2008.02.14. 00:01
Pöttynek... (és a Valentin napos szerelmeseknek!)
...az a Kis Fekete Ruha .... ;)
| Nagyon Boldog Születésnapot kívánok... minden álmod és vágyad beteljesülésével! | ||
2008.02.12. 12:20
Az első oltás
Tegnap megesett az első oltásunk is. Aggódó Anyuka (továbbiakaban AA), már előre szétstresszelte magát (belülről nézve) és könnyed magabiztosságot nyújtott (kívülről nézve). Nyugodt Apuka (továbbiakban NYA), elkísérte kiccsaládját, minket helyezve előtérbe egy görény ivartalanító műtéte helyett. Időpontunk volt a rendelőbe, természetesen mellbedobással estünk be 3 órára, AA mosolyogva, mint aki éppen reklámfilm forgatásra indul Tökéletes Gyermekével (továbbiakban TGY), azzal a TGY-vel, aki végigaludta a délelőttöt, az ebédidőt, és mivel időpontra jöttünk, ebéd nélkül, gyors szopira ítélte őt AA, tehát TGY mintegy időzített bombaként bármikor kirobanhatott éhező gyermekként és AA ezért is aggódott, mert mi lesz, ha nem jutunk be a kijelölt időpontban?!
Doktornéni alaposan megvizsgálta TGY-t, akit a védőnénink (az új, az ötödik, aki tulajdonképpen az első lett volna, hiszen ő volt az, aki elment nyugdíjba, és akit most visszatapsoltak, mert egészen egyszerűen nincs elég emberük) agyon dícsért, majd lemázsált és ekkor derült ki, hogy kereken 6 kilós és 64 centis lett gyermekünk! (10 hetesen nem is olyan rossz teljesítmény) TGY nagyon készségesen viselkedett, szórta mosolyait, folyamatosan magyarázott, homlokráncolva tűrte a doktornéni megmogyorózásait, ekkor AA kézremegve szerette volna mihamarabb visszacsomagolni TGY-t a pelenkába, de doktornéni még gyönyörködni kívánt TGY idomaiban, ekkor TGY megmutatta milyen szépen tud ívben pisilni, természetesen pelenka nélkül! Doktornéni ennek most sem örült, de elismerte, hogy ez megint az ő figyelmetlensége következtében történt. (megfogalmazódott bennem a kérdés: már csak ha a mi példánkból is indulunk ki, ha TGY minden találkozáskor lepisili a doktornőt, akkor Őt vajon naponta hányszor pisilhetik le ?!) Mindeközben kedélyesen cseverésztünk így mi négyecskén, TGY bele-beleszólásaitól kísérve.
Majd jött a neheze: védőnéni felszívta az oltóanyagot és megindultak AA és a gyanútlan TGY felé. AA-t megkérték álljon TGY feje mellé és nyugtatgassa. NYA viszont úgy döntött AA mellé áll, mert őt kell nyugtatgatnia. (mindemellett előzőleg már lezsíroztuk TGY-vel, hogy hétfőn oltás, fájni fog, de mindketten túlestünk rajta és ez is egyfajta szükséges rossz!). TGY a szúráskor papírforma szerint bevörösödött fejjel felordított, AA ugyancsak papírforma szerint oltás végén fölkapta és magához szorította, NYA közben AA hátát símogatta, TGY pedig újra mosolyogva méricskélte az egész felfordulás okozóját, azaz a doktornénijét!
Délután kicsit hőemelkedett Huncom, majd estére újra a régi volt, fürcsi és szopi után azért egy nagyobbat aludt, 10-kor aludt el és fél 5-kor ébresztett. Természetesen most is pótolta éjszakai kimaradásait, 6-kor is jelezte étkezési szándékát, valamint 8-kor is! :)
Növekedésével egyenes arányban áll, hogy egyre kevesebbet alszik napközben, az alvásai rövidebbek (1 órácskák jobb esetben) és egyre többet van ébren. Nagyon érdeklődő, minden hosszasan leköti, mindent szeret jó alaposan megnézni, kitanulmányozni. Ilyenkor sokáig jól elvan egyedül (ennek most különösen örülök, megvan az új Harry Potter és tegnap hiába mondtam Huncnak, hogy szívesen felolvasok belőle, jobban érdekelte, a Kukori és Kotkoda az én előadásomban!) nagyokat vigyorog a macijaira a kiságyban és gügyög nekik.
Doktornéni alaposan megvizsgálta TGY-t, akit a védőnénink (az új, az ötödik, aki tulajdonképpen az első lett volna, hiszen ő volt az, aki elment nyugdíjba, és akit most visszatapsoltak, mert egészen egyszerűen nincs elég emberük) agyon dícsért, majd lemázsált és ekkor derült ki, hogy kereken 6 kilós és 64 centis lett gyermekünk! (10 hetesen nem is olyan rossz teljesítmény) TGY nagyon készségesen viselkedett, szórta mosolyait, folyamatosan magyarázott, homlokráncolva tűrte a doktornéni megmogyorózásait, ekkor AA kézremegve szerette volna mihamarabb visszacsomagolni TGY-t a pelenkába, de doktornéni még gyönyörködni kívánt TGY idomaiban, ekkor TGY megmutatta milyen szépen tud ívben pisilni, természetesen pelenka nélkül! Doktornéni ennek most sem örült, de elismerte, hogy ez megint az ő figyelmetlensége következtében történt. (megfogalmazódott bennem a kérdés: már csak ha a mi példánkból is indulunk ki, ha TGY minden találkozáskor lepisili a doktornőt, akkor Őt vajon naponta hányszor pisilhetik le ?!) Mindeközben kedélyesen cseverésztünk így mi négyecskén, TGY bele-beleszólásaitól kísérve.
Majd jött a neheze: védőnéni felszívta az oltóanyagot és megindultak AA és a gyanútlan TGY felé. AA-t megkérték álljon TGY feje mellé és nyugtatgassa. NYA viszont úgy döntött AA mellé áll, mert őt kell nyugtatgatnia. (mindemellett előzőleg már lezsíroztuk TGY-vel, hogy hétfőn oltás, fájni fog, de mindketten túlestünk rajta és ez is egyfajta szükséges rossz!). TGY a szúráskor papírforma szerint bevörösödött fejjel felordított, AA ugyancsak papírforma szerint oltás végén fölkapta és magához szorította, NYA közben AA hátát símogatta, TGY pedig újra mosolyogva méricskélte az egész felfordulás okozóját, azaz a doktornénijét!
Délután kicsit hőemelkedett Huncom, majd estére újra a régi volt, fürcsi és szopi után azért egy nagyobbat aludt, 10-kor aludt el és fél 5-kor ébresztett. Természetesen most is pótolta éjszakai kimaradásait, 6-kor is jelezte étkezési szándékát, valamint 8-kor is! :)
Növekedésével egyenes arányban áll, hogy egyre kevesebbet alszik napközben, az alvásai rövidebbek (1 órácskák jobb esetben) és egyre többet van ébren. Nagyon érdeklődő, minden hosszasan leköti, mindent szeret jó alaposan megnézni, kitanulmányozni. Ilyenkor sokáig jól elvan egyedül (ennek most különösen örülök, megvan az új Harry Potter és tegnap hiába mondtam Huncnak, hogy szívesen felolvasok belőle, jobban érdekelte, a Kukori és Kotkoda az én előadásomban!) nagyokat vigyorog a macijaira a kiságyban és gügyög nekik.
13 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.02.12. 11:11
Hétvége
Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire zökkenőmentes lesz az első "idegenbe" töltött hétvégénk. Kicsifiam nagyon jól érezte magát a rengeteg ember között.
Hunor nagyokat aludt (házban és szabadtéren egyaránt), nagyokat evett (bármikor-bárhol), nagyokat kacarászott és magyarázott, mint itthon. Beleszerelmesedett egy játék csirkébe, amit kölcsibe haza is hozhattunk, azóta elkíséri Hunor mindennapjait és vándorol vele a lakás különböző pontjaira. Sőt, annyira lefárasztja a csirkével való diskurzus, hogy teljesen más hangon jelez kisfiam, ha elálmosodott (hosszasan, megszakítás nélkül monoton "sírásos"-szerű hangot hallat), ekkor már igényli is a társaságomat (főként a két cicimét ;) ), aprókat kortyol az édes anyatejből és szinte azonnal elalszik.
Hunor nagyokat aludt (házban és szabadtéren egyaránt), nagyokat evett (bármikor-bárhol), nagyokat kacarászott és magyarázott, mint itthon. Beleszerelmesedett egy játék csirkébe, amit kölcsibe haza is hozhattunk, azóta elkíséri Hunor mindennapjait és vándorol vele a lakás különböző pontjaira. Sőt, annyira lefárasztja a csirkével való diskurzus, hogy teljesen más hangon jelez kisfiam, ha elálmosodott (hosszasan, megszakítás nélkül monoton "sírásos"-szerű hangot hallat), ekkor már igényli is a társaságomat (főként a két cicimét ;) ), aprókat kortyol az édes anyatejből és szinte azonnal elalszik.
HuncApu is jól érezte magát a vidéki mangalica vágáson. Hunor születése óta most először volt neki is alkalma kiszabadulni a lakásból, nagyokat beszélgetnie igazi férfidolgokról (mint pl. borászkodás ;) ).
És nem utolsó sorban nekem is jót tett a kimozdulás. Pocakos barátosném könnyed bája és gyakorlatias hozzáállása az élet dolgaihoz bennem is feloldotta a mindennapi görcsöket. Nem kellett párhuzamosan működtetnem az agyam, hogy mikor és mit kell csinálnom, hogyan kell beosztanom az időmet, a dolgok csak mentek a maguk menetében és ami külön jól esett, az a gondoskodás, ami láthatatlanul körülvett. Nagy család az övék és egy teljesen új érzést ismerhettem most meg: ha Hunor felsírt több kéz is mozdult az irányába, nem minden esetben nekem kellett foglalkoznom vele. Pihentető volt és hazajőve döbbentem rá, hogy mennyire, amikor itthon újra a megszokott mókuskerék fogadott...
2008.02.07. 23:58
Mindennapok
Lassan telnek, a nálunk üresnek és szürkének sosem mondható hétköznapok... Hunc újabb ritmusra oktat: éjszaka már csak egyszer ébreszt (3-4 óra magasságában), reggel viszont nagyon korán kel (naná, hogy felébredek a motozására, nyögdösésére!). Bár ilyenkor, úgy egy órán át még nem igényli a társaságunkat, a legújabb és legkedvesebb elfoglaltsága az ökle: rákoncentrál (hozzá is kancsul!), összevonja szemöldökét, alaposan megforgatva nézegeti, majd jóízűen, cuppogva bekapja, pár másodpercig szopizza, majd újrakezdődik az "ismerkedés". Na, ezzel elég sok ideig el tud szórakozni, főként úgy, hogy mára vált számára egyértelművé, hogy ebből a csodafinom valamiből kettő van! (...szegény kisgyermek játéka :DDD)
A napokban kevesebbet eszik Hunormester, ennek örömére, mindenféle megerőltetés nélkül, már napi 2 zacsi tejet fagyasztok (és ilyenkor persze, hogy erősödik bennem a holsteini érzés!:DDD).
Mostanában hanyagoltuk a tornáztatást a pelenkázón. A doktornénink megállapította, hogy Hunc erős baba és sok mindent meg tudna csinálni, ha akarna... magyarul Huncot lelustababázta... és lehet benne valami, mert ma rápróbáltam a szokásos megfogom a két kezét, és felhúzom annál fogva, neki meg tartania kellene magátra és Hunc tartotta magát. Délután meg szerettem volna ismételni a kispapának is az attrakciónkat, de akkorra már Hunc ernyedten lógatta a fejét. Nem volt kedve hozzá, majd most fürcsi előtt ismét megmutatta, hogy mit tud. Amúgy, bármilyen kínzásos dolognak is tűnhet ez, egyáltalán nem az, amennyiben van kedve hozzá, sikongva kacarászik!
Mi is búcsút intünk pár napra, akárcsak Zsóék és Áronék... borkóstolásos kemény meló elé néz HuncApu a hosszúra kanyarított hétvégén, kiccsaládja meg elkíséri, addig Hunc is szocializálódik KicsiBobbal (én pedig végre több napon át beszélgethetek egy sorstárssal, nem csak kismamis-gyereknevelős dolgokról;) )!
A napokban kevesebbet eszik Hunormester, ennek örömére, mindenféle megerőltetés nélkül, már napi 2 zacsi tejet fagyasztok (és ilyenkor persze, hogy erősödik bennem a holsteini érzés!:DDD).
Mostanában hanyagoltuk a tornáztatást a pelenkázón. A doktornénink megállapította, hogy Hunc erős baba és sok mindent meg tudna csinálni, ha akarna... magyarul Huncot lelustababázta... és lehet benne valami, mert ma rápróbáltam a szokásos megfogom a két kezét, és felhúzom annál fogva, neki meg tartania kellene magátra és Hunc tartotta magát. Délután meg szerettem volna ismételni a kispapának is az attrakciónkat, de akkorra már Hunc ernyedten lógatta a fejét. Nem volt kedve hozzá, majd most fürcsi előtt ismét megmutatta, hogy mit tud. Amúgy, bármilyen kínzásos dolognak is tűnhet ez, egyáltalán nem az, amennyiben van kedve hozzá, sikongva kacarászik!
Mi is búcsút intünk pár napra, akárcsak Zsóék és Áronék... borkóstolásos kemény meló elé néz HuncApu a hosszúra kanyarított hétvégén, kiccsaládja meg elkíséri, addig Hunc is szocializálódik KicsiBobbal (én pedig végre több napon át beszélgethetek egy sorstárssal, nem csak kismamis-gyereknevelős dolgokról;) )!
11 komment
Címkék: hétvége hunorfotó hunc fejlődés
2008.02.05. 12:16
Rengőhasú és Tömbhasú
Azt mondják az okosok (és ezzel HuncApu is egyetért), hogy azon állatok és gazdáik, melyek között erős kötelék alakul ki az évek során, egyszercsak elkezdenek hasonlítani egymáshoz. Sőt, pár éves intenzív praxisában már több olyan eset is előfordult, amikor a gazdik betegségei "átszálltak" az állataikra is.
A mi családunkban is így van ez. HuncApu "tömbhasú", akárcsak szerelmetes macskája, Kokó... én pedig szülés óta "rengőhasú" (vagy rengőhájú?) lettem, mint Natasánk, szintén szülés után. ;) Továbbmegyek: nem csak külalakban, de belső tulajdonságokban is egymáshoz idomultunk az évek alatt. Kokó imád jókat enni, aludni, nyugodt, kiegyensúlyozott teremtmény, aki szereti, ha a dolgok a megszokott mederben történnek, a délelőtti pihenő óráit rendszeresen megtarthassa, időben (és bőségesen!) kaphasson enni, ne legyenek váratlan fordulatok, béke és harmónia vegye körül. (akárcsak HuncAput). Natasa ezzel szemben sokkal izgágább, lelkizősebb, kevesebbet alszik, érzékenyebb és fogékonyabb rezdüléseinkre, hangulat-ingadozásainkra és ilyenkor a maga sajátos módján reagál rájuk (általában táplálék allergiás tüneteket produkál és nem marad meg benne semmi, amit beletukmálunk :S).
Már csak egy kérdés maradt bennem: Hunc Dörzsivel (tengerimalac) fog azonosulni?! :S ...mer' akkor Beckham frizurája lesz... :DDD
A mi családunkban is így van ez. HuncApu "tömbhasú", akárcsak szerelmetes macskája, Kokó... én pedig szülés óta "rengőhasú" (vagy rengőhájú?) lettem, mint Natasánk, szintén szülés után. ;) Továbbmegyek: nem csak külalakban, de belső tulajdonságokban is egymáshoz idomultunk az évek alatt. Kokó imád jókat enni, aludni, nyugodt, kiegyensúlyozott teremtmény, aki szereti, ha a dolgok a megszokott mederben történnek, a délelőtti pihenő óráit rendszeresen megtarthassa, időben (és bőségesen!) kaphasson enni, ne legyenek váratlan fordulatok, béke és harmónia vegye körül. (akárcsak HuncAput). Natasa ezzel szemben sokkal izgágább, lelkizősebb, kevesebbet alszik, érzékenyebb és fogékonyabb rezdüléseinkre, hangulat-ingadozásainkra és ilyenkor a maga sajátos módján reagál rájuk (általában táplálék allergiás tüneteket produkál és nem marad meg benne semmi, amit beletukmálunk :S).
Összehasonlításként:
Már csak egy kérdés maradt bennem: Hunc Dörzsivel (tengerimalac) fog azonosulni?! :S ...mer' akkor Beckham frizurája lesz... :DDD
18 komment
Címkék: életképek
2008.02.03. 12:40
2 hónapos
Huncorgó ugyan tegnap töltötte hófordulóját, de olyan mozgalmas napjaink vannak, hogy nem volt időm összefoglalót írni... sokkal fontosabb volt megélni a pillanatokat és beszippantani, majd nagyokat nyelve eltelni a szeretetgombócokból...
Pénteken este megérkezett már az iskolában is királylányosan szép barátnőm kedves kis családjával. Érdekes, míg az ember valakivel nap-mint-nap találkozik, nem is érzi (értékeli?), hogy mennyire fontos is lehet ez a kapcsolat... így volt ez velünk is, és nagyon örülök, hogy életünk fonalai újból összegabalyodni látszódnak...
Szóval, igazi nagycsalád lettünk, igaz jelen pillanatban két kismanó van körülöttünk, de jó kis gyakorlat ez a későbbiekre nézve ( a napi 3-4 mosogatás mellett rendszeresen tele van a mosogatótálca: következő gyermeknél célszerű beszereznünk egy mosogatógépet! :D). A kicsik ritmusának összehangolása is teljes embert kívánó feladat... és jelen pillanatban két tündérgombóc babáról van szó, akiknek semmilyük se fáj, szeretnek nagyokat aludni-enni és nagykanállal felfedezni a tágas nagyvilág ismeretlen sarkait is.
Szombaton este pedig a pár napja említett kedves barát (és snooker-partner) valamint kedves menyasszonya tette nálunk tiszteletét. Jó volt hallgatni, hogy milyen lelkesen szervezik a lakodalmukat és kicsit nosztalgiát is éreztem, meg azt, hogy mennyireöregnek érzem magam távoli már a tavalyi lagzink... borzongásos izgalmas (és csípős veszekedéses!) időszak volt ez nálunk, amíg sikerült összecsiszolnunk a vendéglistát, hogy minél kevesebb sértődés legyen... és tudom, hogy úgy sem sikerült mindenki elvárásainat megfelelnünk, de mint akkor is, most is azt érzem,nem is lehet mindenki kedvére tenni, mindig lesznek olyanok, akiknek valami nem tetszik... számomra örök élmény-emlék marad a Isten előtti eskütételem, főleg úgy, hogy már a pocakomban volt Hunc is... és már alig várom, hogy mutogathassam a KisMancának (mostanában olyan neveket találok ki...) a fotókat...
Nagyon jó volt látni, hogy az amúgy is összeillő pár a lánykérés óta még erősebb és összekovácsoltabb benyomást keltett... jóbeszélgetős (hiperkommunkációs hiányomban és az elfogyasztott pohárka meggysörnek köszönhetően főként énbeszélős!...), lélekemelgetős, kellemes este volt...
És akkor Huncos adatai számokban:
- az esti megmérettetésén nettó 5680 grammal szerepelt
- hosszát illetően nem jutottunk dűlőre: hiába feszítem szegény gyermeket, folyton kevesebbet mérek, mint a születési mérete, viszont ruhaméretekkel tudok szolgálni és ebből valamelyest lehet következtetni: 62-es rugdalózót hord és 3 hónaposoknak való kisnadrágot. (ezekkel a ruhaméretekkel, számozásokkal folyton bajban vagyok: vannak olyan hordható darabjai melyek 58-as méretűek és jók és vannak 6 hónaposra való ruhái, melyek éppen jók vagy nagyon nagyok!)
- elfogyasztott tejcimennyisége a nagy maci-ősrobbanások óta csökkent, mostanság "csak" 180-200-akat eszik gyermekünk, ezáltal ritkábbá és disztingváltabbá váltak távozó medvéi.
- délelőttönként szívesen van egyre többet ébren, ilyenkor beszélgetünk, játszunk, tornázgatunk (és igen, Huncost is össze lehet úgy hajtogatni, mint Helénát és ugyancsak gurgulázó nevetéssel köszöni meg ezt a műveletet!)
- szemével követ minket, már tudja, kinek, hol van a "helye" a kocsiban és a lakásban is
- nagyokat nevet, ha valami tetszik neki és néha-néha a játék hevében egy-két sikkantás is kicsúszik már a torkán
Szépreményű fiatalemberünk megkapta végre HuncAputól a régóta óhajtott pihenőszékét, melyet nagy örömmel vett birtokba és hihetetlen érzékkel, szinte percek alatt rájött, hogy saját maga is képes mozgatni azt és ilyenkor hatalmas mosolyok és elégedett gügyögések hagyták el a száját:
Pénteken este megérkezett már az iskolában is királylányosan szép barátnőm kedves kis családjával. Érdekes, míg az ember valakivel nap-mint-nap találkozik, nem is érzi (értékeli?), hogy mennyire fontos is lehet ez a kapcsolat... így volt ez velünk is, és nagyon örülök, hogy életünk fonalai újból összegabalyodni látszódnak...
Szóval, igazi nagycsalád lettünk, igaz jelen pillanatban két kismanó van körülöttünk, de jó kis gyakorlat ez a későbbiekre nézve ( a napi 3-4 mosogatás mellett rendszeresen tele van a mosogatótálca: következő gyermeknél célszerű beszereznünk egy mosogatógépet! :D). A kicsik ritmusának összehangolása is teljes embert kívánó feladat... és jelen pillanatban két tündérgombóc babáról van szó, akiknek semmilyük se fáj, szeretnek nagyokat aludni-enni és nagykanállal felfedezni a tágas nagyvilág ismeretlen sarkait is.
Szombaton este pedig a pár napja említett kedves barát (és snooker-partner) valamint kedves menyasszonya tette nálunk tiszteletét. Jó volt hallgatni, hogy milyen lelkesen szervezik a lakodalmukat és kicsit nosztalgiát is éreztem, meg azt, hogy mennyire
Nagyon jó volt látni, hogy az amúgy is összeillő pár a lánykérés óta még erősebb és összekovácsoltabb benyomást keltett... jóbeszélgetős (hiperkommunkációs hiányomban és az elfogyasztott pohárka meggysörnek köszönhetően főként énbeszélős!...), lélekemelgetős, kellemes este volt...
És akkor Huncos adatai számokban:
- az esti megmérettetésén nettó 5680 grammal szerepelt
- hosszát illetően nem jutottunk dűlőre: hiába feszítem szegény gyermeket, folyton kevesebbet mérek, mint a születési mérete, viszont ruhaméretekkel tudok szolgálni és ebből valamelyest lehet következtetni: 62-es rugdalózót hord és 3 hónaposoknak való kisnadrágot. (ezekkel a ruhaméretekkel, számozásokkal folyton bajban vagyok: vannak olyan hordható darabjai melyek 58-as méretűek és jók és vannak 6 hónaposra való ruhái, melyek éppen jók vagy nagyon nagyok!)
- elfogyasztott tejcimennyisége a nagy maci-ősrobbanások óta csökkent, mostanság "csak" 180-200-akat eszik gyermekünk, ezáltal ritkábbá és disztingváltabbá váltak távozó medvéi.
- délelőttönként szívesen van egyre többet ébren, ilyenkor beszélgetünk, játszunk, tornázgatunk (és igen, Huncost is össze lehet úgy hajtogatni, mint Helénát és ugyancsak gurgulázó nevetéssel köszöni meg ezt a műveletet!)
- szemével követ minket, már tudja, kinek, hol van a "helye" a kocsiban és a lakásban is
- nagyokat nevet, ha valami tetszik neki és néha-néha a játék hevében egy-két sikkantás is kicsúszik már a torkán
Szépreményű fiatalemberünk megkapta végre HuncAputól a régóta óhajtott pihenőszékét, melyet nagy örömmel vett birtokba és hihetetlen érzékkel, szinte percek alatt rájött, hogy saját maga is képes mozgatni azt és ilyenkor hatalmas mosolyok és elégedett gügyögések hagyták el a száját:
2008.02.01. 18:12
Névválasztás
Sosem gondoltam volna, hogy valaha erről is írni fogok... számunkra természetes volt, hogy Magyarországon, a magyar gyermekemnek, magyar nevet fogok választani. És momentán mellőzni szeretném a jelen politikai helyzet elemezgetését, legyen annyi elég, hogy fáj, hogy a mai világban még ez a vallomás is "ciki", de én büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, hogy magyarnak neveltek, szeretem ezt az országot, ezt a nyelvet, ami olyan sokszínű és mégis oly sok minden bujkál egy-egy szóban... az édes anyanyelvet... És igenis szeretném, hogy a fiamnak legyen identitás- és nemzettudata (istenem, mennyire elcsépelté váltak mostanság ezek a szavak!), hogy még mielőtt kitárulna számára a teljes nagy világ az összes lehetőségével, tudja értékelni azt, hogy honnan indult... hogy mindig meglegyen a kályhája, amihez mindig visszatérhet...Nos, HuncApuval nagyon hamar eldöntöttük, Huncom nevét, igazából még azt sem tudtuk kispasi vagy picilány lesz, nevekkel már igencsak jól álltunk! Azaz jól álltam, mert kb. hármat-hármat kiválasztottam fiú- illetve lánynevekből és HuncAput döntés elé állítottam. A fennmaradó két név benne rossz emlékeket idézett, ígyhát maradt a Hunor.
Egyre gömbölyödőbb pocakommal járva-kelve sokan feltették az ilyenkor szokásos kérdéseket: és kisfiú lesz vagy kislány? kisfiú... és mi lesz a neve? Hunor... Egy idő után, már szinte esettanulmányt írhattam volna a kérdezők arcából. A legkellemetlenebb élményem egy közértben volt, (ahol az eladóleányka, aki eddig a pontig oly kedvesen nézegette a pocakomat és előreinvitált a sorból a kasszához), a kisfiam neve kimondásakor, mintha kígyó marta volna meg, agresszíven felcsattant: és valami normális nevet nem adtok neki? Annyira meglepett ez a kitörése, hogy szinte válaszolni sem tudtam, de megtették a mögöttem-előttem állók, igazi kis politikai bomba robbant a boltban... szinte elmenekültem a helyszínről és ugyan mellettünk van a bolt, azóta sem szívesen teszem be oda a lábam...
Voltak olyanok is, akik tapintatosabban fejezték ki nemtetszésüket és finomabban kérdeztek rá: és második neve lesz? :DDD (nem, nem lett!)
A kórházban előnyöket élveztünk a névválasztással, már első nap mindenki tudta a kis Hunor nevét és míg a többieket "Anyuka és kisbabája"-ként hívtak, minket "Anyuka és Hunorka"-ként.
Hogy miért most vált számomra aktuálissá ez a poszt? Mert pár napja kaptam egy régi ismerőstől egy sms-t, melyben kissé bántó hangnemben gratulált a fiamhoz és a nevéhez! És fáj, ha bántják Huncot, még ha így közvetve is történik... főleg úgy, hogy igazán nem is tehet róla.
Azóta is sokat agyalok ezen, hogy az én kisfiamnak lehet, hogy nagyon hamar meg kell tanulnia kiállnia maga mellett a neve miatt... és ilyenkor elgondolkodom, hogy van-e joga egy szülőnek ekkora "súlyt" helyeznie újszülötte nyakába?! És itt már megint vissza kell kanyarodunk a neveléshez, meg kell értetnünk gyermekünkkel, hogy a neve áldás és nem átok! Mindamellett egyetlen percig nem érzem rossz döntésnek a névválasztást, a fiam nagyon jól viseli idekint is ezt a nevet, akárcsak pocakon belül, hol igazi bátor és erős Hunor, hol méltóságos HuncÚr, de lehet gyöngéd Huni vagy éppen csibész Hunc is!
Vajon azok a szülők is ennyit gondolkodnak gyermekük megfelelő névválasztásán, akiktől a Dzsenifer, Cintia, Kevin, Vanessza neveket kapják gyermekük?! ;)
33 komment
Címkék: gondolatok érdekesség beszéljük meg
2008.01.30. 14:03
Csípőszűrés
A hős apa egész normális időben ért haza, alig pár perccel éjfél előtt (térben és időben kissé dezorientáltan ugyan ;) ), ezért maximálisan ott volt ma apaként.
Délre volt időpontunk az ortopéd orvosnál, tőlünk szokatlan módon, oda is értünk. Hunor egy kis tündérgombóc volt, köszönhető ez az indulás előtti feltankolásának is. :D A levetkőztetése alatt végig szemkontaktusban álltunk, majd a doktornő átvette Huncot tőlem, ő pedig következetesen kereste a szemkontaktust vele is, olykor egy-egy érdekesebb csípő-csavargatásnál még a szemöldökét is összevonta. Aztán következett a keleti kényelem, oldalára fordítva behelyezték egy "minifotelba", ahol továbbra is símogatták és meleg zselével kenegetve megkukkantotta a doktornő ultrahanggal is a csípőjét. Minden rendben van, a lelete számokban: csípő L abd: 90/90, stabil. Ortolani neg. kontroll 4 hónaposan, UH:Ia. gerinc, láb neg. (arra már nem volt idő, hogy mindezt bővebben is elmagyarázza a doktornő, hogy mit is jelentenek ezek a számok, ugyanis a babák futószalagon érkeztek- hárman voltunk bent egyszerre!).
Útban hazafelé bedobtuk a székletet is tenyészteni. Ismét érdekes tapasztalatokat szereztem: a munkahelyek többségében a portás és a takarítónéni az úr! Magabiztosan lépkednék be a neves intézménybe, melynek falai között én is lehúztam pár évet, mogorva portás bácsi kézzel kiint a portásfülkéből. Mivel mostanság kommunikáció- és emberhiányban szenvedek mosolyogva közelítettem felé, sőt még rá is nyitottam a portásfülke ajtaját, széles jónapot kívánva. A válasz zord mormogás a bajsza alatt. Nem adtam fel, mosolyogva megkérdeztem, hol adhatnám le a fiam székletét tenyésztés céljából? Egyezményes mormogásából és az előtte elhelyezett nagyméretű füzet igazgatásából, kezdtem kapisgálni, hogy valószínűleg nála. Látványosan az órájára pillantott majd az ajtón elhelyezett táblára (vizsgálati anyag leadása: 8-13 óráig ... valóban, 12.43 volt már!) és tovább mormogott, kinyújtva felém a kezét. Értettem a szóból, átnyújtottam a kérőlapot és a kispiros tartályt, amit egyetlen kézmozdulattal elhárított. Kezdtem feszengeni a kispirossal, miközben portásbácsi akkurátusan kiolvasta a beutalót, majd ugyanilyen akkurátusan átvezette a füzetbe. Végezve rámnézett, többször megbökögette a gyermekorvos pecsétjét és végre hallottam beszélni, ugyan tőmondatokban (?!) tette: egy hét... Bután nézhettem, mert tovább bökögetett és többször ismételgette, egyre ingerültebben: egy hét, egy hét...és közben nyújtogatta felém a kezét a kispirosért. Ekkor kezdett összeállni bennem a kép, rá is kérdeztem sugárzó mosollyal: 1 hét múlva kell felhívnom a doktornőt, mert akkorra lesz kész az eredmény? bólogatott és láttam rajta, képtelen felfogni, hogy lehetek ennyire érthetetlen?!... (csak azt érteném meg, hogy mi tart egy hétig egy tenyésztésben, ugyanis szakszavakkal élve: ma kikenik és 37 Celsius fokos bacikeltetőbe helyezik, majd leolvassák 24, valamint 48 óra múlva... jó tudom, jön a hétvége és olyankor még a bacik se nőnek)
Huncot még mindig álombaringatja a birodalmi autó, még arra sem ébred föl, ahogy anyja nyögve felcipeli a harmadikra:
Az előző bundazsákját kinőtte (kihízta?), így már az újban pompázik:
Délre volt időpontunk az ortopéd orvosnál, tőlünk szokatlan módon, oda is értünk. Hunor egy kis tündérgombóc volt, köszönhető ez az indulás előtti feltankolásának is. :D A levetkőztetése alatt végig szemkontaktusban álltunk, majd a doktornő átvette Huncot tőlem, ő pedig következetesen kereste a szemkontaktust vele is, olykor egy-egy érdekesebb csípő-csavargatásnál még a szemöldökét is összevonta. Aztán következett a keleti kényelem, oldalára fordítva behelyezték egy "minifotelba", ahol továbbra is símogatták és meleg zselével kenegetve megkukkantotta a doktornő ultrahanggal is a csípőjét. Minden rendben van, a lelete számokban: csípő L abd: 90/90, stabil. Ortolani neg. kontroll 4 hónaposan, UH:Ia. gerinc, láb neg. (arra már nem volt idő, hogy mindezt bővebben is elmagyarázza a doktornő, hogy mit is jelentenek ezek a számok, ugyanis a babák futószalagon érkeztek- hárman voltunk bent egyszerre!).
Útban hazafelé bedobtuk a székletet is tenyészteni. Ismét érdekes tapasztalatokat szereztem: a munkahelyek többségében a portás és a takarítónéni az úr! Magabiztosan lépkednék be a neves intézménybe, melynek falai között én is lehúztam pár évet, mogorva portás bácsi kézzel kiint a portásfülkéből. Mivel mostanság kommunikáció- és emberhiányban szenvedek mosolyogva közelítettem felé, sőt még rá is nyitottam a portásfülke ajtaját, széles jónapot kívánva. A válasz zord mormogás a bajsza alatt. Nem adtam fel, mosolyogva megkérdeztem, hol adhatnám le a fiam székletét tenyésztés céljából? Egyezményes mormogásából és az előtte elhelyezett nagyméretű füzet igazgatásából, kezdtem kapisgálni, hogy valószínűleg nála. Látványosan az órájára pillantott majd az ajtón elhelyezett táblára (vizsgálati anyag leadása: 8-13 óráig ... valóban, 12.43 volt már!) és tovább mormogott, kinyújtva felém a kezét. Értettem a szóból, átnyújtottam a kérőlapot és a kispiros tartályt, amit egyetlen kézmozdulattal elhárított. Kezdtem feszengeni a kispirossal, miközben portásbácsi akkurátusan kiolvasta a beutalót, majd ugyanilyen akkurátusan átvezette a füzetbe. Végezve rámnézett, többször megbökögette a gyermekorvos pecsétjét és végre hallottam beszélni, ugyan tőmondatokban (?!) tette: egy hét... Bután nézhettem, mert tovább bökögetett és többször ismételgette, egyre ingerültebben: egy hét, egy hét...és közben nyújtogatta felém a kezét a kispirosért. Ekkor kezdett összeállni bennem a kép, rá is kérdeztem sugárzó mosollyal: 1 hét múlva kell felhívnom a doktornőt, mert akkorra lesz kész az eredmény? bólogatott és láttam rajta, képtelen felfogni, hogy lehetek ennyire érthetetlen?!... (csak azt érteném meg, hogy mi tart egy hétig egy tenyésztésben, ugyanis szakszavakkal élve: ma kikenik és 37 Celsius fokos bacikeltetőbe helyezik, majd leolvassák 24, valamint 48 óra múlva... jó tudom, jön a hétvége és olyankor még a bacik se nőnek)
Huncot még mindig álombaringatja a birodalmi autó, még arra sem ébred föl, ahogy anyja nyögve felcipeli a harmadikra:
Az előző bundazsákját kinőtte (kihízta?), így már az újban pompázik:
11 komment
Címkék: hunc fejlődés
2008.01.29. 21:41
Kimenő
Ma este, hosszas egyeztetés után, HuncApunak jár a kimenő és végre egyik kedvenc amatőr hobbijának élhet: elment egy nagyon kedves barátjával snookerezni. Megboldogult lánykoromban még hittem, hogy mindez valóban a játékról szól, de mára már tudom ez mit jelent valójában. Többek között azt, hogy valamikor az éjszaka közepén (2-3 óra magasságában) érkezik haza nem kicsit illuminált állapotban, általában ilyenkor nagyon szokott szeretni (a legjobb feleség, társ státuszt is meg szoktam kapni ilyenkor, természetesen az a tény, hogy én esetlegesen alszom, semmiben nem befolyásolja a kommunikációnkat :DDD), elmondja, hogy hányszor nyert/veszített, magába tömi a hűtőszekrény tartalmát, majd elégedett horkolás tör rá, mihelyst vízszintesbe helyezi törékenynek egyáltalán nem mondható testét! Azt hiszem, a mai napon kiegészül a műsor Hunorral... bár jó előre megkértem, akármikor is ér haza, szépen kérem, ne most bizonyítsa be, hogy milyen jó apa is ő, tehát nem biztos, hogy Huncot ki kell kapnia a kiságyából hazaérkezésekor és azonnal sem kell az éjszakai élményeit megosztania vele! :)))
Holnap megyünk a kötelező csípőszűrésre (szenya módon, arra azért roppant mód kíváncsi leszek, hogyan fog sikerülni felelősségteljes apukává varázsolnia magát a ma éjjel elhajlott HuncApunak ...hihihi!), és ma hoztuk el a beutalókat a gyerekorvostól, aki aggódó anyukának kiírt egy széklet tenyésztés vizsgálatot is. Szépen ott vártak a megírt beutalók, valamint a kis piros tartály is ott figyelt a borítékban, amit sikerült megtöltenem az olívzöld macikkal... valószínűleg negatív lesz a tenyésztés eredménye, de aggódó anyuka lelke így lesz teljesen nyugodt és úgy tűnik, kedvenc gyermekorvosunk erre ráérzett! ;)
Mellesleg, a mai maci-ősrobbanást, mindenre ráérző kisfiam, éppen a levesem kanalazgatása közben ejtette meg, miközben mélyen a szemembe nézve hirtelen elvörösödő fejjel magyarázott a kocsiülésében... és ilyenkor futni kell... :DDD
Holnap megyünk a kötelező csípőszűrésre (szenya módon, arra azért roppant mód kíváncsi leszek, hogyan fog sikerülni felelősségteljes apukává varázsolnia magát a ma éjjel elhajlott HuncApunak ...hihihi!), és ma hoztuk el a beutalókat a gyerekorvostól, aki aggódó anyukának kiírt egy széklet tenyésztés vizsgálatot is. Szépen ott vártak a megírt beutalók, valamint a kis piros tartály is ott figyelt a borítékban, amit sikerült megtöltenem az olívzöld macikkal... valószínűleg negatív lesz a tenyésztés eredménye, de aggódó anyuka lelke így lesz teljesen nyugodt és úgy tűnik, kedvenc gyermekorvosunk erre ráérzett! ;)
Mellesleg, a mai maci-ősrobbanást, mindenre ráérző kisfiam, éppen a levesem kanalazgatása közben ejtette meg, miközben mélyen a szemembe nézve hirtelen elvörösödő fejjel magyarázott a kocsiülésében... és ilyenkor futni kell... :DDD
2008.01.28. 19:44
Anyatejes szokások
Hunc macizási szokásairól (nevezhetjük székelésnek is) szeretnék egy röpke pár sort írni... lehet, hogy mások számára is tudunk újat mondani. :)
Kisfiam születése után, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy Ő ebben is eltér a tankönyvi leírástól, a kórházból hazajőve, napi 4-5 macival örvendeztette meg büszke apukáját és tapasztalatlan anyukáját. Az anyatej mennyiségének a növekedésével, (a 200-250 mili étkezésenkénti mennyiség elpusztítására gondolok ilyenkor), Hunor egyre kevesebbet "adott vissza" a természetnek. Ekkor ijedtem meg először, hiszen, nagyon sok "megy be" és alig "jön ki" valami végtermék... Voltak olyan napok is, amikor még egy kissógor sem távozott Huncból, de gyakorló anyukák (és a gyerekorvosunk!) megnyugtattak, ez az állapot anyatejes csecsemőknél, akár 8-10 napig is eltarthat, de jajj, ha akkor útjába állsz a kiözönlő maciknak! :DDD (sajna, egyszer belefutottam pelenkázáskor egy ilyen többnapos macicsaládba... szerencsére lemosható a falfestékünk! ;) ). Ezek a többnapos sztrájkok csak azt bizonyítják a doktornénink szerint, hogy a kisded jól hasznosítja az anyatejet. Hurrá! ez az aggódásunk megoldódni látszott, de természetesen követte őt egy másik: Hunc negyedik napja hasmenéses... nem sokszor, csak napi egyszer...na,de az az egy milyen! Délután érkezik, zöldszínű és előre rettegek tőle... Kirobban és áttör minden pelenkán és ruhán!!! és sugárban folyik, határokat nem ismerve... Gyerek jól van, HuncApu jókat nevet (még akkor is, amikor ölében is megtörténik ez a csoda! :D), anyuka aggódik... Gyerekorvost felhív, gyerekorvos mosolyogva: még mindig 220-akat eszik? persze, igen... akkor ez természetes, sokat evő gyerekeknél, és itt ismét a jó hasznosítást emlegette...
Szóval, Hunc jól van, én meg rettegek minden délután, mihelyst meglátom a vörösödő fejét és meghallom a kiszűrődő hangokat! :DDD
Akit megdöbbentettem ezzel a bejegyzésemmel, nézze el nekem, azért (is) mertem megtenni mindezt, mert ebben a témában még gyerekkönyv is született egy svéd múzeumpedagógus tollából! (a könyvre kattintva bővebben is lehet olvasni róla...)
Kisfiam születése után, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy Ő ebben is eltér a tankönyvi leírástól, a kórházból hazajőve, napi 4-5 macival örvendeztette meg büszke apukáját és tapasztalatlan anyukáját. Az anyatej mennyiségének a növekedésével, (a 200-250 mili étkezésenkénti mennyiség elpusztítására gondolok ilyenkor), Hunor egyre kevesebbet "adott vissza" a természetnek. Ekkor ijedtem meg először, hiszen, nagyon sok "megy be" és alig "jön ki" valami végtermék... Voltak olyan napok is, amikor még egy kissógor sem távozott Huncból, de gyakorló anyukák (és a gyerekorvosunk!) megnyugtattak, ez az állapot anyatejes csecsemőknél, akár 8-10 napig is eltarthat, de jajj, ha akkor útjába állsz a kiözönlő maciknak! :DDD (sajna, egyszer belefutottam pelenkázáskor egy ilyen többnapos macicsaládba... szerencsére lemosható a falfestékünk! ;) ). Ezek a többnapos sztrájkok csak azt bizonyítják a doktornénink szerint, hogy a kisded jól hasznosítja az anyatejet. Hurrá! ez az aggódásunk megoldódni látszott, de természetesen követte őt egy másik: Hunc negyedik napja hasmenéses... nem sokszor, csak napi egyszer...na,de az az egy milyen! Délután érkezik, zöldszínű és előre rettegek tőle... Kirobban és áttör minden pelenkán és ruhán!!! és sugárban folyik, határokat nem ismerve... Gyerek jól van, HuncApu jókat nevet (még akkor is, amikor ölében is megtörténik ez a csoda! :D), anyuka aggódik... Gyerekorvost felhív, gyerekorvos mosolyogva: még mindig 220-akat eszik? persze, igen... akkor ez természetes, sokat evő gyerekeknél, és itt ismét a jó hasznosítást emlegette...
Szóval, Hunc jól van, én meg rettegek minden délután, mihelyst meglátom a vörösödő fejét és meghallom a kiszűrődő hangokat! :DDD
Akit megdöbbentettem ezzel a bejegyzésemmel, nézze el nekem, azért (is) mertem megtenni mindezt, mert ebben a témában még gyerekkönyv is született egy svéd múzeumpedagógus tollából! (a könyvre kattintva bővebben is lehet olvasni róla...)
2008.01.26. 22:24
A túl sok inger
Tegnap, "belekeveredtem" egy blogos találkozóba. Természetesen, minden a "véletlenek" összjátéka volt és majdnem meghiúsulni látszott a "vakrandi" PocakKatával és Csillagbabával. Végül mégis megvártak minket, így Hunccal nekiindultunk a sétával egybekötött találkozásnak. Két csodálatos emberkét sikerült megismernem személyükben, Majdnemszomszéd PocakKata egy nagyon aranyos-mosolygós kismami. Csillagbaba pedig hozzám hasonló beszédes adottságokkal rendelkező igencsak csini anyuka, akivel sikerült egymás szavába vágva (és ilyenkor sűrűn elnézést kérve a másiktól, hisz mégiscsak az első találkozás, ilyenkor illik udvariasan viselkedni ;) :D) überkommunikálnunk! :DDD Nagyon remélem, egy hosszabb ismeretség kezdődött el tegnap és lesznek még ilyen babás-mamás-kismamás találkozások. (Kedves BloggerTársaim! Akár vehetitek felkérésnek is az előbbi mondatom! ;) )
Izomlázasra sikerült sétálnunk magunkat és szinte ránksötétedett mire hazaértünk, Hunc békésen aludt a babakocsijában, mikor felvittük ébredt csak fel. Megetettem, aztán beütött a krach: Hunort megszállta valami új erő (most nem a Pocakfájás Démona!), ordított és üvöltött szakadatlan, vígasztalhatatlan állapotú lett. 5 órától fél 12-ig felváltva mindent bevetettünk, de semmi sem használt, csak pár pillanatig. Végül fél 12-kor újból megpróbáltam cicire venni, és talán a fáradtságtól, de elaludt nyammogva... Mindezek után HuncApuval megsemmisülten és leamortizálva ültünk egymással szemben és csak bámultunk ki a fejünkből... Hogy mi okozta ezt a tegnapi állapotot? Talán a sok új inger, a hosszas séta, a fővárosi zaj együttes hatása? ...sajnos, nem tudom, de ez a hisztérikus velőtrázó sírás még mindig itt maradt a fülemben...
Szerencsére ma reggel már újra az én mosolygós kisfiam ébredezett a kiságyában, a Gonosz Démont sikerült elüldöznünk, így hát nekivágtunk a napsütésben HuncApu Nagynénijéhez látogatóba:
Aztán mi fogadtunk látogatókat HuncDédi és HuncNagypapa személyében:
Izomlázasra sikerült sétálnunk magunkat és szinte ránksötétedett mire hazaértünk, Hunc békésen aludt a babakocsijában, mikor felvittük ébredt csak fel. Megetettem, aztán beütött a krach: Hunort megszállta valami új erő (most nem a Pocakfájás Démona!), ordított és üvöltött szakadatlan, vígasztalhatatlan állapotú lett. 5 órától fél 12-ig felváltva mindent bevetettünk, de semmi sem használt, csak pár pillanatig. Végül fél 12-kor újból megpróbáltam cicire venni, és talán a fáradtságtól, de elaludt nyammogva... Mindezek után HuncApuval megsemmisülten és leamortizálva ültünk egymással szemben és csak bámultunk ki a fejünkből... Hogy mi okozta ezt a tegnapi állapotot? Talán a sok új inger, a hosszas séta, a fővárosi zaj együttes hatása? ...sajnos, nem tudom, de ez a hisztérikus velőtrázó sírás még mindig itt maradt a fülemben...
Szerencsére ma reggel már újra az én mosolygós kisfiam ébredezett a kiságyában, a Gonosz Démont sikerült elüldöznünk, így hát nekivágtunk a napsütésben HuncApu Nagynénijéhez látogatóba:
Aztán mi fogadtunk látogatókat HuncDédi és HuncNagypapa személyében:
Végül vacsi és "matinézgatás" után, a "klónok" rátapadtak a tévére:
2008.01.24. 10:48
Borka
Szeretnék egy újabb jóhírt megosztani Veletek: egy nagyon kedves "virtuális barátnosném", Zsuzsi életet adott második kisbabájának, Borkának! Pontos adatokat nem tudok Róluk, csak annyit, amennyit a boldog kispapa írt, hogy nagyon ügyesek voltak és a képek is azt bizonyítják, hogy jól vannak Mindketten!
Isten hozott, picilány! Szívből gratulálok Zsuzsi!
Gyönyörűek vagytok!
5 komment
Címkék: babaszületés
2008.01.23. 22:19
Igazán semmi extra...
...csak a szokásos Fodrászok Gyöngye által szépen kivasalt, HuncApunak így soha nem tetsző frizura. ...de ha már ennyire látni akartátok, legalább megőrzöm az utókor számára! ;)
...és nem, nem lett rövidebb, csak fodrász által igazítottan tépettebb! :)))
(Upsz, most lebuktam!...mögöttem a gondosan felállított vasalódeszka... szerencsére a vasalandók nem látszódnak ;)...na, majd talán holnap ;) )
(Upsz, most lebuktam!...mögöttem a gondosan felállított vasalódeszka... szerencsére a vasalandók nem látszódnak ;)...na, majd talán holnap ;) )
17 komment
Címkék: egyéb
2008.01.23. 18:05
Kettecskén a fiúk
Délelőtt -előzetes egyeztetések után- kiszöktem pár órára (egészen pontosan 3 és félre) fodrászhoz és csodálatos metamorfózison mentem keresztül: eltűnt a többcentis lenövésem! :) Kedvenc Fodrászom évek óta kihozza a hajamból a maximumot, bár ő is csak hozott anyagból gazdálkodhat! (kivéve, mikor kelemenannácskás felvarrt loknikkal egészíti ki a sajátomat ;) ...de ez nem most volt :D).
A fiúk meg nagyon jól viselkedtek, Hunc mérhetetlen anyahiányában magába tuszkolt eme röpke idő alatt mintegy 250 mili tejcit (azaz negyed litert!), HuncApu pedig megtapasztalta miért is nincs nekem időm délelőtt vasalni?! Hunormester formában volt, negyed órával azelőtt aludt el, mielőtt hazaértem volna. HuncApu kissé megviselt volt (bár jól leplezte, én pedig nem tettem szóvá ;) ). Amíg távol voltam küldött egy mms-t is: Hunor a játszószőnyegen rácsodálkozva a piros helikopterre, Kokó cica szorosan mellette a szőnyegen, rácsodálkozva a világra. Mostanság Hunc összeszorított kis öklében 2 dolog közül az egyiket bizton megtalálom: A verzió: az én hajam, B verzió: Kokó cica szőre.
Esti "matiné": (most már nagyon szereti és értékeli a tehenes-malacos körforgóját, ilyenkor kikerekedett szemekkel nézi, míg le nem jár, majd kiköveteli az újraindítását... csak tudnám, ki találta ki ehhez a körforgóhoz a "jöjj el kedves Télapó..." dallamot?!... bezárnám pár órára egy gyerekszobába az állandóan forgó és zenélő micsodával...:S És azt is jó volna tudni, miért csak egy gyorspisilésnyi időre tervezték a zenét és a forgást az alkotói?! :S)
A fiúk meg nagyon jól viselkedtek, Hunc mérhetetlen anyahiányában magába tuszkolt eme röpke idő alatt mintegy 250 mili tejcit (azaz negyed litert!), HuncApu pedig megtapasztalta miért is nincs nekem időm délelőtt vasalni?! Hunormester formában volt, negyed órával azelőtt aludt el, mielőtt hazaértem volna. HuncApu kissé megviselt volt (bár jól leplezte, én pedig nem tettem szóvá ;) ). Amíg távol voltam küldött egy mms-t is: Hunor a játszószőnyegen rácsodálkozva a piros helikopterre, Kokó cica szorosan mellette a szőnyegen, rácsodálkozva a világra. Mostanság Hunc összeszorított kis öklében 2 dolog közül az egyiket bizton megtalálom: A verzió: az én hajam, B verzió: Kokó cica szőre.
Esti "matiné": (most már nagyon szereti és értékeli a tehenes-malacos körforgóját, ilyenkor kikerekedett szemekkel nézi, míg le nem jár, majd kiköveteli az újraindítását... csak tudnám, ki találta ki ehhez a körforgóhoz a "jöjj el kedves Télapó..." dallamot?!... bezárnám pár órára egy gyerekszobába az állandóan forgó és zenélő micsodával...:S És azt is jó volna tudni, miért csak egy gyorspisilésnyi időre tervezték a zenét és a forgást az alkotói?! :S)
6 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.22. 22:36
Forgolódunk...
Az este elfogyasztott egy-kisbocinak-se-vállna-szégyenére mennyiségű tejci után, Hunor még foglalkozást igényelt volna. A fejlődéséhez roppant fontos ingereket (=Apa és Anya) megtagadó gaz és önző szülei úgy gondolták, az egész délutáni "matinézgatás" után talán megérdemelnének egy pár önfeledt percet, mely idő alatt bekapkodnák a vacsorájukat. (ami ismételten egy gasztronómiai élvezetbomba volt, hála HuncApu újabb szenvedélyének: az ételkreációnak!)
Hunc először csak nyöszörgött, majd fel-felrikkantott jelzésértékűen. Mivel még erre sem kapott érdemleges válaszreakciót és egyikünk sem jelent meg Őfelsége ágyánál szórakoztató üzemmódban, akcióba fogott. Hogy hogy csinálta, sajnos nem láttam, a fülrepesztő valódi fájdalmas sírására viszont be kellett szaladnom! Hunc hasról megfordult a hátára és ettől az élménytől egészen egyszerűen megijedt! (igaz, még nem volt teljesen tiszta átfordulás, a lábai még keresztben maradtak, az egyik kezét meg saját maga alá temette, de a szigorú anyai zsüri ezt már elfogadta és megfordulásnak minősítette!). Pár perc nyugtató összebújás és becézgetés után, kisfiam feldolgozni látszék a traumát, visszahelyezvén ágyikójába azonban újból rázendített, közben öklét szájába tömködve, jelezni szándékozva, hogy mennyire éhes (ez általában hatni szokott!). A fáradtság azonban nagy úr és ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem: az első telitüdejű ordítás levegővétele után, fejét felemelve átfordította a másik oldalára az arcát és... egész egyszerűen elaludt! Így:
Hunc először csak nyöszörgött, majd fel-felrikkantott jelzésértékűen. Mivel még erre sem kapott érdemleges válaszreakciót és egyikünk sem jelent meg Őfelsége ágyánál szórakoztató üzemmódban, akcióba fogott. Hogy hogy csinálta, sajnos nem láttam, a fülrepesztő valódi fájdalmas sírására viszont be kellett szaladnom! Hunc hasról megfordult a hátára és ettől az élménytől egészen egyszerűen megijedt! (igaz, még nem volt teljesen tiszta átfordulás, a lábai még keresztben maradtak, az egyik kezét meg saját maga alá temette, de a szigorú anyai zsüri ezt már elfogadta és megfordulásnak minősítette!). Pár perc nyugtató összebújás és becézgetés után, kisfiam feldolgozni látszék a traumát, visszahelyezvén ágyikójába azonban újból rázendített, közben öklét szájába tömködve, jelezni szándékozva, hogy mennyire éhes (ez általában hatni szokott!). A fáradtság azonban nagy úr és ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem: az első telitüdejű ordítás levegővétele után, fejét felemelve átfordította a másik oldalára az arcát és... egész egyszerűen elaludt! Így:
8 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.21. 20:30
Gyúrós Hunci
A ma esti "matinézás" eredményei:
...és egy újabb Apa-fiú gyöngyszem:
...és egy újabb Apa-fiú gyöngyszem:
16 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.21. 17:34
8 óra pihenés...
Magam sem hittem el, hajnali 3 és 4 órakkor, (amikor is negyedóránként odalopóztam a kiságyához belesni), hogy az este 21.00-kor letett Manókirály még nem ébredt fel enni... Természetesen ettől a nagyalvástól nagyéhezésre ébredt ma reggel 5 órakkor, hosszasan majd' egy órán keresztül szopizott! És ez azt jelenti, hogy Hunc kereken 8 órát aludt egyhosszában! (én ezalatt fejtem jószokásomhoz híven :D). Délelőtt nyűgösködött, gaz anyukaként felöltöztettem és kitettem az erkélyre.(így legalább nem hallom, ugyebár ;) ). Ott sikerült elaludnia, szakaszokban, mert egy-egy erősebb zajra, motor hangra felébredt. Szerintem már most érzi az érkező hidegfrontot.
Tegnap éjjel véletlenül tanúja voltam egy olyan eseménynek, mely kedves barátnőmet érintette és kellően felkavarta a babablogosok amúgy sem langyhuló iszapját. Történt ugyanis, hogy egy magát Ágnesnek nevező hölgy, Ingrid egyik csinos kismamfotójával illusztrálta saját kismamás-babás blogját, a fotót saját kismamafotójaként feltűntetve és nem utolsó sorban bezsebelve az érte járó dícséreteket. Nos, ez a történés eléggé elgondolkodtató... sajnos a sok kedves szó és virtuális barát között, egy ekkora fórumon beszűrődhetnek beteg emberek is, mint ahogy nem olyan régen ez velem is előfordult, persze nem ennyire durva formában. (az én jóhíszeműségemet és segítőkészségemet kihasználó illető még mindig a blogokban "garázdálkodik". Amikor én "megismertem" krónikusan kismama akart lenni, majd úgy tűnt az is lett, együtt örültem vele, próbáltam tanácsokkal ellátni, majd hirtelen "elvetélt" és ekkor egyemberként sokan mellé álltak ismeretlenül is, majd törölte a blogját és pár nap múlva új néven újat indított... nem lepődnék meg, ha nemsokára újra ezt tenné... )
Szóval, óvatosan, csak óvatosan ebben a virtuális világban, ahol minden megengedett.
Tegnap éjjel véletlenül tanúja voltam egy olyan eseménynek, mely kedves barátnőmet érintette és kellően felkavarta a babablogosok amúgy sem langyhuló iszapját. Történt ugyanis, hogy egy magát Ágnesnek nevező hölgy, Ingrid egyik csinos kismamfotójával illusztrálta saját kismamás-babás blogját, a fotót saját kismamafotójaként feltűntetve és nem utolsó sorban bezsebelve az érte járó dícséreteket. Nos, ez a történés eléggé elgondolkodtató... sajnos a sok kedves szó és virtuális barát között, egy ekkora fórumon beszűrődhetnek beteg emberek is, mint ahogy nem olyan régen ez velem is előfordult, persze nem ennyire durva formában. (az én jóhíszeműségemet és segítőkészségemet kihasználó illető még mindig a blogokban "garázdálkodik". Amikor én "megismertem" krónikusan kismama akart lenni, majd úgy tűnt az is lett, együtt örültem vele, próbáltam tanácsokkal ellátni, majd hirtelen "elvetélt" és ekkor egyemberként sokan mellé álltak ismeretlenül is, majd törölte a blogját és pár nap múlva új néven újat indított... nem lepődnék meg, ha nemsokára újra ezt tenné... )
Szóval, óvatosan, csak óvatosan ebben a virtuális világban, ahol minden megengedett.
9 komment
Címkék: hunc fejlődés
2008.01.20. 17:16
Séták
Tegnap HuncApu egyáltalán nem önös érdekből sétálni invitálta kis családját a Pilisbe. Ha szemfülesebb vagyok, átláthattam volna a szitán, hogy szemerkélő esőben miért is kell nekünk egészen a Pilisig kiautózni, hogy ott sétafikkantsunk Hunccal terepgyakorlaton (erdőben) a babakocsival. Mire Kesztölcre értünk (még itt sem volt gyanús semmi :D), már nem csak szemerkélt, hanem monoton őszi stílusban zuhogott az eső. HuncApu romantikusan nosztalgiázott: nyáron nagy pocakkal itt ebédeltünk útban Klastrompuszta felé... aztán meg is állt az étterem parkolójában (még végig is futott az agyamon, hogy vajon most, hogy akar Huncostul ittebédelni?!) ... közben mintegy mellékesen rákérdezett, hogy emlékszem-e, hogy itt milyen finom bort vettünk?! (na, itt azért már kapisgáltam valamit, mégse ma jöttem le a falvédőről :D). Szóval bement, vett pár palack bort, addig én megetettem Huncot, majd továbbindultunk. Ekkor már egyértelmű volt, hogy ismét bortúrán veszünk részt, meg is találtuk a HuncApu által interneten kiszemelt pincészetet, ahol nagyon kellemes meglepetésben volt részünk. Egy kedves, fiatal pár, családi pincészetébe tévedtünk, ahol a maguk készítette boraikat kóstoltuk, majd vásároltunk is belőlük. Sokat beszélgettünk, Hunc a végére benyűgösödött (segítőkészen felajánlották, hogy akár meg is szoptathatom a babát- azért ilyennel se találkozik mindennap és mindenhol az ember!). Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a családias pincészetet a gyümölcsös illatú, sajátosan fűszeres zamatú bio-boraival. Végül is nem bántuk meg a HuncApu féle sétát...
...aztán ma én gondoltam azt egyáltalán nem önös érdekből, hogy szikrázik a napfény és símogat a levegő, HuncApu rendelése előtt sétáljunk egyet... útbaejtve egy babaáruházat anyatejtároló pohárért. :DDD De ma tényleg sétáltunk egy nagyot, Hunc arca kipirult, nem olyan régen értünk haza, evett és most mélyen alszik a kuckójában!
... és ma 7 hetes... hihetetlen, hogy röpül az idő!
...aztán ma én gondoltam azt egyáltalán nem önös érdekből, hogy szikrázik a napfény és símogat a levegő, HuncApu rendelése előtt sétáljunk egyet... útbaejtve egy babaáruházat anyatejtároló pohárért. :DDD De ma tényleg sétáltunk egy nagyot, Hunc arca kipirult, nem olyan régen értünk haza, evett és most mélyen alszik a kuckójában!
Hunc hétvégi laza menetszerkójában:
... és ma 7 hetes... hihetetlen, hogy röpül az idő!
Amit elfelejtettem, pedig igazán nem lenne szabad: amióta HuncApu ráérzett a kulináris élvezetek egy új dimenziójára maximális kényeztetésben van részünk. Ugyanis elkezdett főzni (természetesen szigorúan azért, hogy bőséges maradjon a tejtermelésem ;) ). Estére zellerkrémlevest Zöld veltelínivel, majd mézes-mustáros egybekarajt krumplipürével és 2003-as Zenittel szolgált fel. Isteni finom volt! :)
2008.01.19. 21:34
Kérd és megadatik
Figyeltem és lopva reméltem, ez nem lehet csak a véletlen műve és igen, sikerült!!! Addig woodoobabáztam titkon, míg teljesült: Hunc harmadik napja "átalussza az éjszakát", azaz rendszert alakított ki saját kis életébe. (és nem, nem hagyta, hogy én tegyem! :D) Már csak 6-szor eszik naponta (azaz kettővel kevesebbszer, mint eddig! ) és éjszaka beiktat egy hosszabb regenerálódást is. Tehát:
Az éjszakai mintegy 6 órás alvást maximálisan sajnos nem tudom kiélvezni, mert ha megtenném, mindamellett, hogy tejben fürödve ébrednénk (mint ahogy első éjszaka így is történt! :S), szét- (vagy be?) durrannának a melleim is. Így számomra továbbra is maradnak a rövidebb (fejős)szakaszok, de valahogy mégis pihentebbnek érzem magam.
A mély alvás titka: keresztben az ágyban és kibújva a takaró alól...
- ébred 6 fél 7 között, ilyenkor kevésbé mérges, viszonylag jókedélyű és ettől az állapotától még az sem riasztja el, hogy a jóidösanyja alig látja őt álmából felriasztva. Ilyenkor eszik, kis "matinézást" igényel, majd olyan 8 óra magasságában újból elszenderedik
- uzsonnáját 9-10 óra környékére időzíti, ilyenkor mérgesebb, ha nem azonnal teszem a tejcit a szájába, szigorúan és hosszasan szopizik, utána hajlandó mosolyokat szórni és játszadozni akár még egy órácskát is
- az ebédet 12-1 órára kéri a fiatalember, ilyenkor már a szopizásba belealszik
- délutáni ozsonnája 3-4 óra között esedékes, ilyenkor hosszasan nyitott szemekkel, érdeklődve eszik
- 7-8 óráig alszik, ekkorra már HuncApu is hazaér, Huncbaba legnagyobb örömére, kicsit játszanak, mosolyognak egymásra, miközben Hunc "elmeséli" (elmutogatja ;) ) mi történt aznap itthon. Fürcsi és HuncApus játékok következnek, majd hatalmas szopizás és hatalmas alvás következik
- 2-3 között ébred, gyakorlatilag álmában szopizik, keveset és belealvósan...
Az éjszakai mintegy 6 órás alvást maximálisan sajnos nem tudom kiélvezni, mert ha megtenném, mindamellett, hogy tejben fürödve ébrednénk (mint ahogy első éjszaka így is történt! :S), szét- (vagy be?) durrannának a melleim is. Így számomra továbbra is maradnak a rövidebb (fejős)szakaszok, de valahogy mégis pihentebbnek érzem magam.
A mély alvás titka: keresztben az ágyban és kibújva a takaró alól...
6 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.17. 18:49
Anyja fia
Lehet, hogy külsőleg HuncApu vonásait örökölte csepp gyermekünk, de viselkedésében egy engem igen jellemző tulajdonságot vélünk felfedezni. Aki ismeri HuncAput, az tudja, hogy egy karakán, sarkos emberkéhez mentem feleségül, aki sosem rejti véka alá a véleményét (sajnos, még akkor sem, ha ezzel fájdalmat okoz!), nagyon fejlett igazságérzékkel rendelkezik és a képmutatás legparányibb szikrája sem szunnyad benne. Ebben is kiegészítjük egymást, én szeretem kevésbé sarkosan közölni mondandómat, és annak ellenére, hogy én is szeretem az őszinte dolgokat, könnyebben el tudom fogadni a színeket, azaz nem minden fehér vagy fekete, vannak átmenetek is. HuncApu, ha nincs kedve valamihez, egész egyszerűen lemondja a programot, én olykor összeszorított fogakkal haegyszermármegígértem alapon, de elmegyek.
Nos, Hunc hasonló dolgokat produkál a saját szintjén: bárki meglátogat minket, igazi kis minimanóvá válik, ragyog, szórja mosolyait, mindenkit elbűvöl. Aztán, ha az illető elmegy, igazi nyűgpárnává alakul, csak nekünk villantja ki az igazi arcát! :))) Ugyanezt tette ma is, fogorvosnál jártunk ismét, (csak most nem a fájdalom vezérelt a rendelőbe: a karácsony tájéki ideiglenes töméseimet cseréltük ki véglegesekké), a rendelőbe érkezve Hunc bűbájka volt: az asszisztensnő gyakorlatilag ki sem adta a huncutul mosolygó kisfiamat a kezéből, agyon dícsérték nyugodt és végtelenül kedves természetét, aztán hazafelé beülve a kocsiba rázendített, hazáig berezonált az agyam is és ez az állapot azóta is tart. És most nincs pocakfájás, csak klasszikus és kőkemény hiszti. Igazi hangszálrezegtető ordítás lengi be szerény hajlékunkat, amire csak a karomon lógás az egyetlen gyógyír. Lassan olyan leszek, mint egy gyúrós, (annyi különbséggel hogy én nem vagyok kopasz :D ), Hunc ugyanis túllépett az öt kilón, azaz 5080 gramm a nettó súlya (étkezés előtt, fürdés után lemeztelenítve).
Nos, Hunc hasonló dolgokat produkál a saját szintjén: bárki meglátogat minket, igazi kis minimanóvá válik, ragyog, szórja mosolyait, mindenkit elbűvöl. Aztán, ha az illető elmegy, igazi nyűgpárnává alakul, csak nekünk villantja ki az igazi arcát! :))) Ugyanezt tette ma is, fogorvosnál jártunk ismét, (csak most nem a fájdalom vezérelt a rendelőbe: a karácsony tájéki ideiglenes töméseimet cseréltük ki véglegesekké), a rendelőbe érkezve Hunc bűbájka volt: az asszisztensnő gyakorlatilag ki sem adta a huncutul mosolygó kisfiamat a kezéből, agyon dícsérték nyugodt és végtelenül kedves természetét, aztán hazafelé beülve a kocsiba rázendített, hazáig berezonált az agyam is és ez az állapot azóta is tart. És most nincs pocakfájás, csak klasszikus és kőkemény hiszti. Igazi hangszálrezegtető ordítás lengi be szerény hajlékunkat, amire csak a karomon lógás az egyetlen gyógyír. Lassan olyan leszek, mint egy gyúrós, (annyi különbséggel hogy én nem vagyok kopasz :D ), Hunc ugyanis túllépett az öt kilón, azaz 5080 gramm a nettó súlya (étkezés előtt, fürdés után lemeztelenítve).
2008.01.16. 15:41
Pocakfájás és aktivitás
Tegnap éktelen pocakfájást produkált Manóvári, fájdalmában annyira zokogott, mint még soha... hangja többször elcsuklott, céklavörösen görcsölve és szemrehányóan kétségbeesve nézett rám, hogy mért nem teszek már valamit?! Pedig most igazán nem én voltam a hunyó, mert semmi olyat nem fogyasztottam, ami Hunc számára bántó lehetett volna. (lassan kenyéren és vízen élek ;) ). Amikor már a 176. lakáskörünket is megtettük, kocsiban és ölben külön-külön számolva, valamint az aromaterápiás pocakmasszázs sem hozott semmilyen eredményt, ismételten feladtam egyet az elveim közül: leküldtem HuncAput a patikába gyógyszerért. Zsótól hallottam az Infacol nevű csodaszerről és mondhatom, nekünk nagyon bevált! (ez itt nem fizetett hírdetés! :D). Igaz elsőre nem ízlett Huncnak, de elmagyaráztuk neki, hogy ettől majd nem fog fájni a pocija és végre el fog tudni aludni is. És nem csalódhatott bennünk, mert valóban így is történt. Fél óra múlva elkezdett hatni, irdatlan hangok hagyták el a pelust (a konyhában hallható volt, amit a hálószobában rottyintott, most nem kellett bekapcsolni a bébiőrt! ;) ) és olyanokat büfögött, ami egy sörivó számára is dícséretes lett volna! Az éjszakánk ennek fényében nyugodtan telt.
Mára pedig egész délelőttös látogatásos programot szerveztünk. Meglátogattunk 2 olyan baráti párt, ahol éppen úton vannak a babócák, ráadásul az egyik barátnőmnél két kis manó érkezik nemsokára! Aztán hazafelé jövet meglátogattuk a dédit is. Hunor manó nagyon jól viselkedett, dobálta mosolyait, nagyokat aludt és esetenként agresszíven jelezte távozási szándékát, hogy aztán a kocsiban ülve ismét elaludjon. Hazaérve teljesen kómás volt, álmában levetkőztettem, betettem a kiságyba és csak alszik és alszik! ...pedig már ebédidő lenne és ugye ő sosem mulaszt el egyetlen étkezést sem! :)))
Mára pedig egész délelőttös látogatásos programot szerveztünk. Meglátogattunk 2 olyan baráti párt, ahol éppen úton vannak a babócák, ráadásul az egyik barátnőmnél két kis manó érkezik nemsokára! Aztán hazafelé jövet meglátogattuk a dédit is. Hunor manó nagyon jól viselkedett, dobálta mosolyait, nagyokat aludt és esetenként agresszíven jelezte távozási szándékát, hogy aztán a kocsiban ülve ismét elaludjon. Hazaérve teljesen kómás volt, álmában levetkőztettem, betettem a kiságyba és csak alszik és alszik! ...pedig már ebédidő lenne és ugye ő sosem mulaszt el egyetlen étkezést sem! :)))
13 komment
Címkék: hunorfotó
2008.01.14. 18:08
Kötelező vizsgálatok
Ma volt a hat hetes kötelező hasi- és koponya ultrahangos vizsgálatunk. Hunor minden vizsgált szerve teljesen rendben van (máj, vese, kismedence, koponya). A zselés felkenésnél elég furcsa arcot vágott, de lényegében jól tűrte, nem sírt, néha enyhe nyekergéssel jelezte nemtetszését. Az ultrahangozás végén a doktorbácsi közölte, hogy Hunc tökéletes kisbaba!
Igazából a felöltöztetésnél kezdett el teli torokból üvölteni, megmutatván milyen is egy igazi férfiúi tüdő! Kijőve az ultrahangos vizsgálóból riadtszemű kismamák tömege próbálta kitalálni vajh mi történhetett odabent ?! :)
Ím: (azt hiszem, nem lesz nehéz kitalálni, hogy melyikünk kicsoda!...ha mégse menne, udvariassági sorrendbe tettem fel őket ;) :
Igazából a felöltöztetésnél kezdett el teli torokból üvölteni, megmutatván milyen is egy igazi férfiúi tüdő! Kijőve az ultrahangos vizsgálóból riadtszemű kismamák tömege próbálta kitalálni vajh mi történhetett odabent ?! :)
Végre sikerült beszkenelnem 2 napos fáradtságos munkám gyümölcseként (abszolút nem jól csináltam 2 napig, én valahogy a nyomtató ikonnal próbálgattam szkenelni, holott volt olyan ikonom is, hogy Scan, csak egy sorral lejjebb! :))) ) rólunk, HuncApuról és rólam gyerekkori fotókat.
Ím: (azt hiszem, nem lesz nehéz kitalálni, hogy melyikünk kicsoda!...ha mégse menne, udvariassági sorrendbe tettem fel őket ;) :
2008.01.12. 15:53
Hunc szellőzik
A hirtelen jött jóidőnek köszönhetően kedvet kaptunk egy kis friss levegőhöz. Mivel kettecskén maradtunk (HuncApu fejtágításos hétvégén van) és a babakocsi mózeskosara a kocsiban maradt, kényszermegoldás született: a babakocsi vázába szerencsésen beaplikálható az autósülés is és így irány az erkély! Hunc szeme cinkosul csillogott miközben felöltöztettem, már sejtette, újabb túra vár ma rá! Azt nyilvánvalóan nem gondolta, hogy ilyen rövid, de megelégedett ezzel is, tudatosan felkészítve arra, hogy nálunk nyaranta ezen a helyen nagyon zajlik az élet! ;)
...és azóta is békésen szuszmákol odakint...
Pár percig velemaradtam, majd nyálbuborékos szájába aplikáltam egy cumit (szintén Ámerikás ajándék és az első amit hajlandó volt elfogadni!), majd beszaladtam egy gyors folyóügy intézésre és mire visszamentem, már ez a látvány fogadott:
...és azóta is békésen szuszmákol odakint...
14 komment
Címkék: hunorfotó
2008.01.11. 20:05
Vidéki kislány
Furi volt nagyon ez a szabad délután! Már az indulásnál többszörös nemvárt akadályba ütköztem: ciki, nem ciki nem lettem nádszálkisasszony az elmúlt hetek alatt, bár mindeddig ez csöppet sem zavart, jól elvoltam a macinacijaimban itthon. Most viszont egyetlen kismamaságosságom előtti farmernacim sem volt hajlandó sem rámjönni, ha mégis följött, nem hagyta összegombolni magát. Már-már a hisztéria határát kezdte súrolni remegő hangom, de HuncApu ezúttal is átvágta a gordiuszi csomót: menjek kismamanaciba (ugye, frissen szült anyukák, nem kell részleteznem milyen jó érzés visszavenni azt a nacit, amiben elbálnoizálódtunk hónapokon át?!). Vitatkozni nem volt kedvem vele, így felvettem a legkisebb méretűt és a félreértések elkerülése végett visszatűrtem a derekát. Kedvenc kapucnis fölsőm cipzárja mell alatt elakadt, úgy sem indulhattam el, mert olyan Pamela Andersonos benyomást keltettem! :) Ebből kifolyólag természetesen a szövetkabátom sem ért össze mellbe, de ránézve a hőmérőre, úgy döntöttem: magasnyakú pulcsi és nyitott szövetkabát kombinációval bátran elindulhatok. Mivel HuncApu pár napja egy ismert bababoltban nem látott játszószőnyeget, gondoltam megnézem a saját szememmel is, hiszen még kuponakciójuk is van, mégiscsak kellene lennie! :) Metróra szállva nagyon érdekes érzés kerített hatalmába: újra vidéki kislánynak éreztem magam, iszonyatosan zavart a sok ember és olyan érzésem volt, mintha mindenki engem nézett volna, bár tudom, hogy nem így volt... elszoktam az emberektől, frusztrált a sok aurámba belépő idegen... És nem utolsó sorban rájöttem, az itthon töltött közel egy évem alatt valahogy megváltozott az emberek ruhatára... olyan kopottnak és időnekelőttinek éreztem magam...
Első utam egy ruhaboltba vitt, ahol elveimet felrúgva nagyon olcsóért vettem egy szorgos kicsi sárga kezek által gyártott farmernacit... sosem volt még ekkora méretű nadrágom! :S DE: végre van mit felvennem! :)))
A másik érzés szinte beteges volt: percenként rápillantottam a telefonomra, csengőhangot hallucináltam... HuncApu indulásom előtt lepihent Hunccal, én nem akartam sem zavarni őket sem felébreszteni. Aztán sétálásos shoppingolásomat kétlábon járó ételhordóim feszülő telítettsége (valamint masszív csöpögése) zárta rövidre, de utólag nem bántam, így volt okom hazaszáguldozni a fiúkhoz. HuncApu éppen Hunc tejcijét melengette álomittasan, én pedig könnyezve össze-vissza csókolgattam picifiam, aki nem igazán értette, hogy miért erőszakoskodom én vele, ahelyett, hogy enni adnék neki?!
...biztos, hogy elvágták azt a köldökzsinórt?!...
Hozzászólások: