Immáron hagyománnyá vált, hogy a július első hétvégéjén megrendezésre kerülő Paksi Gasztro Blues Fesztiválon kötelező a megjelenésünk. Tavaly, még pocakosan eldöntöttem, Hunor születése a menőmanóságunkon jottányit sem csorbít, idén, már tudom, ez valóban így is van. Továbbra sincsenek itthon töltött hétvégék, kihagyott kirándulásos alkalmak, persze ez nagyban köszönhető Hunor rugalmasságának, nyugodtságának és tündéri természetének.

Ezen a hétvégén sem történt ez másképp a megszokottnál, Hunor kézről-kézre járt, házi kenyérhéjat ropogtatott nyalogatott ragacsos trutyivá, bográcsos pacalpöri szaftot szopogatott,  négykézlábazott (kutyázott), felült, megszólalt (bebebe, bababa, veveve, vavava és ezek variációi és kombinációi, hol egész halkan, hol ordítva, mindenkit csöndre intve érces férfihangján). Alvásaival volt ugyan egy kis gond (az első éjszaka el sem mozdulhattam mellőle, mert akkor sírva hívott vissza, amúgy órákon át ébren forgolódott, játszadozott és ha én elbóbiskoltam, addig kaparászott-rugdosott, míg föl nem ébresztett), szemmel láthatóan fogzási problematikái voltak (a családi krónikák alapján én is ezt csináltam anno), szombat este éppen készült folytatni a péntek éjjeli bulit, de a zord anyai szigor közbelépett egy fájdalomcsillapító kúp formájában, így Huncos végre kipihenten aludta át az éjszakát egyetlen szopi ébresztővel.

Most pedig következik a bejegyzésem címének második része: ezt a rövid kis posztot pedig tényleg osszátok be az elkövetkezendő durván két hétre (plussz minusz pár nap, mert aztán esküvő is következik), ugyanis "megérdemelt" éves pihenésünket készülünk megejteni hegyek közt, szigorúan internetmentes övezetben. (hú, mennyi bepótolnivalóm lesz aztán!)

(nagyon halkan és szigorúan csak zárójelben megjegyezném: előreláthatóan is nagyon nehezen fogom kibírni internet, blogok és természetesen Nélkületek!)

...már városi legendaként kering, hogy csöpp Pelenkásink új ébrenmaradási csúcsokat döntöget, egyre nagyobb sikerrel. Meg az is tudvalevő, hogy iccakánként többször bejelentkezik pár frissen nyert vígaszkortyért, amit ezidáig lelkesen teljesítettem, de pár napja úgy döntöttem, megpróbálom megvonni tőle az éjjeli nasiját.

Az ébredező nyöszörgésekor halkan megjelentem az ágyánál az orvul odakészített vízzel töltött cumisüveggel, majd csöndben a hátáról a hasára fordítottam és megkínáltam vízzel. Első megdöbbenésében elfogadta, hatalmas pillogással méricskélte ki lehet ez az anyuszagú teremtés, aki egyáltalán nem a megszokott anyumódon viselkedik?! Amikor már hagyta a vízet kicsordulni a szája szélén nemes egyszerűséggel egy odakészített cumit dugtam sírásra görbülő ajkai közé. Összevont szemöldökkel cummantott kettőt rajta, majd csirkeláb-ujjacskáival szakszerűen kiemelte a szájából és egyik kezéből a másikba adogatva csodálta a sólámpa fényénél, hogy ugyan mi lehet ez a furcsa szerkezet? Pillanatnyi holt idejét kihasználva, kislisszoltam a szobából, füleimet az ajtóra tapasztottam, de mögöttem továbbra is néma csönd maradt, még hosszú percek múlva is... nem bírtam tovább, visszalopakodtam meglesni: Hunor mézédes álmait aludta, a cumi elérhetetlen távolságban tette ugyanezt...

Konzekvencia:
1.Hunor éjszaka határozottan nem éhes és mióta bevezettem spártai szigoromat, újra vannak átaludt éjszakáim
2.továbbra sem lett cumista a gyermök, viszont figyelemelterelésre kivállóan alkalmas ez a célszerszám.

És merő figyelmetlenség az életem, pedig esküszöm nagyon készültem rá: éppen tegnap volt egyéves a családi krónikánk (bár őszintén, magam sem hittem, hogy ilyen sokáig kitartok)! A naplóírás ötletét két csodálatos barátnak köszönhetem: éljen Micka meg Ingrid nomegpersze HuncÚr, hiszen nélküle blog sem lenne és mit sem érnének mindennapjaink!

A mai nap egy újabb mérföldkő az életünkbe: megváltozott külsővel kívánok Huncnak Boldog Hófordulót. (hála Ingrid gyöngédnek egyáltalán nem mondható presszúrájának ;))

Csak a szokásos sablonos közhelyeket tudom ma is ismételni, mint a röpül az idő, és a szemünk láttára változik napról-napra... de ez valóban így van.

Hunor önálló kis emberkévé vált, kúszási techinkáját immáron tökélyre fejlesztette, négykézlábaz bőszen és egyre inkább bosszantja, hogy -egyelőre- érdemben nem tud még haladni eme mozdulatsorával.

Evési szokásaiban érzékelhető változás nem történt, azt leszámítva, hogy napi 2-3-szor szilárd ételeket is kap már (uzsonna, ebéd, vacsora) és, hogy napközben többször kínálom meg vízzel, gyümölcslével. Tegnap utánaszámolgatva rájöttem Hunc még mindig napi 6-szor (de inkább 7-szer) cicizik, étkezései után még mindig igényli záróaktusként a tejcsit. Még a várandósságom ideje alatt elhatároztam, Hunor igény szerinti baba lesz: igény szerint szopizik, igény szerint veszem fel és igény szerint próbálok mellette lenni, játszani vele. Azt akartam, sose érezze azt, hogy cserben hagyom, rám mindig számíthat, ha viszont önállóan óhajt ismerkedni a világgal, háttérbe szorulok és -néha ugyan nagyon nehéz!-, de mosolyogva elfogadom szuverenitását. Talán ennek is köszönhető, hogy Hunor sosem sír indok nélkül. Sokan mondták, hagyjam sírni, mert ezáltal tágul a tüdeje és jót tesz neki, hiszen függetlenebbé válik és ha állandóan fölkapkodom, elkényeztetem... de miért hagyjam magára a félelmeivel, miért tanulja azt meg, hogy a bajában magányosnak kell éreznie magát? Az emberek, ha meglátnak egy kismamát vagy egy anyukát, azonnal késztetést éreznek, hogy tanácsokkal lássák el, én meghallgattam/meghallgatom őket, de tudom, akkor tudok erős köteléket építeni közénk, ha önmagamra hallgatok, arra a bizonyos anyai ösztönre. Csak így lehetünk mindannyian boldogok és nyugodtak.

Alvási szokásai vannak igencsak változóban, ezekkel az új szokásokkal le is amortizál estére mindkettőnket: egészen egyszerűen az én jól alvó kisfiam nem hajlandó 11 előtt lefeküdni. Annak tudom be, hogy meg akar élni minden pillanatot és nem akar alvással elfecsérelni egyetlen drága percet sem. Az esti etetés, fürdés és altatási kísérlet után végkimerülésig velünk négykézlábaz a nappaliban. Bízom benne, a fogacsák megjelenésével, vagy a holdállással elmúlnak ezek a rossz szokások is.

Nem hivatalos paraméterei számokban: 8320 gramm és 74 centiméter hossz.

Szombat koradélután, miután HuncApu befejezte rendelését egy régi vágyunkat teljesítette: összepakolta kiscsaládját és levitte a magyar tengerre, Huncorgót megismertetni a nagyvízzel. (első dokumentált Balatonos fürdőzés!). Megérkezvén, először csak a partról figyelték a fiúk az eseményeket:

Aztán felbátorodva Hunor Balatonnak szóló mosolyain, HuncApu besétált vele... és itt -ciki, nem ciki- kisfiam kicsit megijedt (úgy reszketett, mint a nyárfalevél), így nekem is be kellett mennem a vízbe, és hármasban eljátszadozva lassacskán merítettük bele. Hamar rájött, hogy ez pont olyan, mint az otthoni fürdés, csak sokkal nagyobb kádban!

Végül már a parton szárítkozott, magyarázott és játszott minden olyan dologgal, ami kimondottan felnőttjáték, (úgy mint telefonzsinór, fényképezőgép madzag, napolaj) és semmi olyant nem volt hajlandó kézbevenni, amit kutatók fejlesztettek ki 21. századi biztonságos gyermekjátékká. (strandlabda, kislabda, rágóka).

Az éjszakát Szőlőskislakon, barátoknál töltöttük, ahol egy újabb első dologgal szembesült Huncosom: mivel a királyi lakosztályt kaptuk meg (a fölső szintet), Hunc különszobát kapott. Aggályaim megint alaptalannak bizonyúltak, Hunor meseszépen átaludta az éjszakát nélkülünk, egyetlen ébresztéssel fél 3-kor, aztán 6-kor, de akkor már kibulizta, hogy közénk kerüljön és velünk durmolt fél 10-ig. És magamnak is nehéz bevallani, de sokkal pihentetőbben aludtam így, hogy nem volt velünk egy szobában...

Fogzunk -vagy micsinálunk már magam sem tudom- gőzerővel, mindent a szájába tömköd és azokkal nyomorgatja a fogínyét. Az összes erre specializált rágókát félredobja, viszont tökéletesen megfelel a célnak a kanál, vagy fürdéskor a kád pereme, vagy a kiságy rácsa.

Hunor egyre sajátosabban oldja meg ezt a hozzátáplálósdit: ebédre a 180-200 gramm húsos főzelék (most már bátran mondhatom: mindenevő lett, csak legyen benne hús és ne tartalmazzon almát!), mellé hozzácsap 50 milli vizet, majd zárja a sort kb ugyanennyi tejcsivel. Gömbölyödik is rendesen...bár  a napi többórás fitnessz tréningeihez kell is az energia!