2008.01.11. 19:36
HuncNagyi
Koradélután meglátogatott minket Hunc Nagyija, akitől a kisember 3 nagyon belevaló kis sapit kapott! Elemében volt Hunc, evés utáni "matinéját" kezdte volna éppen, így hát szórta mosolyát, a Nagyi nem kis örömére!
2008.01.11. 10:28
Kimenő
Délutánra kimenőt kaptam HuncAputól (najó, spontán nem kaptam volna, inkább szóltam, hogy én most kimegyek pár órácskára :) ). Már alig várom, hogy hazajöjjön a munkából, aztán megetessem Huncot és elmehessek kicsit kiszellőztetni a fejem (és vásárolgatni ezt-azt ;) ). Itthagyom a fiúkat egy rövid időre, ez lehet előpróbája egy jövő heti fodrásznak is mondjuk. Nem is megyek messzi, ha nagyon nem boldogulnak, negyed órán belül itthon tudok lenni, de szerintem nem lesz semmi baj! Azt hiszem sikerült visszaállítani a nappal-éjszaka szakaszt, zökkenőmnetesen durmolt ma éjjel a fiatalemberünk, csak enni kért 3 óránként, most pedig 8 óra óta fent van és csacsog és szórja mosolyát. Rituális rózsaszínpárducos dalolásomra történő pelenkázás közben vettem észre, hogy amerre mozgok, arra fordítja a fejét, azaz: el tudja fordítani a fejét a hang irányába!!! Könnybe lábadó szemekkel többtucatszor elismételtem, hogy mennyire ügyes, ilyenkor a fejforgatás mellé kivillantotta fogatlan babamosolyát is. Sikerült a könnyeim fátyolán át egy videót is készítenem a fejforgatásról, de a telefonommal történt és nem tudom letölteni... olyan jó lenne, ha egyszer egy hozzáértő technikai jótündér (vagy beérném egy technikailag jólfejlett aranyhallal is!), betoppanna szerény hajlékunkba és rámszánna egy kis időt (ami lehet, nem is lenne olyan kicsi), és ezidő alatt bevezetne a html-ek, div-ek, CSS-ek és társaik csodálatos világába... mer' akkor olyan, de olyan blogdizájnt varázsolnék ide, hogy csak na! :)))
· 1 trackback 5 komment
Címkék: hunc fejlődés
2008.01.09. 15:23
Ajándékmorzsák
Tegnap csodanapunk volt (mármint napközben). HuncApu is hamar hazaért, Hunor éppen akkor volt túl az etetésen (rendbe jött az élelem forrása, úgyhogy már élesben is tudott szopizni, amit kellően értékelt is :D ), ragyogott az apjára, (én is kaptam a sugaraiból ;) ), nem volt álmos sem. HuncApu főzni kezdett, mi segédkeztünk a konyhában... igazi idill lengte be a panelrengeteget. Aztán belerondított meghitt kis együttlétünkbe a csengő berregése. HuncApu pakkot kapott Ámerikából! (unokatestvérétől, aki nem más mint Legkedvesebb Drusza nővére). A csomagban Hunc kapott rengeteg hasznos és szép dolgot, melyeket ezúton is szeretnénk nagyon szépen megköszönni!. Idegenbe szakadt Unokatesó mindig nagyon igényes és gondosan kiválasztott ajándékokkal szokta meglepni Hunc babát (többek között Tőle kaptunk egy csodapuha kék takarót is, ami Hunc kedvence!)
HuncApu szíve teljesen ellágyult a bodytól amit Hunor kapott, ő most az abszolút kedvenc (és a csodaszarvasos rugdalózó,amit Keresztszülőktől kapott Hunc ;) ):
( a body felírata: When I grow up I wanna be a Veterinarian like Daddy , ami annyit tesz magyarul: Ha felnövök, szeretnék állatorvos lenni, mint Apu ;) )
HuncApu szíve teljesen ellágyult a bodytól amit Hunor kapott, ő most az abszolút kedvenc (és a csodaszarvasos rugdalózó,amit Keresztszülőktől kapott Hunc ;) ):
( a body felírata: When I grow up I wanna be a Veterinarian like Daddy , ami annyit tesz magyarul: Ha felnövök, szeretnék állatorvos lenni, mint Apu ;) )
Apa és fia öröme a magaslatokba szállt, úgyhogy Hunc akkora mosolygásokat eresztett meg, hogy végre sikerült el is csípnem egy fotó erejéig belőle:
10 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.09. 14:55
Dévényi Tibi bácsi után szabadon
Helénától kaptuk a játékot, amelyben Hunor 3 kívánságáról érdeklődött. Hunc tegnap óta gondolkodott a kívánságlistáján, éjszaka 3 órát ébren is töltött azon rágódva, hogy még véletlenül se maradjon ki semmi fontos kérés. (az ébrenlét okához hozzájárult részben az is, hogy kedves idösanyja estére jól belakott egy kis olaszos-fokhagymás tésztás dologból- tuti recept hasfájásra!). Végülis megszületett a kívánságlista:
1. Anya még sokáig ilyen finom tejcivel lássa el (még az is belefér, ha néha-néha elcsábul és a fűszeres ételektől pocifájást is okoz neki ;) )
2. Apa továbbra is liftezzen vele (ez a játék abból áll, hogy Apa kézben tartja gyermekét fejmagasságban, majd hirtelen legugol vele... ) és fürdesse olyan pasisan vagányul, amitől minden Anyuka sikítórohamot kap (vagy oda sem mer nézni :D)
3. ...hogy mindig ez a szeretetburok ölelje körül, ami most...
Hunor pedig Nórika és Nikike kívánságlistáját is szívesen elolvasná! :)
2008.01.09. 14:22
Baba születés(ek)
Ma reggel megérkezett a várva várt pufók kisangyal, Vörösbegy fiókája, Barnika!
Anyuka és baba is jól vannak, egészségesek!
És Gemini babája, Hanga is valószínűleg megérkezett már közénk!
(Henry David Thoreau)
Szólj hozzá!
Címkék: babaszületés
2008.01.08. 11:10
Napjaink
Hunc sok mindenen változtatott újabban, többek között a bioritmusán is.
Az egész pár napja kezdődött, ebben az őrült maratonban észre se vettem, hogy mikor és hogyan alakult ki. A lényeg: hirtelen rengeteg tejem lett és ami eddig nem volt jellemző, egész nap csöpög. (elered, ha csak kóbor gondolatom támad afelől, hogy mikor is ébred fel Hunc, ha lehajolok, ha zuhanyozom, de fogmosás közben is képes és egy lájtos pohár elöblítésnél is képes csordogálni). Először még viccelődtünk is vele, aztán egyre durvább lett a helyzet, érzékeny mellbimbóm nem bírta a kiképzést és feladta (már az is megerőltető volt számára, ahogy Hunor véraláfutásossá képezte, de az állandó "tocsogás" a nedves betétben, majd száraz melltartóbetét-csere végképp hazavágta). Ekkor következett a lefejés és cumiból etetés. (párhuzamosan mellbimbó pihentetése+krémmel kenegetése). Szerintem itt szaladt el Hunccal a szekér: ugyanolyan mohón szívta üvegből is a tejet, mint ezidáig, csak éppen ugye ebből jobban és több jött. Kb. fél nap alatt sikerült feltornáznia eseti tejadagját 160-200 milire, amire szerintem szintén nem voltam felkészülve. Most ott tartunk, hogy rengeteg tejem van és egyszerre mégsem tudok eleget prezentálni Hunornak, ígyhát egész nap "dolgozom az ügyön" (fejek és etetek és ha éppen nem, akkor pozitív gondolatokat próbálok sugallni magamnak).
Valamelyest rendeződött bimbóim állapota, így most -tapasztalati úton- kifejlesztettem egy sajátos etetési módot, ami bevállni látszik. (ehhez viszont azt kell tudni, Hunor, ha fölébred, egész pontosan fél percen belül enni kell adni neki, különben éktelen lármába kezd. Néha napközben próbálgattam már ilyenkor vele kedvesen beszélgetni, de ilyenkor nem kommunikatív, csak az első 60-80 mili elfogyasztása után.). Szóval testi- és lelki épségem megkímélése érdekében indítunk egy 100 mili lefejt tejjel, ezt röpke 8-10 perc alatt eltünteti. Ekkor már kevésbé morózus a fiatalember (ekkor mindig HuncApu jut eszembe, aki képes 5 perccel a hazaérkezése előtt rámtelefonálni, hogy melegítsem az étkét, mert ő éhenhal, majd hazaérve be kell kapnia valamit, mert igazán nem bír még 3 percet várni... önuralom az van ;))) ), ilyenkor megereszt egy-két kitartó mosolyt számomra (is). Sőt: megengedi, hogy tisztába tegyem, kicsit babusgassam (mondjuk úgy 10 percet kapok minderre), aztán kéri a következő adagot. Nos, ezt általában már mellből kínálom neki, mert ekkora már csillapszik az étvágya és nem esik nekem olyan "vadul". Viszont ez azt jelenti, hogy egy étkezésnél mindkét mellemet kiüríti számomra újabb para-alapot képezvén, hogy vajon következő etetésre lesz-e elég tejem?! (persze mindig van, de akkor is ;) ).
...mindennek közepé ugye újradolgozom...igaz itthonról, de akkor is...
Alvásaink is megváltoztak: egész egyszerűen Hunor felcserélte a nappalokat és az éjszakákat. Este 9-10 magasságában felélénkül és ez az állapot eltarthat akár éjjel 1 óráig is. Nem is lenne semmi baj, ha mindezt egyedül, ágyacskájában feküdve nézgelődve a nagyvilágot tenné, de nem, Hunor ilyenkor "matinézik", igényli a társulatunk mindkét tagját, akár együtt, akár felváltva. Beszélgetni kell vele, esetenként táncos-énekes produkciót is elő lehet adni, ha végképp kimerülünk az ötletekből, HuncApu elmeséli, milyen kis- és nagyállatok fordultak elő a napi rendelésén. Mindezeket Hunc érdeklődéssel hallgatja, valamint heves gesztikulálásokkal veszi tudomásul, néhol megmosolyogja a történetet vagy esetleges gyakorlatlanságunkat. Mostmár csak és kizárólag hason hajlandó aludni, ha mégsem így fektetnénk le, emelkedett hangnemben közli a világgal botorságunkat!
Az egész pár napja kezdődött, ebben az őrült maratonban észre se vettem, hogy mikor és hogyan alakult ki. A lényeg: hirtelen rengeteg tejem lett és ami eddig nem volt jellemző, egész nap csöpög. (elered, ha csak kóbor gondolatom támad afelől, hogy mikor is ébred fel Hunc, ha lehajolok, ha zuhanyozom, de fogmosás közben is képes és egy lájtos pohár elöblítésnél is képes csordogálni). Először még viccelődtünk is vele, aztán egyre durvább lett a helyzet, érzékeny mellbimbóm nem bírta a kiképzést és feladta (már az is megerőltető volt számára, ahogy Hunor véraláfutásossá képezte, de az állandó "tocsogás" a nedves betétben, majd száraz melltartóbetét-csere végképp hazavágta). Ekkor következett a lefejés és cumiból etetés. (párhuzamosan mellbimbó pihentetése+krémmel kenegetése). Szerintem itt szaladt el Hunccal a szekér: ugyanolyan mohón szívta üvegből is a tejet, mint ezidáig, csak éppen ugye ebből jobban és több jött. Kb. fél nap alatt sikerült feltornáznia eseti tejadagját 160-200 milire, amire szerintem szintén nem voltam felkészülve. Most ott tartunk, hogy rengeteg tejem van és egyszerre mégsem tudok eleget prezentálni Hunornak, ígyhát egész nap "dolgozom az ügyön" (fejek és etetek és ha éppen nem, akkor pozitív gondolatokat próbálok sugallni magamnak).
Valamelyest rendeződött bimbóim állapota, így most -tapasztalati úton- kifejlesztettem egy sajátos etetési módot, ami bevállni látszik. (ehhez viszont azt kell tudni, Hunor, ha fölébred, egész pontosan fél percen belül enni kell adni neki, különben éktelen lármába kezd. Néha napközben próbálgattam már ilyenkor vele kedvesen beszélgetni, de ilyenkor nem kommunikatív, csak az első 60-80 mili elfogyasztása után.). Szóval testi- és lelki épségem megkímélése érdekében indítunk egy 100 mili lefejt tejjel, ezt röpke 8-10 perc alatt eltünteti. Ekkor már kevésbé morózus a fiatalember (ekkor mindig HuncApu jut eszembe, aki képes 5 perccel a hazaérkezése előtt rámtelefonálni, hogy melegítsem az étkét, mert ő éhenhal, majd hazaérve be kell kapnia valamit, mert igazán nem bír még 3 percet várni... önuralom az van ;))) ), ilyenkor megereszt egy-két kitartó mosolyt számomra (is). Sőt: megengedi, hogy tisztába tegyem, kicsit babusgassam (mondjuk úgy 10 percet kapok minderre), aztán kéri a következő adagot. Nos, ezt általában már mellből kínálom neki, mert ekkora már csillapszik az étvágya és nem esik nekem olyan "vadul". Viszont ez azt jelenti, hogy egy étkezésnél mindkét mellemet kiüríti számomra újabb para-alapot képezvén, hogy vajon következő etetésre lesz-e elég tejem?! (persze mindig van, de akkor is ;) ).
...mindennek közepé ugye újradolgozom...igaz itthonról, de akkor is...
Alvásaink is megváltoztak: egész egyszerűen Hunor felcserélte a nappalokat és az éjszakákat. Este 9-10 magasságában felélénkül és ez az állapot eltarthat akár éjjel 1 óráig is. Nem is lenne semmi baj, ha mindezt egyedül, ágyacskájában feküdve nézgelődve a nagyvilágot tenné, de nem, Hunor ilyenkor "matinézik", igényli a társulatunk mindkét tagját, akár együtt, akár felváltva. Beszélgetni kell vele, esetenként táncos-énekes produkciót is elő lehet adni, ha végképp kimerülünk az ötletekből, HuncApu elmeséli, milyen kis- és nagyállatok fordultak elő a napi rendelésén. Mindezeket Hunc érdeklődéssel hallgatja, valamint heves gesztikulálásokkal veszi tudomásul, néhol megmosolyogja a történetet vagy esetleges gyakorlatlanságunkat. Mostmár csak és kizárólag hason hajlandó aludni, ha mégsem így fektetnénk le, emelkedett hangnemben közli a világgal botorságunkat!
Ezekről a lábacskákról pedig nem is tudok mit mondani... manótalpakon manótappancsok...
13 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.04. 17:03
Olvasás-szomj
Terhességem utolsó fázisában, mikor már az alvás se volt az igazi és napközben sem tudtam annyira elfárasztani magam, hogy végigaludjam az éjszakát, rengeteget olvastam. Voltak olyan éjszakák, hogy simán kiolvastam egy könyvet, és kb. félig elolvastam egy másikat. Amióta hazajöttünk a kórházból, gyakorlatilag mostanáig egy betűt sem volt időm, kedvem, erőm olvasni. Talán még egy leheletnyi bűntudatom is volt, ha mégis belelapoztam valamibe, úgy éreztem az olvasásra szánt időt Hunortól veszem el... vagy valami ilyesmit éreztem... olyan gyermekágyas-frissanyukás-vadgondolatok voltak... Mióta kiscsaládunk macskástúl-tengerimalacostúl összeszokni látszódik, egyre több idő jut magamra is. Már nem futok Hunor minden rezdülésére a kiságyához, nem őrzöm éberen az álmát, megszoktuk egymást. Már napközben is elmerek menni zuhanyozni, ha egyedül vagyok itthon, nem félek Huncot magára hagyni (igaz viszem a bébiőrt magammal, de mégis! ;) ), és így szép lassan visszatért az olvasási igényem is. (még mindig jobb, mintha valamely jólsikerült tévécsatorna brazil szappanoperáira kattantam volna rá :D). Hosszas lelki tépelődés után, úgy döntöttem, lassan visszatérek az itthoni munkához, mint régen, ha Hunc az elkövetkezendő napokban is ilyen türelmes és angyali kismanó lesz. (végül is folyamatosan dolgozgattam mióta itthon vagyok, voltak eddig is kisebb munkáim). Szóval, kezdem
...egy dolgot leszámítva: mindent átáztatok, annyi tejem van... néha már úgy érzem magam, mint egy igazi Holstein fríz ...és Hunor erősíti is ezt bennem: mihelyst meghallja a hangom vagy megérzi az illatom, ha HuncApu kezében van, azonnal cuppogtatni kezd vagy bekapja az öklét vagy az alkarját és cuppogva adja tudtunkra, hogy fölismert... :)))
2008.01.02. 18:35
1 hónap
Egy hónappal ezelőtt éppen a szülőszobában voltam. Akkor még azt hittem, reggelre megszülöm a kisbabánkat... már igencsak erős fájásaim voltak (hála az oxitocin jótékony hatásának), fájások közt még telefonálgattam, sms-eket küldözgettem, modern kori vajúdó nőként... akkor és ott csak arra tudtam gondolni, minden egyes fájás egyre közelebb visz ahhoz, hogy végre a kezemben tarthassam Hunort, hogy végre megismerhessem a pocaklakómat személyesen is... Most pedig Vörösbegy van soron... érte izgulhatunk... Volt már egy "beriasztása", most pedig nagyon várjuk a híreket... mert bármikor bármi elkezdődhet... ahogy Hunc engedi nyitogatom Erika oldalát és próbálom nyomonkövetni az eseményeket...
Innen is nagyon sok erőt kívánok Neked és kicsi Barninak! ...(havat már nem kell, hiszen az megérkezett...:) )
Hunc-mester egy hónapos méreteit immáron publikussá teszem- (amíg még megengedi ;) :
- született 3110 grammal és 56 centivel
- 2800 grammra esett vissza a súlya a kórházban, de szerencsére már a második napon megindult a tejecském és így Hunc kórházból való távozásakor már majdnem elérte születési súlyát, 3080 grammal jöttünk haza
- itthon a következő napon visszanyerte "érkezésekori" tömegét, azaz 5 naposan
- közben néha méregettük, de mivel alaposan telerakja a pelust és napról-napra nehezebbnek is érezzük, nomeg látványosan kerekedik is, nem tettük rendszeresen. Párszor lemértük szopi előtt és után, egészen addig hinni sem mertem a szememnek, gondolván, valamit félremértünk, míg lefejt tejcit nem kapott, mert ő bizony alkalmanként 100-160 miliket eszik meg (most nagyon pirulok, mert mivé lesz ez a gyermek, ha így folytatja?!... állandóan Roald Dahl nagysikerű Szuperpempője jut eszembe...)
- ... kereken egy hónappal születése után 4400 gramm és 59 centiméter hosszú...
Ez egy mai fotó Huncról (természetesen az ilyenkor tomboló tejkiütéses lázunkat éljük... ez csúfítja gyönyörű szép orcánkat :), de hálisten a szeme megjavult! ):
Innen is nagyon sok erőt kívánok Neked és kicsi Barninak! ...(havat már nem kell, hiszen az megérkezett...:) )
Hunc-mester egy hónapos méreteit immáron publikussá teszem- (amíg még megengedi ;) :
- született 3110 grammal és 56 centivel
- 2800 grammra esett vissza a súlya a kórházban, de szerencsére már a második napon megindult a tejecském és így Hunc kórházból való távozásakor már majdnem elérte születési súlyát, 3080 grammal jöttünk haza
- itthon a következő napon visszanyerte "érkezésekori" tömegét, azaz 5 naposan
- közben néha méregettük, de mivel alaposan telerakja a pelust és napról-napra nehezebbnek is érezzük, nomeg látványosan kerekedik is, nem tettük rendszeresen. Párszor lemértük szopi előtt és után, egészen addig hinni sem mertem a szememnek, gondolván, valamit félremértünk, míg lefejt tejcit nem kapott, mert ő bizony alkalmanként 100-160 miliket eszik meg (most nagyon pirulok, mert mivé lesz ez a gyermek, ha így folytatja?!... állandóan Roald Dahl nagysikerű Szuperpempője jut eszembe...)
- ... kereken egy hónappal születése után 4400 gramm és 59 centiméter hosszú...
Ez egy mai fotó Huncról (természetesen az ilyenkor tomboló tejkiütéses lázunkat éljük... ez csúfítja gyönyörű szép orcánkat :), de hálisten a szeme megjavult! ):
2008.01.01. 17:31
Első igazi sétánk
A gyönyörű hóesésben kedvet kaptunk egy olyan igazi sétához. Délután bepakoltuk a kocsiba a babakocsit és nekivágtunk! Nagyon szép élményben volt részünk és Hunor sem gondolta úgy, hogy aludnia kéne, az egész séta alatt figyelt, ismerkedett az új illatokkal, hangokkal. Pár hópihe az arcán is landolt, ilyenkor édesen hunyorgott és nagyon furi arcot vágott hozzá!
Pocifájásra, elég sajátos módszert találtam ki (bár lehet, hogy már ezt is kitalálta előttem valaki, mint a szárazfürdetést! ;) ): kamilla teát iszom elég nagy mennyiségben (egy-két teáskannányit) . Nem tudom ennek a következménye-e vagy sem, de Hunc gyönyörűen végigaludta a délutánt, az éjszakát és ma is tündérmackóként viselkedett! Megszűntek a görcsei és újra hangos rotyogás jellemzi a szopizás utáni perceket! (pedig picit bűnbe is estem: egyszerűen muszáj volt a szilveszteri lencsét megkóstolnom! :D)
2007.12.31. 15:04
A 3 legszebb pillanat
Ingridtől plagizálva, -remélem megbocsájtja ;)- valóban megkönnyítette Vörösbegy az óévbúcsúztatást, napok óta valami frappáns számadásszerűn gondolkodtam, de így megoldódott!
Ez az év csupa "legszebb" pillanatból állt számomra is, de ha mindenképpen ki kell hármat emelnem, akkor az alábbiak jutnának eszembe:
- az első egyértelműen március 18.-án volt, az első zebracsíkos terhességi teszt elkészültekor (amit aztán még kb.20 darab követett a nap különböző szakában, hogy biztos?! :DDD), ekkor tudtam meg, hogy Valakit már hordozok a szívem alatt
- a második pillanat szeptember 8.-án volt, amikor HuncApuval Isten előtt is kimondtuk a boldogító igent. Abban a pillanatban éreztem, hogy kapcsolatunk egy olyan dimenzióba lépett, ami örökre megbonthatatlan egységet alkot. És nagyon büszkén álltam az ekkor már igencsak domborodó pocakommal az oltár előtt, mert tiszta szívemből örültem, hogy ennek a fogadalomnak, már a kisfiam is a fültanúja
- a harmadik pillanat december 2.-án, Hunor születése napján volt, egészen pontosan akkor, amikor felsírt és a Nőgyógyászok gyöngye átemelte a paravánon és megmutatta maszatos kis arcát... csak a nagy szájára és a lógó karjaira emlékszem
Azóta csupa szép pillanataink vannak... mindegyiknek örülni tudok, mert mindegyik egyedi, és megismételhetetlen.... és mert olyan hamar elszállnak...
Mindannyiótoknak Nagyon Boldog És Békés Szebb Új Évet, legtitkosabb álmaitok-vágyaitok beteljesülésével! (igen Pöttyöm, most RÁD is gondoltam ;)
Ez az év csupa "legszebb" pillanatból állt számomra is, de ha mindenképpen ki kell hármat emelnem, akkor az alábbiak jutnának eszembe:
- az első egyértelműen március 18.-án volt, az első zebracsíkos terhességi teszt elkészültekor (amit aztán még kb.20 darab követett a nap különböző szakában, hogy biztos?! :DDD), ekkor tudtam meg, hogy Valakit már hordozok a szívem alatt
- a második pillanat szeptember 8.-án volt, amikor HuncApuval Isten előtt is kimondtuk a boldogító igent. Abban a pillanatban éreztem, hogy kapcsolatunk egy olyan dimenzióba lépett, ami örökre megbonthatatlan egységet alkot. És nagyon büszkén álltam az ekkor már igencsak domborodó pocakommal az oltár előtt, mert tiszta szívemből örültem, hogy ennek a fogadalomnak, már a kisfiam is a fültanúja
- a harmadik pillanat december 2.-án, Hunor születése napján volt, egészen pontosan akkor, amikor felsírt és a Nőgyógyászok gyöngye átemelte a paravánon és megmutatta maszatos kis arcát... csak a nagy szájára és a lógó karjaira emlékszem
Azóta csupa szép pillanataink vannak... mindegyiknek örülni tudok, mert mindegyik egyedi, és megismételhetetlen.... és mert olyan hamar elszállnak...
Mindannyiótoknak Nagyon Boldog És Békés Szebb Új Évet, legtitkosabb álmaitok-vágyaitok beteljesülésével! (igen Pöttyöm, most RÁD is gondoltam ;)
2007.12.30. 17:37
4 hetesek lettünk!
Huncom így ünnepli 4 hetes jubileumát!
Ismét pocsék éjszakánk volt, de ez most saját hitetlenségemnek köszönhető. Még a várandósságom alatt rengeteg könyvet bújtam a terhességről, a szoptatásról, a csecsemők fejlődéséről, a kisbabák mindennapjairól. Többek között van egy tiltólista is ételek felsorolásával a szoptató anyukáknak, melyeket nem szabad fogyasztania, különben pocakfájást okozunk kisbabánknak. De több olyan véleményt is olvastam, ami valamelyest cáfolta ezt a listát, hogy igazából minden gyerek más, és mindegyiknél magunknak kell kitapasztalni a szorulást, hasfájást okozó étkeket. Namármost: 2 napja, mikor Huncom éjjel pocifájás miatt nem aludt , este töltött káposztát ettem, majd következő nap mást (ezt az éjszakát végig is aludta a gyermek) és tegnap este csak egy kisgombóccal legyűrtem ismét... nem is aludt hajnal 5-ig! Úgyhogy mától káposzta sztornózva egy időre...
Miután megszületett Hunor, úgy gondoltam, hétről-hétre, hónapról-hónapra leírom csemetém testi- és lelki fejlődéseit, de időközben rájöttem, ezt bármely könyvben, internetes babás oldalon megtalálom. A huncut mosolya, cinkosan csillogó kék szemei, melyekkel hálásan-kérőn néz rám, a kacsamódon nyelő hangocskái szopizás közben viszont minden tanulmányból kimaradtak... Minden fejlődése itt történik a szemünk előtt lépésről-lépésre, én mégis már csak azt veszem észre, hogy szopizás közben kezével kitámasztja a cicimet, hogy megtalál a szobában a szemeivel, hogy a hangunk hallatán felénk fordítja a fejét, hogy egyre többször mosolyog, ha jóllakott és elégedett... és visszahozhatatlan pillanatok azok is, amikor elalszik szopizás közben és a szája sarkában még ott marad egy csöpp édes anyatej... Minden nap és minden pillanatban azt érzem, annál tökéletesebb már nem is lehetne... Hunor minden megmozdulásával szívensimogat és lelkenmelenget és ez nagyon jó nekem... annyira jó érzés anyának lenni...
13 komment
Címkék: hunorfotó
2007.12.29. 08:49
Örömzuhany
Gyerekkorunkban elválaszthatatlanok voltunk. (természetesen ennek megfelelően tiltva is voltunk egymástól, mert állítólag rossz hatással voltunk egymásra... máig nem tudom, hogy így volt-e, de a barátságunk talán emiatt is sziklaszilárd alapokra helyeződött ). Egy osztályba jártunk, majd ugyanazon gimnázium párhuzamos osztályába, de mindig összejártunk, együtt buliztunk, ott voltunk egymásnak. A suli évei után nagyon sokáig nem találkoztunk, nem tudtunk a másikról, aztán valahogy nem olyan rég újra keresztezte egymást életünk ösvénye. Véletlenül egyszerre vártunk kisbabát is... Ma reggel pedig érkezett az sms, hogy megszületett Barbara, egy egészséges kishölgy 53 cm és 3180 gramm. Anyuka és baba is jól vannak.
Gratulálok Gabikám!
És még egy torokgombóc-okozó hír:
És még egy torokgombóc-okozó hír:
egy másik -szintén Gabi ;)- barátosnőm nevéhez kapcsolódik: eddig még említeni sem mertem, és nagy volt a csend is... és ma reggel fecskeszárnyakon szállt a jóhír: sikerült a lombikjuk, két szép egészséges kisbaba növekszik a pocakjában!
... és arról már nem is szólok, hogy ma érkezik Micka barátnőm, aki velünk/nálunk tölti a szivesztert! :)))
Ez egy ilyen bjútiful déj! (és még a nájt is bjútiful volt, Hunc meseszépen aludt, csak enni ébresztett egyszer! ) :))) Most pedig kitakarítom a lakást és várok türelmesen! :)))
... és arról már nem is szólok, hogy ma érkezik Micka barátnőm, aki velünk/nálunk tölti a szivesztert! :)))
Ez egy ilyen bjútiful déj! (és még a nájt is bjútiful volt, Hunc meseszépen aludt, csak enni ébresztett egyszer! ) :))) Most pedig kitakarítom a lakást és várok türelmesen! :)))
10 komment
Címkék: babaszületés
2007.12.28. 15:36
Ami mindenért kárpótol...
Hunc éjszaka igencsak aktív baba volt, azt kell mondanom, hogy nem egyértelműen a pocija fájt, hanem inkább a szelek bántották. (HuncApu szerint egészen egyszerűen csak apahiánya volt ;) ) És mintha valahogy benne totál megfordult volna az élet: a nappalokat végigalussza, este 10-11 magasságában viszont hihetetlen aktivitásról tesz tanúbizonyságot. És ezellen nem használ az esti fürdetés sem, sőt néha mintha ettől pörögne fel (?!). Ma éjjel extra műsort adott kisfiam: hangja a csöndes éjszakában szirénaszerű víjjogás volt, esküszöm azt vártam, mikor csönget be a szomszéd (vagy a rendőrség), hogy vajon mit csinálhatnak a kegyetlen szülők ezzel az aranypicigyermekkel?! :))) Napközben meg a gyámügy látogatásást várom ugyanilyen aggódva! :)))
Végül a nap első sugaránál kisvámpírom is nyugovóra tért és azóta is csak enni kelt föl. DE: az az evés (sőt a következő is!) kárpótolt mindenért! Miután bekebelezte nem kis adag tejcijét (olyan 140 milit), még nem aludt el, hanem huncutkodott (ez abból áll, hogy cicanyávogás szerű hangokat hallat, közben keze-lába jár és cuppogva magyaráz) és mindeközben kaptam egy olyan széles mosolyt, amilyet még nem is láttam Hunor arcán ezidáig. Olyan igazi kisbabásat, amitől az ember lányának a szíve, -főleg, ha egyidőben anyuka is,- gyönyörűségében összefacsarodik... torokszorongatóan gyönyörűséges látvány! Egyre tudatosabban csinálja, igaz, szerintem ez most a tökéletes komfortjának (pocak tele, pelus üres) szól és nem személyemnek, de mégis csodaszép! Ma napközben is elég sokat volt fönn, nem hisztizett, inkább csak érdeklődött a világ felől! :) Sajna, a mosolyát még nem sikerült lefotóznom (elolvadok és leblokkolok tőle), de nézelődését végre már igen!
Végül a nap első sugaránál kisvámpírom is nyugovóra tért és azóta is csak enni kelt föl. DE: az az evés (sőt a következő is!) kárpótolt mindenért! Miután bekebelezte nem kis adag tejcijét (olyan 140 milit), még nem aludt el, hanem huncutkodott (ez abból áll, hogy cicanyávogás szerű hangokat hallat, közben keze-lába jár és cuppogva magyaráz) és mindeközben kaptam egy olyan széles mosolyt, amilyet még nem is láttam Hunor arcán ezidáig. Olyan igazi kisbabásat, amitől az ember lányának a szíve, -főleg, ha egyidőben anyuka is,- gyönyörűségében összefacsarodik... torokszorongatóan gyönyörűséges látvány! Egyre tudatosabban csinálja, igaz, szerintem ez most a tökéletes komfortjának (pocak tele, pelus üres) szól és nem személyemnek, de mégis csodaszép! Ma napközben is elég sokat volt fönn, nem hisztizett, inkább csak érdeklődött a világ felől! :) Sajna, a mosolyát még nem sikerült lefotóznom (elolvadok és leblokkolok tőle), de nézelődését végre már igen!
11 komment
Címkék: hunorfotó
2007.12.27. 16:35
Kettecskén
HuncApu kora reggel elment élelmet szerezni és csak holnap délelőtt jön haza! Najó, egyoldalú a vadászat: csak egy olyan rózsaszín konektororrú haszonállatot nyiffantanak ki, amiket ilyen időtájt szokás, persze jelentős embertúlerővel (és kiemelném Hunc keresztapujának kulcsfontosságú szerepét eme műveletben! :))) )
Mi pedig első próbánkat éljük kettecskén itthon. Egyelőre nagyon furcsa, erős hiányérzetünk van mindkettőnknek. Hunc nagyokat eszik-alszik, én meg végre olvasgatok.
Azért a többnapos stressz mégiscsak meghozta gyümölcsét: apadozik a tejem, legalábbis jelen pillanatban nem elég Huncnak, amennyit tudok adni neki. Szerencsére van a fagyasztóban kellő mennyiség, én pedig iszom a tejszaporító teákat (meg rengeteg folyadékot) és próbálok lazulni, nem idegeskedni és pihenni, amennyit lehet.
Szóval: ma lazulás...
Mi pedig első próbánkat éljük kettecskén itthon. Egyelőre nagyon furcsa, erős hiányérzetünk van mindkettőnknek. Hunc nagyokat eszik-alszik, én meg végre olvasgatok.
Azért a többnapos stressz mégiscsak meghozta gyümölcsét: apadozik a tejem, legalábbis jelen pillanatban nem elég Huncnak, amennyit tudok adni neki. Szerencsére van a fagyasztóban kellő mennyiség, én pedig iszom a tejszaporító teákat (meg rengeteg folyadékot) és próbálok lazulni, nem idegeskedni és pihenni, amennyit lehet.
Szóval: ma lazulás...
2007.12.26. 15:02
Ünnepünk
Sajna, az ünnepi estéink sem úgy teltek, ahogy szerettük volna... szenteste Hunc nyűgösködött, így a kettesben (hármasban, mert Hunc nem volt hajlandó egyedül maradni, mellettünk ült a hordozójában :) ) elköltött vacsora után, elég hamar nyugovóra tértünk mindannyian... és ekkor újra el kezdett fájni a fogam! Tompán, de stabilan... átvészeltem az éjszakát, de már az algopyrin sem használt, fájdalom maradt.
Pedig HuncApu koccintott is Kicsifiával, de ez sem használt: :D
Reggelre (25.-ére), fájdalom csöppet enyhült, de az újabb ébrentöltött éjszaka hozadékaként olyan voltam, mint egy kifacsart mosogatórongy. Hunc viszont elemében volt, ilyenkor lehet vele játszani, ki is jött velünk a nappaliba kicsit karácsonyozni! :)
(ugyan nem látszik, de Huncon egy olyan rugdalózó van, amin egy mosolygó oroszlán látható, alatta pedig a felirat: I'm grrreat! :DDD )
Karácsonyfánkat HuncApu díszítette, aki a felénél megunta, így maradtak a dobozban díszek, de sajnos én nem tudtam azzal a trükkel felpakoltatni vele a fára őket, mint Vörösbegy! ;)
Délutánra átjött Sóginő meg Dédnagypapa is, Sóginő maradt is, ekkor már eléggé fájt a fogam, de már mondani sem mertem... komolyan, már eljutottam abba az állapotba, mikor önmagamba kerestem a hibát (hogy pl. hiperszenzitív vagyok és beképzelem a fájdalmat. :S). Miután elment Sóginő a fogfájásom elkezdett a tetőfokára hágni és már nem csak a kezelt 5-ös fogam fájt, hanem a mellette lévő 4-es is, áramütésszerű fájdalmat éreztem, ha összeért az alsó fogsorom a felsővel. (természetesen mindeközben attól is paráztam, hogy nehogy a rengeteg fájdalom és stressz miatt elapadjon a tejem..:( ...de úgy tűnik, nálam ez valahogy fordítva működhet: mostanság kétszer annyi van, mint volt! :D ) Az interneten találtunk egy éjjel-nappal nyitvatartó fogorvosi rendelőt nem messze tőlünk. Szokásos kálvária: gyereket megetettem, beöltöztettem, elaludt szerencsére, megérkeztünk, alig kellett várni. Röntgen is készült, 3 érzéstelenítőt kaptam (nem használtak, végig éreztem a trepanálást, a fúrást-faragást, csiszolást), doktornő igazából nem tudta megmondani mi lehetett a baj, szerinte esetleg csonthártyagyulladás is okozhatta ezeket a tüneteket. (elviekben antibiotikumot is kellene szednem, de szoptatásomra való tekintettel, csak akkor kell elkezdenem, ha bucira dagad a fejem vagy belázasodnék, a foggyökérben van antibiotikum, tehát lokálisan kapok). Nos, éjjel 2-kor értünk haza, akkor még fájt, de nagyon tompán és a kimerültségtől ismét el tudtam aludni (Hunc viszont cefet mód szolidarizált idösjóanyjával és nehezen aludt el, majd végigordította a reggelt, de szerencsére HuncApu most átvette tőlem és így aludhattam pár órát összefüggően).
Most jól vagyok, nem fáj egyáltalán a fogam, se tompán, se áramütésszerűen... de ugye volt már ilyen...
Összességében: szép ünnepünk volt... családias, pici apró ajándékokkal.
Azért remélem, jövőre "gördülékenyebb" ünnepünk lesz...
Pedig HuncApu koccintott is Kicsifiával, de ez sem használt: :D
(ugyan nem látszik, de Huncon egy olyan rugdalózó van, amin egy mosolygó oroszlán látható, alatta pedig a felirat: I'm grrreat! :DDD )
Karácsonyfánkat HuncApu díszítette, aki a felénél megunta, így maradtak a dobozban díszek, de sajnos én nem tudtam azzal a trükkel felpakoltatni vele a fára őket, mint Vörösbegy! ;)
Most jól vagyok, nem fáj egyáltalán a fogam, se tompán, se áramütésszerűen... de ugye volt már ilyen...
Összességében: szép ünnepünk volt... családias, pici apró ajándékokkal.
Azért remélem, jövőre "gördülékenyebb" ünnepünk lesz...
· 1 trackback 5 komment
Címkék: ünnepek
2007.12.24. 00:17
Karácsony
Ezzel a dallal is szeretnék Mindenkinek nagyon Boldog és szeretetteljes, meghitt Karácsonyi ünnepeket kívánni! (ezen a dalon mindig el tudom bőgni magam ;) )
Köszönjük, hogy sokan velünk izgultatok, szurkoltatok, köszönjük a rengeteg kedvességet, bíztató szavakat, gondolatokat, azt a rengeteg erőt, amit kaptam/kaptunk!
Azt hiszem az ezévi lesz életem legszebb és legemlékezetesebb karácsonya... ma este a negyedik gyertya meggyújtásakor valóban érezhető volt a növekvő fény, a hit, a remény, a szeretet és az öröm, amiket gyertyáink jelképeznek adventi koszorúnkon. Csodaszép ünnepünk lesz, garancia erre, hogy már hárman leszünk a fa körül... ez a legszebb ajándék: a szeretet "csodahálója"!
"...ölelésből és mézből sohasem elég - gondolkozott Micimackó.
Karácsonykor pedig mindkettőből duplán jár..."
2007.12.23. 19:48
Kanossza járásunk
- megkerestük a Mária utcai szájsebészeten az ügyeletes fogorvost. Kedves, kulturált fiatalember volt, aki miután belenézett a számba, megállapította, hogy szerinte nem a koronával van a baj (hogy mivel azt nem tudja), viszont keresnünk kellene egy éjjel-nappal nyitva tartó fogorvosi rendelőt (kapásból mondott is egyet-kettőt a környéken), mert ő igazából nem tud mit kezdeni velem, csak kihúzni tudná a koronát, mert se röntgene, se esetleges gyökérkezeléshez használható műszere nincs. (ez ott és akkor nem is igen tűnt fel, csak miután eljöttünk fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy akkor minek is van ő ott? mit tud ügyeletben csinálni, ha viszonylag az alapvető -röntgen- vizsgálathoz sincsenek eszközei?! csak fogakat húz és kész?! :S ).
Újból telefonhegyek (saját fogorvosunk, egy HuncApu rendelőjébe járó, állatok fogorvosi problémáit is ellátó ember-fogorvos telefonszámának megszerzése -természetesen ki van kapcsolva!- majd végül egy ismerős által János Kórház, fogászati ügyeleten véletlenül éppen dolgozó ismerős-ismerősének fogorvosa... közben rájöttem a fogorvos is olyan bizalmi munkakör: valakihez csak valakinek az ajánlásával juthatunk el... )
- elindultunk a János Kórházba, végig a körúton araszolva a szmogba, miközben HuncApu szidalmait kellett hallgatnom a város légszennyezettségével kapcsolatban, valamint megtalálva a hibást ennek személyében gyermekkori asztmája tekintetében. Megérkeztünk. Megtaláltuk a vaksötét kórház udvarban a rendelés pontos helyét, a váróban egy hölgy várakozott (mint utóbb megtudtuk délután 1 óra óta!) még rajtunk kívűl. Hosszas üldögélés után (közel egy óra), Hunc felébredt. Igazából, addig teljesen toleráns kismanó volt, hiszen 3-kor evett utoljára, aztán indultunk, és ekkor már 6 óra igencsak elmúlt. Tudtam, irtózatos üvöltésbe fog átcsapni ébredező nyögdécselése, ha nem jut perceken belül élelemhez. :))) Közben behívták az előttünk lévő hölgyet, én pedig felfedező útra indultam, hol tudnám viszonylag normális körülmények között megszoptatni a kisfiamat. A koedukált mosdó egyből kiesett, végül úgy döntöttünk (mivel rajtunk kivűl senki sem volt már ott) a váróban hajtom végre eme cselekedetet, HuncApu takarásában. Anno úgy gondoltam, én sosem leszek az a valaki, aki bárhol-bármikor kikapja a mellét és megszoptatja a gyerekét, de mint minden gyermekvárással (pl.nem voltam hajlandó bárhol WC-re menni... hajajj, dehogynem, a szükség törvényt bont! :DDD) és gyermekneveléssel kapcsolatos teóriám, ez is dugába dőlt. :DDD .
Végül sorra kerültem én is, a doktornő piszkos módon fiatal, nagyon szimpatikus és alapos, totál körbevizsgálta a fogaimat, mielőtt bárminek is nekiesett volna, így alaposságának köszönhetően kiderült, hogy a bibi a korona melletti 5-ös fogammal van. (a korona szépen takarta a pici lukat, így szép nagy lukká fejlődhetett a várandósságom alatt és még ezt is a korona takarásában tette :S). Korona maradt, fog kifúr, gyökérkezel, kipucol, mindeközben olyan érzéstelenítőt használva, mely nem befolyásolja a szoptatást. Ragyogó fájdalommentes boldogsággal száguldoztunk haza, ekkor már 8 óra is elmúlt, hurrá, és még mindig semmi, de semmi nem készült karácsonyra! :))) Viszont nagy előny: nem fáj a fogam és majd reggel mindennek nekiesek, HuncApu lerendezi utolsó vásárlási köreit, nem késtünk le semmiről.
Mivel előző éjszaka nem aludtam semmit, már a tévé előtt elaludtam, közben kiment az érzéstelenítő hatása, enyhén (tompán) éreztem a fogfájást, de ezt mondta is a doktornő, hogy fogok enyhe fájdalmat érezni. Aztán az enyhe átváltott egyre erősebb, tompább és agyszaggatóbb fájdalomba (akinek volt már fogfájása nem kell részleteznem milyen érzés). Már nem bírtam aludni, feküdni és újra előkerült a jégakku borogatás céljából és a hideg víz öblögetésre. Hunor teljes mértékben szolidarizált anyjával, pedig esküszöm kijöttem a hálószobából, nem akartam, hogy a fiúk se tudjanak aludni, ha én nem tudok.
Egy adott pillanatban visszaidéztük a nyolcvanas évek magyar filmjeinek szocreál varázsát: anya sír -fájdalmában, karján a gyerekkel, aki üvölt -vígasztalhatatlanságában, apa ordít és az összes fogorvost a pokolba kívánja... mindez hajnali 5-kor történik. (közben hallom: szomszéd ágyat tologat... neki is kellemes éjszakája lehetett). Apa dönt: anya elveit felrúgva belediktál egy Cataflam nevű szoptatással össze nem egyeztethető fájdalomcsillapítót, ezzel egyidőben elszakítja magzatától, akit átcipel a hordozójában a gyerekszobába. Anya mégjobban sír (sőt már zokog), Apa ajtókat zár be, de egy anyai szív és fül egyre hangosabban hallja kétségbeesett magzatát. Órák múlva (egészen pontosan 8 perc), magzat elcsöndesedik, Anya rémségeket képzelődik és uszítania sem kell Apát, aki morogva átmegy meglesni mi okozza a csöndet. Apa vissza kisdeddel, kisded hordozóban angyali arccal álmodik. Anya és Apa kimerült álomba zuhan (bár anya foga még mindig fáj... csak most tompábban).
Reggel (fél 9-kor) ébresztett Hunc, megetettem, aludt is tovább, hiába kimerítő éjszakája volt. Fogam nem fájt, de éreztem, hogy van, ezért nem voltam nyugodt. És akkor délben újult erővel újra elkezdett fájni. (nem tudom a kimerültségtől vagy a tolerancia küszöböm zuhant egy mélygarázsnyit, de a mai fájdalom már tényleg az őrület határára kergetett) Ismételt körtelefonok, kedves doktornő fogad otthon, soron kívül. Szoptatás, indulunk, megérkezünk. Már a székben elbőgtem magam annyira fájt: ha nem volt hideg víz a fogamon, tompán, feszítően dübörgött a fájdalom. Valószínűleg most megoldodótt a probléma (biztosra mentünk): foggyökér ismételt kitisztítása, idegölés (úgytűnik volt egy mellékágazása, ami szintén gyulladt volt), korona levétele (nagyon közel álltak egymáshoz, talán így tisztább marad a kezelt fog).
5-re értünk haza, HuncApu fel se jött, ment rendelni, én pedig végre aludtam egy olyan igazi összebújósat Hunccal. Most ébredtünk és magam sem hiszem, de nem fáj a fogam!!! Kihasználva állapotom: elkezdem főzni karácsonyi dalokra a töltöttkáposztát, miközben Hunc alszik. :)))
Vajon ki bojkottálta meg a karácsonyunkat?! :))) Szerintem a Grinch volt... :DDD
... de legyőztük! :)))
Újból telefonhegyek (saját fogorvosunk, egy HuncApu rendelőjébe járó, állatok fogorvosi problémáit is ellátó ember-fogorvos telefonszámának megszerzése -természetesen ki van kapcsolva!- majd végül egy ismerős által János Kórház, fogászati ügyeleten véletlenül éppen dolgozó ismerős-ismerősének fogorvosa... közben rájöttem a fogorvos is olyan bizalmi munkakör: valakihez csak valakinek az ajánlásával juthatunk el... )
- elindultunk a János Kórházba, végig a körúton araszolva a szmogba, miközben HuncApu szidalmait kellett hallgatnom a város légszennyezettségével kapcsolatban, valamint megtalálva a hibást ennek személyében gyermekkori asztmája tekintetében. Megérkeztünk. Megtaláltuk a vaksötét kórház udvarban a rendelés pontos helyét, a váróban egy hölgy várakozott (mint utóbb megtudtuk délután 1 óra óta!) még rajtunk kívűl. Hosszas üldögélés után (közel egy óra), Hunc felébredt. Igazából, addig teljesen toleráns kismanó volt, hiszen 3-kor evett utoljára, aztán indultunk, és ekkor már 6 óra igencsak elmúlt. Tudtam, irtózatos üvöltésbe fog átcsapni ébredező nyögdécselése, ha nem jut perceken belül élelemhez. :))) Közben behívták az előttünk lévő hölgyet, én pedig felfedező útra indultam, hol tudnám viszonylag normális körülmények között megszoptatni a kisfiamat. A koedukált mosdó egyből kiesett, végül úgy döntöttünk (mivel rajtunk kivűl senki sem volt már ott) a váróban hajtom végre eme cselekedetet, HuncApu takarásában. Anno úgy gondoltam, én sosem leszek az a valaki, aki bárhol-bármikor kikapja a mellét és megszoptatja a gyerekét, de mint minden gyermekvárással (pl.nem voltam hajlandó bárhol WC-re menni... hajajj, dehogynem, a szükség törvényt bont! :DDD) és gyermekneveléssel kapcsolatos teóriám, ez is dugába dőlt. :DDD .
Végül sorra kerültem én is, a doktornő piszkos módon fiatal, nagyon szimpatikus és alapos, totál körbevizsgálta a fogaimat, mielőtt bárminek is nekiesett volna, így alaposságának köszönhetően kiderült, hogy a bibi a korona melletti 5-ös fogammal van. (a korona szépen takarta a pici lukat, így szép nagy lukká fejlődhetett a várandósságom alatt és még ezt is a korona takarásában tette :S). Korona maradt, fog kifúr, gyökérkezel, kipucol, mindeközben olyan érzéstelenítőt használva, mely nem befolyásolja a szoptatást. Ragyogó fájdalommentes boldogsággal száguldoztunk haza, ekkor már 8 óra is elmúlt, hurrá, és még mindig semmi, de semmi nem készült karácsonyra! :))) Viszont nagy előny: nem fáj a fogam és majd reggel mindennek nekiesek, HuncApu lerendezi utolsó vásárlási köreit, nem késtünk le semmiről.
Mivel előző éjszaka nem aludtam semmit, már a tévé előtt elaludtam, közben kiment az érzéstelenítő hatása, enyhén (tompán) éreztem a fogfájást, de ezt mondta is a doktornő, hogy fogok enyhe fájdalmat érezni. Aztán az enyhe átváltott egyre erősebb, tompább és agyszaggatóbb fájdalomba (akinek volt már fogfájása nem kell részleteznem milyen érzés). Már nem bírtam aludni, feküdni és újra előkerült a jégakku borogatás céljából és a hideg víz öblögetésre. Hunor teljes mértékben szolidarizált anyjával, pedig esküszöm kijöttem a hálószobából, nem akartam, hogy a fiúk se tudjanak aludni, ha én nem tudok.
Egy adott pillanatban visszaidéztük a nyolcvanas évek magyar filmjeinek szocreál varázsát: anya sír -fájdalmában, karján a gyerekkel, aki üvölt -vígasztalhatatlanságában, apa ordít és az összes fogorvost a pokolba kívánja... mindez hajnali 5-kor történik. (közben hallom: szomszéd ágyat tologat... neki is kellemes éjszakája lehetett). Apa dönt: anya elveit felrúgva belediktál egy Cataflam nevű szoptatással össze nem egyeztethető fájdalomcsillapítót, ezzel egyidőben elszakítja magzatától, akit átcipel a hordozójában a gyerekszobába. Anya mégjobban sír (sőt már zokog), Apa ajtókat zár be, de egy anyai szív és fül egyre hangosabban hallja kétségbeesett magzatát. Órák múlva (egészen pontosan 8 perc), magzat elcsöndesedik, Anya rémségeket képzelődik és uszítania sem kell Apát, aki morogva átmegy meglesni mi okozza a csöndet. Apa vissza kisdeddel, kisded hordozóban angyali arccal álmodik. Anya és Apa kimerült álomba zuhan (bár anya foga még mindig fáj... csak most tompábban).
Reggel (fél 9-kor) ébresztett Hunc, megetettem, aludt is tovább, hiába kimerítő éjszakája volt. Fogam nem fájt, de éreztem, hogy van, ezért nem voltam nyugodt. És akkor délben újult erővel újra elkezdett fájni. (nem tudom a kimerültségtől vagy a tolerancia küszöböm zuhant egy mélygarázsnyit, de a mai fájdalom már tényleg az őrület határára kergetett) Ismételt körtelefonok, kedves doktornő fogad otthon, soron kívül. Szoptatás, indulunk, megérkezünk. Már a székben elbőgtem magam annyira fájt: ha nem volt hideg víz a fogamon, tompán, feszítően dübörgött a fájdalom. Valószínűleg most megoldodótt a probléma (biztosra mentünk): foggyökér ismételt kitisztítása, idegölés (úgytűnik volt egy mellékágazása, ami szintén gyulladt volt), korona levétele (nagyon közel álltak egymáshoz, talán így tisztább marad a kezelt fog).
5-re értünk haza, HuncApu fel se jött, ment rendelni, én pedig végre aludtam egy olyan igazi összebújósat Hunccal. Most ébredtünk és magam sem hiszem, de nem fáj a fogam!!! Kihasználva állapotom: elkezdem főzni karácsonyi dalokra a töltöttkáposztát, miközben Hunc alszik. :)))
Vajon ki bojkottálta meg a karácsonyunkat?! :))) Szerintem a Grinch volt... :DDD
... de legyőztük! :)))
2007.12.22. 13:01
Süthetnék-főzhetnék is, de ehelyett...
...inkább mást választottam! Szóval vannak bizonyos "kivételes esetek" (hívhatjuk Murphy törvényeknek is), amik rendszeresen tiszteletüket teszik az ember életében alaposan keresztbehúzva ezzel számításaikat. Vannak dolgok, történések, események, amik rendszeresen akkor esnek meg az ember lányával, ha éppen hétvége van, ünnepek jönnek... és szerintem bizonyos típusú emberek, sikeresen be is "vonzanak" egy-egy ilyen történést...
A várandósságom előtt sűrűn jártam fogorvoshoz (sajna, nem túl egészségesek a fogaim ...:( ), kismama időszakomban, talán egy lukasom volt össz-vissz. Viszont kb.2 évvel ezelőtt kaptam egy csodálatos koronát (a hozzáértőknek mellétenném, hogy elviekben gyökérkezelt, csapos fogról van szó), ami az áldott állapotom kellős közepén igyekezett felmondani a szolgálatot. Hosszas "rábeszélésre" és különböző trükkök bevetésével kibikkeltük ezt az időszakot... és most pár napja ismét érzem, hogy van fogam: sajog, lüktet, ma éjszaka pedig szinte semmit nem aludtam, annyira fájt. (hideg borogattam, ez jól esett neki, úgyhogy szinte állandóan hidegvízzel a számban közlekedem azóta is).
A hab a tortán: pár napja a kedves fogorvosbarátunk felesége életet adott a kisfiuknak, tehát Ő most két hétig, érthető okok miatt otthon marad a családjával. Viszont sikerült elérnünk telefonon, egy kollégáját ajánlotta, nemsokára indulunk a Mária utcai ügyeletre, mert így valóban nem mehetünk neki az ünnepeknek. (esküszöm, nem én lennék, ha nem jött volna közbe valami a nagy hepiségbe :S)
A dolgok jó oldalát tekintve: az elmúlt napokban úgyis az volt a szívfájdalmam, hogy szívesen feladnám a lakás nyújtotta biztonságot... és egyúttal sor kerül Hunc szellőztető sétájára is. :)))) Ezt hívják: "a kellemeset a hasznossal"-nak? :))))
A várandósságom előtt sűrűn jártam fogorvoshoz (sajna, nem túl egészségesek a fogaim ...:( ), kismama időszakomban, talán egy lukasom volt össz-vissz. Viszont kb.2 évvel ezelőtt kaptam egy csodálatos koronát (a hozzáértőknek mellétenném, hogy elviekben gyökérkezelt, csapos fogról van szó), ami az áldott állapotom kellős közepén igyekezett felmondani a szolgálatot. Hosszas "rábeszélésre" és különböző trükkök bevetésével kibikkeltük ezt az időszakot... és most pár napja ismét érzem, hogy van fogam: sajog, lüktet, ma éjszaka pedig szinte semmit nem aludtam, annyira fájt. (hideg borogattam, ez jól esett neki, úgyhogy szinte állandóan hidegvízzel a számban közlekedem azóta is).
A hab a tortán: pár napja a kedves fogorvosbarátunk felesége életet adott a kisfiuknak, tehát Ő most két hétig, érthető okok miatt otthon marad a családjával. Viszont sikerült elérnünk telefonon, egy kollégáját ajánlotta, nemsokára indulunk a Mária utcai ügyeletre, mert így valóban nem mehetünk neki az ünnepeknek. (esküszöm, nem én lennék, ha nem jött volna közbe valami a nagy hepiségbe :S)
A dolgok jó oldalát tekintve: az elmúlt napokban úgyis az volt a szívfájdalmam, hogy szívesen feladnám a lakás nyújtotta biztonságot... és egyúttal sor kerül Hunc szellőztető sétájára is. :)))) Ezt hívják: "a kellemeset a hasznossal"-nak? :))))
2007.12.21. 20:46
Sólisztgyurma
Szőlő receptjét követve ma délután én is elkövettem a sólisztgyurma elleni támadásomat. (a család legkisebbje a mai napon hagyott alkotnom, bár még nem vagyok teljesen kész, a dekoráció holnapra marad).
Ezek készültek:
Alulról a második sorban bal oldalt, a felismerhetetlen "valami" Hunor talp-lenyomata... :)
Ezek készültek:
Alulról a második sorban bal oldalt, a felismerhetetlen "valami" Hunor talp-lenyomata... :)
Közelítve az év végéhez ismét jól esik számot adni és visszatekinteni az elmúlt egy évre:
- egy évvel ezelőtt még csak reménykedtem abban, hogy egyszer majd csak anyuka leszek... most pedig már itt szuszog Hunc a nappaliban...
- tavaly ilyenkor egy bérelt lakásban laktunk, amit igyekeztünk otthonossá tenni, most otthonunk van...
- tavaly még csak friss házasok voltunk, idén már család vagyunk
- egy éve még forralt bort ittam (és Jägereket ;) ) és Szőkeciklon barátnőmmel láncdohányoztunk az erkélyen, miközben jól kipletykáltunk mindenkit (beleértve saját magunkat is :D), idén az anyatej a "menő" ital és Hunor étkezéseihez van minden időzítve :D
- tavaly még javában dolgoztam és háborúztam a főnökömmel, hogy legalább karácsonykor időben megkaphassam a fizetésem (sikerült is az októberi béremet december 20.-án kézbeadnia), idén eltartott feleség lettem, néha már azt sem tudom, mi mennyibe kerül :S
- egy évvel ezelőtt még csak reménykedtem abban, hogy egyszer majd csak anyuka leszek... most pedig már itt szuszog Hunc a nappaliban...
- tavaly ilyenkor egy bérelt lakásban laktunk, amit igyekeztünk otthonossá tenni, most otthonunk van...
- tavaly még csak friss házasok voltunk, idén már család vagyunk
- egy éve még forralt bort ittam (és Jägereket ;) ) és Szőkeciklon barátnőmmel láncdohányoztunk az erkélyen, miközben jól kipletykáltunk mindenkit (beleértve saját magunkat is :D), idén az anyatej a "menő" ital és Hunor étkezéseihez van minden időzítve :D
- tavaly még javában dolgoztam és háborúztam a főnökömmel, hogy legalább karácsonykor időben megkaphassam a fizetésem (sikerült is az októberi béremet december 20.-án kézbeadnia), idén eltartott feleség lettem, néha már azt sem tudom, mi mennyibe kerül :S
- egy éve a szilveszteri buli körüli bonyodalmakat szerveztük (ki vigyáz a macskáinkra, hiszen több napos bulira készültünk Bélapátfalván ?!), most meg alig várom az első hármasban töltött szilveszterünket
2007.12.20. 11:37
Délutáni lazítás
Tegnap vígasztalhatatlan napot tartott kisfiam. Azaz egyetlen percre sem volt hajlandó megválni tőlem. Úgy főztem vacsorát, néztünk tévét, ettem és indítottam el egy mosást, hogy közben rajtam lógott, mint egy kismajom (tényleg időszerű beszereznem egy hordozókendőt, mert a lassacskán 4 kilót elérő kisfiammal való súlyzózás kezd megviselni ;) ). A mászkálástól persze bealudt, de mihelyst letettem, 5 percen belül felébredt és visszakönyörögte magát hozzám. Hogy mi volt ez, nem tudom. De az esti vacsi után már békésen szuszmákolt a kiságyában. Anyás napja volt! :)
10 komment
Címkék: hunorfotó
2007.12.18. 19:34
Minden napi felháborodásunk...
Koradélután, miután Huncot megetettem és elaltattam, gondoltam szánok magamra is pár percet a fürdőszoba terén. (hogy nőcisebben érezzem magam gondoltam arcpakolok, beszárítom a hajamat és jó alaposan tetőtől talpig bekrémezem magam :D)).
Még csak a gondolati síkig jutottam, amikor élesen megszólalt a kaputelefon, postásnéni közölte, csomagom érkezett, leszek-e szíves lefáradni érte. Mondtam lenni lennék, de szépen kérném, tegyen most kivételt és hozza fel, mert egyedül vagyok itthon a két hetes kisfiammal és nem szívesen hagynám magára, percekre sem. Valamit motyogott, majd közölte, akkor bedob egy értesítőt, hogy a postán én vagy meghatalmazottam átveheti a csomagomat. Éreztem, hogy pillanatokon belül kitörök, ezért belemondtam a kaputelefonba, hogy oké, egy percet lesszíves várni, lemegyek. Miközben tovább hergeltem magam, felöltöztem és lecsattogtam a földszintre. Egy igen erősen sminkelt 100-120 kiló körüli férfiakálma postáskisasszony fogadott, mutatta hol írjam alá, én pedig szépen megköszöntem, hogy ennyire szolidarizál egy kisgyerekes anyukával, és igazából nem is tudom, hogy mért támasztok elvárásokat a világgal szemben, amikor mi nők sem tudunk ennyiben sem segíteni egymásnak?! Mire ő értelmesen: dehát jó helyen van a gyerek, nem? Nem tud leesni vagy ilyesmi? Mondtam persze, nem tud leesni és tényleg csak ez számít...
Visszajöttem és a kisfiam mellé feküdtem és csak néztem, csak néztem ŐT... annyira jó lenne Őt megvédeni ettől a világtól... belenézek azokba az ártatlan kék szemekbe és szeretném olyanná nevelni, hogy mindig ilyen ártatlanok maradjanak... tudom, ez is bugyutaság, de pár napja begyulladt a szeme Huncnak és szemcseppezzük, mert nem használt a kamillás törlés... egészen egyszerűen nem vagyok képes én csöpögtetni, mert ha közelítek a csöpögtetővel még be sem hunyja a szemeit, annyira bízik bennem...
Hunorka legújabb alvási póza (saját maga fejlesztésében!) a hasi alvás (szerintem emlékeztetheti a magzati pózra :) ):
Még csak a gondolati síkig jutottam, amikor élesen megszólalt a kaputelefon, postásnéni közölte, csomagom érkezett, leszek-e szíves lefáradni érte. Mondtam lenni lennék, de szépen kérném, tegyen most kivételt és hozza fel, mert egyedül vagyok itthon a két hetes kisfiammal és nem szívesen hagynám magára, percekre sem. Valamit motyogott, majd közölte, akkor bedob egy értesítőt, hogy a postán én vagy meghatalmazottam átveheti a csomagomat. Éreztem, hogy pillanatokon belül kitörök, ezért belemondtam a kaputelefonba, hogy oké, egy percet lesszíves várni, lemegyek. Miközben tovább hergeltem magam, felöltöztem és lecsattogtam a földszintre. Egy igen erősen sminkelt 100-120 kiló körüli férfiakálma postáskisasszony fogadott, mutatta hol írjam alá, én pedig szépen megköszöntem, hogy ennyire szolidarizál egy kisgyerekes anyukával, és igazából nem is tudom, hogy mért támasztok elvárásokat a világgal szemben, amikor mi nők sem tudunk ennyiben sem segíteni egymásnak?! Mire ő értelmesen: dehát jó helyen van a gyerek, nem? Nem tud leesni vagy ilyesmi? Mondtam persze, nem tud leesni és tényleg csak ez számít...
Visszajöttem és a kisfiam mellé feküdtem és csak néztem, csak néztem ŐT... annyira jó lenne Őt megvédeni ettől a világtól... belenézek azokba az ártatlan kék szemekbe és szeretném olyanná nevelni, hogy mindig ilyen ártatlanok maradjanak... tudom, ez is bugyutaság, de pár napja begyulladt a szeme Huncnak és szemcseppezzük, mert nem használt a kamillás törlés... egészen egyszerűen nem vagyok képes én csöpögtetni, mert ha közelítek a csöpögtetővel még be sem hunyja a szemeit, annyira bízik bennem...
Hunorka legújabb alvási póza (saját maga fejlesztésében!) a hasi alvás (szerintem emlékeztetheti a magzati pózra :) ):
17 komment
Címkék: hunorfotó
2007.12.17. 19:45
Apró csodáim
Kedves Jézuska!
Idén már megkaptam a lehető legszebb karácsonyi és mindennemű ajándékomat ebben a kicsi lelkemből lelkedző csomag személyében, de azért olyan jó lenne:
1. végigsétálni a feldíszített Andrássy úton egy hópelyhes estén
2. hóropogást érezni a talpam alatt valahol nagyon messze a város zajától
3. végre egy isteni forró és illatos ülőfürdőt venni
4. ...bár még csak kezdők vagyunk, tudom, és nem érdemeljük meg e nagy kegyet, de: egyvégtében 8 órát aludni!
1. végigsétálni a feldíszített Andrássy úton egy hópelyhes estén
2. hóropogást érezni a talpam alatt valahol nagyon messze a város zajától
3. végre egy isteni forró és illatos ülőfürdőt venni
4. ...bár még csak kezdők vagyunk, tudom, és nem érdemeljük meg e nagy kegyet, de: egyvégtében 8 órát aludni!
2007.12.16. 15:16
A második hét tapasztalatai
Az újabb hét elteltével újabb dolgokat tanultunk meg egymástól.
Egyre bátrabban és huncutabbul jutalmaz minket a mosolyával, egyre többször és egyre élénkebben magyaráz, egyre több időt igényel velünk tölteni. Kialakult a napi rendszerünk, bár még mindig eléggé Hunor irányítás alatt állunk. És nem utolsó sorban, este lepottyant a köldökcsonkunk, úgyhogy ma este habparty lesz a kiskádban! :D Az első igazi fürdetése ma lesz. És vége a mosdókesztyűs, úgynevezett száraz fürdetésnek! (időközben megtudtam, nem az én nagy találmányom ez a mosdókesztyűs fürdetés, hanem neve is van, úgynevezett "száraz" fürdetés, amikor is nedves vattapamacsokkal, mosdókesztyűvel áttöröljük a baba érzékeny területeit és csak a köldökcsonk leesése után fürdetjük meg igazi módon, állítólag ilyenkor kevesebb stressz éri a babát... hááát, majd ma kiderül! :) )
Az elmúlt két napban sikerült megtapasztalnunk, milyen az, ha a gyerekünk "túlpörög". Ha tisztába van téve, többszörösen megetetve, szórakoztatva, ha látványosan álmos és mégsem bír elaludni. És csak ordít és ordít és minden csak kisideig képes lekötni Őt. ( Ezzel egyidőben sikerült megtanulnom különbséget tenni sírás és sírás között...merthogy óriási különbség van köztük! Van a fájdalmas sírás, az éhesen ikegő sírás, a nyűgös foglalkozzvelem és nehagyjegyedül sírás, a nyűgös semmisemjó sírás és sejtéseim szerint még ezer másik féle lehet, most egyelőre csak ezeket tanította meg Hunc... :DDD) Széles palettát kipróbáltunk lelkes elsőgyermekes szülőkként és úgy döntöttünk, mi bebizonyítjuk a szakkönyveknek és a világnak, hogy márpediglen szeretettel és odafigyeléssel meg fogjuk tudni nyugtatni Hunort. Felváltva vettük fel, nyugtatgattuk, szépen és nyugodt hangon beszéltünk hozzá, figyeltük, hogy magyaráz (és próbáltuk kitalálni kusza mozdulataiból, hogy mire gondolhat?!) , ringattuk, simogattuk, melléfeküdtünk az ágyba, átkaroltam, hogy érezze a közelségem, összebújtunk, énekeltem neki, nagyokat ásított, majd újrakezdte az üvöltést... betettük a gyerekülésbe (legalább míg bekapok pár falatot, könyörgöm, ne ordíts! :S... ), abban ringattuk, kivittük magunk mellé a konyhába, de minden csak percekig használt... végül olyat tettem, amit magam sem gondoltam volna, hogy megteszek: beraktuk a kiságyba és egészen egyszerűen otthagytuk... a szívem szakadt meg a keserv énekétől (ezért hevesen elkezdtem mosogatni, hogy ne is halljam a kiszűrődő hangokat), könnyeim potyogtak, persze úgy, hogy HuncApu ne lássa, milyen gyengeszívű vagyok... és láss csodát: a pár tányér és pohár elmosogatása után, síri csönd fogadott... belopakodtam a szobába és Hunc édesdeden aludt feltett kezekkel a megadom magam poziciójában... álombanyugtatta saját magát... :) és mindösszesen 4 és fél órára sikerült kiütnie magát! :))) Következtetésként viszont levontam: sürgősen be kell szereznünk egy kengurut (vagy valamilyen babahordozót, amivel itthon közlekedhetek szabadon egyik szobából a másikba, miközben kismajmom rajtam lóghat ;) ), ha nem akarom magam a babaszobába szögezni végérvényesen! :DDD
E hét termése a hajbakapaszkodás is. Nagyon alapos a fiam, mert a kiálló hajszálaimat is meg tudja találni és azokba jó erősen belekapaszkodni. (komolyan elgondolkodtam valami rövidebb fazonon, mert most úgy viselem, mint valami eminens tanuló, teljsen lesimítva és összefogva tele csatokkal, hogy még véletlenül se maradjanak kilógó hajszálak :S)
Ma este lesz a nagy mérlegelés is: mindenesetre nekem kellő bizonyíték a gyarapodásra az, hogy kinőtte az első rugdalózóját ( a KicsiBob Micimackósasát :D ) és belenőtt 3 másikba, amik akkorák voltak rá, hogy az első nap 5 centire lógtak a lábujjától! :D
Hétvégén dédilátogatások is voltak minálunk (hol álmában, hol ébren találták a kisembert):
Egyre bátrabban és huncutabbul jutalmaz minket a mosolyával, egyre többször és egyre élénkebben magyaráz, egyre több időt igényel velünk tölteni. Kialakult a napi rendszerünk, bár még mindig eléggé Hunor irányítás alatt állunk. És nem utolsó sorban, este lepottyant a köldökcsonkunk, úgyhogy ma este habparty lesz a kiskádban! :D Az első igazi fürdetése ma lesz. És vége a mosdókesztyűs, úgynevezett száraz fürdetésnek! (időközben megtudtam, nem az én nagy találmányom ez a mosdókesztyűs fürdetés, hanem neve is van, úgynevezett "száraz" fürdetés, amikor is nedves vattapamacsokkal, mosdókesztyűvel áttöröljük a baba érzékeny területeit és csak a köldökcsonk leesése után fürdetjük meg igazi módon, állítólag ilyenkor kevesebb stressz éri a babát... hááát, majd ma kiderül! :) )
E hét termése a hajbakapaszkodás is. Nagyon alapos a fiam, mert a kiálló hajszálaimat is meg tudja találni és azokba jó erősen belekapaszkodni. (komolyan elgondolkodtam valami rövidebb fazonon, mert most úgy viselem, mint valami eminens tanuló, teljsen lesimítva és összefogva tele csatokkal, hogy még véletlenül se maradjanak kilógó hajszálak :S)
Ma este lesz a nagy mérlegelés is: mindenesetre nekem kellő bizonyíték a gyarapodásra az, hogy kinőtte az első rugdalózóját ( a KicsiBob Micimackósasát :D ) és belenőtt 3 másikba, amik akkorák voltak rá, hogy az első nap 5 centire lógtak a lábujjától! :D
Hétvégén dédilátogatások is voltak minálunk (hol álmában, hol ébren találták a kisembert):
10 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2007.12.16. 14:58
Ismét baba!
Újabb babával bővült baráti körünk: tegnap reggel megszületett Kármen második kisfia (megsürgetve egy kis facipeléssel ;) ), Szilárd, 3400 grammal és 54 centivel.
Büszke Apuka szerint Anyuka és kisfia mindketten jól vannak!
Isten hozott közöttünk!
3 komment
Címkék: babaszületés
2007.12.14. 12:33
A védőnénink búcsúja...
Bizonyos időközönként a babás házhoz kilátogat a védőnéni, hogy megtekintse minden rendben van-e, azaz hogyan boldogul a kismama és gyakorlati tanácsokkal lássa el őt. Nálunk ma volt esedékes a védőnői látogatás és most már tudatosult bennem, hogy a fiamnak látens fehérköppenyes szindrómája van! :DDD Bárki, ha felugrik hozzánk, nem is kell találkozniuk sem, kicsifiam egy kisangyal, édesen alszik a kiságyában, mégha szopi idő is van, nem ébred, szóval egy igazi Tündérgombóc. Ha azonban "fehérköppenyes" teszi tiszteletét nálunk (gyerekorvos, védőnő) igazi kis nyűgpárnává lép elő. Tegnap a gyerekorvos ittjártakor adott igen intenzív hangot a pelus teletöltésének, majd mikor tisztába tettem, sugárban kaptunk még egy "adagot". :))) (a doktornőt első ittjártakor szimplán lepisilte Hunor és ha akkor nem adja át a gyereket egy komolyabb "csomaggal" is megtisztelte volna! ;) :D).
Ma fél 11-kor érkezett a védőnénink, Hunc akkor ébredezett, bár még nem igazán lett volna itt az ideje, hiszen fél 10 körül uzsonnázott. Mindenesetre éreztem egy semmivelösszenemtéveszthető illatot (nevezzük inkább szagnak), és a védőnéni is azt kérte, hogy megnézne egy tisztábatételt! Hoppá, soha jobb alkalom, Hunorkát kibontogatom, egyre hisztisebben tűri, közben élénken gesztikulálva jelzi, hogy ő már bizony nagyon éhes és ilyenkor szinte az egész ökle befér a szájába. Jóanyukához méltón csitítgatom, közben kezem a mindennapi gyakorlott mozdulatokkal új pelust tesz Hunc alá, jöhet a popsikrém, az alkoholos köldökcsonkápolás (hurrá!, már igencsak lifeg, csak egy apró bőrdarabka tartja! ), ekkor szép szabályos sugárban pisilni kezd a pelusba. Oké semmi gond, megmosolyogjuk, hogy milyen édes kisfiú, és ekkor következik a szintén semmivelösszenemtéveszthető hang (istenem, ebből a kicsi csomagból hogy tudnak ilyen hangok távozni?!). Újabb mosolyokkal felvértezve, újabb peluscsere következik... és még kétszer megismétlődik a jelenet! (elmondanám halkan: ilyet még sosem csinált!)
Pelenkázásból jelest kaptunk! :DDD
Most pedig édesdeden alszik azóta is...
A szomorúság tárgya az az, hogy ismét búcsút vettünk egymástól a védőnénivel, jobb állásajánlat, melyet elfogadott... Szomorú vagyok, mert nagyon megkedveltük egymást... bár úgy váltunk el, hogy biztosan fogunk még találkozni és beszélgetni, de ugye az már nem olyan... és valamikor jövőhéten várható az immáron ötödik védőnőm felbukkanása. (bár azért abban megegyeztünk, hogy ő egy olyan jelentést ad le rólam, melyben az szerepel, hogy különösebb gondoskodást nem igényelek :))) )
Ma fél 11-kor érkezett a védőnénink, Hunc akkor ébredezett, bár még nem igazán lett volna itt az ideje, hiszen fél 10 körül uzsonnázott. Mindenesetre éreztem egy semmivelösszenemtéveszthető illatot (nevezzük inkább szagnak), és a védőnéni is azt kérte, hogy megnézne egy tisztábatételt! Hoppá, soha jobb alkalom, Hunorkát kibontogatom, egyre hisztisebben tűri, közben élénken gesztikulálva jelzi, hogy ő már bizony nagyon éhes és ilyenkor szinte az egész ökle befér a szájába. Jóanyukához méltón csitítgatom, közben kezem a mindennapi gyakorlott mozdulatokkal új pelust tesz Hunc alá, jöhet a popsikrém, az alkoholos köldökcsonkápolás (hurrá!, már igencsak lifeg, csak egy apró bőrdarabka tartja! ), ekkor szép szabályos sugárban pisilni kezd a pelusba. Oké semmi gond, megmosolyogjuk, hogy milyen édes kisfiú, és ekkor következik a szintén semmivelösszenemtéveszthető hang (istenem, ebből a kicsi csomagból hogy tudnak ilyen hangok távozni?!). Újabb mosolyokkal felvértezve, újabb peluscsere következik... és még kétszer megismétlődik a jelenet! (elmondanám halkan: ilyet még sosem csinált!)
Pelenkázásból jelest kaptunk! :DDD
Most pedig édesdeden alszik azóta is...
Hozzászólások: