cucka 2008.02.07. 23:58

Mindennapok

Lassan telnek, a nálunk üresnek és szürkének sosem mondható hétköznapok... Hunc újabb ritmusra oktat: éjszaka már csak egyszer ébreszt (3-4 óra magasságában), reggel viszont nagyon korán kel (naná, hogy felébredek a  motozására, nyögdösésére!). Bár ilyenkor, úgy egy órán át még nem igényli a társaságunkat, a  legújabb és legkedvesebb elfoglaltsága az ökle: rákoncentrál (hozzá is kancsul!), összevonja szemöldökét, alaposan megforgatva nézegeti, majd jóízűen, cuppogva bekapja, pár másodpercig szopizza, majd újrakezdődik az "ismerkedés". Na, ezzel elég sok ideig el tud szórakozni, főként úgy, hogy mára vált számára egyértelművé, hogy ebből a csodafinom valamiből kettő van! (...szegény kisgyermek játéka :DDD)

A napokban kevesebbet eszik Hunormester, ennek örömére, mindenféle megerőltetés nélkül, már napi 2 zacsi tejet fagyasztok (és ilyenkor persze, hogy erősödik bennem a holsteini érzés!:DDD).

Mostanában hanyagoltuk a tornáztatást a pelenkázón. A doktornénink megállapította, hogy Hunc erős baba és sok mindent meg tudna csinálni, ha akarna... magyarul Huncot lelustababázta... és lehet benne valami, mert ma rápróbáltam a  szokásos megfogom a két kezét, és felhúzom annál fogva, neki meg tartania kellene magátra és Hunc tartotta magát. Délután meg szerettem volna ismételni a kispapának is az attrakciónkat, de akkorra már Hunc ernyedten lógatta a fejét. Nem volt kedve hozzá, majd most fürcsi előtt ismét megmutatta, hogy mit tud. Amúgy, bármilyen kínzásos dolognak is tűnhet ez, egyáltalán nem az, amennyiben van kedve hozzá, sikongva kacarászik!

Mi is búcsút intünk pár napra, akárcsak Zsóék és Áronék... borkóstolásos kemény meló elé néz HuncApu a hosszúra kanyarított hétvégén, kiccsaládja meg elkíséri, addig Hunc is szocializálódik KicsiBobbal (én pedig végre több napon át beszélgethetek egy sorstárssal, nem csak kismamis-gyereknevelős dolgokról;) )!



Azt mondják az okosok (és ezzel HuncApu is egyetért), hogy azon állatok és gazdáik, melyek között erős kötelék alakul ki az évek során, egyszercsak elkezdenek hasonlítani egymáshoz. Sőt, pár éves intenzív praxisában már több olyan eset is előfordult, amikor a  gazdik betegségei "átszálltak" az állataikra is.

A mi családunkban is így van ez. HuncApu "tömbhasú", akárcsak szerelmetes macskája, Kokó... én pedig szülés óta "rengőhasú" (vagy rengőhájú?) lettem, mint Natasánk, szintén szülés után. ;) Továbbmegyek: nem csak külalakban, de belső tulajdonságokban is egymáshoz idomultunk az évek alatt. Kokó imád jókat enni, aludni, nyugodt, kiegyensúlyozott teremtmény, aki szereti, ha a dolgok a megszokott mederben történnek, a délelőtti pihenő óráit rendszeresen megtarthassa, időben (és bőségesen!) kaphasson enni, ne legyenek váratlan fordulatok, béke és harmónia vegye körül. (akárcsak HuncAput). Natasa ezzel szemben sokkal izgágább, lelkizősebb, kevesebbet alszik, érzékenyebb és fogékonyabb rezdüléseinkre, hangulat-ingadozásainkra és ilyenkor a maga sajátos módján reagál rájuk (általában táplálék allergiás tüneteket produkál és nem marad meg benne semmi, amit beletukmálunk :S).

Összehasonlításként:
























Már csak egy kérdés maradt bennem: Hunc Dörzsivel (tengerimalac) fog azonosulni?! :S ...mer' akkor Beckham frizurája lesz... :DDD




cucka 2008.02.04. 15:31

Szavak nélkül...






süti beállítások módosítása