Háromfogú (1 alsó és két fölső metszőfog boldog tulajdonosa), alvási szokásai ismét a régiek (1-2-szeri ébresztés, de ez már meg se kotty az elmúlt hetek után). Valószínűsítem, ez az áldásos állapot éppen addig a pillanatig fog tartani, amíg újfent eszébe nem jut újabb apró gyöngyöcskéket növesztgetni, leginkább éjszakai munkaként.

A nyugodt éjszakák hozadékaként Huncos úgy döntött, nem pazarolja tovább a reggeleket holmi éjszakai kimaradt alvások bepótlásával, hanem a 6 és fél 7 közötti ébredések után, azonnal belecsap a mélységekbe. A hajnali 3-4 óra körüli ébresztő után, valahogy hipergyorsan visszaalszunk és általában Huncos ilyenkor köztünk marad, így reggel vidám csiviteléssel, esetenként karmolászással, csipkedéssel, megmászással vagy a csörgő ütemes, fejünkön történő ütögetésével, gyöngéden ébresztget. HuncAput emelett különleges bánásmódban részesíti, két napja a nevén szólítja, ő Tátty... és emellé még egy olyan könnycsalogatót is mosolyog, hogy még én is elolvadok tőle, pedig nem is nekem szól... Tátty meg... párás szemekkel magyarázza, hogy ez szerinte nem is az ő hívóneve...