ahol volt. ...de továbbra is hiperaktív Hunc! :))) és egész éjjel ez így is volt...Délután volt egy "magánbeszélgetésem" Hunorkával... kierőszakoltam magamból... nehezen ment... ezek is olyan ambivalens érzések... egyrészt már nagyon szeretném a kezemben tartani, simogatni, érezni finom bababőrét, kitalálni a gondolatait, testemből táplálni, karommal védeni őt....másrészt meg úgy érzem, még nem készültem fel őt odaadni magamból, még nem jött el az idő, hogy kettéváljunk, hogy elszakadjunk... és úgy érzem, míg nincs annyi erőm, hogy elengedjem őt, nem fog megszületni... úgyhogy most gyakorlok-gyakorlok és este TáltosApuval is gyakoroltunk: el kellett mondanom hangosan Huncnak mennyire várom már őt idekint... és mindezt hittel és meggyőződéssel... nem könnyű...
...továbbra sem könnyű anyának lenni... és igazán még el sem kezdődött a 24 órás szolgálat...
2007.11.26. 19:55
Angyalok mégpedig vannak...
...legalábbis körülöttem él egy pár... valahogy sikerül bevonzanom őket és ilyenkor elcsodálkozom, megérdemlem-e őket egyáltalán?! ... ezért nagyon szerencsésnek érzem magam... ők azok, akiknek eszébe jutsz, és "véletlenül" akkor hívnak fel, ha nagyon magad alatt vagy, vagy becsöngetnek, hogy erre jártak, mikor már azt hinnéd, egyedül maradtál... azt hiszem, őket a Földön barátoknak hívják....
| "Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek." (Paul Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam) | ||
| | ||
2007.11.26. 12:36
Szülésközeli fokmérő
Mára elfogytak a homeopata bogyóim, ami kb.azt is jelenthetné, hogy ideje lenne szülni! :))) Ehelyett megrendeltem a következő szállítmányt, amiért HuncApu már kevésbé lelkesen ma megy. És a málnalevél teám is apadó tendenciát mutat, a Hipp Natalommal egyetemben. És nincs olyan óra, amikor legalább egy sms ne érkezne, akár nekem, akár HuncApunak, hogy egyben vagyunk-e még?! Pocakom még mindig képes nőni és alakot váltani, Hunc mocorgása egyenletes, pocikeményedés nem jellemző. Hátfájás, lábdagadás megszűnt. Kezdem azt hinni, mi már így egyben, boldog szimbiózisban fogjuk leélni hátralévő életünket! :)))) Ma lazulgatunk, elindítgatok egy-egy mosást (kipróbálom Vöribegy szárítós-mosásos megoldását, hátha megúszom vasalás nélkül! a mi mosogépünk is elvileg tud olyat, de sose mertem kipróbálni...mindig attól tartottam, hogy roncsolja a ruhát, mert kb.5 éves darab, mármint a mosógép :S ), és zenét hallgatunk kicsi-királyfiammal! Hunciért ma nem köll aggódni, köszöni jól van, egyelőre jobb neki odabent, mint idekint, viszont akikért ma (is) izgulhatunk: Zsó és Nikibaba, reggel mentek NST-re és azóta semmi hír se róluk! :))))
Hozzászólások: