2007.12.31. 15:04
A 3 legszebb pillanat
Ingridtől plagizálva, -remélem megbocsájtja ;)- valóban megkönnyítette Vörösbegy az óévbúcsúztatást, napok óta valami frappáns számadásszerűn gondolkodtam, de így megoldódott!
Ez az év csupa "legszebb" pillanatból állt számomra is, de ha mindenképpen ki kell hármat emelnem, akkor az alábbiak jutnának eszembe:
- az első egyértelműen március 18.-án volt, az első zebracsíkos terhességi teszt elkészültekor (amit aztán még kb.20 darab követett a nap különböző szakában, hogy biztos?! :DDD), ekkor tudtam meg, hogy Valakit már hordozok a szívem alatt
- a második pillanat szeptember 8.-án volt, amikor HuncApuval Isten előtt is kimondtuk a boldogító igent. Abban a pillanatban éreztem, hogy kapcsolatunk egy olyan dimenzióba lépett, ami örökre megbonthatatlan egységet alkot. És nagyon büszkén álltam az ekkor már igencsak domborodó pocakommal az oltár előtt, mert tiszta szívemből örültem, hogy ennek a fogadalomnak, már a kisfiam is a fültanúja
- a harmadik pillanat december 2.-án, Hunor születése napján volt, egészen pontosan akkor, amikor felsírt és a Nőgyógyászok gyöngye átemelte a paravánon és megmutatta maszatos kis arcát... csak a nagy szájára és a lógó karjaira emlékszem
Azóta csupa szép pillanataink vannak... mindegyiknek örülni tudok, mert mindegyik egyedi, és megismételhetetlen.... és mert olyan hamar elszállnak...
Mindannyiótoknak Nagyon Boldog És Békés Szebb Új Évet, legtitkosabb álmaitok-vágyaitok beteljesülésével! (igen Pöttyöm, most RÁD is gondoltam ;)
Ez az év csupa "legszebb" pillanatból állt számomra is, de ha mindenképpen ki kell hármat emelnem, akkor az alábbiak jutnának eszembe:
- az első egyértelműen március 18.-án volt, az első zebracsíkos terhességi teszt elkészültekor (amit aztán még kb.20 darab követett a nap különböző szakában, hogy biztos?! :DDD), ekkor tudtam meg, hogy Valakit már hordozok a szívem alatt
- a második pillanat szeptember 8.-án volt, amikor HuncApuval Isten előtt is kimondtuk a boldogító igent. Abban a pillanatban éreztem, hogy kapcsolatunk egy olyan dimenzióba lépett, ami örökre megbonthatatlan egységet alkot. És nagyon büszkén álltam az ekkor már igencsak domborodó pocakommal az oltár előtt, mert tiszta szívemből örültem, hogy ennek a fogadalomnak, már a kisfiam is a fültanúja
- a harmadik pillanat december 2.-án, Hunor születése napján volt, egészen pontosan akkor, amikor felsírt és a Nőgyógyászok gyöngye átemelte a paravánon és megmutatta maszatos kis arcát... csak a nagy szájára és a lógó karjaira emlékszem
Azóta csupa szép pillanataink vannak... mindegyiknek örülni tudok, mert mindegyik egyedi, és megismételhetetlen.... és mert olyan hamar elszállnak...
Mindannyiótoknak Nagyon Boldog És Békés Szebb Új Évet, legtitkosabb álmaitok-vágyaitok beteljesülésével! (igen Pöttyöm, most RÁD is gondoltam ;)
2007.12.30. 17:37
4 hetesek lettünk!
Huncom így ünnepli 4 hetes jubileumát!
Ismét pocsék éjszakánk volt, de ez most saját hitetlenségemnek köszönhető. Még a várandósságom alatt rengeteg könyvet bújtam a terhességről, a szoptatásról, a csecsemők fejlődéséről, a kisbabák mindennapjairól. Többek között van egy tiltólista is ételek felsorolásával a szoptató anyukáknak, melyeket nem szabad fogyasztania, különben pocakfájást okozunk kisbabánknak. De több olyan véleményt is olvastam, ami valamelyest cáfolta ezt a listát, hogy igazából minden gyerek más, és mindegyiknél magunknak kell kitapasztalni a szorulást, hasfájást okozó étkeket. Namármost: 2 napja, mikor Huncom éjjel pocifájás miatt nem aludt , este töltött káposztát ettem, majd következő nap mást (ezt az éjszakát végig is aludta a gyermek) és tegnap este csak egy kisgombóccal legyűrtem ismét... nem is aludt hajnal 5-ig! Úgyhogy mától káposzta sztornózva egy időre...
Miután megszületett Hunor, úgy gondoltam, hétről-hétre, hónapról-hónapra leírom csemetém testi- és lelki fejlődéseit, de időközben rájöttem, ezt bármely könyvben, internetes babás oldalon megtalálom. A huncut mosolya, cinkosan csillogó kék szemei, melyekkel hálásan-kérőn néz rám, a kacsamódon nyelő hangocskái szopizás közben viszont minden tanulmányból kimaradtak... Minden fejlődése itt történik a szemünk előtt lépésről-lépésre, én mégis már csak azt veszem észre, hogy szopizás közben kezével kitámasztja a cicimet, hogy megtalál a szobában a szemeivel, hogy a hangunk hallatán felénk fordítja a fejét, hogy egyre többször mosolyog, ha jóllakott és elégedett... és visszahozhatatlan pillanatok azok is, amikor elalszik szopizás közben és a szája sarkában még ott marad egy csöpp édes anyatej... Minden nap és minden pillanatban azt érzem, annál tökéletesebb már nem is lehetne... Hunor minden megmozdulásával szívensimogat és lelkenmelenget és ez nagyon jó nekem... annyira jó érzés anyának lenni...
13 komment
Címkék: hunorfotó
2007.12.29. 08:49
Örömzuhany
Gyerekkorunkban elválaszthatatlanok voltunk. (természetesen ennek megfelelően tiltva is voltunk egymástól, mert állítólag rossz hatással voltunk egymásra... máig nem tudom, hogy így volt-e, de a barátságunk talán emiatt is sziklaszilárd alapokra helyeződött ). Egy osztályba jártunk, majd ugyanazon gimnázium párhuzamos osztályába, de mindig összejártunk, együtt buliztunk, ott voltunk egymásnak. A suli évei után nagyon sokáig nem találkoztunk, nem tudtunk a másikról, aztán valahogy nem olyan rég újra keresztezte egymást életünk ösvénye. Véletlenül egyszerre vártunk kisbabát is... Ma reggel pedig érkezett az sms, hogy megszületett Barbara, egy egészséges kishölgy 53 cm és 3180 gramm. Anyuka és baba is jól vannak.
Gratulálok Gabikám!
És még egy torokgombóc-okozó hír:
És még egy torokgombóc-okozó hír:
egy másik -szintén Gabi ;)- barátosnőm nevéhez kapcsolódik: eddig még említeni sem mertem, és nagy volt a csend is... és ma reggel fecskeszárnyakon szállt a jóhír: sikerült a lombikjuk, két szép egészséges kisbaba növekszik a pocakjában!
... és arról már nem is szólok, hogy ma érkezik Micka barátnőm, aki velünk/nálunk tölti a szivesztert! :)))
Ez egy ilyen bjútiful déj! (és még a nájt is bjútiful volt, Hunc meseszépen aludt, csak enni ébresztett egyszer! ) :))) Most pedig kitakarítom a lakást és várok türelmesen! :)))
... és arról már nem is szólok, hogy ma érkezik Micka barátnőm, aki velünk/nálunk tölti a szivesztert! :)))
Ez egy ilyen bjútiful déj! (és még a nájt is bjútiful volt, Hunc meseszépen aludt, csak enni ébresztett egyszer! ) :))) Most pedig kitakarítom a lakást és várok türelmesen! :)))
10 komment
Címkék: babaszületés
2007.12.28. 15:36
Ami mindenért kárpótol...
Hunc éjszaka igencsak aktív baba volt, azt kell mondanom, hogy nem egyértelműen a pocija fájt, hanem inkább a szelek bántották. (HuncApu szerint egészen egyszerűen csak apahiánya volt ;) ) És mintha valahogy benne totál megfordult volna az élet: a nappalokat végigalussza, este 10-11 magasságában viszont hihetetlen aktivitásról tesz tanúbizonyságot. És ezellen nem használ az esti fürdetés sem, sőt néha mintha ettől pörögne fel (?!). Ma éjjel extra műsort adott kisfiam: hangja a csöndes éjszakában szirénaszerű víjjogás volt, esküszöm azt vártam, mikor csönget be a szomszéd (vagy a rendőrség), hogy vajon mit csinálhatnak a kegyetlen szülők ezzel az aranypicigyermekkel?! :))) Napközben meg a gyámügy látogatásást várom ugyanilyen aggódva! :)))
Végül a nap első sugaránál kisvámpírom is nyugovóra tért és azóta is csak enni kelt föl. DE: az az evés (sőt a következő is!) kárpótolt mindenért! Miután bekebelezte nem kis adag tejcijét (olyan 140 milit), még nem aludt el, hanem huncutkodott (ez abból áll, hogy cicanyávogás szerű hangokat hallat, közben keze-lába jár és cuppogva magyaráz) és mindeközben kaptam egy olyan széles mosolyt, amilyet még nem is láttam Hunor arcán ezidáig. Olyan igazi kisbabásat, amitől az ember lányának a szíve, -főleg, ha egyidőben anyuka is,- gyönyörűségében összefacsarodik... torokszorongatóan gyönyörűséges látvány! Egyre tudatosabban csinálja, igaz, szerintem ez most a tökéletes komfortjának (pocak tele, pelus üres) szól és nem személyemnek, de mégis csodaszép! Ma napközben is elég sokat volt fönn, nem hisztizett, inkább csak érdeklődött a világ felől! :) Sajna, a mosolyát még nem sikerült lefotóznom (elolvadok és leblokkolok tőle), de nézelődését végre már igen!
Végül a nap első sugaránál kisvámpírom is nyugovóra tért és azóta is csak enni kelt föl. DE: az az evés (sőt a következő is!) kárpótolt mindenért! Miután bekebelezte nem kis adag tejcijét (olyan 140 milit), még nem aludt el, hanem huncutkodott (ez abból áll, hogy cicanyávogás szerű hangokat hallat, közben keze-lába jár és cuppogva magyaráz) és mindeközben kaptam egy olyan széles mosolyt, amilyet még nem is láttam Hunor arcán ezidáig. Olyan igazi kisbabásat, amitől az ember lányának a szíve, -főleg, ha egyidőben anyuka is,- gyönyörűségében összefacsarodik... torokszorongatóan gyönyörűséges látvány! Egyre tudatosabban csinálja, igaz, szerintem ez most a tökéletes komfortjának (pocak tele, pelus üres) szól és nem személyemnek, de mégis csodaszép! Ma napközben is elég sokat volt fönn, nem hisztizett, inkább csak érdeklődött a világ felől! :) Sajna, a mosolyát még nem sikerült lefotóznom (elolvadok és leblokkolok tőle), de nézelődését végre már igen!
11 komment
Címkék: hunorfotó
2007.12.27. 16:35
Kettecskén
HuncApu kora reggel elment élelmet szerezni és csak holnap délelőtt jön haza! Najó, egyoldalú a vadászat: csak egy olyan rózsaszín konektororrú haszonállatot nyiffantanak ki, amiket ilyen időtájt szokás, persze jelentős embertúlerővel (és kiemelném Hunc keresztapujának kulcsfontosságú szerepét eme műveletben! :))) )
Mi pedig első próbánkat éljük kettecskén itthon. Egyelőre nagyon furcsa, erős hiányérzetünk van mindkettőnknek. Hunc nagyokat eszik-alszik, én meg végre olvasgatok.
Azért a többnapos stressz mégiscsak meghozta gyümölcsét: apadozik a tejem, legalábbis jelen pillanatban nem elég Huncnak, amennyit tudok adni neki. Szerencsére van a fagyasztóban kellő mennyiség, én pedig iszom a tejszaporító teákat (meg rengeteg folyadékot) és próbálok lazulni, nem idegeskedni és pihenni, amennyit lehet.
Szóval: ma lazulás...
Mi pedig első próbánkat éljük kettecskén itthon. Egyelőre nagyon furcsa, erős hiányérzetünk van mindkettőnknek. Hunc nagyokat eszik-alszik, én meg végre olvasgatok.
Azért a többnapos stressz mégiscsak meghozta gyümölcsét: apadozik a tejem, legalábbis jelen pillanatban nem elég Huncnak, amennyit tudok adni neki. Szerencsére van a fagyasztóban kellő mennyiség, én pedig iszom a tejszaporító teákat (meg rengeteg folyadékot) és próbálok lazulni, nem idegeskedni és pihenni, amennyit lehet.
Szóval: ma lazulás...
2007.12.26. 15:02
Ünnepünk
Sajna, az ünnepi estéink sem úgy teltek, ahogy szerettük volna... szenteste Hunc nyűgösködött, így a kettesben (hármasban, mert Hunc nem volt hajlandó egyedül maradni, mellettünk ült a hordozójában :) ) elköltött vacsora után, elég hamar nyugovóra tértünk mindannyian... és ekkor újra el kezdett fájni a fogam! Tompán, de stabilan... átvészeltem az éjszakát, de már az algopyrin sem használt, fájdalom maradt.
Pedig HuncApu koccintott is Kicsifiával, de ez sem használt: :D
Reggelre (25.-ére), fájdalom csöppet enyhült, de az újabb ébrentöltött éjszaka hozadékaként olyan voltam, mint egy kifacsart mosogatórongy. Hunc viszont elemében volt, ilyenkor lehet vele játszani, ki is jött velünk a nappaliba kicsit karácsonyozni! :)
(ugyan nem látszik, de Huncon egy olyan rugdalózó van, amin egy mosolygó oroszlán látható, alatta pedig a felirat: I'm grrreat! :DDD )
Karácsonyfánkat HuncApu díszítette, aki a felénél megunta, így maradtak a dobozban díszek, de sajnos én nem tudtam azzal a trükkel felpakoltatni vele a fára őket, mint Vörösbegy! ;)
Délutánra átjött Sóginő meg Dédnagypapa is, Sóginő maradt is, ekkor már eléggé fájt a fogam, de már mondani sem mertem... komolyan, már eljutottam abba az állapotba, mikor önmagamba kerestem a hibát (hogy pl. hiperszenzitív vagyok és beképzelem a fájdalmat. :S). Miután elment Sóginő a fogfájásom elkezdett a tetőfokára hágni és már nem csak a kezelt 5-ös fogam fájt, hanem a mellette lévő 4-es is, áramütésszerű fájdalmat éreztem, ha összeért az alsó fogsorom a felsővel. (természetesen mindeközben attól is paráztam, hogy nehogy a rengeteg fájdalom és stressz miatt elapadjon a tejem..:( ...de úgy tűnik, nálam ez valahogy fordítva működhet: mostanság kétszer annyi van, mint volt! :D ) Az interneten találtunk egy éjjel-nappal nyitvatartó fogorvosi rendelőt nem messze tőlünk. Szokásos kálvária: gyereket megetettem, beöltöztettem, elaludt szerencsére, megérkeztünk, alig kellett várni. Röntgen is készült, 3 érzéstelenítőt kaptam (nem használtak, végig éreztem a trepanálást, a fúrást-faragást, csiszolást), doktornő igazából nem tudta megmondani mi lehetett a baj, szerinte esetleg csonthártyagyulladás is okozhatta ezeket a tüneteket. (elviekben antibiotikumot is kellene szednem, de szoptatásomra való tekintettel, csak akkor kell elkezdenem, ha bucira dagad a fejem vagy belázasodnék, a foggyökérben van antibiotikum, tehát lokálisan kapok). Nos, éjjel 2-kor értünk haza, akkor még fájt, de nagyon tompán és a kimerültségtől ismét el tudtam aludni (Hunc viszont cefet mód szolidarizált idösjóanyjával és nehezen aludt el, majd végigordította a reggelt, de szerencsére HuncApu most átvette tőlem és így aludhattam pár órát összefüggően).
Most jól vagyok, nem fáj egyáltalán a fogam, se tompán, se áramütésszerűen... de ugye volt már ilyen...
Összességében: szép ünnepünk volt... családias, pici apró ajándékokkal.
Azért remélem, jövőre "gördülékenyebb" ünnepünk lesz...
Pedig HuncApu koccintott is Kicsifiával, de ez sem használt: :D
(ugyan nem látszik, de Huncon egy olyan rugdalózó van, amin egy mosolygó oroszlán látható, alatta pedig a felirat: I'm grrreat! :DDD )
Karácsonyfánkat HuncApu díszítette, aki a felénél megunta, így maradtak a dobozban díszek, de sajnos én nem tudtam azzal a trükkel felpakoltatni vele a fára őket, mint Vörösbegy! ;)
Most jól vagyok, nem fáj egyáltalán a fogam, se tompán, se áramütésszerűen... de ugye volt már ilyen...
Összességében: szép ünnepünk volt... családias, pici apró ajándékokkal.
Azért remélem, jövőre "gördülékenyebb" ünnepünk lesz...
· 1 trackback 5 komment
Címkék: ünnepek
2007.12.24. 00:17
Karácsony
Ezzel a dallal is szeretnék Mindenkinek nagyon Boldog és szeretetteljes, meghitt Karácsonyi ünnepeket kívánni! (ezen a dalon mindig el tudom bőgni magam ;) )
Köszönjük, hogy sokan velünk izgultatok, szurkoltatok, köszönjük a rengeteg kedvességet, bíztató szavakat, gondolatokat, azt a rengeteg erőt, amit kaptam/kaptunk!
Azt hiszem az ezévi lesz életem legszebb és legemlékezetesebb karácsonya... ma este a negyedik gyertya meggyújtásakor valóban érezhető volt a növekvő fény, a hit, a remény, a szeretet és az öröm, amiket gyertyáink jelképeznek adventi koszorúnkon. Csodaszép ünnepünk lesz, garancia erre, hogy már hárman leszünk a fa körül... ez a legszebb ajándék: a szeretet "csodahálója"!
"...ölelésből és mézből sohasem elég - gondolkozott Micimackó.
Karácsonykor pedig mindkettőből duplán jár..."
2007.12.23. 19:48
Kanossza járásunk
- megkerestük a Mária utcai szájsebészeten az ügyeletes fogorvost. Kedves, kulturált fiatalember volt, aki miután belenézett a számba, megállapította, hogy szerinte nem a koronával van a baj (hogy mivel azt nem tudja), viszont keresnünk kellene egy éjjel-nappal nyitva tartó fogorvosi rendelőt (kapásból mondott is egyet-kettőt a környéken), mert ő igazából nem tud mit kezdeni velem, csak kihúzni tudná a koronát, mert se röntgene, se esetleges gyökérkezeléshez használható műszere nincs. (ez ott és akkor nem is igen tűnt fel, csak miután eljöttünk fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy akkor minek is van ő ott? mit tud ügyeletben csinálni, ha viszonylag az alapvető -röntgen- vizsgálathoz sincsenek eszközei?! csak fogakat húz és kész?! :S ).
Újból telefonhegyek (saját fogorvosunk, egy HuncApu rendelőjébe járó, állatok fogorvosi problémáit is ellátó ember-fogorvos telefonszámának megszerzése -természetesen ki van kapcsolva!- majd végül egy ismerős által János Kórház, fogászati ügyeleten véletlenül éppen dolgozó ismerős-ismerősének fogorvosa... közben rájöttem a fogorvos is olyan bizalmi munkakör: valakihez csak valakinek az ajánlásával juthatunk el... )
- elindultunk a János Kórházba, végig a körúton araszolva a szmogba, miközben HuncApu szidalmait kellett hallgatnom a város légszennyezettségével kapcsolatban, valamint megtalálva a hibást ennek személyében gyermekkori asztmája tekintetében. Megérkeztünk. Megtaláltuk a vaksötét kórház udvarban a rendelés pontos helyét, a váróban egy hölgy várakozott (mint utóbb megtudtuk délután 1 óra óta!) még rajtunk kívűl. Hosszas üldögélés után (közel egy óra), Hunc felébredt. Igazából, addig teljesen toleráns kismanó volt, hiszen 3-kor evett utoljára, aztán indultunk, és ekkor már 6 óra igencsak elmúlt. Tudtam, irtózatos üvöltésbe fog átcsapni ébredező nyögdécselése, ha nem jut perceken belül élelemhez. :))) Közben behívták az előttünk lévő hölgyet, én pedig felfedező útra indultam, hol tudnám viszonylag normális körülmények között megszoptatni a kisfiamat. A koedukált mosdó egyből kiesett, végül úgy döntöttünk (mivel rajtunk kivűl senki sem volt már ott) a váróban hajtom végre eme cselekedetet, HuncApu takarásában. Anno úgy gondoltam, én sosem leszek az a valaki, aki bárhol-bármikor kikapja a mellét és megszoptatja a gyerekét, de mint minden gyermekvárással (pl.nem voltam hajlandó bárhol WC-re menni... hajajj, dehogynem, a szükség törvényt bont! :DDD) és gyermekneveléssel kapcsolatos teóriám, ez is dugába dőlt. :DDD .
Végül sorra kerültem én is, a doktornő piszkos módon fiatal, nagyon szimpatikus és alapos, totál körbevizsgálta a fogaimat, mielőtt bárminek is nekiesett volna, így alaposságának köszönhetően kiderült, hogy a bibi a korona melletti 5-ös fogammal van. (a korona szépen takarta a pici lukat, így szép nagy lukká fejlődhetett a várandósságom alatt és még ezt is a korona takarásában tette :S). Korona maradt, fog kifúr, gyökérkezel, kipucol, mindeközben olyan érzéstelenítőt használva, mely nem befolyásolja a szoptatást. Ragyogó fájdalommentes boldogsággal száguldoztunk haza, ekkor már 8 óra is elmúlt, hurrá, és még mindig semmi, de semmi nem készült karácsonyra! :))) Viszont nagy előny: nem fáj a fogam és majd reggel mindennek nekiesek, HuncApu lerendezi utolsó vásárlási köreit, nem késtünk le semmiről.
Mivel előző éjszaka nem aludtam semmit, már a tévé előtt elaludtam, közben kiment az érzéstelenítő hatása, enyhén (tompán) éreztem a fogfájást, de ezt mondta is a doktornő, hogy fogok enyhe fájdalmat érezni. Aztán az enyhe átváltott egyre erősebb, tompább és agyszaggatóbb fájdalomba (akinek volt már fogfájása nem kell részleteznem milyen érzés). Már nem bírtam aludni, feküdni és újra előkerült a jégakku borogatás céljából és a hideg víz öblögetésre. Hunor teljes mértékben szolidarizált anyjával, pedig esküszöm kijöttem a hálószobából, nem akartam, hogy a fiúk se tudjanak aludni, ha én nem tudok.
Egy adott pillanatban visszaidéztük a nyolcvanas évek magyar filmjeinek szocreál varázsát: anya sír -fájdalmában, karján a gyerekkel, aki üvölt -vígasztalhatatlanságában, apa ordít és az összes fogorvost a pokolba kívánja... mindez hajnali 5-kor történik. (közben hallom: szomszéd ágyat tologat... neki is kellemes éjszakája lehetett). Apa dönt: anya elveit felrúgva belediktál egy Cataflam nevű szoptatással össze nem egyeztethető fájdalomcsillapítót, ezzel egyidőben elszakítja magzatától, akit átcipel a hordozójában a gyerekszobába. Anya mégjobban sír (sőt már zokog), Apa ajtókat zár be, de egy anyai szív és fül egyre hangosabban hallja kétségbeesett magzatát. Órák múlva (egészen pontosan 8 perc), magzat elcsöndesedik, Anya rémségeket képzelődik és uszítania sem kell Apát, aki morogva átmegy meglesni mi okozza a csöndet. Apa vissza kisdeddel, kisded hordozóban angyali arccal álmodik. Anya és Apa kimerült álomba zuhan (bár anya foga még mindig fáj... csak most tompábban).
Reggel (fél 9-kor) ébresztett Hunc, megetettem, aludt is tovább, hiába kimerítő éjszakája volt. Fogam nem fájt, de éreztem, hogy van, ezért nem voltam nyugodt. És akkor délben újult erővel újra elkezdett fájni. (nem tudom a kimerültségtől vagy a tolerancia küszöböm zuhant egy mélygarázsnyit, de a mai fájdalom már tényleg az őrület határára kergetett) Ismételt körtelefonok, kedves doktornő fogad otthon, soron kívül. Szoptatás, indulunk, megérkezünk. Már a székben elbőgtem magam annyira fájt: ha nem volt hideg víz a fogamon, tompán, feszítően dübörgött a fájdalom. Valószínűleg most megoldodótt a probléma (biztosra mentünk): foggyökér ismételt kitisztítása, idegölés (úgytűnik volt egy mellékágazása, ami szintén gyulladt volt), korona levétele (nagyon közel álltak egymáshoz, talán így tisztább marad a kezelt fog).
5-re értünk haza, HuncApu fel se jött, ment rendelni, én pedig végre aludtam egy olyan igazi összebújósat Hunccal. Most ébredtünk és magam sem hiszem, de nem fáj a fogam!!! Kihasználva állapotom: elkezdem főzni karácsonyi dalokra a töltöttkáposztát, miközben Hunc alszik. :)))
Vajon ki bojkottálta meg a karácsonyunkat?! :))) Szerintem a Grinch volt... :DDD
... de legyőztük! :)))
Újból telefonhegyek (saját fogorvosunk, egy HuncApu rendelőjébe járó, állatok fogorvosi problémáit is ellátó ember-fogorvos telefonszámának megszerzése -természetesen ki van kapcsolva!- majd végül egy ismerős által János Kórház, fogászati ügyeleten véletlenül éppen dolgozó ismerős-ismerősének fogorvosa... közben rájöttem a fogorvos is olyan bizalmi munkakör: valakihez csak valakinek az ajánlásával juthatunk el... )
- elindultunk a János Kórházba, végig a körúton araszolva a szmogba, miközben HuncApu szidalmait kellett hallgatnom a város légszennyezettségével kapcsolatban, valamint megtalálva a hibást ennek személyében gyermekkori asztmája tekintetében. Megérkeztünk. Megtaláltuk a vaksötét kórház udvarban a rendelés pontos helyét, a váróban egy hölgy várakozott (mint utóbb megtudtuk délután 1 óra óta!) még rajtunk kívűl. Hosszas üldögélés után (közel egy óra), Hunc felébredt. Igazából, addig teljesen toleráns kismanó volt, hiszen 3-kor evett utoljára, aztán indultunk, és ekkor már 6 óra igencsak elmúlt. Tudtam, irtózatos üvöltésbe fog átcsapni ébredező nyögdécselése, ha nem jut perceken belül élelemhez. :))) Közben behívták az előttünk lévő hölgyet, én pedig felfedező útra indultam, hol tudnám viszonylag normális körülmények között megszoptatni a kisfiamat. A koedukált mosdó egyből kiesett, végül úgy döntöttünk (mivel rajtunk kivűl senki sem volt már ott) a váróban hajtom végre eme cselekedetet, HuncApu takarásában. Anno úgy gondoltam, én sosem leszek az a valaki, aki bárhol-bármikor kikapja a mellét és megszoptatja a gyerekét, de mint minden gyermekvárással (pl.nem voltam hajlandó bárhol WC-re menni... hajajj, dehogynem, a szükség törvényt bont! :DDD) és gyermekneveléssel kapcsolatos teóriám, ez is dugába dőlt. :DDD .
Végül sorra kerültem én is, a doktornő piszkos módon fiatal, nagyon szimpatikus és alapos, totál körbevizsgálta a fogaimat, mielőtt bárminek is nekiesett volna, így alaposságának köszönhetően kiderült, hogy a bibi a korona melletti 5-ös fogammal van. (a korona szépen takarta a pici lukat, így szép nagy lukká fejlődhetett a várandósságom alatt és még ezt is a korona takarásában tette :S). Korona maradt, fog kifúr, gyökérkezel, kipucol, mindeközben olyan érzéstelenítőt használva, mely nem befolyásolja a szoptatást. Ragyogó fájdalommentes boldogsággal száguldoztunk haza, ekkor már 8 óra is elmúlt, hurrá, és még mindig semmi, de semmi nem készült karácsonyra! :))) Viszont nagy előny: nem fáj a fogam és majd reggel mindennek nekiesek, HuncApu lerendezi utolsó vásárlási köreit, nem késtünk le semmiről.
Mivel előző éjszaka nem aludtam semmit, már a tévé előtt elaludtam, közben kiment az érzéstelenítő hatása, enyhén (tompán) éreztem a fogfájást, de ezt mondta is a doktornő, hogy fogok enyhe fájdalmat érezni. Aztán az enyhe átváltott egyre erősebb, tompább és agyszaggatóbb fájdalomba (akinek volt már fogfájása nem kell részleteznem milyen érzés). Már nem bírtam aludni, feküdni és újra előkerült a jégakku borogatás céljából és a hideg víz öblögetésre. Hunor teljes mértékben szolidarizált anyjával, pedig esküszöm kijöttem a hálószobából, nem akartam, hogy a fiúk se tudjanak aludni, ha én nem tudok.
Egy adott pillanatban visszaidéztük a nyolcvanas évek magyar filmjeinek szocreál varázsát: anya sír -fájdalmában, karján a gyerekkel, aki üvölt -vígasztalhatatlanságában, apa ordít és az összes fogorvost a pokolba kívánja... mindez hajnali 5-kor történik. (közben hallom: szomszéd ágyat tologat... neki is kellemes éjszakája lehetett). Apa dönt: anya elveit felrúgva belediktál egy Cataflam nevű szoptatással össze nem egyeztethető fájdalomcsillapítót, ezzel egyidőben elszakítja magzatától, akit átcipel a hordozójában a gyerekszobába. Anya mégjobban sír (sőt már zokog), Apa ajtókat zár be, de egy anyai szív és fül egyre hangosabban hallja kétségbeesett magzatát. Órák múlva (egészen pontosan 8 perc), magzat elcsöndesedik, Anya rémségeket képzelődik és uszítania sem kell Apát, aki morogva átmegy meglesni mi okozza a csöndet. Apa vissza kisdeddel, kisded hordozóban angyali arccal álmodik. Anya és Apa kimerült álomba zuhan (bár anya foga még mindig fáj... csak most tompábban).
Reggel (fél 9-kor) ébresztett Hunc, megetettem, aludt is tovább, hiába kimerítő éjszakája volt. Fogam nem fájt, de éreztem, hogy van, ezért nem voltam nyugodt. És akkor délben újult erővel újra elkezdett fájni. (nem tudom a kimerültségtől vagy a tolerancia küszöböm zuhant egy mélygarázsnyit, de a mai fájdalom már tényleg az őrület határára kergetett) Ismételt körtelefonok, kedves doktornő fogad otthon, soron kívül. Szoptatás, indulunk, megérkezünk. Már a székben elbőgtem magam annyira fájt: ha nem volt hideg víz a fogamon, tompán, feszítően dübörgött a fájdalom. Valószínűleg most megoldodótt a probléma (biztosra mentünk): foggyökér ismételt kitisztítása, idegölés (úgytűnik volt egy mellékágazása, ami szintén gyulladt volt), korona levétele (nagyon közel álltak egymáshoz, talán így tisztább marad a kezelt fog).
5-re értünk haza, HuncApu fel se jött, ment rendelni, én pedig végre aludtam egy olyan igazi összebújósat Hunccal. Most ébredtünk és magam sem hiszem, de nem fáj a fogam!!! Kihasználva állapotom: elkezdem főzni karácsonyi dalokra a töltöttkáposztát, miközben Hunc alszik. :)))
Vajon ki bojkottálta meg a karácsonyunkat?! :))) Szerintem a Grinch volt... :DDD
... de legyőztük! :)))
2007.12.22. 13:01
Süthetnék-főzhetnék is, de ehelyett...
...inkább mást választottam! Szóval vannak bizonyos "kivételes esetek" (hívhatjuk Murphy törvényeknek is), amik rendszeresen tiszteletüket teszik az ember életében alaposan keresztbehúzva ezzel számításaikat. Vannak dolgok, történések, események, amik rendszeresen akkor esnek meg az ember lányával, ha éppen hétvége van, ünnepek jönnek... és szerintem bizonyos típusú emberek, sikeresen be is "vonzanak" egy-egy ilyen történést...
A várandósságom előtt sűrűn jártam fogorvoshoz (sajna, nem túl egészségesek a fogaim ...:( ), kismama időszakomban, talán egy lukasom volt össz-vissz. Viszont kb.2 évvel ezelőtt kaptam egy csodálatos koronát (a hozzáértőknek mellétenném, hogy elviekben gyökérkezelt, csapos fogról van szó), ami az áldott állapotom kellős közepén igyekezett felmondani a szolgálatot. Hosszas "rábeszélésre" és különböző trükkök bevetésével kibikkeltük ezt az időszakot... és most pár napja ismét érzem, hogy van fogam: sajog, lüktet, ma éjszaka pedig szinte semmit nem aludtam, annyira fájt. (hideg borogattam, ez jól esett neki, úgyhogy szinte állandóan hidegvízzel a számban közlekedem azóta is).
A hab a tortán: pár napja a kedves fogorvosbarátunk felesége életet adott a kisfiuknak, tehát Ő most két hétig, érthető okok miatt otthon marad a családjával. Viszont sikerült elérnünk telefonon, egy kollégáját ajánlotta, nemsokára indulunk a Mária utcai ügyeletre, mert így valóban nem mehetünk neki az ünnepeknek. (esküszöm, nem én lennék, ha nem jött volna közbe valami a nagy hepiségbe :S)
A dolgok jó oldalát tekintve: az elmúlt napokban úgyis az volt a szívfájdalmam, hogy szívesen feladnám a lakás nyújtotta biztonságot... és egyúttal sor kerül Hunc szellőztető sétájára is. :)))) Ezt hívják: "a kellemeset a hasznossal"-nak? :))))
A várandósságom előtt sűrűn jártam fogorvoshoz (sajna, nem túl egészségesek a fogaim ...:( ), kismama időszakomban, talán egy lukasom volt össz-vissz. Viszont kb.2 évvel ezelőtt kaptam egy csodálatos koronát (a hozzáértőknek mellétenném, hogy elviekben gyökérkezelt, csapos fogról van szó), ami az áldott állapotom kellős közepén igyekezett felmondani a szolgálatot. Hosszas "rábeszélésre" és különböző trükkök bevetésével kibikkeltük ezt az időszakot... és most pár napja ismét érzem, hogy van fogam: sajog, lüktet, ma éjszaka pedig szinte semmit nem aludtam, annyira fájt. (hideg borogattam, ez jól esett neki, úgyhogy szinte állandóan hidegvízzel a számban közlekedem azóta is).
A hab a tortán: pár napja a kedves fogorvosbarátunk felesége életet adott a kisfiuknak, tehát Ő most két hétig, érthető okok miatt otthon marad a családjával. Viszont sikerült elérnünk telefonon, egy kollégáját ajánlotta, nemsokára indulunk a Mária utcai ügyeletre, mert így valóban nem mehetünk neki az ünnepeknek. (esküszöm, nem én lennék, ha nem jött volna közbe valami a nagy hepiségbe :S)
A dolgok jó oldalát tekintve: az elmúlt napokban úgyis az volt a szívfájdalmam, hogy szívesen feladnám a lakás nyújtotta biztonságot... és egyúttal sor kerül Hunc szellőztető sétájára is. :)))) Ezt hívják: "a kellemeset a hasznossal"-nak? :))))
2007.12.21. 20:46
Sólisztgyurma
Szőlő receptjét követve ma délután én is elkövettem a sólisztgyurma elleni támadásomat. (a család legkisebbje a mai napon hagyott alkotnom, bár még nem vagyok teljesen kész, a dekoráció holnapra marad).
Ezek készültek:
Alulról a második sorban bal oldalt, a felismerhetetlen "valami" Hunor talp-lenyomata... :)
Ezek készültek:
Alulról a második sorban bal oldalt, a felismerhetetlen "valami" Hunor talp-lenyomata... :)
Közelítve az év végéhez ismét jól esik számot adni és visszatekinteni az elmúlt egy évre:
- egy évvel ezelőtt még csak reménykedtem abban, hogy egyszer majd csak anyuka leszek... most pedig már itt szuszog Hunc a nappaliban...
- tavaly ilyenkor egy bérelt lakásban laktunk, amit igyekeztünk otthonossá tenni, most otthonunk van...
- tavaly még csak friss házasok voltunk, idén már család vagyunk
- egy éve még forralt bort ittam (és Jägereket ;) ) és Szőkeciklon barátnőmmel láncdohányoztunk az erkélyen, miközben jól kipletykáltunk mindenkit (beleértve saját magunkat is :D), idén az anyatej a "menő" ital és Hunor étkezéseihez van minden időzítve :D
- tavaly még javában dolgoztam és háborúztam a főnökömmel, hogy legalább karácsonykor időben megkaphassam a fizetésem (sikerült is az októberi béremet december 20.-án kézbeadnia), idén eltartott feleség lettem, néha már azt sem tudom, mi mennyibe kerül :S
- egy évvel ezelőtt még csak reménykedtem abban, hogy egyszer majd csak anyuka leszek... most pedig már itt szuszog Hunc a nappaliban...
- tavaly ilyenkor egy bérelt lakásban laktunk, amit igyekeztünk otthonossá tenni, most otthonunk van...
- tavaly még csak friss házasok voltunk, idén már család vagyunk
- egy éve még forralt bort ittam (és Jägereket ;) ) és Szőkeciklon barátnőmmel láncdohányoztunk az erkélyen, miközben jól kipletykáltunk mindenkit (beleértve saját magunkat is :D), idén az anyatej a "menő" ital és Hunor étkezéseihez van minden időzítve :D
- tavaly még javában dolgoztam és háborúztam a főnökömmel, hogy legalább karácsonykor időben megkaphassam a fizetésem (sikerült is az októberi béremet december 20.-án kézbeadnia), idén eltartott feleség lettem, néha már azt sem tudom, mi mennyibe kerül :S
- egy éve a szilveszteri buli körüli bonyodalmakat szerveztük (ki vigyáz a macskáinkra, hiszen több napos bulira készültünk Bélapátfalván ?!), most meg alig várom az első hármasban töltött szilveszterünket
2007.12.20. 11:37
Délutáni lazítás
Tegnap vígasztalhatatlan napot tartott kisfiam. Azaz egyetlen percre sem volt hajlandó megválni tőlem. Úgy főztem vacsorát, néztünk tévét, ettem és indítottam el egy mosást, hogy közben rajtam lógott, mint egy kismajom (tényleg időszerű beszereznem egy hordozókendőt, mert a lassacskán 4 kilót elérő kisfiammal való súlyzózás kezd megviselni ;) ). A mászkálástól persze bealudt, de mihelyst letettem, 5 percen belül felébredt és visszakönyörögte magát hozzám. Hogy mi volt ez, nem tudom. De az esti vacsi után már békésen szuszmákolt a kiságyában. Anyás napja volt! :)
10 komment
Címkék: hunorfotó
2007.12.18. 19:34
Minden napi felháborodásunk...
Koradélután, miután Huncot megetettem és elaltattam, gondoltam szánok magamra is pár percet a fürdőszoba terén. (hogy nőcisebben érezzem magam gondoltam arcpakolok, beszárítom a hajamat és jó alaposan tetőtől talpig bekrémezem magam :D)).
Még csak a gondolati síkig jutottam, amikor élesen megszólalt a kaputelefon, postásnéni közölte, csomagom érkezett, leszek-e szíves lefáradni érte. Mondtam lenni lennék, de szépen kérném, tegyen most kivételt és hozza fel, mert egyedül vagyok itthon a két hetes kisfiammal és nem szívesen hagynám magára, percekre sem. Valamit motyogott, majd közölte, akkor bedob egy értesítőt, hogy a postán én vagy meghatalmazottam átveheti a csomagomat. Éreztem, hogy pillanatokon belül kitörök, ezért belemondtam a kaputelefonba, hogy oké, egy percet lesszíves várni, lemegyek. Miközben tovább hergeltem magam, felöltöztem és lecsattogtam a földszintre. Egy igen erősen sminkelt 100-120 kiló körüli férfiakálma postáskisasszony fogadott, mutatta hol írjam alá, én pedig szépen megköszöntem, hogy ennyire szolidarizál egy kisgyerekes anyukával, és igazából nem is tudom, hogy mért támasztok elvárásokat a világgal szemben, amikor mi nők sem tudunk ennyiben sem segíteni egymásnak?! Mire ő értelmesen: dehát jó helyen van a gyerek, nem? Nem tud leesni vagy ilyesmi? Mondtam persze, nem tud leesni és tényleg csak ez számít...
Visszajöttem és a kisfiam mellé feküdtem és csak néztem, csak néztem ŐT... annyira jó lenne Őt megvédeni ettől a világtól... belenézek azokba az ártatlan kék szemekbe és szeretném olyanná nevelni, hogy mindig ilyen ártatlanok maradjanak... tudom, ez is bugyutaság, de pár napja begyulladt a szeme Huncnak és szemcseppezzük, mert nem használt a kamillás törlés... egészen egyszerűen nem vagyok képes én csöpögtetni, mert ha közelítek a csöpögtetővel még be sem hunyja a szemeit, annyira bízik bennem...
Hunorka legújabb alvási póza (saját maga fejlesztésében!) a hasi alvás (szerintem emlékeztetheti a magzati pózra :) ):
Még csak a gondolati síkig jutottam, amikor élesen megszólalt a kaputelefon, postásnéni közölte, csomagom érkezett, leszek-e szíves lefáradni érte. Mondtam lenni lennék, de szépen kérném, tegyen most kivételt és hozza fel, mert egyedül vagyok itthon a két hetes kisfiammal és nem szívesen hagynám magára, percekre sem. Valamit motyogott, majd közölte, akkor bedob egy értesítőt, hogy a postán én vagy meghatalmazottam átveheti a csomagomat. Éreztem, hogy pillanatokon belül kitörök, ezért belemondtam a kaputelefonba, hogy oké, egy percet lesszíves várni, lemegyek. Miközben tovább hergeltem magam, felöltöztem és lecsattogtam a földszintre. Egy igen erősen sminkelt 100-120 kiló körüli férfiakálma postáskisasszony fogadott, mutatta hol írjam alá, én pedig szépen megköszöntem, hogy ennyire szolidarizál egy kisgyerekes anyukával, és igazából nem is tudom, hogy mért támasztok elvárásokat a világgal szemben, amikor mi nők sem tudunk ennyiben sem segíteni egymásnak?! Mire ő értelmesen: dehát jó helyen van a gyerek, nem? Nem tud leesni vagy ilyesmi? Mondtam persze, nem tud leesni és tényleg csak ez számít...
Visszajöttem és a kisfiam mellé feküdtem és csak néztem, csak néztem ŐT... annyira jó lenne Őt megvédeni ettől a világtól... belenézek azokba az ártatlan kék szemekbe és szeretném olyanná nevelni, hogy mindig ilyen ártatlanok maradjanak... tudom, ez is bugyutaság, de pár napja begyulladt a szeme Huncnak és szemcseppezzük, mert nem használt a kamillás törlés... egészen egyszerűen nem vagyok képes én csöpögtetni, mert ha közelítek a csöpögtetővel még be sem hunyja a szemeit, annyira bízik bennem...
Hunorka legújabb alvási póza (saját maga fejlesztésében!) a hasi alvás (szerintem emlékeztetheti a magzati pózra :) ):
17 komment
Címkék: hunorfotó
2007.12.17. 19:45
Apró csodáim
Kedves Jézuska!
Idén már megkaptam a lehető legszebb karácsonyi és mindennemű ajándékomat ebben a kicsi lelkemből lelkedző csomag személyében, de azért olyan jó lenne:
1. végigsétálni a feldíszített Andrássy úton egy hópelyhes estén
2. hóropogást érezni a talpam alatt valahol nagyon messze a város zajától
3. végre egy isteni forró és illatos ülőfürdőt venni
4. ...bár még csak kezdők vagyunk, tudom, és nem érdemeljük meg e nagy kegyet, de: egyvégtében 8 órát aludni!
1. végigsétálni a feldíszített Andrássy úton egy hópelyhes estén
2. hóropogást érezni a talpam alatt valahol nagyon messze a város zajától
3. végre egy isteni forró és illatos ülőfürdőt venni
4. ...bár még csak kezdők vagyunk, tudom, és nem érdemeljük meg e nagy kegyet, de: egyvégtében 8 órát aludni!
2007.12.16. 15:16
A második hét tapasztalatai
Az újabb hét elteltével újabb dolgokat tanultunk meg egymástól.
Egyre bátrabban és huncutabbul jutalmaz minket a mosolyával, egyre többször és egyre élénkebben magyaráz, egyre több időt igényel velünk tölteni. Kialakult a napi rendszerünk, bár még mindig eléggé Hunor irányítás alatt állunk. És nem utolsó sorban, este lepottyant a köldökcsonkunk, úgyhogy ma este habparty lesz a kiskádban! :D Az első igazi fürdetése ma lesz. És vége a mosdókesztyűs, úgynevezett száraz fürdetésnek! (időközben megtudtam, nem az én nagy találmányom ez a mosdókesztyűs fürdetés, hanem neve is van, úgynevezett "száraz" fürdetés, amikor is nedves vattapamacsokkal, mosdókesztyűvel áttöröljük a baba érzékeny területeit és csak a köldökcsonk leesése után fürdetjük meg igazi módon, állítólag ilyenkor kevesebb stressz éri a babát... hááát, majd ma kiderül! :) )
Az elmúlt két napban sikerült megtapasztalnunk, milyen az, ha a gyerekünk "túlpörög". Ha tisztába van téve, többszörösen megetetve, szórakoztatva, ha látványosan álmos és mégsem bír elaludni. És csak ordít és ordít és minden csak kisideig képes lekötni Őt. ( Ezzel egyidőben sikerült megtanulnom különbséget tenni sírás és sírás között...merthogy óriási különbség van köztük! Van a fájdalmas sírás, az éhesen ikegő sírás, a nyűgös foglalkozzvelem és nehagyjegyedül sírás, a nyűgös semmisemjó sírás és sejtéseim szerint még ezer másik féle lehet, most egyelőre csak ezeket tanította meg Hunc... :DDD) Széles palettát kipróbáltunk lelkes elsőgyermekes szülőkként és úgy döntöttünk, mi bebizonyítjuk a szakkönyveknek és a világnak, hogy márpediglen szeretettel és odafigyeléssel meg fogjuk tudni nyugtatni Hunort. Felváltva vettük fel, nyugtatgattuk, szépen és nyugodt hangon beszéltünk hozzá, figyeltük, hogy magyaráz (és próbáltuk kitalálni kusza mozdulataiból, hogy mire gondolhat?!) , ringattuk, simogattuk, melléfeküdtünk az ágyba, átkaroltam, hogy érezze a közelségem, összebújtunk, énekeltem neki, nagyokat ásított, majd újrakezdte az üvöltést... betettük a gyerekülésbe (legalább míg bekapok pár falatot, könyörgöm, ne ordíts! :S... ), abban ringattuk, kivittük magunk mellé a konyhába, de minden csak percekig használt... végül olyat tettem, amit magam sem gondoltam volna, hogy megteszek: beraktuk a kiságyba és egészen egyszerűen otthagytuk... a szívem szakadt meg a keserv énekétől (ezért hevesen elkezdtem mosogatni, hogy ne is halljam a kiszűrődő hangokat), könnyeim potyogtak, persze úgy, hogy HuncApu ne lássa, milyen gyengeszívű vagyok... és láss csodát: a pár tányér és pohár elmosogatása után, síri csönd fogadott... belopakodtam a szobába és Hunc édesdeden aludt feltett kezekkel a megadom magam poziciójában... álombanyugtatta saját magát... :) és mindösszesen 4 és fél órára sikerült kiütnie magát! :))) Következtetésként viszont levontam: sürgősen be kell szereznünk egy kengurut (vagy valamilyen babahordozót, amivel itthon közlekedhetek szabadon egyik szobából a másikba, miközben kismajmom rajtam lóghat ;) ), ha nem akarom magam a babaszobába szögezni végérvényesen! :DDD
E hét termése a hajbakapaszkodás is. Nagyon alapos a fiam, mert a kiálló hajszálaimat is meg tudja találni és azokba jó erősen belekapaszkodni. (komolyan elgondolkodtam valami rövidebb fazonon, mert most úgy viselem, mint valami eminens tanuló, teljsen lesimítva és összefogva tele csatokkal, hogy még véletlenül se maradjanak kilógó hajszálak :S)
Ma este lesz a nagy mérlegelés is: mindenesetre nekem kellő bizonyíték a gyarapodásra az, hogy kinőtte az első rugdalózóját ( a KicsiBob Micimackósasát :D ) és belenőtt 3 másikba, amik akkorák voltak rá, hogy az első nap 5 centire lógtak a lábujjától! :D
Hétvégén dédilátogatások is voltak minálunk (hol álmában, hol ébren találták a kisembert):
Egyre bátrabban és huncutabbul jutalmaz minket a mosolyával, egyre többször és egyre élénkebben magyaráz, egyre több időt igényel velünk tölteni. Kialakult a napi rendszerünk, bár még mindig eléggé Hunor irányítás alatt állunk. És nem utolsó sorban, este lepottyant a köldökcsonkunk, úgyhogy ma este habparty lesz a kiskádban! :D Az első igazi fürdetése ma lesz. És vége a mosdókesztyűs, úgynevezett száraz fürdetésnek! (időközben megtudtam, nem az én nagy találmányom ez a mosdókesztyűs fürdetés, hanem neve is van, úgynevezett "száraz" fürdetés, amikor is nedves vattapamacsokkal, mosdókesztyűvel áttöröljük a baba érzékeny területeit és csak a köldökcsonk leesése után fürdetjük meg igazi módon, állítólag ilyenkor kevesebb stressz éri a babát... hááát, majd ma kiderül! :) )
E hét termése a hajbakapaszkodás is. Nagyon alapos a fiam, mert a kiálló hajszálaimat is meg tudja találni és azokba jó erősen belekapaszkodni. (komolyan elgondolkodtam valami rövidebb fazonon, mert most úgy viselem, mint valami eminens tanuló, teljsen lesimítva és összefogva tele csatokkal, hogy még véletlenül se maradjanak kilógó hajszálak :S)
Ma este lesz a nagy mérlegelés is: mindenesetre nekem kellő bizonyíték a gyarapodásra az, hogy kinőtte az első rugdalózóját ( a KicsiBob Micimackósasát :D ) és belenőtt 3 másikba, amik akkorák voltak rá, hogy az első nap 5 centire lógtak a lábujjától! :D
Hétvégén dédilátogatások is voltak minálunk (hol álmában, hol ébren találták a kisembert):
10 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2007.12.16. 14:58
Ismét baba!
Újabb babával bővült baráti körünk: tegnap reggel megszületett Kármen második kisfia (megsürgetve egy kis facipeléssel ;) ), Szilárd, 3400 grammal és 54 centivel.
Büszke Apuka szerint Anyuka és kisfia mindketten jól vannak!
Isten hozott közöttünk!
3 komment
Címkék: babaszületés
2007.12.14. 12:33
A védőnénink búcsúja...
Bizonyos időközönként a babás házhoz kilátogat a védőnéni, hogy megtekintse minden rendben van-e, azaz hogyan boldogul a kismama és gyakorlati tanácsokkal lássa el őt. Nálunk ma volt esedékes a védőnői látogatás és most már tudatosult bennem, hogy a fiamnak látens fehérköppenyes szindrómája van! :DDD Bárki, ha felugrik hozzánk, nem is kell találkozniuk sem, kicsifiam egy kisangyal, édesen alszik a kiságyában, mégha szopi idő is van, nem ébred, szóval egy igazi Tündérgombóc. Ha azonban "fehérköppenyes" teszi tiszteletét nálunk (gyerekorvos, védőnő) igazi kis nyűgpárnává lép elő. Tegnap a gyerekorvos ittjártakor adott igen intenzív hangot a pelus teletöltésének, majd mikor tisztába tettem, sugárban kaptunk még egy "adagot". :))) (a doktornőt első ittjártakor szimplán lepisilte Hunor és ha akkor nem adja át a gyereket egy komolyabb "csomaggal" is megtisztelte volna! ;) :D).
Ma fél 11-kor érkezett a védőnénink, Hunc akkor ébredezett, bár még nem igazán lett volna itt az ideje, hiszen fél 10 körül uzsonnázott. Mindenesetre éreztem egy semmivelösszenemtéveszthető illatot (nevezzük inkább szagnak), és a védőnéni is azt kérte, hogy megnézne egy tisztábatételt! Hoppá, soha jobb alkalom, Hunorkát kibontogatom, egyre hisztisebben tűri, közben élénken gesztikulálva jelzi, hogy ő már bizony nagyon éhes és ilyenkor szinte az egész ökle befér a szájába. Jóanyukához méltón csitítgatom, közben kezem a mindennapi gyakorlott mozdulatokkal új pelust tesz Hunc alá, jöhet a popsikrém, az alkoholos köldökcsonkápolás (hurrá!, már igencsak lifeg, csak egy apró bőrdarabka tartja! ), ekkor szép szabályos sugárban pisilni kezd a pelusba. Oké semmi gond, megmosolyogjuk, hogy milyen édes kisfiú, és ekkor következik a szintén semmivelösszenemtéveszthető hang (istenem, ebből a kicsi csomagból hogy tudnak ilyen hangok távozni?!). Újabb mosolyokkal felvértezve, újabb peluscsere következik... és még kétszer megismétlődik a jelenet! (elmondanám halkan: ilyet még sosem csinált!)
Pelenkázásból jelest kaptunk! :DDD
Most pedig édesdeden alszik azóta is...
A szomorúság tárgya az az, hogy ismét búcsút vettünk egymástól a védőnénivel, jobb állásajánlat, melyet elfogadott... Szomorú vagyok, mert nagyon megkedveltük egymást... bár úgy váltunk el, hogy biztosan fogunk még találkozni és beszélgetni, de ugye az már nem olyan... és valamikor jövőhéten várható az immáron ötödik védőnőm felbukkanása. (bár azért abban megegyeztünk, hogy ő egy olyan jelentést ad le rólam, melyben az szerepel, hogy különösebb gondoskodást nem igényelek :))) )
Ma fél 11-kor érkezett a védőnénink, Hunc akkor ébredezett, bár még nem igazán lett volna itt az ideje, hiszen fél 10 körül uzsonnázott. Mindenesetre éreztem egy semmivelösszenemtéveszthető illatot (nevezzük inkább szagnak), és a védőnéni is azt kérte, hogy megnézne egy tisztábatételt! Hoppá, soha jobb alkalom, Hunorkát kibontogatom, egyre hisztisebben tűri, közben élénken gesztikulálva jelzi, hogy ő már bizony nagyon éhes és ilyenkor szinte az egész ökle befér a szájába. Jóanyukához méltón csitítgatom, közben kezem a mindennapi gyakorlott mozdulatokkal új pelust tesz Hunc alá, jöhet a popsikrém, az alkoholos köldökcsonkápolás (hurrá!, már igencsak lifeg, csak egy apró bőrdarabka tartja! ), ekkor szép szabályos sugárban pisilni kezd a pelusba. Oké semmi gond, megmosolyogjuk, hogy milyen édes kisfiú, és ekkor következik a szintén semmivelösszenemtéveszthető hang (istenem, ebből a kicsi csomagból hogy tudnak ilyen hangok távozni?!). Újabb mosolyokkal felvértezve, újabb peluscsere következik... és még kétszer megismétlődik a jelenet! (elmondanám halkan: ilyet még sosem csinált!)
Pelenkázásból jelest kaptunk! :DDD
Most pedig édesdeden alszik azóta is...
2007.12.13. 17:13
Az abszolút kedvenc...
...nemcsak az enyém, a Huncé is.
Várandósságom alatt nagyon sok népdalt, gyerekdalt hallgattunk és nekem van egy olyan gyengém, hogy imádok énekelni, (tuti nem hibátlanul teszem, de imádok és gyakorlom is ezt mindenki legnagyobb örömére! :DDD), ezért Hunc rengetegszer hallotta a pocakban a kedvenc dalaimat (és tiltakozni sem igen tudott ellenük ;) )! Sosem gondoltam volna, hogy valaha is hasznát veszem, de most már 2 egymást követő napon "bejött". Ha nagyon nyűgös, melléfekszem és halkan elkezdek énekelni, főként azokat a dalokat, amiket már pocakban is hallott! Van ilyenkor minden: Paff, a bűvös sárkány, Vuk, Csitári hegyek alatt, Cifra palota, Bújj-bújj zöld ág... jöhet bármi. És perceken belül úgy elalszik, hogy HuncApu akár fúrhat is a másik szobában! (most éppen karnisokat :DDD)
A mai nap stressze a gyerekorvos volt, aki a legnagyobb szentségtörést követte el Hunorka mérce szerint: akkor érkezett, miután Hunc evett és tisztába lett téve és éppen az igazak álmát aludta! Föl kellett ébresztenem, levetkőztetnem és a dokinéni megvizsgálgatta. Természetesen hevesen tiltakozott ezellen az attrocitás ellen. Mentségül legyen mondva, most egy ideig nem látjuk a gyerekorvost, mert ismét mindent rendben talált. Legközelebb beutalókat kell kérnünk tőle, a hat hetes Hunc ortopédiai vizsgálatára (csípőficam szűrés) és ugyanekkor hasi ultrahangra (főként ilyenkor a veséket nézik meg, hogy korán kiszűrjék, ha van valami gond velük).
2007.12.12. 19:16
Volt egy álmom...
... azaz ma éjjel sokféle álmom volt, mind kusza és érthetetlen, reggeli közben mégis elmeséltem egy apró részt a sok üldözős-pszichós közül HuncApunak... esküszöm, mindenjellegű hátsószándék nélkül (reggelente még nincsenek hátsószándékaim ;) ) Szóval, azt álmodtam, hogy kaptam egy arcbarnító szoláriumot tőle, és nekem ilyenem még sose volt. Mintegy mellékesen megkérdezte, hogy szeretnék-e egyet, mondtam, persze és tovább kavargattam a kávémat és rágcsáltam a zsömlémet és már újra ezerfelé szálltak a gondolataim. Ma HuncApu ügyintézős napot tartott, intézte a Hunc megérkezése körüli papírügyeket és próbáltam arra koncentrálni félálmomban, hogy minden meghatalmazást és személyes okmányt odaadjak neki (és hogy mihamarabb elinduljon, hogy picit még visszabújhassak az ágyba :D).
És nem olyan régen hazaállított ezzel:
...merhogy névnapom van... :)))
Imádom mindkét pasimat! :))))))
És nem olyan régen hazaállított ezzel:
...merhogy névnapom van... :)))
Imádom mindkét pasimat! :))))))
2007.12.12. 11:28
Esős napokon
Hunc nem csak a pocakban, hanem itt a mindennapi világban is frontérzékeny maradt. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint a tegnap este. Az esti szopi, fürcsi és játék után vigasztalhatatlan maradt. Nyűglődött, nem fájt a pocakja, nem volt teli a pelus és mégsem bírt aludni. Órákon át nyekergett, percekre elaludt ugyan, hogy aztán felriadjon és felsírjon. Olyan zilált légvételeket produkált, hogy ha lenne légzésfigyelőnk, tuti beadta volna a törölközőt ma éjjel. Végül ismét anya-közelsége segített: magam mellé tettem éjszakára, ő meg szorosan mellémbújt, befúrva kisfejét a bőrömbe és így már el tudott aludni. Az éjszakai etetéskor meg simán vissza lehetett már tenni a kiságyába, aludt tovább.
Szerintem napról-napra változik az arca... most már nem teljesen HuncApus... bár ezt ő még mindig tagadja... ;) Tegnap itt jártak Sóginőék és szerintük is kezd rám is hasonlítani! :))) ...Na, végre, elvégre mégiscsak az anyja volnék?! :)))
Édesen alszik a manószerkójában:
Szerintem napról-napra változik az arca... most már nem teljesen HuncApus... bár ezt ő még mindig tagadja... ;) Tegnap itt jártak Sóginőék és szerintük is kezd rám is hasonlítani! :))) ...Na, végre, elvégre mégiscsak az anyja volnék?! :)))
Édesen alszik a manószerkójában:
2007.12.11. 19:30
A pöttyös labda...
Elkaptam a dobott labdát Ingridtől és sikerült össze is szednem pár pontba a kedvenceimet (szerintem a teljesség igénye nélkül és biztos kifelejtek valami igazán kedvencet ).1. első számú kedvencek az állatok. Pici gyerekkorom óta valamilyen formában részesei az életemnek. Míg a szüleimmel éltem kutyák, macskák, nyulak, csirkék formájában, mióta önállóan élek maradtak az igazán nagy kedvencek: a macskák. (bioágymelegítők :D) Nem véletlen az sem, hogy évekig dolgoztam állatorvosi rendelőkben és hogy HuncAput is itt ismertem meg... ;)
2. szintén dobogós a könyv, azaz inkább könyvek, minden mennyiségben és minőségben. Alap a Szepes Mária Vörös oroszlánja, de szépen megférnek a könyvespolcon a Harry Potter-ek , Weöres Sándor, Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos versei is. (nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom nagy kedvenceim a versek is. ) Mellékesen megjegyzem, mióta hazajöttünk a kórházból egyetlen bötüt sem sikerült még olvasnom. :D
3. imádom a színházat gyermekkorom óta. Ilyenkor már előző nap valami különös izgalom és bizsergés kerít hatalmába, ünneplőbe öltözik a lelkem is. És a régi
4. és igen én is szeretem a zenét, nagy kedvenceim Ákos és George Michael, de finom és nőies lelkem, néha kifejezetten igényli a Tankcsapda vagy a Belga romantikus dalait.
5. imádok táncolni, örök kedvenceim a latin-amerikai táncok. Várandósságom utolsó harmadában talán ez hiányzott a legjobban és most meg már alig várom, hogy újra mambóra főzhessem a paprikáskrumplit! (ilyenkor minden alapanyagot táncolva aprítok föl és teszek a lábasba és jobbszeretem ebbéli tevékenykedésemet egyedül intézni :D)
6. kedvenc italom a finom száraz bor. Örök kedvencek a somlói fehér borok és a villányi vörösek. Bulikon, szórakozóhelyeken a gintonic és campari-dzsúz csúszik a legjobban.
7. kedvenc évszakom a forró és tomboló nyár( talán, mert ekkor születtem, vérbeli oroszlánként :D) ... bár az ideit pocakosan szívesen kihagytam volna ;)
Ezzel a mozdulattal
After post:
- tudtam, hogy kimaradt valami: az örök kedvenc a spenót és a rakott krumpli!
2007.12.10. 13:16
Apa és fia
Úgy látom, kezd kialakulni a rendszer kiscsaládunk életében. Ebben igencsak Hunor-irányítás alatt állunk, de mint már említettem, kompromisszum-képesek lettünk. :D
Nappalaink csöndesek, általában csak szopizásnyi időre ébred fel a kisember, de akkor aztán azonnal, minden további késlekedés nélkül tálalnom kell számára a menüt! :) Ilyenkor általában egy peluscsere is dukál a fiatalembernek. Kb.30 perces ébrenlét után újra álomba szenderül (alvásai általában 3 és 4 óra között mozognak, de néha kitolódik 5 órára is. Nem ébresztgetem fel a kijelölt etetési időpontban -azaz 3 óránként- tudom, ha éhes, azt igencsak erőszakosan jelzi! :) ). Estére marad a fürcsi (úgy döntöttünk, a köldökcsonk leeséséig -hiszen azt nem érheti víz-, nem erőszakoljuk csap alá a gyereket, csak egy nedves szivaccsal töröljük át a testét) és ilyenkor igényli a játékot, a foglalkozást is, ezt általában HuncAputól kéri. A fiúk ilyenkor akár 1 órán keresztül is képesek ismerkedni egymással:
Nappalaink csöndesek, általában csak szopizásnyi időre ébred fel a kisember, de akkor aztán azonnal, minden további késlekedés nélkül tálalnom kell számára a menüt! :) Ilyenkor általában egy peluscsere is dukál a fiatalembernek. Kb.30 perces ébrenlét után újra álomba szenderül (alvásai általában 3 és 4 óra között mozognak, de néha kitolódik 5 órára is. Nem ébresztgetem fel a kijelölt etetési időpontban -azaz 3 óránként- tudom, ha éhes, azt igencsak erőszakosan jelzi! :) ). Estére marad a fürcsi (úgy döntöttünk, a köldökcsonk leeséséig -hiszen azt nem érheti víz-, nem erőszakoljuk csap alá a gyereket, csak egy nedves szivaccsal töröljük át a testét) és ilyenkor igényli a játékot, a foglalkozást is, ezt általában HuncAputól kéri. A fiúk ilyenkor akár 1 órán keresztül is képesek ismerkedni egymással:
A játékot követi a "bedugom-a-számba-az-öklöm-mert-már-ennyire-éhes-vagyok", és nagyokat nyögdös. Ilyenkor már a hangomtól is cuppogtat és ha a közelébe megyek, vagy óvatlanul megsimogatom az arcát bekapja az ujjamat és már szívja is, mint egy búvárszivattyú! :) Ilyenkor bemegyünk a hálószobába, megvacsizik és pár perc múlva már az igazak álmát alussza.
Az éjszaka folyamán általában egyszer (3-4 óra magasságában) ébreszt, a következőt reggel 7 és 8 közé igazítja, ami számomra sokkal kellemetlenebb, mint az éjszakai. Ilyenkor magam mellé veszem az ágyba, gyors szendergős szopi és már megy is vissza a kiságyába. Szerencsére nem hasfájós baba (ezt lekopogom!!! kopp-kopp) , nagyon jó alvókával és evőkével rendelkező kiskrapek! (mint az apukája :))) )
Az éjszaka folyamán általában egyszer (3-4 óra magasságában) ébreszt, a következőt reggel 7 és 8 közé igazítja, ami számomra sokkal kellemetlenebb, mint az éjszakai. Ilyenkor magam mellé veszem az ágyba, gyors szendergős szopi és már megy is vissza a kiságyába. Szerencsére nem hasfájós baba (ezt lekopogom!!! kopp-kopp) , nagyon jó alvókával és evőkével rendelkező kiskrapek! (mint az apukája :))) )
2007.12.09. 22:40
Egy hetes kisember
Alig hiszem el, hogy már egy hete velünk van, Hunc. Szinte naponta fotózzuk, mert szinte naponta újabb és újabb dolgokra képes és egyik pelenkázástól a másikig is képes valami új dolgot felfedeznie!
Élete első hetében mindannyiunk mindennapjaiba rengeteg változást hozott:
- ezelőtt egy héttel ilyenkor már a karjaimban tarthattam Őt. Igaz, még mindketten csak ismerkedtünk egymással, mégis velünk volt már és valami teljesen új és eddig nem ismert érzést csempészett HuncApuval való kapcsolatunkba.
- 2 nap múlva megtörtént a tejbelövellés, igaz a kórházban délután még nem hittek nekem, aztán éjjel pokoli fájdalomra ébredtem, enyhe hőemelkedésre és két Pamela Anderson számára is irigyelnivaló cickóra ;), amiből nem tudtam kikönyörögni Hunc számára a tejcit sehogy sem. Az éjszakás nővérke segítségével megszabadultam a fölöslegtől és így már szabadon szopizhatott Hunc, majd éjszakára kaptam egy felmelegített meggymagpárnát, ami reggelre teljesen fellazította a kötöszöveteket.
- a 3. napon kisfiam megkapta az első oltását ( a BCG-t, ami a tuberkulózis védőoltása), amit én végigzokogtam, Hunc egy erőteljesebb gügyögyő hanggal konstatált.
- 4 nappal később (éppen Mikulás napján) hazahoztuk a kórházból a kismanónkat. Nagyon furcsa volt az első nap itthon nekem, bár Hunorka akkor is jól kezelte az új helyzetet: végigvittük a lakáson, tudom, hülyének tűnhetünk, de minden helyiségről mondtam neki pár szót, majd nagyot szopizott és elaludt a kiságyában. Ezen a napon kezdte el először "markolászni" a felé közelítő cicimet (persze, mert egy kis méregzsák, ha nem kapja meg azonnal, mihelyst kinyítja a szemét :D)
- az 5. napon délelőtt kijött a gyerekorvos, mindent rendben talált, de ezt leszámítva családi idillben éltünk, HuncApu kiadós és finom ebédet főzött az én irányításom alatt, többször elbőgtem magam a harmóniától és a szeretettől.
- 6. napunkon vacsi után még nem volt álmos a kicsikirályfi, HuncApu a nappaliban játszott vele, ismerkedtek és ekkor rámosolygott! Hosszan és kitartóan és nagyon Huncutul! Elolvadtunk mosolyától...
- ma pedig egy hetes és reggelre már sikerült átfordítania a fejét fekve! Eddig, ha lefektettem pl. a jobb oldalára, akkor általában következő ébredéséig úgy is maradt, de mára a szemem előtt átfordította a kis fejét a bal oldalra.
Délután fentjárt a KeresztApu, Hunorka ébren és nagy érdeklődéssel fogadta Őt is meg a tőle kapott rózsaszín malacot. Kaptunk egy gazdag komatálat is:
HuncApu elkapott egy titkos pillanatot, néha szopizás után összebújva elbóbiskolunk pár percre Hunccal:
Élete első hetében mindannyiunk mindennapjaiba rengeteg változást hozott:
- ezelőtt egy héttel ilyenkor már a karjaimban tarthattam Őt. Igaz, még mindketten csak ismerkedtünk egymással, mégis velünk volt már és valami teljesen új és eddig nem ismert érzést csempészett HuncApuval való kapcsolatunkba.
- 2 nap múlva megtörtént a tejbelövellés, igaz a kórházban délután még nem hittek nekem, aztán éjjel pokoli fájdalomra ébredtem, enyhe hőemelkedésre és két Pamela Anderson számára is irigyelnivaló cickóra ;), amiből nem tudtam kikönyörögni Hunc számára a tejcit sehogy sem. Az éjszakás nővérke segítségével megszabadultam a fölöslegtől és így már szabadon szopizhatott Hunc, majd éjszakára kaptam egy felmelegített meggymagpárnát, ami reggelre teljesen fellazította a kötöszöveteket.
- a 3. napon kisfiam megkapta az első oltását ( a BCG-t, ami a tuberkulózis védőoltása), amit én végigzokogtam, Hunc egy erőteljesebb gügyögyő hanggal konstatált.
- 4 nappal később (éppen Mikulás napján) hazahoztuk a kórházból a kismanónkat. Nagyon furcsa volt az első nap itthon nekem, bár Hunorka akkor is jól kezelte az új helyzetet: végigvittük a lakáson, tudom, hülyének tűnhetünk, de minden helyiségről mondtam neki pár szót, majd nagyot szopizott és elaludt a kiságyában. Ezen a napon kezdte el először "markolászni" a felé közelítő cicimet (persze, mert egy kis méregzsák, ha nem kapja meg azonnal, mihelyst kinyítja a szemét :D)
- az 5. napon délelőtt kijött a gyerekorvos, mindent rendben talált, de ezt leszámítva családi idillben éltünk, HuncApu kiadós és finom ebédet főzött az én irányításom alatt, többször elbőgtem magam a harmóniától és a szeretettől.
- 6. napunkon vacsi után még nem volt álmos a kicsikirályfi, HuncApu a nappaliban játszott vele, ismerkedtek és ekkor rámosolygott! Hosszan és kitartóan és nagyon Huncutul! Elolvadtunk mosolyától...
- ma pedig egy hetes és reggelre már sikerült átfordítania a fejét fekve! Eddig, ha lefektettem pl. a jobb oldalára, akkor általában következő ébredéséig úgy is maradt, de mára a szemem előtt átfordította a kis fejét a bal oldalra.
Délután fentjárt a KeresztApu, Hunorka ébren és nagy érdeklődéssel fogadta Őt is meg a tőle kapott rózsaszín malacot. Kaptunk egy gazdag komatálat is:
HuncApu elkapott egy titkos pillanatot, néha szopizás után összebújva elbóbiskolunk pár percre Hunccal:
Annyira boldog vagyok, hogy minket választottál, kisfiam!
11 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2007.12.08. 18:04
Szüléstörténet
Ott tartottunk, hogy azon a szép majd egy héttel ezelőtti vasárnapon, advent első vasárnapján, immáron 3. napja vajúdgattam. HuncApu sem bírta már a stresszt és a várakozást és én sem éreztem már túl jól magam az állandóan jövő-rendszereződő, majd elmúló fájásokkal. Vasárnap elég kitartó és stabil fájásaim voltak, ekkor már onlájn kapcsolatban álltam Fofóval (nőgyógyászokgyöngye) meg Krisztivel (a szülésznőnk) is, végül 5 perces fájásokkal elindultunk Székesfehérvár felé. Természetesen a kocsiban fájásaim lecsökkentek 7-8 percesekké, ekkor eszembe jutott, mi van, ha újra elmúlnak, mire Fehérvárra érünk?! De HuncApu ekkor már nagyon elszánt volt és így nem fordultunk vissza. Útközben felvettem a kapcsolatot Zsóval, akiről tudtam, hogy még mindig a kórház vendégszeretetét élvezi, elújságoltam, hogy már mi is úton vagyunk. Ekkor még vidáman csicseregtem, fogadtam és küldtem az smseket, telefonhívásokat, csak ugye minden X-edik percben volt egy 20-25 másodperces fájásom, amiket légvétellel tompítgattam. Fehérvár előtt jutott eszünkbe, hogy a szőlőcukor bizony itthon maradt, pedig ez is fontos energiabomba kelléke egy valamirevaló szülésnek.;) Pár benzinkút és bolt után feladtuk, ekkor újra Zsó mentett meg, felajánlotta a saját elnemhasználtját. A szülőszoba előtt találkoztunk, még beszélgettünk is picit, néha voltak fájásaim, de inkább az izgalom volt erősebb ezekben a pillanatokban, Bementem a szülőszobára, átöltöztem, magamhozvettem a vajúdáshoz/szüléshez nélkülözhetetlen egységcsomagomat (homeopata bogyók -szépen feliratozva miből mennyit milyen időközönként kell adagolnia HuncApunak-, szőlőcukor, szénsavmentes ásványvíz, csokik, törölközők -kis és nagyméretben, zuhanyzáshoz, derék- és homlokborogatáshoz- , papírzsepik, telefon) . Fél 6 körül járhatott már az idő mikor Fruzsi megállapította, hogy még csak egy ujjnyira vagyok tág (ez kb.azt jelentette, hogy reggelnél hamarabb nem születik meg Hunc) és amnioszkópiával (egy olyan műszer, amellyel a magzatvíz tisztaságát ellenőrzik) is megvizsgált. Enyhén sárgásnak látta a magzatvízet, megkérte az ügyeletvezető orvost is, hogy vizsgáljon meg, sajnos beigazolódott a gyanúja, meconiumos (székletes) volt a magzatvíz, burokrepesztésre került sor. Innentől nagyon felpörögtek az események, hirtelen a szülőszobán találtam magam, karomban oxitocinnal és infúzióval, pocakomon NST-vel és fájásmérővel. Ekkor erős és nagyon gyors fájásaim lettek (2 percesek), próbáltam telefonálni HuncApunak, aki kintrekedt, mert meghallván, hogy reggel előtt ebből nem lesz szülés, valami vacsorarendelésbe fogott ( rá jellemző módon:)))) ). Mickát is felhívtam, de alig bírtam összefüggően beszélni a fájdalomtól. Az NST nagyon csapnivaló szívhangokat és pulzust mutatott, újra mindenki körülöttem sürgött-forgott és Fruzsi szólt, hogy ebből császár lesz a baba érdekében. Ekkor már potyogtak a könnyeim, egyrészt a félelemtől, másrészt a bizonytalanságtól, hogy minden rendben legyen. Csak olyasmiket voltam képes motyogni, hogy én sok babát szeretnék és akkor én már sosem fogom tudni megszülni őket?! Hirtelen lebénultam attól az érzéstől, hogy valami történhet Hunccal. Csak emlékképeim vannak erről az időről: le kellett vennem a rajtam maradt ékszereimet, megkatétereztek (kevésbé kellemetlen, mint gondoltam), közben bejött az altatóorvos és bemutatkozott (kettős vezetékneve volt, az egyik megegyezett az enyémmel), elmondta pár mondatban mi várható (ebből semmi sem maradt meg, csak a higgadt és nyugodt hangja), talán alá is kellett írnom valamit, (de alig láttam a könnyeimtől és alig bírtam fogni a tollat, annyira remegett a kezem ) és mondanom kellett egy fiú illetve egy lány nevet (máig nem tudom, hogy az előre megbeszélt Csenge helyett miért Kincsőt mondtam ?!) és talán sikerült egy smst is elküldenem Mickának.
Bementünk a műtőbe 7 órakkor, megkaptam spinálisan az érzéstelenítőt, nemsokára HuncApu is megjelent tetőtől talpig műtősszerkóba beöltözve a fejemnél (teljesen olyan volt, mint amikor még együtt dolgoztunk és nap-mint-nap ilyennek láttam), ettől kicsit megnyugodtam. Elémtoltak egy zöld paravánt, gondolom, hogy ne lássam a műtéti területet. Ekkor már nem éreztem fájdalmat, csak valami hasam körüli matatás érzetem volt, de jobbra-balra forgatva a fejemet észrevettem, hogy mindkét oldalamon üvegszekrény van, aminek a tükrében csodálatosan követhettem az eseményeket! :))) (én hülye egészségügyis :D ). Aztán amikor pont nem figyeltem oda, HuncApu bőszen nyugtatgatott, hogy milyen ügyes vagyok és mennyire jól csinálom (bár semmit sem csináltam és ez akkor szöget is ütött a fejemben, hogy akkor hogyan lehetek ügyes?!) , hirtelen sírást hallottam, majd Fruzsi a paraván fölé emelte Hunort. Istenem, nem tudom leírni azt az érzést, amit akkor éreztem! Főleg, hogy csak pár másodpercig láthattam Őt, aztán már vitték is ki és ezzel HuncApu is elment mellőlem a kisfia körüli tevékenységeket figyelni. Közben előkerült a méhlepényem is és folytatták a beavatkozást. A kettős vezetéknevű altatóorvos mindvégig ott tevékenykedett a fejem körül, nedves ruhával borogatta a homlokomat amikor a peritoneumot (hashártyát) varrták, mert enyhén émelyegtem, szédültem és hányingerem lett. (hihetetlen kellemetlen érzés, mintha bármelyik pillanatban el tudnál ájulni megdobva egy kellemes kis hányingerrel :( , állítólag ez a műtét legkellemetlenebb része). Pár perc múlva (bár nekem óráknak tűntek) visszajött egy kedves műtősnő, karján Hunccal, aki ekkorra már csak kicsit volt kakis és újra megmutatta, HuncApu is párás szemekkel nézett rám, miközben megpuszilta a homlokom és továbbra is azt mondogatta, hogy nagyon ügyes vagyok és kitartás, mert mindjárt kész leszünk. Ami még élesen megmaradt az az, hogy alig vártam, hogy vége legyen a műtétnek és ihassak, nagyon ki volt száradva a szám.
Amikor elkészültünk, Laci bácsi, a műtősfiú, megkért, hogy jó erősen kapaszkodjak a nyakába, majd áthelyezett egy kórházi ágyra. Kitoltak az őrzőbe, miközben én azon meditáltam, valaha is fogom tudni újra érezni és mozgatni a lábaimat (és közben a Kill Bill Uma Thurmanja jutott eszembe aki miliméterről miliméterre "újraindítja" a testét, hogy aztán mindenkit szétkaszabolhasson). Az örzőben még belátogatott HuncApu, többszörösen nyomatékosította bennem, hogy mennyire büszke rám, meghozták egy rövidke időre kicsi Hunorkát is (akkor készült a telefonommal az az ominózus első szopizós kép is). Majd szép lassan mindenki elment, HuncApu is elindult haza és magam maradtam az összekuszált gondolataimmal és a felpörgetett állapotommal. Próbáltam megnyugodni és aludni, de nem ment. Közben cserélgették az infúziós zacsikat, kaptam a fájdalomcsillapítókat és a méhösszehúzó oxitocint. Hajnali 4 magasságában sikerült elszenderednem, majd 5-kor arra ébredtem, hogy az örzős nővérke közli, márpediglen mi (ő meg én) most zuhanyozni fogunk! Mégpedig én a távot a saját lábamon fogom megtenni, ezen nagyon jót derültem és még meg is mosolyogtam, aztán láttam, komolyan gondolja, segített feltápászkodni (hú, de borzalmas volt), majd tényleg megmosakodtam és átköltöztem (saját lábon!) egy másik kórterembe.
Zárójelben megjegyezném: Hála az egészségügyi reformoknak, a kórházi felvételem napja (azaz vasárnap délután 5 óra) már a kórházas ellátásom első napjának minősült, a hétfő hajnali 5 óra pedig a másodiknak (a műtét és a zuhany között mindösszesen 9 és fél óra telt el!, papírforma szerint mégis 2 napja kórházban voltam!). Ennek az "apróságnak" köszönhetően én négy egész napot sem töltöttem kórházban! :)))), holott császármetszéssel 5 nap kórházi bentlét jár. Mindegy, nem bánom, hogy hamarabb otthon lehettem. :)
HuncApu hazaérve megünnepelte kisfia világrajöttét kedvenc balkezes ex-csapattársával, aminek az lett a folyománya, hogy éjjel egy órakkor világgá küldött több tucat sms-t, többek között Fruzsinak is!, hogy megszületett a kisfia! :)))))))))
Most meg már itthon vagyunk és egyre kevésbé nyomasztanak a szülés körüli dolgok. Arra gondolok, hogy lett egy csodálatos kisfiam, egy csodálatos kisember, aki számomra a világon a legfontosabb. Aki úgy, de úgy tud már most rámnézni, hogy könnybe lábad a szemem, akinek, ha énekelek, csodálkozva pillog és mosolyra görbül a szája, aki végtelen türelemmel tanít a saját nyelvére.
A szülés előtt voltak elveim, ma már inkább úgy fogalmaznék, kompromisszumképes lettem. ;)
Bementünk a műtőbe 7 órakkor, megkaptam spinálisan az érzéstelenítőt, nemsokára HuncApu is megjelent tetőtől talpig műtősszerkóba beöltözve a fejemnél (teljesen olyan volt, mint amikor még együtt dolgoztunk és nap-mint-nap ilyennek láttam), ettől kicsit megnyugodtam. Elémtoltak egy zöld paravánt, gondolom, hogy ne lássam a műtéti területet. Ekkor már nem éreztem fájdalmat, csak valami hasam körüli matatás érzetem volt, de jobbra-balra forgatva a fejemet észrevettem, hogy mindkét oldalamon üvegszekrény van, aminek a tükrében csodálatosan követhettem az eseményeket! :))) (én hülye egészségügyis :D ). Aztán amikor pont nem figyeltem oda, HuncApu bőszen nyugtatgatott, hogy milyen ügyes vagyok és mennyire jól csinálom (bár semmit sem csináltam és ez akkor szöget is ütött a fejemben, hogy akkor hogyan lehetek ügyes?!) , hirtelen sírást hallottam, majd Fruzsi a paraván fölé emelte Hunort. Istenem, nem tudom leírni azt az érzést, amit akkor éreztem! Főleg, hogy csak pár másodpercig láthattam Őt, aztán már vitték is ki és ezzel HuncApu is elment mellőlem a kisfia körüli tevékenységeket figyelni. Közben előkerült a méhlepényem is és folytatták a beavatkozást. A kettős vezetéknevű altatóorvos mindvégig ott tevékenykedett a fejem körül, nedves ruhával borogatta a homlokomat amikor a peritoneumot (hashártyát) varrták, mert enyhén émelyegtem, szédültem és hányingerem lett. (hihetetlen kellemetlen érzés, mintha bármelyik pillanatban el tudnál ájulni megdobva egy kellemes kis hányingerrel :( , állítólag ez a műtét legkellemetlenebb része). Pár perc múlva (bár nekem óráknak tűntek) visszajött egy kedves műtősnő, karján Hunccal, aki ekkorra már csak kicsit volt kakis és újra megmutatta, HuncApu is párás szemekkel nézett rám, miközben megpuszilta a homlokom és továbbra is azt mondogatta, hogy nagyon ügyes vagyok és kitartás, mert mindjárt kész leszünk. Ami még élesen megmaradt az az, hogy alig vártam, hogy vége legyen a műtétnek és ihassak, nagyon ki volt száradva a szám.
Amikor elkészültünk, Laci bácsi, a műtősfiú, megkért, hogy jó erősen kapaszkodjak a nyakába, majd áthelyezett egy kórházi ágyra. Kitoltak az őrzőbe, miközben én azon meditáltam, valaha is fogom tudni újra érezni és mozgatni a lábaimat (és közben a Kill Bill Uma Thurmanja jutott eszembe aki miliméterről miliméterre "újraindítja" a testét, hogy aztán mindenkit szétkaszabolhasson). Az örzőben még belátogatott HuncApu, többszörösen nyomatékosította bennem, hogy mennyire büszke rám, meghozták egy rövidke időre kicsi Hunorkát is (akkor készült a telefonommal az az ominózus első szopizós kép is). Majd szép lassan mindenki elment, HuncApu is elindult haza és magam maradtam az összekuszált gondolataimmal és a felpörgetett állapotommal. Próbáltam megnyugodni és aludni, de nem ment. Közben cserélgették az infúziós zacsikat, kaptam a fájdalomcsillapítókat és a méhösszehúzó oxitocint. Hajnali 4 magasságában sikerült elszenderednem, majd 5-kor arra ébredtem, hogy az örzős nővérke közli, márpediglen mi (ő meg én) most zuhanyozni fogunk! Mégpedig én a távot a saját lábamon fogom megtenni, ezen nagyon jót derültem és még meg is mosolyogtam, aztán láttam, komolyan gondolja, segített feltápászkodni (hú, de borzalmas volt), majd tényleg megmosakodtam és átköltöztem (saját lábon!) egy másik kórterembe.
Zárójelben megjegyezném: Hála az egészségügyi reformoknak, a kórházi felvételem napja (azaz vasárnap délután 5 óra) már a kórházas ellátásom első napjának minősült, a hétfő hajnali 5 óra pedig a másodiknak (a műtét és a zuhany között mindösszesen 9 és fél óra telt el!, papírforma szerint mégis 2 napja kórházban voltam!). Ennek az "apróságnak" köszönhetően én négy egész napot sem töltöttem kórházban! :)))), holott császármetszéssel 5 nap kórházi bentlét jár. Mindegy, nem bánom, hogy hamarabb otthon lehettem. :)
HuncApu hazaérve megünnepelte kisfia világrajöttét kedvenc balkezes ex-csapattársával, aminek az lett a folyománya, hogy éjjel egy órakkor világgá küldött több tucat sms-t, többek között Fruzsinak is!, hogy megszületett a kisfia! :)))))))))
Most meg már itthon vagyunk és egyre kevésbé nyomasztanak a szülés körüli dolgok. Arra gondolok, hogy lett egy csodálatos kisfiam, egy csodálatos kisember, aki számomra a világon a legfontosabb. Aki úgy, de úgy tud már most rámnézni, hogy könnybe lábad a szemem, akinek, ha énekelek, csodálkozva pillog és mosolyra görbül a szája, aki végtelen türelemmel tanít a saját nyelvére.
A szülés előtt voltak elveim, ma már inkább úgy fogalmaznék, kompromisszumképes lettem. ;)
14 komment
Címkék: szülés
2007.12.07. 10:52
Csak egy gyors bejelentkezés
Tegnap hazajöttünk a kórházból, teljes menetszerkóba így nézett ki a kismanónk! Egyelőre nem nagyon tudunk elszakadni egymástól (most is a karomban lóg miközben írok :) ).Kicsit még nyomott vagyok, fájdogál a megstoppolt pocakom, de ha ránézek a kis batyumra, hirtelen minden negatíy gondolat és érzés elillan belőlem!
Tényleg csodababa lett: végtelen türelemmel és megértéssel viseli kezdeti bénázgatásaimat, szinte sosem sír, nagyokat szopizik (rengeteg tejem van!), alszik... és naponta legalább 3-4-szer kaksizik! :))))))) (tiszta apja,ez a gyerek! ;) )
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a rengeteg jókívánságot, kedves szót, gondolatot, szívből jövő, meleg érzést, aggódást és drukkot... Mickám neked pedig a napi bejelentkezéseket, fotókat és tudósításokat! Nagyon sok erőt adtak a gondolataitok... ha lesz kicsivel több időm (és erőm!) megírom a szüléstörténetet is. Sajnos, nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, de Isten valamiért így alakította az életem... meg kell találnom az okát, ahhoz, hogy el tudjam teljes mértékben fogadni, hogy így alakult. Igyekszem utolérni önmagam és minél előbb jelentkezni!
Nem tudom, hol és mikor olvastam, de nagyon megmaradt ez a mondat bennem: az anyaság napi 24 órás elfoglaltság... ez tényleg így van, de ez is milyen édes elfoglaltság! :)))
2007.12.06. 17:24
a türelem rózsát terem...
Hozzászólások: