2007.12.13. 17:13
Az abszolút kedvenc...
...nemcsak az enyém, a Huncé is.
Várandósságom alatt nagyon sok népdalt, gyerekdalt hallgattunk és nekem van egy olyan gyengém, hogy imádok énekelni, (tuti nem hibátlanul teszem, de imádok és gyakorlom is ezt mindenki legnagyobb örömére! :DDD), ezért Hunc rengetegszer hallotta a pocakban a kedvenc dalaimat (és tiltakozni sem igen tudott ellenük ;) )! Sosem gondoltam volna, hogy valaha is hasznát veszem, de most már 2 egymást követő napon "bejött". Ha nagyon nyűgös, melléfekszem és halkan elkezdek énekelni, főként azokat a dalokat, amiket már pocakban is hallott! Van ilyenkor minden: Paff, a bűvös sárkány, Vuk, Csitári hegyek alatt, Cifra palota, Bújj-bújj zöld ág... jöhet bármi. És perceken belül úgy elalszik, hogy HuncApu akár fúrhat is a másik szobában! (most éppen karnisokat :DDD)
A mai nap stressze a gyerekorvos volt, aki a legnagyobb szentségtörést követte el Hunorka mérce szerint: akkor érkezett, miután Hunc evett és tisztába lett téve és éppen az igazak álmát aludta! Föl kellett ébresztenem, levetkőztetnem és a dokinéni megvizsgálgatta. Természetesen hevesen tiltakozott ezellen az attrocitás ellen. Mentségül legyen mondva, most egy ideig nem látjuk a gyerekorvost, mert ismét mindent rendben talált. Legközelebb beutalókat kell kérnünk tőle, a hat hetes Hunc ortopédiai vizsgálatára (csípőficam szűrés) és ugyanekkor hasi ultrahangra (főként ilyenkor a veséket nézik meg, hogy korán kiszűrjék, ha van valami gond velük).
2007.12.12. 19:16
Volt egy álmom...
... azaz ma éjjel sokféle álmom volt, mind kusza és érthetetlen, reggeli közben mégis elmeséltem egy apró részt a sok üldözős-pszichós közül HuncApunak... esküszöm, mindenjellegű hátsószándék nélkül (reggelente még nincsenek hátsószándékaim ;) ) Szóval, azt álmodtam, hogy kaptam egy arcbarnító szoláriumot tőle, és nekem ilyenem még sose volt. Mintegy mellékesen megkérdezte, hogy szeretnék-e egyet, mondtam, persze és tovább kavargattam a kávémat és rágcsáltam a zsömlémet és már újra ezerfelé szálltak a gondolataim. Ma HuncApu ügyintézős napot tartott, intézte a Hunc megérkezése körüli papírügyeket és próbáltam arra koncentrálni félálmomban, hogy minden meghatalmazást és személyes okmányt odaadjak neki (és hogy mihamarabb elinduljon, hogy picit még visszabújhassak az ágyba :D).
És nem olyan régen hazaállított ezzel:
...merhogy névnapom van... :)))
Imádom mindkét pasimat! :))))))
És nem olyan régen hazaállított ezzel:
...merhogy névnapom van... :)))
Imádom mindkét pasimat! :))))))
2007.12.12. 11:28
Esős napokon
Hunc nem csak a pocakban, hanem itt a mindennapi világban is frontérzékeny maradt. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint a tegnap este. Az esti szopi, fürcsi és játék után vigasztalhatatlan maradt. Nyűglődött, nem fájt a pocakja, nem volt teli a pelus és mégsem bírt aludni. Órákon át nyekergett, percekre elaludt ugyan, hogy aztán felriadjon és felsírjon. Olyan zilált légvételeket produkált, hogy ha lenne légzésfigyelőnk, tuti beadta volna a törölközőt ma éjjel. Végül ismét anya-közelsége segített: magam mellé tettem éjszakára, ő meg szorosan mellémbújt, befúrva kisfejét a bőrömbe és így már el tudott aludni. Az éjszakai etetéskor meg simán vissza lehetett már tenni a kiságyába, aludt tovább.
Szerintem napról-napra változik az arca... most már nem teljesen HuncApus... bár ezt ő még mindig tagadja... ;) Tegnap itt jártak Sóginőék és szerintük is kezd rám is hasonlítani! :))) ...Na, végre, elvégre mégiscsak az anyja volnék?! :)))
Édesen alszik a manószerkójában:
Szerintem napról-napra változik az arca... most már nem teljesen HuncApus... bár ezt ő még mindig tagadja... ;) Tegnap itt jártak Sóginőék és szerintük is kezd rám is hasonlítani! :))) ...Na, végre, elvégre mégiscsak az anyja volnék?! :)))
Édesen alszik a manószerkójában:
2007.12.11. 19:30
A pöttyös labda...
Elkaptam a dobott labdát Ingridtől és sikerült össze is szednem pár pontba a kedvenceimet (szerintem a teljesség igénye nélkül és biztos kifelejtek valami igazán kedvencet ).1. első számú kedvencek az állatok. Pici gyerekkorom óta valamilyen formában részesei az életemnek. Míg a szüleimmel éltem kutyák, macskák, nyulak, csirkék formájában, mióta önállóan élek maradtak az igazán nagy kedvencek: a macskák. (bioágymelegítők :D) Nem véletlen az sem, hogy évekig dolgoztam állatorvosi rendelőkben és hogy HuncAput is itt ismertem meg... ;)
2. szintén dobogós a könyv, azaz inkább könyvek, minden mennyiségben és minőségben. Alap a Szepes Mária Vörös oroszlánja, de szépen megférnek a könyvespolcon a Harry Potter-ek , Weöres Sándor, Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos versei is. (nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom nagy kedvenceim a versek is. ) Mellékesen megjegyzem, mióta hazajöttünk a kórházból egyetlen bötüt sem sikerült még olvasnom. :D
3. imádom a színházat gyermekkorom óta. Ilyenkor már előző nap valami különös izgalom és bizsergés kerít hatalmába, ünneplőbe öltözik a lelkem is. És a régi
4. és igen én is szeretem a zenét, nagy kedvenceim Ákos és George Michael, de finom és nőies lelkem, néha kifejezetten igényli a Tankcsapda vagy a Belga romantikus dalait.
5. imádok táncolni, örök kedvenceim a latin-amerikai táncok. Várandósságom utolsó harmadában talán ez hiányzott a legjobban és most meg már alig várom, hogy újra mambóra főzhessem a paprikáskrumplit! (ilyenkor minden alapanyagot táncolva aprítok föl és teszek a lábasba és jobbszeretem ebbéli tevékenykedésemet egyedül intézni :D)
6. kedvenc italom a finom száraz bor. Örök kedvencek a somlói fehér borok és a villányi vörösek. Bulikon, szórakozóhelyeken a gintonic és campari-dzsúz csúszik a legjobban.
7. kedvenc évszakom a forró és tomboló nyár( talán, mert ekkor születtem, vérbeli oroszlánként :D) ... bár az ideit pocakosan szívesen kihagytam volna ;)
Ezzel a mozdulattal
After post:
- tudtam, hogy kimaradt valami: az örök kedvenc a spenót és a rakott krumpli!
2007.12.10. 13:16
Apa és fia
Úgy látom, kezd kialakulni a rendszer kiscsaládunk életében. Ebben igencsak Hunor-irányítás alatt állunk, de mint már említettem, kompromisszum-képesek lettünk. :D
Nappalaink csöndesek, általában csak szopizásnyi időre ébred fel a kisember, de akkor aztán azonnal, minden további késlekedés nélkül tálalnom kell számára a menüt! :) Ilyenkor általában egy peluscsere is dukál a fiatalembernek. Kb.30 perces ébrenlét után újra álomba szenderül (alvásai általában 3 és 4 óra között mozognak, de néha kitolódik 5 órára is. Nem ébresztgetem fel a kijelölt etetési időpontban -azaz 3 óránként- tudom, ha éhes, azt igencsak erőszakosan jelzi! :) ). Estére marad a fürcsi (úgy döntöttünk, a köldökcsonk leeséséig -hiszen azt nem érheti víz-, nem erőszakoljuk csap alá a gyereket, csak egy nedves szivaccsal töröljük át a testét) és ilyenkor igényli a játékot, a foglalkozást is, ezt általában HuncAputól kéri. A fiúk ilyenkor akár 1 órán keresztül is képesek ismerkedni egymással:
Nappalaink csöndesek, általában csak szopizásnyi időre ébred fel a kisember, de akkor aztán azonnal, minden további késlekedés nélkül tálalnom kell számára a menüt! :) Ilyenkor általában egy peluscsere is dukál a fiatalembernek. Kb.30 perces ébrenlét után újra álomba szenderül (alvásai általában 3 és 4 óra között mozognak, de néha kitolódik 5 órára is. Nem ébresztgetem fel a kijelölt etetési időpontban -azaz 3 óránként- tudom, ha éhes, azt igencsak erőszakosan jelzi! :) ). Estére marad a fürcsi (úgy döntöttünk, a köldökcsonk leeséséig -hiszen azt nem érheti víz-, nem erőszakoljuk csap alá a gyereket, csak egy nedves szivaccsal töröljük át a testét) és ilyenkor igényli a játékot, a foglalkozást is, ezt általában HuncAputól kéri. A fiúk ilyenkor akár 1 órán keresztül is képesek ismerkedni egymással:
A játékot követi a "bedugom-a-számba-az-öklöm-mert-már-ennyire-éhes-vagyok", és nagyokat nyögdös. Ilyenkor már a hangomtól is cuppogtat és ha a közelébe megyek, vagy óvatlanul megsimogatom az arcát bekapja az ujjamat és már szívja is, mint egy búvárszivattyú! :) Ilyenkor bemegyünk a hálószobába, megvacsizik és pár perc múlva már az igazak álmát alussza.
Az éjszaka folyamán általában egyszer (3-4 óra magasságában) ébreszt, a következőt reggel 7 és 8 közé igazítja, ami számomra sokkal kellemetlenebb, mint az éjszakai. Ilyenkor magam mellé veszem az ágyba, gyors szendergős szopi és már megy is vissza a kiságyába. Szerencsére nem hasfájós baba (ezt lekopogom!!! kopp-kopp) , nagyon jó alvókával és evőkével rendelkező kiskrapek! (mint az apukája :))) )
Az éjszaka folyamán általában egyszer (3-4 óra magasságában) ébreszt, a következőt reggel 7 és 8 közé igazítja, ami számomra sokkal kellemetlenebb, mint az éjszakai. Ilyenkor magam mellé veszem az ágyba, gyors szendergős szopi és már megy is vissza a kiságyába. Szerencsére nem hasfájós baba (ezt lekopogom!!! kopp-kopp) , nagyon jó alvókával és evőkével rendelkező kiskrapek! (mint az apukája :))) )
2007.12.09. 22:40
Egy hetes kisember
Alig hiszem el, hogy már egy hete velünk van, Hunc. Szinte naponta fotózzuk, mert szinte naponta újabb és újabb dolgokra képes és egyik pelenkázástól a másikig is képes valami új dolgot felfedeznie!
Élete első hetében mindannyiunk mindennapjaiba rengeteg változást hozott:
- ezelőtt egy héttel ilyenkor már a karjaimban tarthattam Őt. Igaz, még mindketten csak ismerkedtünk egymással, mégis velünk volt már és valami teljesen új és eddig nem ismert érzést csempészett HuncApuval való kapcsolatunkba.
- 2 nap múlva megtörtént a tejbelövellés, igaz a kórházban délután még nem hittek nekem, aztán éjjel pokoli fájdalomra ébredtem, enyhe hőemelkedésre és két Pamela Anderson számára is irigyelnivaló cickóra ;), amiből nem tudtam kikönyörögni Hunc számára a tejcit sehogy sem. Az éjszakás nővérke segítségével megszabadultam a fölöslegtől és így már szabadon szopizhatott Hunc, majd éjszakára kaptam egy felmelegített meggymagpárnát, ami reggelre teljesen fellazította a kötöszöveteket.
- a 3. napon kisfiam megkapta az első oltását ( a BCG-t, ami a tuberkulózis védőoltása), amit én végigzokogtam, Hunc egy erőteljesebb gügyögyő hanggal konstatált.
- 4 nappal később (éppen Mikulás napján) hazahoztuk a kórházból a kismanónkat. Nagyon furcsa volt az első nap itthon nekem, bár Hunorka akkor is jól kezelte az új helyzetet: végigvittük a lakáson, tudom, hülyének tűnhetünk, de minden helyiségről mondtam neki pár szót, majd nagyot szopizott és elaludt a kiságyában. Ezen a napon kezdte el először "markolászni" a felé közelítő cicimet (persze, mert egy kis méregzsák, ha nem kapja meg azonnal, mihelyst kinyítja a szemét :D)
- az 5. napon délelőtt kijött a gyerekorvos, mindent rendben talált, de ezt leszámítva családi idillben éltünk, HuncApu kiadós és finom ebédet főzött az én irányításom alatt, többször elbőgtem magam a harmóniától és a szeretettől.
- 6. napunkon vacsi után még nem volt álmos a kicsikirályfi, HuncApu a nappaliban játszott vele, ismerkedtek és ekkor rámosolygott! Hosszan és kitartóan és nagyon Huncutul! Elolvadtunk mosolyától...
- ma pedig egy hetes és reggelre már sikerült átfordítania a fejét fekve! Eddig, ha lefektettem pl. a jobb oldalára, akkor általában következő ébredéséig úgy is maradt, de mára a szemem előtt átfordította a kis fejét a bal oldalra.
Délután fentjárt a KeresztApu, Hunorka ébren és nagy érdeklődéssel fogadta Őt is meg a tőle kapott rózsaszín malacot. Kaptunk egy gazdag komatálat is:
HuncApu elkapott egy titkos pillanatot, néha szopizás után összebújva elbóbiskolunk pár percre Hunccal:
Élete első hetében mindannyiunk mindennapjaiba rengeteg változást hozott:
- ezelőtt egy héttel ilyenkor már a karjaimban tarthattam Őt. Igaz, még mindketten csak ismerkedtünk egymással, mégis velünk volt már és valami teljesen új és eddig nem ismert érzést csempészett HuncApuval való kapcsolatunkba.
- 2 nap múlva megtörtént a tejbelövellés, igaz a kórházban délután még nem hittek nekem, aztán éjjel pokoli fájdalomra ébredtem, enyhe hőemelkedésre és két Pamela Anderson számára is irigyelnivaló cickóra ;), amiből nem tudtam kikönyörögni Hunc számára a tejcit sehogy sem. Az éjszakás nővérke segítségével megszabadultam a fölöslegtől és így már szabadon szopizhatott Hunc, majd éjszakára kaptam egy felmelegített meggymagpárnát, ami reggelre teljesen fellazította a kötöszöveteket.
- a 3. napon kisfiam megkapta az első oltását ( a BCG-t, ami a tuberkulózis védőoltása), amit én végigzokogtam, Hunc egy erőteljesebb gügyögyő hanggal konstatált.
- 4 nappal később (éppen Mikulás napján) hazahoztuk a kórházból a kismanónkat. Nagyon furcsa volt az első nap itthon nekem, bár Hunorka akkor is jól kezelte az új helyzetet: végigvittük a lakáson, tudom, hülyének tűnhetünk, de minden helyiségről mondtam neki pár szót, majd nagyot szopizott és elaludt a kiságyában. Ezen a napon kezdte el először "markolászni" a felé közelítő cicimet (persze, mert egy kis méregzsák, ha nem kapja meg azonnal, mihelyst kinyítja a szemét :D)
- az 5. napon délelőtt kijött a gyerekorvos, mindent rendben talált, de ezt leszámítva családi idillben éltünk, HuncApu kiadós és finom ebédet főzött az én irányításom alatt, többször elbőgtem magam a harmóniától és a szeretettől.
- 6. napunkon vacsi után még nem volt álmos a kicsikirályfi, HuncApu a nappaliban játszott vele, ismerkedtek és ekkor rámosolygott! Hosszan és kitartóan és nagyon Huncutul! Elolvadtunk mosolyától...
- ma pedig egy hetes és reggelre már sikerült átfordítania a fejét fekve! Eddig, ha lefektettem pl. a jobb oldalára, akkor általában következő ébredéséig úgy is maradt, de mára a szemem előtt átfordította a kis fejét a bal oldalra.
Délután fentjárt a KeresztApu, Hunorka ébren és nagy érdeklődéssel fogadta Őt is meg a tőle kapott rózsaszín malacot. Kaptunk egy gazdag komatálat is:
HuncApu elkapott egy titkos pillanatot, néha szopizás után összebújva elbóbiskolunk pár percre Hunccal:
Annyira boldog vagyok, hogy minket választottál, kisfiam!
11 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2007.12.08. 18:04
Szüléstörténet
Ott tartottunk, hogy azon a szép majd egy héttel ezelőtti vasárnapon, advent első vasárnapján, immáron 3. napja vajúdgattam. HuncApu sem bírta már a stresszt és a várakozást és én sem éreztem már túl jól magam az állandóan jövő-rendszereződő, majd elmúló fájásokkal. Vasárnap elég kitartó és stabil fájásaim voltak, ekkor már onlájn kapcsolatban álltam Fofóval (nőgyógyászokgyöngye) meg Krisztivel (a szülésznőnk) is, végül 5 perces fájásokkal elindultunk Székesfehérvár felé. Természetesen a kocsiban fájásaim lecsökkentek 7-8 percesekké, ekkor eszembe jutott, mi van, ha újra elmúlnak, mire Fehérvárra érünk?! De HuncApu ekkor már nagyon elszánt volt és így nem fordultunk vissza. Útközben felvettem a kapcsolatot Zsóval, akiről tudtam, hogy még mindig a kórház vendégszeretetét élvezi, elújságoltam, hogy már mi is úton vagyunk. Ekkor még vidáman csicseregtem, fogadtam és küldtem az smseket, telefonhívásokat, csak ugye minden X-edik percben volt egy 20-25 másodperces fájásom, amiket légvétellel tompítgattam. Fehérvár előtt jutott eszünkbe, hogy a szőlőcukor bizony itthon maradt, pedig ez is fontos energiabomba kelléke egy valamirevaló szülésnek.;) Pár benzinkút és bolt után feladtuk, ekkor újra Zsó mentett meg, felajánlotta a saját elnemhasználtját. A szülőszoba előtt találkoztunk, még beszélgettünk is picit, néha voltak fájásaim, de inkább az izgalom volt erősebb ezekben a pillanatokban, Bementem a szülőszobára, átöltöztem, magamhozvettem a vajúdáshoz/szüléshez nélkülözhetetlen egységcsomagomat (homeopata bogyók -szépen feliratozva miből mennyit milyen időközönként kell adagolnia HuncApunak-, szőlőcukor, szénsavmentes ásványvíz, csokik, törölközők -kis és nagyméretben, zuhanyzáshoz, derék- és homlokborogatáshoz- , papírzsepik, telefon) . Fél 6 körül járhatott már az idő mikor Fruzsi megállapította, hogy még csak egy ujjnyira vagyok tág (ez kb.azt jelentette, hogy reggelnél hamarabb nem születik meg Hunc) és amnioszkópiával (egy olyan műszer, amellyel a magzatvíz tisztaságát ellenőrzik) is megvizsgált. Enyhén sárgásnak látta a magzatvízet, megkérte az ügyeletvezető orvost is, hogy vizsgáljon meg, sajnos beigazolódott a gyanúja, meconiumos (székletes) volt a magzatvíz, burokrepesztésre került sor. Innentől nagyon felpörögtek az események, hirtelen a szülőszobán találtam magam, karomban oxitocinnal és infúzióval, pocakomon NST-vel és fájásmérővel. Ekkor erős és nagyon gyors fájásaim lettek (2 percesek), próbáltam telefonálni HuncApunak, aki kintrekedt, mert meghallván, hogy reggel előtt ebből nem lesz szülés, valami vacsorarendelésbe fogott ( rá jellemző módon:)))) ). Mickát is felhívtam, de alig bírtam összefüggően beszélni a fájdalomtól. Az NST nagyon csapnivaló szívhangokat és pulzust mutatott, újra mindenki körülöttem sürgött-forgott és Fruzsi szólt, hogy ebből császár lesz a baba érdekében. Ekkor már potyogtak a könnyeim, egyrészt a félelemtől, másrészt a bizonytalanságtól, hogy minden rendben legyen. Csak olyasmiket voltam képes motyogni, hogy én sok babát szeretnék és akkor én már sosem fogom tudni megszülni őket?! Hirtelen lebénultam attól az érzéstől, hogy valami történhet Hunccal. Csak emlékképeim vannak erről az időről: le kellett vennem a rajtam maradt ékszereimet, megkatétereztek (kevésbé kellemetlen, mint gondoltam), közben bejött az altatóorvos és bemutatkozott (kettős vezetékneve volt, az egyik megegyezett az enyémmel), elmondta pár mondatban mi várható (ebből semmi sem maradt meg, csak a higgadt és nyugodt hangja), talán alá is kellett írnom valamit, (de alig láttam a könnyeimtől és alig bírtam fogni a tollat, annyira remegett a kezem ) és mondanom kellett egy fiú illetve egy lány nevet (máig nem tudom, hogy az előre megbeszélt Csenge helyett miért Kincsőt mondtam ?!) és talán sikerült egy smst is elküldenem Mickának.
Bementünk a műtőbe 7 órakkor, megkaptam spinálisan az érzéstelenítőt, nemsokára HuncApu is megjelent tetőtől talpig műtősszerkóba beöltözve a fejemnél (teljesen olyan volt, mint amikor még együtt dolgoztunk és nap-mint-nap ilyennek láttam), ettől kicsit megnyugodtam. Elémtoltak egy zöld paravánt, gondolom, hogy ne lássam a műtéti területet. Ekkor már nem éreztem fájdalmat, csak valami hasam körüli matatás érzetem volt, de jobbra-balra forgatva a fejemet észrevettem, hogy mindkét oldalamon üvegszekrény van, aminek a tükrében csodálatosan követhettem az eseményeket! :))) (én hülye egészségügyis :D ). Aztán amikor pont nem figyeltem oda, HuncApu bőszen nyugtatgatott, hogy milyen ügyes vagyok és mennyire jól csinálom (bár semmit sem csináltam és ez akkor szöget is ütött a fejemben, hogy akkor hogyan lehetek ügyes?!) , hirtelen sírást hallottam, majd Fruzsi a paraván fölé emelte Hunort. Istenem, nem tudom leírni azt az érzést, amit akkor éreztem! Főleg, hogy csak pár másodpercig láthattam Őt, aztán már vitték is ki és ezzel HuncApu is elment mellőlem a kisfia körüli tevékenységeket figyelni. Közben előkerült a méhlepényem is és folytatták a beavatkozást. A kettős vezetéknevű altatóorvos mindvégig ott tevékenykedett a fejem körül, nedves ruhával borogatta a homlokomat amikor a peritoneumot (hashártyát) varrták, mert enyhén émelyegtem, szédültem és hányingerem lett. (hihetetlen kellemetlen érzés, mintha bármelyik pillanatban el tudnál ájulni megdobva egy kellemes kis hányingerrel :( , állítólag ez a műtét legkellemetlenebb része). Pár perc múlva (bár nekem óráknak tűntek) visszajött egy kedves műtősnő, karján Hunccal, aki ekkorra már csak kicsit volt kakis és újra megmutatta, HuncApu is párás szemekkel nézett rám, miközben megpuszilta a homlokom és továbbra is azt mondogatta, hogy nagyon ügyes vagyok és kitartás, mert mindjárt kész leszünk. Ami még élesen megmaradt az az, hogy alig vártam, hogy vége legyen a műtétnek és ihassak, nagyon ki volt száradva a szám.
Amikor elkészültünk, Laci bácsi, a műtősfiú, megkért, hogy jó erősen kapaszkodjak a nyakába, majd áthelyezett egy kórházi ágyra. Kitoltak az őrzőbe, miközben én azon meditáltam, valaha is fogom tudni újra érezni és mozgatni a lábaimat (és közben a Kill Bill Uma Thurmanja jutott eszembe aki miliméterről miliméterre "újraindítja" a testét, hogy aztán mindenkit szétkaszabolhasson). Az örzőben még belátogatott HuncApu, többszörösen nyomatékosította bennem, hogy mennyire büszke rám, meghozták egy rövidke időre kicsi Hunorkát is (akkor készült a telefonommal az az ominózus első szopizós kép is). Majd szép lassan mindenki elment, HuncApu is elindult haza és magam maradtam az összekuszált gondolataimmal és a felpörgetett állapotommal. Próbáltam megnyugodni és aludni, de nem ment. Közben cserélgették az infúziós zacsikat, kaptam a fájdalomcsillapítókat és a méhösszehúzó oxitocint. Hajnali 4 magasságában sikerült elszenderednem, majd 5-kor arra ébredtem, hogy az örzős nővérke közli, márpediglen mi (ő meg én) most zuhanyozni fogunk! Mégpedig én a távot a saját lábamon fogom megtenni, ezen nagyon jót derültem és még meg is mosolyogtam, aztán láttam, komolyan gondolja, segített feltápászkodni (hú, de borzalmas volt), majd tényleg megmosakodtam és átköltöztem (saját lábon!) egy másik kórterembe.
Zárójelben megjegyezném: Hála az egészségügyi reformoknak, a kórházi felvételem napja (azaz vasárnap délután 5 óra) már a kórházas ellátásom első napjának minősült, a hétfő hajnali 5 óra pedig a másodiknak (a műtét és a zuhany között mindösszesen 9 és fél óra telt el!, papírforma szerint mégis 2 napja kórházban voltam!). Ennek az "apróságnak" köszönhetően én négy egész napot sem töltöttem kórházban! :)))), holott császármetszéssel 5 nap kórházi bentlét jár. Mindegy, nem bánom, hogy hamarabb otthon lehettem. :)
HuncApu hazaérve megünnepelte kisfia világrajöttét kedvenc balkezes ex-csapattársával, aminek az lett a folyománya, hogy éjjel egy órakkor világgá küldött több tucat sms-t, többek között Fruzsinak is!, hogy megszületett a kisfia! :)))))))))
Most meg már itthon vagyunk és egyre kevésbé nyomasztanak a szülés körüli dolgok. Arra gondolok, hogy lett egy csodálatos kisfiam, egy csodálatos kisember, aki számomra a világon a legfontosabb. Aki úgy, de úgy tud már most rámnézni, hogy könnybe lábad a szemem, akinek, ha énekelek, csodálkozva pillog és mosolyra görbül a szája, aki végtelen türelemmel tanít a saját nyelvére.
A szülés előtt voltak elveim, ma már inkább úgy fogalmaznék, kompromisszumképes lettem. ;)
Bementünk a műtőbe 7 órakkor, megkaptam spinálisan az érzéstelenítőt, nemsokára HuncApu is megjelent tetőtől talpig műtősszerkóba beöltözve a fejemnél (teljesen olyan volt, mint amikor még együtt dolgoztunk és nap-mint-nap ilyennek láttam), ettől kicsit megnyugodtam. Elémtoltak egy zöld paravánt, gondolom, hogy ne lássam a műtéti területet. Ekkor már nem éreztem fájdalmat, csak valami hasam körüli matatás érzetem volt, de jobbra-balra forgatva a fejemet észrevettem, hogy mindkét oldalamon üvegszekrény van, aminek a tükrében csodálatosan követhettem az eseményeket! :))) (én hülye egészségügyis :D ). Aztán amikor pont nem figyeltem oda, HuncApu bőszen nyugtatgatott, hogy milyen ügyes vagyok és mennyire jól csinálom (bár semmit sem csináltam és ez akkor szöget is ütött a fejemben, hogy akkor hogyan lehetek ügyes?!) , hirtelen sírást hallottam, majd Fruzsi a paraván fölé emelte Hunort. Istenem, nem tudom leírni azt az érzést, amit akkor éreztem! Főleg, hogy csak pár másodpercig láthattam Őt, aztán már vitték is ki és ezzel HuncApu is elment mellőlem a kisfia körüli tevékenységeket figyelni. Közben előkerült a méhlepényem is és folytatták a beavatkozást. A kettős vezetéknevű altatóorvos mindvégig ott tevékenykedett a fejem körül, nedves ruhával borogatta a homlokomat amikor a peritoneumot (hashártyát) varrták, mert enyhén émelyegtem, szédültem és hányingerem lett. (hihetetlen kellemetlen érzés, mintha bármelyik pillanatban el tudnál ájulni megdobva egy kellemes kis hányingerrel :( , állítólag ez a műtét legkellemetlenebb része). Pár perc múlva (bár nekem óráknak tűntek) visszajött egy kedves műtősnő, karján Hunccal, aki ekkorra már csak kicsit volt kakis és újra megmutatta, HuncApu is párás szemekkel nézett rám, miközben megpuszilta a homlokom és továbbra is azt mondogatta, hogy nagyon ügyes vagyok és kitartás, mert mindjárt kész leszünk. Ami még élesen megmaradt az az, hogy alig vártam, hogy vége legyen a műtétnek és ihassak, nagyon ki volt száradva a szám.
Amikor elkészültünk, Laci bácsi, a műtősfiú, megkért, hogy jó erősen kapaszkodjak a nyakába, majd áthelyezett egy kórházi ágyra. Kitoltak az őrzőbe, miközben én azon meditáltam, valaha is fogom tudni újra érezni és mozgatni a lábaimat (és közben a Kill Bill Uma Thurmanja jutott eszembe aki miliméterről miliméterre "újraindítja" a testét, hogy aztán mindenkit szétkaszabolhasson). Az örzőben még belátogatott HuncApu, többszörösen nyomatékosította bennem, hogy mennyire büszke rám, meghozták egy rövidke időre kicsi Hunorkát is (akkor készült a telefonommal az az ominózus első szopizós kép is). Majd szép lassan mindenki elment, HuncApu is elindult haza és magam maradtam az összekuszált gondolataimmal és a felpörgetett állapotommal. Próbáltam megnyugodni és aludni, de nem ment. Közben cserélgették az infúziós zacsikat, kaptam a fájdalomcsillapítókat és a méhösszehúzó oxitocint. Hajnali 4 magasságában sikerült elszenderednem, majd 5-kor arra ébredtem, hogy az örzős nővérke közli, márpediglen mi (ő meg én) most zuhanyozni fogunk! Mégpedig én a távot a saját lábamon fogom megtenni, ezen nagyon jót derültem és még meg is mosolyogtam, aztán láttam, komolyan gondolja, segített feltápászkodni (hú, de borzalmas volt), majd tényleg megmosakodtam és átköltöztem (saját lábon!) egy másik kórterembe.
Zárójelben megjegyezném: Hála az egészségügyi reformoknak, a kórházi felvételem napja (azaz vasárnap délután 5 óra) már a kórházas ellátásom első napjának minősült, a hétfő hajnali 5 óra pedig a másodiknak (a műtét és a zuhany között mindösszesen 9 és fél óra telt el!, papírforma szerint mégis 2 napja kórházban voltam!). Ennek az "apróságnak" köszönhetően én négy egész napot sem töltöttem kórházban! :)))), holott császármetszéssel 5 nap kórházi bentlét jár. Mindegy, nem bánom, hogy hamarabb otthon lehettem. :)
HuncApu hazaérve megünnepelte kisfia világrajöttét kedvenc balkezes ex-csapattársával, aminek az lett a folyománya, hogy éjjel egy órakkor világgá küldött több tucat sms-t, többek között Fruzsinak is!, hogy megszületett a kisfia! :)))))))))
Most meg már itthon vagyunk és egyre kevésbé nyomasztanak a szülés körüli dolgok. Arra gondolok, hogy lett egy csodálatos kisfiam, egy csodálatos kisember, aki számomra a világon a legfontosabb. Aki úgy, de úgy tud már most rámnézni, hogy könnybe lábad a szemem, akinek, ha énekelek, csodálkozva pillog és mosolyra görbül a szája, aki végtelen türelemmel tanít a saját nyelvére.
A szülés előtt voltak elveim, ma már inkább úgy fogalmaznék, kompromisszumképes lettem. ;)
14 komment
Címkék: szülés
2007.12.07. 10:52
Csak egy gyors bejelentkezés
Tegnap hazajöttünk a kórházból, teljes menetszerkóba így nézett ki a kismanónk! Egyelőre nem nagyon tudunk elszakadni egymástól (most is a karomban lóg miközben írok :) ).Kicsit még nyomott vagyok, fájdogál a megstoppolt pocakom, de ha ránézek a kis batyumra, hirtelen minden negatíy gondolat és érzés elillan belőlem!
Tényleg csodababa lett: végtelen türelemmel és megértéssel viseli kezdeti bénázgatásaimat, szinte sosem sír, nagyokat szopizik (rengeteg tejem van!), alszik... és naponta legalább 3-4-szer kaksizik! :))))))) (tiszta apja,ez a gyerek! ;) )
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a rengeteg jókívánságot, kedves szót, gondolatot, szívből jövő, meleg érzést, aggódást és drukkot... Mickám neked pedig a napi bejelentkezéseket, fotókat és tudósításokat! Nagyon sok erőt adtak a gondolataitok... ha lesz kicsivel több időm (és erőm!) megírom a szüléstörténetet is. Sajnos, nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, de Isten valamiért így alakította az életem... meg kell találnom az okát, ahhoz, hogy el tudjam teljes mértékben fogadni, hogy így alakult. Igyekszem utolérni önmagam és minél előbb jelentkezni!
Nem tudom, hol és mikor olvastam, de nagyon megmaradt ez a mondat bennem: az anyaság napi 24 órás elfoglaltság... ez tényleg így van, de ez is milyen édes elfoglaltság! :)))
2007.12.06. 17:24
a türelem rózsát terem...
5 komment
Címkék: hunorszületik
2007.12.04. 21:46
újabb hírek
ni:
13 komment
Címkék: hunorszületik
2007.12.04. 07:07
kismama-kisbaba
van. és olyan szépek.... és a Kicsi már dumál, tehát anyja fia is:-))
vagy csak csendben csodálkozik a világra....
8 komment
Címkék: hunorszületik
2007.12.03. 18:57
kedves mindenki!
a kép az születés után kb félórával készült.
nemsokára jön még fénykép.
mindenkinek köszönjük a jókívánságokat.
· 4 trackback 2 komment
Címkék: hunorszületik
2007.12.03. 06:26
Tádámmm!
Cucc értékes útmutatásai alapján végül sikerült megoldani a rejtélyét a poszt kitevésének. Íme ők:
Anyukája úgy küldte át, hogy cicifüggő kispasi, de én egyszerűen annyira csodálatosnak látom ezt a kisembert, hogy éltem a posztolási omnipotenciámmal. :-) hát nem gyönyörűek?
23 komment
Címkék: kiscsodák
2007.12.02. 16:08
Cucka elindult:-)
Cuckáék az előző bejegyzése után elindultak a székesfehérvári kórház felé, minden rendben.
ahogy történik valami érdemleges jelentkezem a következő posttal.
addigis nyugalom, lélegezzen mindenki mélyeket:-)
· 1 trackback Szólj hozzá!
Címkék: hunorszületik
2007.12.02. 15:23
Már nem merem elkiabálni...
...de nagyon úgy tűnik, hogy szép szabályos 5 perces fájásaim vannak, úgyhogy indulunk Székesfehérvárra!!! Az érintetteket (akiknek tudom a tel.számát!) továbbra is smsben értesítem a dolgok állásásáról, Micka pedig írásban itt fogja értesíteni a többi kedves embert! Mégegyszer köszönöm a rengeteg drukkot!
Nos, lehet, hogy mégiscsak preciziós gyerekünk lesz?! :DDD ...már előre retteg általában-szétcsusszant idösanyja :)))))))))))
Nos, lehet, hogy mégiscsak preciziós gyerekünk lesz?! :DDD ...már előre retteg általában-szétcsusszant idösanyja :)))))))))))
2007.12.02. 12:36
Akkorát aludtunk...
...mint nagyon rég óta már nem (és előreláthatóan nem is fogunk egy ideig ;) ). Éjjel 1 körül keveredtünk ágyba, és ismét végigaludtam az éjszakát (...meg a délelőttöt, fél 12-ig :D ). Azt álmodtam, hogy arra ébredek, 2 perces fájásaim vannak és sietnünk kell a kórházba, még talán motyogtam is valami ilyesmit HuncApunak, aki először maga is komolyan vette, aztán rájött, csak álmodozom! :) Nem bírok enni és ennek a felfokozott idegi állapotomnak köszönhetően lett mára egy kis hőemelkedésem (bár HuncApu szerint ez csak a felfokozott méhtevékenységem miatt lehet :) ). Továbbra sem történik semmi és most már tényleg nagyon rossz ez a várakozó álláspont... HuncApu felfúrja a gyerekszoba karnisait, hátha...legalább a zajtól történik valami... :)))
KomaÚr, Téged meg az Isten éltessen nagyon sokáig!!! :D ...bezzeg Neked sikerült december 2.-án megszületned! ;)
KomaÚr, Téged meg az Isten éltessen nagyon sokáig!!! :D ...bezzeg Neked sikerült december 2.-án megszületned! ;)
2007.12.01. 23:56
Ma éjszaka utoljára
Eltoltuk a Tesózást a Helyszínelők utánra, ezért csak most értünk haza, közben megint volt egy "rohamom", újabb 10 perces fájásokkal, amik indulás előtt ismét elmúltak. Most méhösszehúzódások vannak néha, amik Huncnak nagyon nem tetszenek (mondjuk nekem se tetszene, ha az eddig kényelmes és megszokott lakosztályomat valaki abronccsal akarná összeszorítani felülről :S). Most pedig azt gondolom nyugovóra térünk, amik még tudok.
Tudom, lassan tényleg kezdhetek őrültnek tűnni, de ismét nyugodtabb lett a lelkem, mert délután eszembe jutott, hogy én hanyag és gondatlan feleség vagyok, aki felelőtlenül készül elmenni csak úgy szülni és itthon fel se tölti az élelmiszer készletet itthonmaradó férjurának, és mi van akkor ha ez a szegény pára addig éhenhal?! :)))) Mondjuk ezt HuncApu esetében elég nehéz elképzelni, de mi van, ha mégis?! :)))
Nos, ez a teher is legördült rólam...:))))
Tudom, lassan tényleg kezdhetek őrültnek tűnni, de ismét nyugodtabb lett a lelkem, mert délután eszembe jutott, hogy én hanyag és gondatlan feleség vagyok, aki felelőtlenül készül elmenni csak úgy szülni és itthon fel se tölti az élelmiszer készletet itthonmaradó férjurának, és mi van akkor ha ez a szegény pára addig éhenhal?! :)))) Mondjuk ezt HuncApu esetében elég nehéz elképzelni, de mi van, ha mégis?! :)))
Nos, ez a teher is legördült rólam...:))))
2007.12.01. 18:21
Türelemjáték
Kora délutánra sikerült 10 perces fájásokat is produkálnom, amik annyira azért már nem voltak kellemesek (leszámítva azt, hogy nagyon hamar véget értek és csak abban a fél-egy percben voltak igazán kellemetlenek). Sikerült beriasztanom szülésznőt-nőgyogyót, ahogy azt kell. Majd természetesen, ezek is elmúltak! Azaz, most is vannak, de nagyon rendszertelenek és jóval kellemesebbek (kevésbé fájdalmasak). Úgyhogy most elmegyünk a nagy Tesóba, mert pár dolog fogytán van itthon, TáltosApu felajánlotta, hogy kiugrik egyedül, pihenjek csak, de most már tényleg nem szívesen maradok egyedül itthon és megint tetterősnek érzem magam! (csak nehogy úgy járjunk, mint este, a nagy tetterőmmel 2 saroknyira jutottunk a lakástól ;) ).
A méhösszehúzódások következtében beindult az előtejtermelésem is. (közben összeállt: kispasit várunk ugyebár, addig nem jön ki, míg tutira nincs biztosítva a kajája :DDD) Hunorka saját tejfakasztó partit generált estére! :))))
A méhösszehúzódások következtében beindult az előtejtermelésem is. (közben összeállt: kispasit várunk ugyebár, addig nem jön ki, míg tutira nincs biztosítva a kajája :DDD) Hunorka saját tejfakasztó partit generált estére! :))))
2007.12.01. 11:55
Még egyben
Az éjszakánk teljesen rendben zajlott, végigaludtam, hogy aztán 5 órakkor eléggé erőteljes derékfájásra ébredjek (olyan tipikusan nehéz napokira), csak pár percig tartottak, de vissza-visszatértek megközelítőleg félóránként, úgyhogy arra éppen elegek voltak, hogy ne nagyon bírjak tovább aludni. Mindez kb.8 óriáig tartott, és amint jött úgy el is múlt. Aztán újra visszaaludtam. Nőgyógyászokgyöngyével konzultálva abban maradtunk, még nincs értelme bemenni, várni köll valami rendszeresebbet. Addig pihengetek és néha elkortyolgathatok egy-egy pohár borocskát is, méhlazításként! ;) Ami biztos, hogy most már visszafordíthatatlanul elindult a folyamat, lehet, hogy ma, de az is lehet, hogy 1-2 nap múlva most már valóban megérkezik a kispasink! :)))
Amúgy, tényleg jól vagyok, Hunc nem nagyon ficánkol (esetenként egy-egy lájtosabb megmozdulása van), valószínűleg a helyét keresi már. Néha van egy kis erőteljesebb derékfájásom, hogy aztán pár perc múlva elmúljon. Szerintem Hunc csak bejelezte, hogy ne aggódjon paranoid anyja, jönni akar ő már szépen lassan, csak a saját ritmusában! :) És kikéri magának a novemberre várását, ő igenis decemberi baba akar lenni! :DDD
Többen jeleztétek, hogy az uccsó fotómon megváltozott az arcom (én olyan teliholdképűnek látom magam újranézve a képet;) ), és hogy látszik rajtam, hogy nemsokára szülni fogunk. Meg, hogy lent van a hasam is (az egész testem egy nagy has, honnan lehet azt látni, hogy lejjebb van ?! :))) ).
És a szenya Diegósok ugyan mára ígérték, hogy elkészül a gyerekszoba függönye, de természetesen most sem tudták betartani a határidőt és csak Mikulásra lesz kész, azaz december 6. Bárcsak érteném, egy hónap alatt mért nem lehet késznek lenni egy függöny beszedésével?! És akkor mért nem mondanak egy olyan határidőt, amire valóban el tudnak készülni? Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy télvíz idején mindenki függönytvarrat náluk... :S
2007.11.30. 21:28
Helyzetjelentek egy rövidet
Egyrészt ezt alkottam ma délután...
Másrészt megbolondítottam TáltosAput, hogy sétáljunk el vacsizni a Jászaira, még így utoljára... kb. útunk felén feladtam (nagyon hideg is volt, meg be is keményedtem, meg igencsak elkezdett feszülni a pocakom az alsó részen és sürgősen mosdóba kellett mennem, mert éreztem valamit... sőt, már délután is volt ott valami).
Azt hiszem, kilökődött a nyákdugóm... persze, ez innentől még több nap is lehet, de azért mégiscsak valami, nem?! :)))) ..és Hunorka bizonyítottan bármire képes, de azért mégiscsak előrelépés...
És nem tudom, van-e jelentősége, de ma nem nagyon mocorgott Hunc, még egy jóvágású csuklást se kaptam...
Most pedig várjuk a rendelt kaját...
Másrészt megbolondítottam TáltosAput, hogy sétáljunk el vacsizni a Jászaira, még így utoljára... kb. útunk felén feladtam (nagyon hideg is volt, meg be is keményedtem, meg igencsak elkezdett feszülni a pocakom az alsó részen és sürgősen mosdóba kellett mennem, mert éreztem valamit... sőt, már délután is volt ott valami).
Azt hiszem, kilökődött a nyákdugóm... persze, ez innentől még több nap is lehet, de azért mégiscsak valami, nem?! :)))) ..és Hunorka bizonyítottan bármire képes, de azért mégiscsak előrelépés...
És nem tudom, van-e jelentősége, de ma nem nagyon mocorgott Hunc, még egy jóvágású csuklást se kaptam...
Most pedig várjuk a rendelt kaját...
2007.11.30. 18:24
Mindjárt a finisben
Meglepi pocakfotó! :))) "Élőben", takarásmentesen már ekkora Hunor lakása... egész jó kedvem kerekedett, bevásároltam a hobbiboltba egy csomó ketyerét és már össze is kreatívkodtam az idei karácsonyos ajtódíszünket, majd azt is lefotózom (időm van :D ), de még szárad a ragasztás meg a festék! Hiába, kicsi dologgal is boldoggá lehet tenni egy nőcit... kicsi vásárolgatás, emberek közé menés... :)))
Továbbra sincs semminemű változás a közérzetemben. Kommunikáltam Hunccal, ugyan árulja már el, mi az akadálya annak, hogy még nem érzi elérkezettnek az időt a kibújásra?! És ekkor bevillant egy újabb vad gondolat: egy dolgot még nem raktam rendbe, pedig meg szerettem volna csinálni mielőtt Hunc megszületik: a babaruhákat szelektálni (méretek és milyenségük szerint). Nos, most nekiestem (természetesen megállapítottam, hogy újra ki kell mosni őket ;) ), és átrendezem a szekrényébe.
Hátha....
Továbbra sincs semminemű változás a közérzetemben. Kommunikáltam Hunccal, ugyan árulja már el, mi az akadálya annak, hogy még nem érzi elérkezettnek az időt a kibújásra?! És ekkor bevillant egy újabb vad gondolat: egy dolgot még nem raktam rendbe, pedig meg szerettem volna csinálni mielőtt Hunc megszületik: a babaruhákat szelektálni (méretek és milyenségük szerint). Nos, most nekiestem (természetesen megállapítottam, hogy újra ki kell mosni őket ;) ), és átrendezem a szekrényébe.
Hátha....
13 komment
Címkék: kismamafotó pocakfotó
2007.11.30. 09:53
I give up!
A délutáni turkászás következtében vagy a nagy izgalmaknak tudható-e be, nem tudom, mindenesetre, alapos bevacsorázás után (mert hát ugye ki tudja, mit hoz az éjszaka?) , pár sort még olvastam, aztán beájultam az ágyba... és gyakorlatilag nagyon hosszú idő óta először, de végigaludtam az éjszakát! ... mondjuk, nem érzem magam roppant mód kipihentnek továbbra sem. :S És: a vélt- vagy valós fájásaim is teljesen megszűntek... ez van, mi már így maradunk... most pedig ezen felbuzdulva, visszaviszem egyedül a könyvtáras könyveket és bemegyek a mellettünk nemrég nyílt kreatív hobbiboltba, pár kiegészítő ketyerét venni karácsonyra... Aztán hazajövök és takarítani fogok, megpróbálok úgy élni, mint azelőtt, amikor még nem voltam minden-napos szülő nő... :)))) Hunc még marad...úgy tűnik... kezdem úgy érezni magam, mint egy elefánt... utána is nézek, az elefánt várandóssági idejének...
És szép napot Mindenkinek... és ha hazajön HuncApu lesz 39. heti pocak fotóm is (reggel óta bénázok ezzel is és nem tudok egy normálisat fotózni magamról, amikor vagy ne idétlenül-koncentrálva bambuljak a gépbe vagy ne lógjon át pl. a karom az egész képen ...) .
Pont.
Utánanéztem: van időm...röpke 22 hónap... :)))))))
És szép napot Mindenkinek... és ha hazajön HuncApu lesz 39. heti pocak fotóm is (reggel óta bénázok ezzel is és nem tudok egy normálisat fotózni magamról, amikor vagy ne idétlenül-koncentrálva bambuljak a gépbe vagy ne lógjon át pl. a karom az egész képen ...) .
Pont.
Utánanéztem: van időm...röpke 22 hónap... :)))))))
2007.11.29. 21:15
Újabb örömhírek
Most, hogy már lehullott rólam a teher ;), ismét egy "beelőzésről" - egy újabb kisbaba világrajöttéről számolhatok be! Ma koradélután megérlezett Zsó kisbabája, Niki. Csodaszép kislány, mindenki jól van!
Ezúton (is) nagyon sok boldogságot kívánunk Nekik és finom tejcit Nikinek!
...és most már tényleg mi jövünk, Hunorkával! :)
2 komment
Címkék: babaszületés
2007.11.29. 17:31
5. NST-nk
Megérkeztünk, még mindig semmi... azaz, méhnyak hossza ismételten rövidült C 1000-re (1 cm-re) csökkent, viszont a méhszájam masszívan zárt. (Nőgyógyászok gyöngye látva elkeseredett arcomat, mely szerint mi már sose szülünk, alaposan megvizsgált... nem volt egy kellemes érzés, miközben kézzel próbált "rásegíteni" a tágulásra :S) A CTG-nk tökéletes, Hunc mocorgott is, meg rúgdosódott is. Ha vasárnapig (a kiírt időpontig) semmi változás nem történik, hétfőtől naponta kell CTG-re mennünk, és maximum egy hétig hordhatom túl Hunorkát, mert beindítja a szülést... bár én azt gondolom, most kellően rásegítettünk a tágulásomra, legalább abból a szempontból, hogy már tudom, mit kell éreznem, ha eljön a mi időnk (mert állítólag azok a fájások hasonlatosak lesznek a mostaniakhoz! ).A napok óta érezhető derékfájások és a gátam körüli feszülgetések pedig már a jóslófájások maguk! (azaz tágul a kismedencém) :)
És van egy titkom és majd megesz a fene, mert megígértem és nem mondhatom el, nem mondhatom el, nem mondhatom el!!!! :S
10 komment
Címkék: ctg
2007.11.29. 11:26
Egy kis technikai segítség kérése
Rögvest 2 darab, napok óta foglalkoztató kérdésem lenne:1. hogyan lehet zenét belinkelni a blog.hu-n?
2. hogyan lehet pl.2 kisméretű képet egymás mellé tenni szövegben a blog.hu-n?
Maradék szürke agysejtjeim pusztulásra ítélt nagy százaléka rebeg a jó válaszokért most hálás köszönetet...
Hozzászólások: