cucka 2008.06.20. 16:05

Hírek zanzásítva

Pihü után szabadon, illik megemlékeznünk az idei apák napjáról. Ugyan mindenki máshogy tudja, hogy mikoris ünneplik, vannak akik stílusosan poénosan május 19.-éhez (Ivó napjához) kötik, mások szerint konkrét dátum (június 3.), és ismét mások június harmadik vasárnapját célozzák meg az ünnepléssel. Mi valahogy mindegyikről lemaradtunk, talán, mert kicsit én is giccsesnek, műszagúnak, túlzottan ámerikaisnak érzem ezt a köztudatba még annyira nem bevésődő ünnepet. Nomeg aztán, az év mind a 365 napján fontos kiemelnünk az ő szerepüket (melyet igencsak igényelnek is!).
Az én különleges okom amiért éppen most dicsőítem gyermekem apját az az, hogy tegnap óta önként és dalolva (nomeg némi presszúrával és kicsinyke zsarolással vegyítve) felvállalta Huncosom őrizetét heti kétszer (vagy háromszor), pár órára, amíg szerény személyem fitnesz termek mélyén igyekszik visszanyerni sosemvolt modell alkatát. Az elhatározás nagyon erős, egyelőre semmi sem tántoríthat el. (még a frissen főzött csülkös bablevesnek is ellenálltam tegnap, ugyan kis
külső rámhatással, de akkoris)

Aztán meg, cudar meleg van, de ez sem tántorított el minket Ingriddel a mai Margit szigeti sétánktól (meg a rituálés sajtos-tejfölös lángostól). Huncos olyan szokásokat vesz fel, mint a macskáink, a melegre való tekintettel előszeretettel alszik el a padlón...



Hozzátáplálódással különösebb gondunk nincs, kezdek belejönni a Hunor számára főzőcskézésbe, főleg úgy, hogy egyre karakteresebb mennyiséget képes eltüntetni. Béketárgyalásokat folytat a gyümölcsökkel is, bár az almától (még más gyümölcsbe is belekeverve), szabályosan kirázza a hideg, úgyhogy azt hiszem, egy időre ismét száműzöm étrendjéből.
Éjszakáink ismét nyugodtak, maradt az egyszeri ébredés 2 és 3 óra között, de ilyenkor pár korty tej és ismét békésen alszik tovább.

Nagyon elvágyom a betondzsumbiból... szemem előtt egy tópart, árnyékot adó lombos fa és könnyű szellő képe lebeg... és az érintetlen természet hangjait akarom hallani... ehelyett szólj anyádnak adjon pénzt autó trombitál az utcánkba, egyik szomszéd max hangerőn zenét hallgat, másik szomszéd alattunk porszívózza és sikálja a szuzáját fényesre.... áááá....

cucka 2008.06.18. 17:25

A mumus visszatért

A múltkori beavatkozás sajnos eléggé tiszavirág-életűre sikeredett, így a rettegett rémünk visszatért. Már napok óta látjuk mindketten, hogy valami nem az igazi, de nagyon bíztunk abban, hogy csak az érzékeink űznek gonosz tréfát velünk, és a következő reggelen már se híre se hamva az egyre nagyobb mennyiségű váladékozásnak. Igen, újra gond van Huncos szemével, hiába igyekszünk tudomást sem venni róla és csöndben kivárni, hogy megszűnjön a panasza...

Hétfőn délre van időpontunk a Szemklinikára... szeretném azt hinni, hogy ez már valóban az utolsó beavatkozás lesz... bár, -hála az internet jótékony hatásának- sikerült fölkutatnom igazán extrém eseteket is, ahol a 29 éves (!) fiatalember szemébe, műtét segítségével egy csövecskét helyeznek el, ezzel igyekezvén megakadályozni a könnycsatornája újbóli elzáródását (hegesedését).

És van habszivacsunk, számos... bár Huncos ezt is pillanatok alatt szétcibálta, de legalább jelen esetben nem kell elkoboznom tőle a nagy habszivacs darabokat.

Hosszú hetek óta, ma először aludta ismét át Hunor az éjszakát (najó, egyszer ébredt 1 órakkor, de ez az elmúlt időszak után, valóban sétagaloppnak mondható). Igazán itt volt az ideje, mert energiatartalékaim legalját kapirgáltam össze újabban reggelente. Egész pontosan már nem is tudom, de kb. 3 hete nem alszik éjszakánként, voltak olyan éjjeleink is, amikor félóránként felébredt. (ilyenkor keresgéltem a kórházban kiadott papírok között, hogy nem csúsztattak-e be egy csereszavatosságot is?! ...)  Már nem tudom, mire fogjam, a frontra és a fogzásra bizton számíthatok! :))) Remélem, a visszaváltozott Huncorgó ismét marad egy jó darabig... legalább addig, amíg ismét fel nem töltődöm egy csöppet!



Kedves Barátnőm kismamasága tegnap délelőtt, a terhessége 37.hetében lezárult 11 óra 15 perckor, helyét átvette a felelősségteljes Anyukaság, hiszen két ilyen apró csodával, mint Nimród (2240 gramm) és Bendegúz (2490 gramm) úgy érzem, meg lesz az egész napos elfoglaltság!

Mindhárman nagyon jó egészségnek örvendenek, remélem, holnap délelőtt személyesen is megcsodálhatom őket!

cucka 2008.06.16. 14:28

Az új családtag

Várandósságom 32. hetében (igen, valóban a 32.-ben), egyik onlájn kismamás okosítón felkészítettek, hogy a kórházi csomagom innentől bezony nem árt, ha készenlétben vagyon (a hátralevő 8 héten át állt bekészítve a kocsi csomagtartójában) és a baba érkezése körüli dolgoknak is bezony illik ám a helyükön lenni, mert mostantól már bármikor babázhatunk! Pánikrohamom hevében zokogva közöltem HuncApuval, hogy mi nem is várjuk szegény gyermeket kellőképpen (és ezt Ő biztosan érzi is!), hiszen pár ruhácskán kívül még semmilye sincsen! Nyakunkba vettük a várost és a legszükségesebbeken kívül sikerült beszereznünk egy nagyon mutatós és a konyhabútorunkhoz maximálisan illő, ám gyakorlati szempontból -egyelőre- maximálisan használhatatlan etetőszéket.

A napokban viszont előállt az a furcsa helyzet, hogy bár én szívesen etettem Hunort a pihenőszékében ülve, én pedig mellette lehuppanva a földre, dedünk rájött, hogy nemcsak, hogy fel tud egyedül ülni a pihenőszékében, hanem már menekülési útvonalat is kidolgozott. Szóval tűrhetetlen állapotok uralkodtak és nem csak étkezésekkor, hanem már egy egyszerű mosogatás alatt is percenként kellett hátrafordulnom, leellenőrizni, hogy Hunor a helyén van-e még?!

Első körben megnéztem a kedvenc márkám (a bevált pihenőszék márkája), olasz honlapját, ahol sikerült is találnom egy nagyon praktikus, viszonylag ár-érték arányban elfogadhatónak mondott darabot, melyet magyar oldalakon is egekbe dicsérnek. Fantázianevén békás mintájú volt, de természetesen azt külön meg kellett volna rendelni és az amúgy sem akciós. A választható akciósok közül az egyik gyermekkorom megkopott konyhai viaszosvászon asztalterítőjét idézte (haloványkék kockákon halovány narancsok és félbevágott társaik), a másik a képen látható enyhén retro darab (de mindenképpen uniszex, gondolván a jövőre). A következő versenyfutás a hozzánk legközelebb eső bolt felkutatása, már gyerekjáték volt. (természetesen akciósan utolsó darabos, telefonon félretetetni..stbstb).

Így ma délelőtt kislakunkba érkezett az új családtag, melyet Hunor büszkén fogadott magáénak és vidáman üldögélt és játszadozott benne, miközben elköltöttük mindhárman ebédünket.



... és akkor kérdezze még egy valaki meg tőlem, hogy mi kerül pénzbe egy gyereken... ma nézegettük a következő kocsiüléseket, hiszen Huncos elmúlt már jócskán 8 kiló és a mostani 9 kilóig jó neki... hááát, itt aztán valóban a csillagos ég a határ és még az alsó kategóriások is a minimálbér határán mozognak...
süti beállítások módosítása